[Grem] Interjú Szikora Róberttel a NEK világi hírnökével / "Nem harcolok egyedül a sátán és démonai ellen"

[Emoke Greschik]

 Nem harcolok egyedül a sátán és démonai ellen – Beszélgetés Szikora
Robival, a NEK világi hírnökével
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. május 19., kedd |
19:39
https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-harcolok-egyedul-satan-es-demonai-ellen-beszelgetes-szikora-robival-nek-vilagi-hirnokevel

5
Szikora Robi énekes, dalszerző, a csikidam műfaj megteremtője, a magyar
popzene egyik legeredetibb alakja. A rockzenészek között ritka, hogy valaki
annyira nyíltan vállalja a hitét, mint ő. Három évtizede mindennap részt
vesz szentmisén. Az 52. budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
(NEK) világi hírnökével a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetése előtt
beszélgettünk.

*– Édesapja táncdalénekes volt. Már gyermekként sokszor elkísérte a
fellépéseire, mondhatjuk, hogy beleszületett a zene világába. Szinte nem is
lehetett más, mint zenész?*

– Igen, így van, ahogy mondja*. Apám rendszeresen elvitt a délutáni
fellépéseire, a kerthelyiségekbe. De nagyobb hangversenytermekben is
énekelt, angol és amerikai dalokat, *amiket nem nagyon szerettek az
elvtársak, mivel Nyugatról származtak. *Rákosiék betiltották a dzsesszt*,
márpedig ezeknek a daloknak a dzsessz az alapja. M*inden koncerten ott
voltak a hatalom emberei, akik figyelték, nehogy túlzásba essenek az
előadók.* A francia, olasz, német slágerek iránt elnézőbbek voltak.

Én ebből akkor természetesen semmit nem értettem, de nagyon élveztem, hogy
ott lehetek apám fellépésein.

*A keresztapám is zenész volt, gitáros*. Először a nagyszerű Horváth Jenő
zenekarában játszott, majd apámat kísérte, zongorán is. Apai vonalon többen
zenéltek a családban. *Apám otthon kicsit fekete báránynak számított,
csepűrágónak nevezték. Ha egy civil családba beköltözik egy művészlélek,
akkor várhatóan előbb-utóbb kitör a balhé*. Egy úgynevezett becsületes
családban az ember reggel elmegy dolgozni, este pedig hazamegy, és ezért
állandó fizetést kap. Apám nem ilyen volt. A barátai, a cimborái egész nap
ott voltak nálunk, hallgatták a magnóról a külföldi zenét, amit aztán
lekottáztak, eljátszottak gitáron, zongorán. *Édesanyám irodistaként
dolgozott a MÁV-nál, 1957–1958-ban a főnöke időnként még bezáratta a
szertárba, hogy jöjjön rá végre, be kellene lépnie a pártba. Édesanyám
azonban nemet mondott, arra hivatkozva, hogy vasárnaponként templomba
járunk, én pedig ministrálok. *

*– Ezek szerint vallásos nevelést kapott otthon. *

– *Ötnapos koromban engedték ki édesanyámat a MÁV Kórház szülészeti
osztályáról, és azonnal meg is kereszteltek a rákospalotai Jézus
Szíve-templomban. Ott lettem részese Isten életének, beoltattam Krisztus
életébe. Gyermekként ministráltam, elsőáldozó voltam, hittanra jártam,
bérmálkoztam, mind ebben a templomban. Az esküvőm is itt volt. **Otthon
viszont nem pontosan a katolikus vallás tanítását hallottam anyámtól és a
nagyszüleimtől. Voltak asztaltáncoltatások, rendszeresen jártunk Vilmához,
a jósnőhöz*. A családban rengetegen haltak meg korábban, és a nagy- meg a
dédszüleim tudni szerettek volna róluk. Ettől sokáig nem tudtam teljesen
elszakadni, még a nyolcvanas évek végén is bennem volt, hogy elmegyek egy
jósnőhöz vagy látnokhoz.

