<div dir="ltr"><div><br></div><div>
<h1>
Harsányi János Nobel-díja bebizonyította, hogy a játék komoly dolog
</h1>
<div>
<div>
<div>
<div>
<img src="https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--03a_dJPJ--/c_lfill,h_40,w_40/76Dh7IOU2TTN5R5Rs.jpeg">
<span>
<a href="https://qubit.hu/author/rokenbauera" target="_blank">
Rockenbauer Antal
</a>
</span>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div>
<span>

<a href="https://qubit.hu/2020/05/29/harsanyi-janos-nobel-dija-bebizonyitotta-hogy-a-jatek-komoly-dolog" target="_blank">https://qubit.hu/2020/05/29/harsanyi-janos-nobel-dija-bebizonyitotta-hogy-a-jatek-komoly-dolog</a>

 </span> <span><span rel="https://qubit.hu/2020/05/29/harsanyi-janos-nobel-dija-bebizonyitotta-hogy-a-jatek-komoly-dolog"></span> <span><span>
</span>
</span></span></div>
</div>
</div>
<div>

<p>Harsányi Jánosnak már a születése is szimbolikus volt, hiszen 1920. 
május 29-én, ugyanazon a héten született, amikor a trianoni döntés 
feldarabolta az ezeréves Magyarországot. Az ország kétharmadának 
elvesztése, a kulturális és gazdasági egységek leválasztása és a 
családok szétválasztása kritikus helyzetet teremtett: a fennmaradás volt
 a tét. Az ország élni akart, és a nehéz körülmények között is keresni 
kellett azokat a lehetőségeket, amiket a sors meghagyott. Ez a keresés 
töltötte ki
Harsányi életét, ennek játékszabályait kutatta tudományos munkájában is,
 ami az 1994-ben megítélt közgazdasági Nobel-díjhoz vezetett. </p><p>Sok
 bizonytalanság vesz körül bennünket életünkben, nem láthatunk bele 
mások szándékaiba sem, de mégis van rá esély, hogy lehetőségeink reális 
felmérésével megtaláljuk azt az utat, ami közelebb visz céljaink 
megvalósításához. Harsányi János ennek matematikáját vette célba, hogy 
megtalálja az optimumot. Sajátos etika híve volt, az utilitarizmusé, 
amelynek alapelve szerint döntéseinket úgy kell meghozni, hogy a lehető 
legtöbb hasznot hozzák. Ez azonban nem zérus összegű játék, hiszen a 
magunk hasznát úgy érhetjük el, ha közben mások is megtalálják saját 
számításukat. Így válik a haszon keresése a közösség javára is. </p><h2>Egy hasznos ember</h2><p>Az
 ország nagy részben annak köszönhette
felemelkedését a trianoni mélypontból, hogy magas színvonalra emelte az 
oktatást, kiváló tanárok közreműködésével kiváló iskolák sora jött 
létre. Ezek közül is kiemelkedett a híres Fasori Evangélikus Gimnázium, 
amelynek diákjai közül több Nobel-díjas is kikerült. Közéjük tartozott 
Harsányi, aki a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (KöMal) 
legjobb megoldói közé tartozott, és első díjat kapott a középiskolás 
diákok Eötvös matematikai versenyén.  (Érdemes végignézni, hogy hány 
magyar kutató és tudós pályájában játszott fontos szerepet a KöMal, 
amely változatos feladataival ébresztette fel a matematika iránti 
érdeklődést – egykor magam is a szorgos feladatmegoldók közé 
tartoztam). <br></p><p>Harsányit érdeklődése a matematika és a filozófia felé 
vonzotta, de elfogadta édesapja döntését, aki azt szerette volna, hogy 
fia vegye majd át tőle gyógyszertára irányítását. Ezért 1939-ben, egy 
évvel az érettségi után Franciaországba ment a Lyoni Egyetemre, hogy ott
 vegyészmérnöki képesítést szerezzen. A második világháború kitörése 
azonban az ő életébe is beleszólt, haza kellett térnie, és a Budapesti 
Egyetemen (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) folytatta tanulmányait 
gyógyszerészeti szakon. Egyetemi évei alatt felmentést kapott a katonai 
szolgálat alól, de 1944-ben, a diploma megszerzése után zsidó származása
 miatt munkaszolgálatos lett Budapesten. Századát a következő évben 
Ausztriába deportálták, de Harsányi még itthon, a pályaudvaron 
megszökött az egységétől. Életét az mentette meg, hogy a jezsuiták
elbújtatták a Mária utcai kolostor pincéjében.</p></div><div><div><div>
</div>
</div>


