[Grem] Aki emberiséget mond, csalni akar / A nyílt társ. szabadsága vs. a zárt társ. biztonsága / Szánthó Miklós

[Emoke Greschik]

*Aki emberiséget mond, csalni akar*

A nyílt társadalom szabadsága kontra a zárt társadalom biztonsága

      Szánthó Miklós

https://magyarnemzet.hu/velemeny/aki-emberiseget-mond-csalni-akar-8138996/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202005


„Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának szexuális orientáció és
genderidentitás alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni
fellépésért felelős Független Szakértője.” Ízlelgessük csak a pozíció
súlyát és elnevezését, így nagy f-fel és nagy sz-szel – merthogy ez nem
valami tréfa, tényleg van ilyen. Onnan tudom, hogy az illető, a neves
Victor Madrigal-Borloz közleményt adott ki a homofóbia, bifóbia és
transzfóbia elleni világnap alkalmából: és mielőtt azt hinnék, hogy
legalább ez utóbbi egyféle móka, mint az „albán büszkeség napja” (amikor is
a vicc szerint az albánok azt ünneplik, hogy ők nem románok), ki kell
ábrándítanom mindenkit. A jeles esemény most volt pár napja, május 17-én.

Ezeket az egészen abszurd, mégis valós dolgokat azért említem, mert megint
csak felidézték bennem a posztmodern hívságos elmebaját, azt, hogy korunk
életparancsa a korlátlan szabadság, a szabadosság, minden létező (akár
szexuális) vágy emberi jogként történő kivetítése, kielégítése és
kielégíttetése. Az ember kiskorában persze szívesen babrál sok mindennel –
ezért is szükséges a gyerek fegyelmezése –, de ma már teljesen legitimnek
tekintendő, hogy „később áttételessé válik a babrálás és végül
kísérletezésnek nevezik el azt, amely kezdettől fogva és célját tekintve
sem más, mint manipulálás” (Lánczi András).* A legújabb kori értelemben
vett **szabadságfogalom*mal is ez történt, mely *már régen nem az antik és
keresztyén hagyományon nyugvó, közösségelvű szabadságot jelenti, hanem a
minden korlátozástól, behatároltságtól, rögzítettségtől mentes
önkibontakoztatás, önmegvalósítás és önmeghatározás ideáját.*

*Ennek csak egy apró, de céltalanságában totális példáját jelenti a
szexuális identitásra alapozó politizálás és a genderideológia*. *A
kísérlet továbbfejlesztése pedig az, hogy az ezzel szemben fellépőket*
intézményesített eszközökkel (testületek, szakértők, világnapok) és nyelvi
leleményekkel (hiszen *ők „bifóbok” és „transzfóbok”, bármit is jelentsenek
e kitételek) szükséges kiiktatni* a még elfogadható társadalmi diskurzus
keretei közül. Ezt korábban boszorkányüldözéssel, máglyahalállal, majd
cenzúrával érték el – ma úgy hívják: *politikai korrektség. A jellemzően
balliberális értelmiségi ömlengésekből kinyert, majd jogi és
formálpolitikai elvárásokba öltöztetett szabadságheroi­zálás élesen szemben
áll nemcsak a józan ésszel, de alapvetően a konzervatív habitussal is.*

És ahogy a tudásról történő gondolkodásnak morális következményei vannak,
úgy az előbbi elvi vita is erősen gyakorlati kihatásokkal bír*. Ahogy azt
korábban a gazdasági válság, a migrációs krízis, majd most a
koronavírus-járvány kapcsán megmutatkozó döntési helyzetek felvillantották,
a szabadság-szabadosság és a biztonság ellentétbe került egymással. *Ahogy
Matolcsy György is felhívta arra a figyelmet nemrég egy írásában,* a
jelenlegi helyzetben* *„a világ az élet biztonsága felé fordult […],
általában felértékelődik a biztonság mint érték*. Felismerjük, hogy *valójában
akkor lehetünk szabadok, ha biztonságban vagyunk. **Leértékelődik* *a
szabadosság, a túlhajtott individualizmus és a »nekem mindent szabad, mert
megtehetem« mintája.”*