Lassanként azonban rádöbbentem, hogy el kell döntenem, melyik csapatban
focizok. Abban, amelyik most sikeres vagy a véglegesen győztesben?

*Sok olyan embert ismertem, akinek affinitása volt az ezotériához. Szepes
Mária, a világ egyik legnagyobb ezoterikus írója például úgy kezelt, mint a
fogadott gyermekét, tanított is*. *Egyszer aztán azt mondtam neki: „Mária
néni, nem akarom tovább csinálni ezt.” Így válaszolt: „Kisfiam, semmi gond,
menj vissza a ferences atyához Pasarétre, te igazából oda tartozol.”
Ennyire bölcs asszony volt. Pár hónappal a halála előtt még elmentem hozzá,
egy nagy fotelban ült. Mögötte a falon egy kép volt, amelyen Jézus kihúzza
a vízből az elmerülni készülő Pétert. Szerintem Mária néni akkorra már
megtért.*

*– Nagyon korán, már tizenéves korában beatzenei pályára lépett. Tagja volt
a Ferm együttesnek, majd a magyar rocktörténet egyik legkiemelkedőbb és
legnépszerűbb bandájának, a Hungáriának. Körülvette a fény, a csillogás,
fiatal lányok rajongtak Önért. Törvényszerű volt, hogy évekre elfordult
Istentől?*

– Amikor a Fermben játszottam, akkor kezdődött a dackorszakom: nehogy már
olyan legyek, mint gyermekkoromban, amikor minden vasárnap szépen
megfésülködve mentem a nagymamával a templomba, és ministráltam! Ott hideg
van és idegen emberek, majdnem mindenki öreg, nem lehet hallani, mit mond a
pap. *A 70-es évek elején elmerültem mindabban, amit az élet kínál, főleg
annak, aki rockzenész. A sátán pompájára** egyszerűen nemet kell mondanod. *De
egy tizennyolc-húsz éves rákospalotai srác nem tudja még, hogy ez
életre-halálra megy. A Ferm volt akkoriban a magyar Beatles, és *egyszerűn
csak átéltük a hihetetlen népszerűség minden előnyét: énekelsz, dobolsz,
lejátszol a gitárodon két akkordot, ránézel egy lányra, és ő is meg a
mellette állók is elájulnak.*

*Egy beatzenész élete akkoriban olyan hordalékkal járt, amitől majdnem
megfulladtam.* Már többször elmondtam, hogy *végül 1971 vagy 1972 nyarán a
siófoki nagytemplomban fordultam vissza Istenhez és tértem meg. A Jóisten
beavatkozott az életembe*.

*Azt mondta, ha szent Fiam egyszer már feláldozta magát érted is, akkor
visszaveszlek, hozzám tartozol. A megtérésem pillanata sokkszerű volt, mert
nem természetes, hogy a Jóisten utánad nyúl, de velem ezt tette,
nehogy* *végleg
elmerüljek.** Én pedig igent tudtam mondani neki**, és megígértem, hogy
ezentúl másként fogok élni. *Ez nem egyenlő csupán azzal, hogy mostantól
megint templomba jársz, hanem az egész világlátásod megváltozik, és
ugyanígy az emberekhez való viszonyod is.

*Ám nem ment minden azonnal és egyszerűen, mert átestem egy
betegségen, **amikor
a szellemvilág túlsó oldalán működő gonosz erejét is megtapasztaltam. A
sátán szereti látni, ha az ember retteg a halálfélelemtől. Az ördög belenéz
a szemedbe, te pedig bepánikolsz. Remegsz a félelemtől, a füledben hallod a
sátán szuszogását, és úgy érzed, talán három-négy órád van hátra *a földi
életedből*. És akkor eszembe jutott az imádság, „Most segíts meg, Mária, ó,
irgalmas Szűzanya”, és az, hogy „Boldogasszony Anyánk, régi nagy
pátrónánk…” Amikor a Szűzanyához kezdesz imádkozni, ő azonnal a Fiához
fordul, őt tolja maga elé, alázatból. **Te pedig dicsérni kezded az Urat:
Istenem, soha nem hagyhatsz el, egész életemben hittem, hogy a kereszten
meghaltál értem, értem is folyt a véred, itt vagyok, Uram, *itt vagyok. *Nem
lehet*, *hogy ez a szemétláda félelemben tartson.** És érzed, hogy* *a
sátán **nem bírja ezt hallgatni, és odébb lép, elkotródik, **bár azt mondja
– amit Jézusnak is mondott –, hogy visszajövök még hozzád. Jézusnak is
voltak kísértései. Assisi Szent Ferencnek és Pio atyának is.*

