[Grem] A Nobel díjas Harsányi J. részletesebb életrajza (szül. 1920. máj.29-én)

[Emoke Greschik]

Harsányi János Nobel-díja bebizonyította, hogy a játék komoly dolog
Rockenbauer Antal <https://qubit.hu/author/rokenbauera>
https://qubit.hu/2020/05/29/harsanyi-janos-nobel-dija-bebizonyitotta-hogy-a-jatek-komoly-dolog


Harsányi Jánosnak már a születése is szimbolikus volt, hiszen 1920. május
29-én, ugyanazon a héten született, amikor a trianoni döntés feldarabolta
az ezeréves Magyarországot. Az ország kétharmadának elvesztése, a
kulturális és gazdasági egységek leválasztása és a családok szétválasztása
kritikus helyzetet teremtett: a fennmaradás volt a tét. Az ország élni
akart, és a nehéz körülmények között is keresni kellett azokat a
lehetőségeket, amiket a sors meghagyott. Ez a keresés töltötte ki Harsányi
életét, ennek játékszabályait kutatta tudományos munkájában is, ami az
1994-ben megítélt közgazdasági Nobel-díjhoz vezetett.

Sok bizonytalanság vesz körül bennünket életünkben, nem láthatunk bele
mások szándékaiba sem, de mégis van rá esély, hogy lehetőségeink reális
felmérésével megtaláljuk azt az utat, ami közelebb visz céljaink
megvalósításához. Harsányi János ennek matematikáját vette célba, hogy
megtalálja az optimumot. Sajátos etika híve volt, az utilitarizmusé,
amelynek alapelve szerint döntéseinket úgy kell meghozni, hogy a lehető
legtöbb hasznot hozzák. Ez azonban nem zérus összegű játék, hiszen a magunk
hasznát úgy érhetjük el, ha közben mások is megtalálják saját számításukat.
Így válik a haszon keresése a közösség javára is.
Egy hasznos ember

Az ország nagy részben annak köszönhette felemelkedését a trianoni
mélypontból, hogy magas színvonalra emelte az oktatást, kiváló tanárok
közreműködésével kiváló iskolák sora jött létre. Ezek közül is kiemelkedett
a híres Fasori Evangélikus Gimnázium, amelynek diákjai közül több
Nobel-díjas is kikerült. Közéjük tartozott Harsányi, aki a Középiskolai
Matematikai és Fizikai Lapok (KöMal) legjobb megoldói közé tartozott, és
első díjat kapott a középiskolás diákok Eötvös matematikai versenyén.
(Érdemes végignézni, hogy hány magyar kutató és tudós pályájában játszott
fontos szerepet a KöMal, amely változatos feladataival ébresztette fel a
matematika iránti érdeklődést – egykor magam is a szorgos feladatmegoldók
közé tartoztam).

Harsányit érdeklődése a matematika és a filozófia felé vonzotta, de
elfogadta édesapja döntését, aki azt szerette volna, hogy fia vegye majd át
tőle gyógyszertára irányítását. Ezért 1939-ben, egy évvel az érettségi után
Franciaországba ment a Lyoni Egyetemre, hogy ott vegyészmérnöki képesítést
szerezzen. A második világháború kitörése azonban az ő életébe is
beleszólt, haza kellett térnie, és a Budapesti Egyetemen (ma Eötvös Loránd
Tudományegyetem) folytatta tanulmányait gyógyszerészeti szakon. Egyetemi
évei alatt felmentést kapott a katonai szolgálat alól, de 1944-ben, a
diploma megszerzése után zsidó származása miatt munkaszolgálatos lett
Budapesten. Századát a következő évben Ausztriába deportálták, de Harsányi
még itthon, a pályaudvaron megszökött az egységétől. Életét az mentette
meg, hogy a jezsuiták elbújtatták a Mária utcai kolostor pincéjében.