És valóban, a konzervatív – ma már talán jobban ragadja meg a lényeget: a
normalitás talaján álló – számára környezete, szerettei biztonsága komoly
előértékkel bír. *Az ókori görög „oikophilia”, az „otthon szeretetét”
tekintette a konzervatív brit filozófus, Roger Scruton is nemcsak az igazi
környezetvédelem, de a nemzetek szükségessége alapjának is.* *A liberális
szabadságeszményből fakadó, globális „bárhova és sehova tartozás**”
érzetével szemben a „valahova tartozás” élménye és fontossága *áll. Az
pedig, hogy valaki valahova tartozik, hogy a természet által meghatározott
létezése nem a véletlen műve (például hogy a Jóisten úgy döntött valakiről,
hogy magyar) egyben nyilvánvalóan a lehatároltság kívánalmát is magában
hordozza.

*A progresszió kulturális ipara persze **a „behatároltság”, a „zártság”
fogalmait **negativitást sugárzó fogalmakként ábrázolja*, *holott a
biztonság óhajának ezek nélkülözhetetlen kellékei *– ahogyan akkor érzem
magam a lakásban biztonságban, ha bezárom az ajtót, és ezért húzok kerítést
is a kert határára. Ez a kritikákkal ellentétben alapvetően nem valamiféle,
esetleg másoktól való félelembőlni ak fakad, hanem éppen *a hely, az otthon
szeretetének parancsából, a valakikkel valahol történő összetartozás*
titokzatosságának tiszteletéből. A hely, az otthon (a nemzet) ugyanis *a
többiekkel való közösséget is jelenti,* saját magamon kívül (sőt éppen azt
alárendelve) a közösséghez tartozók védelmét.* Bármennyire is* *hivatkoznak
**a végtelen és korlátlan haladás utópiájában hívők a nagybetűs emberiségre*
,* a politika lényege a „törzsi hovatartozás” kifejezése és védelme. **Aki
ugyanis emberiséget mond, az csal**ar.*

*Kosztolányi Dezső** Édes Annájának Movisztere úgy mondja ezt,* :miközben *a
kommunisták*ról beszél „*Nem szeretem az emberiséget, mert még sohase
láttam, mert nem ismerem. Az emberiség holt fogalom. Minden szélhámos az
emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret,
aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és
gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket,
kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de
szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire
se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az
emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes
távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és
Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.”*

És* ahogy azt a mostani járványhelyzetre adott politikai válaszok is
megmutatták: még a szavakban globalizációt és nemzetköziséget hirdető
döntéshozók is azonnal „államilag” (lokálisan) cselekedtek, hogy saját
embereiket, országukat megóvják, és nem vártak arra, hogy milyen
megoldásokkal áll például elő az Európai Unió*. Ahogy Pascal fogalmazta meg
a Gondolatokban, „a hatalom jellemzője az, hogy védelmet nyújt”. A hatalmat
pedig valaki gyakorolja – hiszen például szuverén az, aki a kivételes
állapotról dönt –, utasításokat ad alá-fölérendeltségi viszonyrendszerben,
a biztonság érdekében pedig ezt a címzettek követik. Biztonság, védelem,
hatalom, vezetés, hierarchia tehát összefüggenek.

És lehet ezt dramatizáló monotonitással, figyelmeztetésre feltartott
mutatóujjal, félig oldalra hajtott fejjel és sírós hanggal kommentálni, de
ha még az oly sokszor idézett *The Economist is azt írja, hogy** az emberek
világszerte elfordulnak a globalizációtól, mert rájöttek például, az
egészségük import védőfelszerelésektől, a mezőgazdaságuk és betegellátásuk
pedig a migránsmunkásoktól függ, akkor valami mégiscsak lehet ebben a
helyszeretet és a biztonság értékduáljában.*

Most pedig megyek, és megnézem, mit is jelent ez a „bifóbia” meg
„transzfóbia” – csak jó lenne tudni, mi ellen ünnepelt az emberiség múlt
vasárnap.

*A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200526/20c39e21/attachment.html>