<div dir="ltr"><div class="gmail-sav gmail-savterkoznagy">
        <div class="gmail-wrapper">
                <div class="gmail-row"><div class="gmail-h23k gmail-terkozjobb" style="float:left"><div class="gmail-behuzas"><h1 class="gmail-cim">Menny és pokol között – <br></h1><h1 class="gmail-cim">Afréka a nigériai éhezők segítésére hív Szent Márton ünnepén</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2020. november 9., hétfő | 12:20</div><div class="gmail-datumsav"><div><img src="cid:ii_khc6ez7k0" alt="kép.png" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132"><br>
</div><div><br></div><div>Az alapítvány munkája a pandémia idején a humanitárius 
katasztrófahelyzet enyhítése céljából megváltozott: a lakosok élelemmel 
való ellátása, melyet az alábbi számlaszámon segíthetünk: <font size="4"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Afréka 
Alapítvány 10101346-27099400-01004002 (IBAN: HU66 SWIFT kód: BUDAHUHB)

</b></span></font></div></div><div class="gmail-datumsav"><div class="gmail-ikonok"><br></div></div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/menny-es-pokol-kozott-afreka-nigeriai-ehezok-segitesere-hiv-szent-marton-unnepen">https://www.magyarkurir.hu/hirek/menny-es-pokol-kozott-afreka-nigeriai-ehezok-segitesere-hiv-szent-marton-unnepen</a><h3 class="gmail-lead">Az
 Afréka Alapítvány nevét már jól ismerik olvasóink, Fodor Réka missziós 
orvossal többször beszélgettünk orvosi, valamint a pandémia idején 
átalakult humanitárius missziójáról. „Szőjük együtt Szent Márton 
köpenyét” mottóval a magyar egyház szolidaritási napot hirdet Szent 
Márton napjára, november 11-ére Nigériáért, az éhínséggel küzdő 
emberekért.</h3><div class="gmail-contentsav"><div class="gmail-keretes">
<p>Arra buzdítunk mindenkit, hogy november 11-én imádságunkkal és 
adományunkkal szőjük együtt Szent Márton köpenyét. Adományainkat az 
Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítványnak juttatva közvetlenül 
segítsünk Nigériában.</p>
<p>A Csókay András idegsebész és Fodor Réka orvos misszionárius által 
létrehozott alapítvány célja, hogy a nehéz helyzetű országokba, 
térségekbe és katasztrófa sújtotta területekre egészségügyi missziókat 
szervezzen, támogasson, ott egészségügyi ismeretterjesztést végezzen.</p>
<p>Az alapítvány munkája a pandémia idején a humanitárius 
katasztrófahelyzet enyhítése céljából megváltozott: a lakosok élelemmel 
való ellátása, amit az alábbi számlaszámon segíthetünk: <strong>Afréka Alapítvány (Budapest Bank) 10101346-27099400-01004002 (IBAN: HU66 SWIFT kód: BUDAHUHB)</strong>.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g109899']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=109899&v=1&p=1&img=c_AE6A2616_5.jpg" alt="" width="495" height="330" border="0"></a></p>
<p>A felhívás fővédnökei: Erdő Péter bíboros, prímás, 
esztergom-budapesti érsek és Veres András győri megyéspüspök, a Magyar 
Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke. A felhívás támogatója az 
52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága.</p>
</div>
<p><em>Fodor Rékával beszélgettünk ismét, ezúttal a gyűjtés kapcsán.</em></p>
<p><strong>– A dél-nigériai Onitsha lakói számára gyűjt az egyház, 
akikhez a helyi érsekségen keresztül érkeznek el adományaink. Mit kell 
tudni arról, hogyan élnek ott az emberek?</strong></p>
<p>– Nigéria hatalmas, 200 millió lakosú ország. Emellett nagyon 
heterogén. Északon a Boko Haram tartja rettegésben az embereket, 
tömegmészárlásokat követ el, a fulániak is falvakat égetnek fel, egyre 
nagyobb az erőszak. Amíg nem volt ilyen aktív a Boko Haram, addig nem 
volt ekkora baj, a muszlimok és keresztények között nem volt konfliktus.