A háború után filozófiai ismereteit gyarapította a Katolikus Hittudományi
Főiskolán, ahol 1947-ben doktorált, majd tanársegéd lett Szalai Sándor
szociológiai intézetében. Ehhez kapcsolódik megismerkedése későbbi
feleségével, Klauber Annával. Vallásos meggyőződése változni kezdett, és az
ateizmus felé fordult, de a marxista tanokkal már nem tudott megbarátkozni,
amiért eltanácsolták a szociológiai intézetből, ráadásul a családi
gyógyszertárat is államosították. Harsányi 1950-ben jegyesével együtt
Ausztriába menekült, majd onnan Ausztráliába mentek tovább. Nehezen indult
el ottani életük, mert a magyar diplomát ott nem fogadták el, ezért
Harsányi évekig munkásként dolgozott, és esténként kezdett tanulni
közgazdaságtant a Sydney Egyetemen, ahol 1954-ben megszerezte a szükséges
képesítést, hogy taníthasson az intézményben.
 A jó döntések titka

Ekkor talált rá arra a területre, ami igazán érdekelte, a játékelmélet egy
ágára, amelynek módszertanát az elsők között alkalmazta a
közgazdaságtanban. Az izgatta, hogyan lehet valóságos helyzetekben jó
döntéseket hozni. A korábbi elmélet olyan helyzeteket vizsgált, ahol a
szereplők kellő információ birtokában hozzák meg a döntéseket – ennek
matematikájával foglalkozott Neumann János is. Csakhogy a való világ nem
ilyen, ott gyakran csak feltételezésekre támaszkodhatunk, információink
pedig korlátozottak. A cél, hogy a valószínűségeket és mások szándékait
számba véve megtaláljuk az adott helyzetben a legjobb megoldást.

Érdemes szót ejteni a valószínűség-számítás 20. századi diadalútjáról a
fizika területén is. Amikor  a modern fizika szembekerült azzal a
felismeréssel, hogy az atomok és molekulák világát az elektronok
tulajdonságai határozzák meg, előtérbe került a valószínűség fogalma. Ennek
oka, hogy az elektronokat „nem látjuk” az atomokban, csak akkor adnak hírt
magukról, ha átugranak egyik állapotból a másikba, majd ezt az információt
hasznosítva akarunk mondani valamit az elektron pályájáról, de ez a
közelítés csak valószínűségeket ad számunkra. Ennek a gondolkozásmódnak a
tükörképe jelent meg Harsányi publikációiban is a közgazdaságtan területén,
és ennek fontosságát ismerte fel a tudóstársadalom 1994-ben, amikor az
amerikai John Nash-sel és a német Reinhard Seltennel közösen odaítélte neki
a közgazdasági Nobel-díjat.
<https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--6vkgMGbu--/7SYNFSHxNOVuH4Abs.jpeg>
Harsányi János Stockholmban a Nobel-díj átvételén, 1994-benFotó: JAN
COLLSIOO/AFP

De most még csak 1954-ben tartunk, amikor Harsányi egyetemi álláshoz jut
Brisbane-ben  a Queenslandi Egyetemen. Két évvel később elnyerte a
Rockefeller-ösztöndíjat, és az Egyesült Államokban, a Stanford Egyetemen
képezte tovább magát. Főleg a matematikai statisztika módszereiben mélyedt
el, és 1959-ban doktori fokozatot szerzett. Egy rövid időre még visszatért
Ausztráliába, de ott nem támogatták játékelméleti kutatásait, ezért ismét
az Egyesült Államokba utazott, és Detroitban, a Wayne Állami Egyetemen
kapott professzori katedrát, ahol 1961 és 1963 között tanított. Egy évvel
később került a Kaliforniai Egyetemre, Berkeley-be, ahol egészen 1990-es
nyugdíjba vonulásáig tanított és publikált.

Kaliforniában teljesedett ki kutatása, amelynek legfontosabb tanulmányai
1967-ben és 1968-ban jelentek meg. Ezek alapozták meg hírnevét, és ezek
vezettek az 1994-ben elnyert Nobel-díjig. Harsányi elismertségének jele,
hogy konzultánsként kérték fel olyan stratégiai döntésekben is, amelyek a
nagyhatalmak közötti fegyverkorlátozási és leszerelési egyezményhez (SALT)
vezettek. A Nobel-díj elnyerése után még hazalátogatott, és nagy
visszhangot kiváltó előadásban számol be eredményeiről és életútjáról. Húsz
évvel ezelőtt, 2000-ben halt meg Berkeley-ben.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200530/0ba63d44/attachment.html>