*A sátán soha nem hagy békén* téged. Ám *a kísértésekben **ráébredsz az ima
rendkívüli erejére, arra, hogy elég, ha csak annyit mondasz: Istenem,
segíts!*

Az ima óriási kiáltás. Péter apostol, amikor majdnem elmerült a vízben,
kétségbeesésében Jézushoz kiáltott: Uram, segíts! Jézus is imádkozott a
Getszemáni kertben, és felkiáltott a keresztfán: Éli, Éli, lamma
szabaktani, Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

*– Hogyan próbálja legyőzni a gyarlóságait? *

*– Istennel együtt. Nincs lusta zseni. Jókai Anna mondta: Isten mindent
megtesz érted, de semmit nem tesz meg helyetted*.* Azt akarja, hogy mindent
vele együtt csináljunk. Ha van egy gondolatod, hívd be ebbe a munkába az
Urat. Szólítsd meg: Uram, szeretném, ha ez és ez megtörténne velem, és
mindent megteszek, hogy sikerüljön. Kérlek, tedd hozzá Te is, amit hozzá
akarsz tenni.*

*– Negyvenöt éve él házasságban Zsuzsával, élete szerelmével. Közben
gyönyörű lányokkal lép fel, nem beszélve a rajongókról. Hogyan tudja
legyőzni a kísértéseket?*

– Közismert a mondás: bárminek ellen tudok állni, kivéve a kísértést. A
kísértés iszonyú erős, mert a kísértő a sátán embere, cimborája. Ám neked
is megvannak a barátaid, akiket ugyan nem látsz, de tudod, hogy
léteznek. *Természetesen
a Jóisten a legelső, de megszólíthatod a Szűzanyát, a védőszentjeidet, az
őrzőangyalodat. És van nekem egy nagyon jó barátom, Júdás Tádé, Jézus
unokatestvére; ő nagyon nagy közbenjáró, segít a kísértésekben.*

Nem sétálok bele abba a csapdába, hogy egyedül harcoljak a sátán és a
démonai ellen, mert erősebbek nálam, legyőznének. Jobbak nálam
fegyverzetben, harcmodorban.

*Jézus sem ment bele a vitába a sátánnal, amikor a negyvennapos böjt után
megkísértette őt. A Szentírással válaszolt neki, ami a Szentlélek
sugallatára íródott. Akkor én hogyan mernék diskurzust kezdeni a
gonosszal?  *

*– Miként vélekedik arról, hogy a hitet egy életen át mélyítenünk kell, és
soha nem mondhatjuk azt, hogy nem kell tovább fejlődnünk? *

– Teljesen egyetértek ezzel. Mindig végig kell gondolnod, hogy hová
jutottál. És amit elértél, az is egyetlen pillanat alatt összedőlhet. Van,
amikor egy hónapon keresztül nem érzel mást, csak szárazságot, pedig tudod,
hogy egy folyó mellé vagy ültetve, és a gyökereid mélyen a víz alatt
vannak. *Folyamatos megtérésre van szükség. Egyszer egy pap bácsi mesélte,
hogy teljesen egyenes úton ment az országúton a kocsijával, és azt vette
észre, hogy állandóan korrigálnia kell ahhoz, hogy egyenesben tudja tartani
a kormányt. Így van ez az én életemben is.*