 Onitsha délen van, nyolcmilliós város, túlnyomó többségében 
keresztények lakják, sokan a terror elől menekültek ide északról. 
Onitshában igbók élnek, a területen még olaj is van, gazdagabb lehetne, 
mint Magyarország, ráadásul sokan járnak iskolába, okosak, mégis 
nyomorognak.</p>
<blockquote>
<p>Közel 150 millió ember él az országban úgy, hogy nincs megtakarítása, napi jövedelme nem éri el az egy dollárt.</p>
</blockquote>
<p>Ez eleve nagyon súlyos helyzet, amelyet tovább nehezítettek a 
járvánnyal kapcsolatos megszorítások. Sokakat elért az éhezés. 
Márciusban az utolsó járattal sikerült kimennem Onitshába, utána 
lezártak mindent, ott ragadtam fél évre. A piacokat hat hétre zárták be,
 ez súlyos gondot jelentett. Egy átlagos család ugyanis úgy él, hogy van
 négy-öt gyerekük, akik egy szobában laknak a szülőkkel, nagyszülőkkel, 
víz, áram nincs. Reggel kimennek a piacra, eladják, amijük van, és abból
 vesznek valamit aznapra enni. Nincs egynapi tartalékuk sem. Ha bezár a 
piac, akkor ez a kis jövedelmük sincs, éhínség van. Nincs táppénz vagy 
munkanélküli segély.</p>
<p>A kórházban például, ahová járunk, négyszáz fő dolgozik, ha elkapják a
 vírust vagy a kijárási korlátozás miatt nincsenek betegek, el kell 
bocsátani őket. Nincs hová menniük, ebben az állásban az egyik 
legvonzóbb dolog éppen az, hogy van szállásuk a kórház területén. 
Szerencsére az egyházmegyei kórház eddig mindenkinek tudott fizetést 
adni, de ez már maga is isteni csoda. Az iskolákat fél évre bezárták, és
 ott nincs online oktatás, sok gyerek kezdett bűnözni, lopni, koldulni, 
mert éhesek voltak.</p>
<p><strong>– Az onitshai egyházmegye papjai, hívei között éltél. Hogyan láttad az életüket, a hitüket?</strong></p>
<p>– Két sarokkal odébb lehet erőszak, korrupció, nem mondhatom, hogy 
mindenki nagy hitben él, de abban a környezetben, ahol mi mozgunk, 
fantasztikus hit él. A keresztényeknek nem könnyű a dolguk, ha 
igazságtalanság éri is őket, nem szíthatnak feszültséget, meg kell 
tartaniuk a békét, inkább vértanúhalált halnak. Próbálnak jólétet 
teremteni, de nagyon nehéz, mégis ők vigasztaltak engem: „Semmi baj, a 
Jóisten megvéd, látod, téged is ide lepottyantott, ez számunkra egy 
üzenet, hogy itt vagy velünk, és segítesz.”</p>
<blockquote>
<p>Márciusban a templomokat is bezárták, és ez szinte fizikai fájdalmat 
okozott az embereknek, már azt hittem, a templombezárásba fognak 
belehalni, annyira hiányzott nekik.</p>
</blockquote>
<p>Online mise volt ugyan, de ki tudja nézni, amikor a házakban villany sincs, nemhogy internet?!</p>
<p>Életem legnagyobb élménye volt, amikor tavaly ott voltam a 
családommal együtt mindenszentek ünnepén a tízezer fős hatalmas érseki 
misén, rengeteg papnövendékkel, hiszen az egyik legnagyobb, éppen 
mindenszentekről elnevezett szeminárium a kórház mellett található. Az 
érsek és az alkancellárja, Basil atya is nagy szeretettel fogadott: már 
családtagként mentem vissza, mégis semmihez nem hasonlítható élmény 