</div><p>A háború után filozófiai ismereteit gyarapította a Katolikus 
Hittudományi Főiskolán, ahol 1947-ben doktorált, majd
tanársegéd lett
Szalai Sándor szociológiai intézetében. Ehhez kapcsolódik megismerkedése
 későbbi feleségével, Klauber Annával. Vallásos meggyőződése változni 
kezdett, és az ateizmus felé fordult, de a marxista tanokkal már nem 
tudott megbarátkozni, amiért eltanácsolták a szociológiai intézetből, 
ráadásul a családi gyógyszertárat is államosították. Harsányi 1950-ben 
jegyesével együtt Ausztriába menekült, majd onnan Ausztráliába mentek 
tovább. Nehezen indult el ottani életük, mert a magyar diplomát ott nem 
fogadták el, ezért Harsányi évekig munkásként dolgozott, és esténként 
kezdett tanulni közgazdaságtant a Sydney Egyetemen, ahol 1954-ben 
megszerezte a szükséges képesítést, hogy taníthasson az intézményben.</p><h2> A jó döntések titka</h2><p>Ekkor
 talált rá arra a területre, ami igazán érdekelte, a játékelmélet egy 
ágára, amelynek módszertanát az elsők között alkalmazta a 
közgazdaságtanban. Az izgatta, hogyan lehet valóságos helyzetekben jó 
döntéseket hozni. A korábbi elmélet olyan helyzeteket vizsgált, ahol a 
szereplők kellő információ birtokában hozzák meg a döntéseket – ennek 
matematikájával foglalkozott Neumann János is. Csakhogy a való világ nem
 ilyen, ott gyakran csak feltételezésekre támaszkodhatunk, információink
 pedig korlátozottak. A cél, hogy a valószínűségeket és mások szándékait
számba véve
megtaláljuk az adott helyzetben a legjobb megoldást.</p><p>Érdemes szót 
ejteni a valószínűség-számítás 20. századi diadalútjáról a fizika 
területén is. Amikor  a modern fizika
szembekerült
azzal a felismeréssel, hogy az atomok és molekulák világát az elektronok
 tulajdonságai határozzák meg, előtérbe került a valószínűség fogalma. 
Ennek oka, hogy az elektronokat „nem látjuk” az atomokban, csak akkor 
adnak hírt magukról, ha átugranak egyik állapotból a másikba, majd ezt 
az információt hasznosítva akarunk mondani valamit az elektron 
pályájáról, de ez a közelítés csak valószínűségeket ad számunkra. Ennek a
 gondolkozásmódnak a tükörképe jelent meg Harsányi publikációiban is a 
közgazdaságtan területén, és ennek fontosságát ismerte fel a 
tudóstársadalom
1994-ben, amikor az amerikai John Nash-sel és a német Reinhard Seltennel
 közösen odaítélte neki a közgazdasági Nobel-díjat. </p><a style="padding-bottom:62%" href="https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--6vkgMGbu--/7SYNFSHxNOVuH4Abs.jpeg" rel="nofollow" target="_blank"><img src="https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--5k_0hysI--/c_limit,w_1160/7SYNFSHxNOVuH4Abs.jpeg" style="margin-right: 0px;" width="471" height="292"></a><span><br></span></div><div><span>Harsányi János Stockholmban a Nobel-díj átvételén, 1994-ben</span><span>Fotó: JAN COLLSIOO/AFP</span><p>De
 most még csak 1954-ben tartunk, amikor Harsányi egyetemi álláshoz jut 
Brisbane-ben  a Queenslandi Egyetemen. Két évvel később elnyerte a 
Rockefeller-ösztöndíjat, és az Egyesült Államokban, a Stanford Egyetemen
 képezte tovább magát. Főleg a matematikai statisztika módszereiben 
mélyedt el, és 1959-ban doktori fokozatot szerzett. Egy rövid időre még 
visszatért Ausztráliába, de ott nem támogatták játékelméleti kutatásait,
 ezért ismét az Egyesült Államokba utazott, és Detroitban,
a Wayne Állami Egyetemen kapott professzori katedrát, ahol 1961 és 1963 
között tanított. Egy évvel később került a Kaliforniai Egyetemre, 
Berkeley-be, ahol egészen 1990-es nyugdíjba vonulásáig tanított és 
publikált.</p><p>Kaliforniában teljesedett ki kutatása, amelynek 
legfontosabb tanulmányai 1967-ben és 1968-ban jelentek meg. Ezek 
alapozták meg hírnevét, és ezek vezettek az 1994-ben elnyert 
Nobel-díjig. Harsányi elismertségének jele, hogy konzultánsként kérték 
fel olyan stratégiai döntésekben is, amelyek a nagyhatalmak közötti 
fegyverkorlátozási és leszerelési egyezményhez (SALT) vezettek. A 
Nobel-díj elnyerése után még hazalátogatott, és nagy visszhangot kiváltó
 előadásban számol be eredményeiről és életútjáról. Húsz évvel ezelőtt, 
2000-ben halt meg Berkeley-ben.</p>

</div></div>