*Azért járok harminc éve mindennap templomba, mert nem tudnék enélkül élni.
A szentmise mindennek a forrása. Az Oltáriszentség, a szentmise és a
hálaadás.*

Soha nem állíthatom, hogy kész vagyok a hitben. Még Michelangelo is azt
mondta: egyetlen szobrom sincs befejezve, csak abbahagytam őket. Így
vagyunk mi is a számainkkal. A dallal egy adott határidőre el kell
készülni, pedig mennyit tudnék még dolgozni vele. Mindegyikkel. De hát mi
az, ami teljesen készen van?  *A Jóisten is folyamatosan dolgozik, épít,
szépít itt, a földön és azon a másik világon *is, amit még nem látunk. *Ezért
én is dolgozom, mégpedig azon, ami a legközelebb van hozzám, vagyis
magamon. De ahogy Jézus mondja, az én igám édes, és az én terhem könnyű.
Semmitől sem kell félnünk, mindennap letérdelhetünk az Úr elé, és ő a
kegyelmébe fogad minket.*

*– Mit jelent Önnek, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus világi
hírnöke lett?*

– Nagyszerű érzés, picit elégedetté tesz, de látom a munkát is, amit majd
el kell végeznem. Egyúttal meg is ijeszt kicsit: vajon mit lát bennem a
Jóisten, hiszen én csak egy zenész vagyok. Ahogy a *Mephisto *című filmben
mondja a főszereplő, amikor ráirányul a reflektorfény: Mit akarnak tőlem?
Én csak egy színész vagyok. Mit látsz bennem, Uram, hogy engem szólítasz
meg? Amikor a prófétákat megszólította, ők is megrémültek. Az egyik
dadogott, a másik azzal próbált hárítani, hogy írástudatlannak,
analfabétának mondta magát.

Ám *mindig az Úr választ. Erre gondoltam, amikor megkaptam ezt a megbízást.
Nem ti választottatok engem, hanem én titeket – mondja az Úr.*

Ő tudja, hogy alkalmas leszek a küldetésem teljesítésére. Isten soha nem ad
nagyobb feladatot annál, mint amit az ember el tud végezni. Megnézi és
leméri a súlyát a keresztnek, amit a hátamra tesz, aztán azt mondja: ezt
még elbírod, fiam, bátorság, menj és csináld!

*– Mit remél a NEK-től? *

*– Az első, ami eszembe jut, az ébredés, a világ kereszténységének
ébredése. Meg kell erősítenünk egymást, hogy nincs baj*. *Amikor az
Egyházat üldözik, akkor tisztul, és ideje van a tisztulásnak, mert az
Egyház gyenge. *Újra meg kell találni a forrásokat, mintha elölről kellene
kezdeni mindent. *Megtisztítani magunkat, a lelkünket, a templomokat. A NEK
olyan lesz, mint egy zsinat, újjáépül minden*. És miért pont itt, nálunk?
Mert *elsőként Magyarország lett a Szűzanya országa. Hol máshol volna
alkalmasabb hely az újrakezdésre?*

A Szentlélek friss tavaszi fuvallatként arra biztat minket: *induljatok el
végre, gyerekek, mert Európa missziós terület lett.*

Egy kicsit Magyarország is az, bár mi *a lengyelekkel együtt még tartjuk a
frontot**. Itt vagyunk, Uram, rendelkezz velünk! Észre sem fogjuk venni,
hogy a NEK világszintű találkozó lesz, ami az egész kereszténység jövőjét
meghatározza majd*. *Bízzuk magunkat a Szentlélekre*, hogy vezessen
bennünket, ott legyen velünk a kongresszus minden napján, minden egyes
előadásban és szentmisén. Én küldött vagyok; nem is nagyköveti, hanem
hírnöki feladattal bíztak meg az egyházi elöljáróink. Azt a megbízást
adták: laikusként vidd el a kongresszus jó hírét mindenfelé*. Talán azért
esett rám a választásuk, mert hiteles pasi vagyok, mert mindig azt tettem,
amit mondtam.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200520/b52a9f22/attachment.html>