volt. Nem tudom pontosan, de több száz pap volt ott, a szeminaristák 
törzsi ruhában doboltak, táncoltak, mindenki dicsőítette Jézust, 
eszméletlen élmény volt. Ők hiszik, hogy úgy kell élni, ahogy a szentek:
 nem kell, hogy legyen neved, az a cél, hogy az életszentség felé vezető
 úton járj. Imádkoznak a szentek közbenjárásáért.</p>
<blockquote>
<p>Ott van a malária, a tífusz, a szegénység, nincs 
társadalombiztosítás… ennek ellenére annyi örömet, mosolyt, kacagást 
soha nem látok itthon. Mindenki hálás, boldog.</p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g109899']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=109899&v=1&p=1&img=c_117709359_3127622254022364_1903944632597672565_n.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Hogyan tudnak ebben a nagy szegénységben, súlyos gondok között ekkora reménnyel élni az emberek?</strong></p>
<p>– Ők nem örök életre vannak itt a földön berendezkedve, bármikor 
meghalhatnak, akár vértanúhalállal, nem azzal az öntudattal születnek, 
hogy jár nekik a 78 év átlagéletkor. A születésnapjukon szépen 
felöltöznek, és dicsőítik a templomban az Istent, amiért még egy évet 
hozzáadott az életükhöz.</p>
<blockquote>
<p>Az ő reményük nem a földön van, a mennyország a reményük. „Készülj 
fel a legrosszabbra, és reménykedj a legjobban” – tanította Izunna atya.</p>
</blockquote>
<p>Vagyis tegyél meg mindent, amit megtehetsz, ami a te felelősséged, 
hordj maszkot, moss kezet, vess, arass, tedd a feladatodat, de imádkozz,
 és várd a legjobbat. Mivel hiszel az ima erejében, várod a legjobbat. 
Ami a te felelősséged, azt maximálisan meg kell tenned, azokért, akikért
 felelsz; lehet az két ember vagy nyolcmillió. Ha mindent megtettél, vár
 rád a mennyország – ezt gondolják és mosolyognak, nevetnek.</p>
<p><strong>– Elmondtad a márciusban kezdődő féléves humanitárius 
missziódról, hogy főként rizst osztottak szét az emberek között. Most is
 erre készültök?</strong></p>
<p>– Az árak márciusban a járvány hatására gyorsan emelkedtek. A 25 
kilós rizs 7500 forintnak megfelelő összegbe került korábban. 
Novemberben learatták, de a járvánnyal jött a felvásárlási láz, volt, 
aki nyerészkedett, volt, aki csak a biztonságot kereste, mindenesetre a 
rizs ára júliusra majd’ háromszorosára emelkedett (20 ezer forint 
körül), aztán elfogyott a készlet. Basil atya és munkatársai erre is 
találtak megoldást: júliusban kezdett érni a jamgyökér, akkor azt adtuk 
az embereknek. Amikor nem termett annyi, amennyi kellett, akkor 
száraztésztát adtunk, éhínségben annak is örülnek. Ismét november van, 
érkezne az aratás ideje, de hatalmas áradás van éppen, és sok termés 
elpusztult. Nincs folyószabályozás, és a Niger folyó minden évben 
menetrend szerint kiárad. Ez önmagában nem furcsa vagy váratlan dolog, 
ismerjük mi is, olyankor szoktunk menni orvosmisszióba, mert akkor jön a
 maláriajárvány és a tífusz.</p>
<p><strong>– Mekkora a baj a Niger folyó áradásával, mennyi termést pusztított el az ár?</strong></p>
<p>– Az esős évszakban mindennap esik, pár hétig állandóan, és utána jön
 az áradás. Szeptember végén, október elején rendszerint kiönt a folyó, 
ez tart novemberig, utak omlanak omlanak be, házak dőlnek szét, sokakat 
evakuálnak. Most azért van különösen nagy baj, mert a rizsföldeket is 
elöntötte az ár, és kimosta a vetést.</p>
<blockquote>
<p>Szoktam mondani, hogy itt tényleg mennyország és pokol váltogatja egymást:</p>
</blockquote>
<p>itt van ez a sok szerencsétlenség, és mégis az itt élő emberek 
vigasztalnak, hogy nem baj, majd a Jóisten megsegít, ha nincs rizs, majd
 lesz mangó, avokádó, jamgyökér, száraztészta… A rizstermés nagy része 
elpusztult, ahonnan mi szereztük, ott egyáltalán nincs. Az a falu most 
megközelíthetetlen, pontosan nem tudják, mi a helyzet, majd november 
végére vonul le az ár, akkortól lehet közlekedni az utakon, ha nem 
omlottak össze. Ilyenkor a talajvíz megemelkedik, elvesznek az emberek 
otthonai. Nincs hova menniük, hiába tudják, hogy minden évben jön az 
árvíz, és elviheti a házukat, nem tudnak máshová költözni. Ott van ez a 
kettősség: most éppen rengetegen lesznek hajléktalanok az árvíz miatt, 
és közben akkora hitük van, amiről mi csak álmodunk. Soha nem káromolják
 az Istent a rossz sorsuk miatt, hanem dicsőítik.</p>
<p><strong>– Mire van most a legnagyobb szükség?</strong></p>
<p>– Muszáj élelmet vásárolnunk, ez az év erről szól. Ha véget ér ez a 
válság, Csókay Andrással együtt szeretnénk visszaalakulni 
orvosmisszióvá, de most karácsonyra még mindenképpen élelmet kell 
vásárolnunk. Nagy értéke van a rizsnek, mert kicsi a térfogata, könnyen 
magukkal viszik az emberek a 25 kilós zsákot, és jóllakik belőle egy 
család egy-két hétig. Tavaly, amikor megérkeztünk mindenszentekre 
Onitshába, kiderült, hogy a kórház minden alkalmazottja kap egy zsák 
rizst, és mindenki ugrált örömében. Ez önmagában megmutatja, mekkora 
szükségben élnek, pedig amikor rájuk nézünk, a nővérkékre például, azt 
látjuk, milyen szépen fel vannak öltözve a misén, milyen csodálatosan 
mosolyognak. Most sajnos kérdéses, lesz-e elég rizs. Majd akkor derül 
ki, ha lemegy az árvíz, és az atyák végre el tudnak jutni terepjáróval a
 falvakba.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g109899']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=109899&v=1&p=1&img=c_o_3.jpg" alt="" width="198" height="131" border="0"></a></p>
<p><strong>– Hány embert kellene ellátni az adományokból? Mekkora a feladat, amelyet a misszió során kaptál?</strong></p>
<p>– Ez a legnehezebb az egészben. Amikor tavasszal-nyáron itthon 
ünnepelték az alapítványt, hogy mennyi jót teszünk, én ott sírtam 
egyedül a szobámban.</p>
<blockquote>
<p>Néha azt érzed, akkora a szükség, hogy bármennyi segítség kevés lenne. De ha így állunk hozzá, akkor semminek nincs értelme.</p>
</blockquote>
<p>Július körül volt a mélypont, egy hétig szinte beszélni sem tudtam, 
azt láttam, gyorsabban omlik össze a kártyavár, mint ahogy építem. 
Amikor újra és újra elkeseredtem, mert mondjuk gyerekmunkásokat láttam a
 harmadik emeleten biztonsági háló nélkül vakolni, sírva fakadtam, és 
szaladtam Izunna atyához, aki annyit kérdezett, vajon örömmel teszik, 
vagy nem. Lehet, hogy enélkül éhen halna a családjuk. Hozzányúlsz egy 
dologhoz, omlik össze a többi. Másnap meg valami más okozott 
mélypontot... Ki kellett kerülnöm ebből az állapotból,</p>
<blockquote>
<p>és az atya megtanította, hogy ne így gondolkodjak, ne arra figyeljek, amit nem tudok befolyásolni.</p>
</blockquote>
<p>Jól kell értenünk, amit Teréz anya mondott, hogy mindenki csepp az 
óceánban, és minden cseppre szükség van, különben nincs óceán. Ha úgy 
teszed fel magadnak a kérdést, hogy minek csinálod, hisz reménytelen, 
csak egy csepp vagy, akkor már ott is van a kísértő, és azt mondja, egy 
csepp sem vagy, haszontalan, értelmetlen, amit teszel. Amikor egyedül 
álltam egy ekkora kataklizma közepén, akkor kemény küzdelem volt, hogy 
felálljak ebből.</p>
<blockquote>
<p>Százmillió forintot gyűjtöttünk össze, ebből nagyon sok ember 
jóllakott, közben mégis ott volt a kísértés, hogy még mennyi embernek 
lenne szüksége élelemre...</p>
</blockquote>
<p>Ilyenkor a kórházigazgató, Izunna atya, akivel testvérként tekintünk 
egymásra, szépen, nyugodtan rászánta az időt, és elmondta, hogy csak 
azzal foglalkozzak, ami az én dolgom, amit a Jóisten nekem szánt. „Ha 
erre fókuszálsz, nem omlasz össze” – mondta. És tényleg, amikor jó 
helyre került a fókusz, jött megint a sok adomány. Amikor összeomlottam,
 nem jött adomány.</p>
<p><strong>– Elmesélted legutóbb, hogy ez a segítő szeretet ott nemcsak 
egy érzés, hanem profi szervezés is fakad belőle, ha száz vagy ötszáz 
embernek jut ennivaló, megnevezik azt a száz vagy ötszáz családot, 
pontosan ismerik őket, és tudják, hogyan jut el hozzájuk az adomány. </strong></p>
<p>– Igen, nagyon ügyesek, és mindenképpen szereznek valamiféle élelmet,
 ha nincs rizs, akkor mást. Én most nem tudok kimenni Onitshába, de amíg
 tart a járvány, mindenképpen szükség van ezekre az adományokra, életet 
mentenek. Az érsekség munkatársai teljesen megbízhatók, egészen biztosak
 vagyunk benne, hogy az adomány teljes egészét szétosztják a leginkább 
rászorulók között, megvannak hozzá a logisztikai csatornáik. Maga az 
alkancellár, Basil atya személyesen szervezi meg az osztást, sorszámokat
 adnak azoknak, akik személyesen el tudnak jönni az élelemért, felveszi a
 kapcsolatot a plébánosokkal, akik eljuttatják az adományt a messzebb 
lakó rászorulóknak. A munkán kívül pedig nagy szeretet van emögött. 
Sokkal több segítségre van szükség, mint amennyit el tudunk képzelni. Ez
 azonban senkit ne akadályozzon abban, hogy jót tegyen, hiszen 
mindenkitől csak azt kéri számon a Jóisten, ami a feladata volt. Ha két 
filléred van, akkor két fillért adj.</p>
<blockquote>
<p>Annyival nagyobb a szükség, mint amit adni tudunk, hogy bele lehet 
őrülni, ha rosszul tesszük fel a kérdést. Ha jól tesszük fel a kérdést, 
akkor teljesítjük azt, ami a mi feladatunk.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Szorosra fűződött a kapcsolat az onitshai egyházmegye, Okeke érsek és a magyarok között, nagyon hálásak az adományokért.</strong></p>
<p>– Okeke érsek megismerkedett Erdő Péter bíborossal, és szeptemberben 
eljön majd az eucharisztikus kongresszusra is előadóként. Testvérként 
tekintenek ránk, engem az érsek a húgaként emleget. Nemcsak missziós 
projektet látnak bennünk, hanem mérhetetlen szeretettel vannak irántunk,
 mindig emlegetik, mennyire hálásak a miniszterelnökség Hungary Helps 
Programjának, az egyháznak, a csodálatos embereknek, akik támogatják 
őket. </p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita; Afréka Alapítvány</strong></p>
<p><strong>Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír</strong></p></div></div></div></div></div></div>

</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a>               </td>
        </tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>