<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Nem harcolok egyedül a sátán és démonai ellen – Beszélgetés Szikora Robival, a NEK világi hírnökével</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2020. május 19., kedd | 19:39</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-harcolok-egyedul-satan-es-demonai-ellen-beszelgetes-szikora-robival-nek-vilagi-hirnokevel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-harcolok-egyedul-satan-es-demonai-ellen-beszelgetes-szikora-robival-nek-vilagi-hirnokevel</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g105875']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=105875&v=1&img=c_IMG_3239.JPG" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 5</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Szikora
Robi énekes, dalszerző, a csikidam műfaj megteremtője, </span>a magyar popzene
egyik legeredetibb alakja. A rockzenészek között ritka, hogy valaki
annyira <span style="background-color:rgb(208,224,227)">nyíltan vállalja a hitét, </span>mint ő. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Három évtizede mindennap részt
vesz szentmisén. </span>Az 52. budapesti <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
(NEK) világi </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">hírnöké</span>vel a járványügyi veszélyhelyzet kihirdetése előtt
beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Édesapja táncdalénekes volt. Már gyermekként sokszor elkísérte a
fellépéseire</span>, mondhatjuk, hogy beleszületett a zene világába. Szinte nem
is lehetett más, mint zenész?</strong></p>
<p>– Igen, így van, ahogy mondja<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Apám rendszeresen elvitt a délutáni
fellépéseire, a kerthelyiségekbe. De nagyobb hangversenytermekben is
énekelt, angol és amerikai dalokat, </b></span>amiket nem nagyon szerettek az
elvtársak, mivel Nyugatról származtak. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Rákosiék betiltották a dzsesszt</b></span>,
márpedig ezeknek a daloknak a dzsessz az alapja. M<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>inden koncerten ott
voltak a hatalom emberei, akik figyelték, nehogy túlzásba essenek az
előadók.</b></span> A francia, olasz, német slágerek iránt elnézőbbek voltak.</p>
<blockquote>
<p>Én ebből akkor természetesen semmit nem értettem, de nagyon élveztem, hogy ott lehetek apám fellépésein.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A keresztapám is zenész volt, gitáros</b></span>. Először a nagyszerű Horváth
Jenő zenekarában játszott, majd apámat kísérte, zongorán is. Apai
vonalon többen zenéltek a családban. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Apám otthon kicsit fekete báránynak
számított, csepűrágónak nevezték. Ha egy civil családba beköltözik egy
művészlélek, akkor várhatóan előbb-utóbb kitör a balhé</b></span>. Egy úgynevezett
becsületes családban az ember reggel elmegy dolgozni, este pedig
hazamegy, és ezért állandó fizetést kap. Apám nem ilyen volt. A barátai,
a cimborái egész nap ott voltak nálunk, hallgatták a magnóról a
külföldi zenét, amit aztán lekottáztak, eljátszottak gitáron, zongorán.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Édesanyám irodistaként dolgozott a MÁV-nál, 1957–1958-ban a főnöke
időnként még bezáratta a szertárba, hogy jöjjön rá végre, be kellene
lépnie a pártba. Édesanyám azonban nemet mondott, arra hivatkozva, hogy
vasárnaponként templomba járunk, én pedig ministrálok. </b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g105875']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=105875&v=1&p=1&img=c_IMG_3134.JPG" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– Ezek szerint <span style="background-color:rgb(208,224,227)">vallásos nevelést kapott otthon. </span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ötnapos koromban engedték ki édesanyámat a MÁV Kórház szülészeti
osztályáról, és azonnal meg is kereszteltek a rákospalotai Jézus
Szíve-templomban. Ott lettem részese Isten életének, beoltattam Krisztus
életébe. Gyermekként ministráltam, elsőáldozó voltam, hittanra jártam,
bérmálkoztam, mind ebben a templomban. Az esküvőm is itt volt. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Otthon
viszont nem pontosan a katolikus vallás tanítását hallottam anyámtól és a
nagyszüleimtől. Voltak asztaltáncoltatások, rendszeresen jártunk
Vilmához, a jósnőhöz</b></span>. A családban rengetegen haltak meg korábban, és a
nagy- meg a dédszüleim tudni szerettek volna róluk. Ettől sokáig nem
tudtam teljesen elszakadni, még a nyolcvanas évek végén is bennem volt,
hogy elmegyek egy jósnőhöz vagy látnokhoz.</p>
<blockquote>
<p>Lassanként azonban rádöbbentem, hogy el kell döntenem, melyik
csapatban focizok. Abban, amelyik most sikeres vagy a véglegesen
győztesben?</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Sok olyan embert ismertem, akinek affinitása volt az ezotériához. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">
Szepes Mária</span>, a világ egyik legnagyobb ezoterikus írója például úgy
kezelt, mint a fogadott gyermekét, tanított is</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Egyszer aztán azt
mondtam neki: „Mária néni, nem akarom tovább csinálni ezt.” Így
válaszolt: „Kisfiam, semmi gond, menj vissza a ferences atyához
Pasarétre, te igazából oda tartozol.” Ennyire bölcs asszony volt. Pár
hónappal a halála előtt még elmentem hozzá, egy nagy fotelban ült.
Mögötte a falon egy kép volt, amelyen Jézus kihúzza a vízből az
elmerülni készülő Pétert. Szerintem Mária néni akkorra már megtért.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g105875']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=105875&v=1&p=1&img=c_IMG_3287.JPG" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– Nagyon korán, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">már tizenéves korában beatzenei pályára
lépet</span>t. Tagja volt a Ferm együttesnek, majd a magyar rocktörténet egyik
legkiemelkedőbb és legnépszerűbb bandájának, a Hungáriának. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Körülvette a
fény, a csillogás, fiatal lányok rajongtak Önért. Törvényszerű volt,
hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">évekre elfordult</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">től</span>?</span></strong></p>
<p>– Amikor a Fermben játszottam, akkor kezdődött a dackorszakom: nehogy
már olyan legyek, mint gyermekkoromban, amikor minden vasárnap szépen
megfésülködve mentem a nagymamával a templomba, és ministráltam! Ott
hideg van és idegen emberek, majdnem mindenki öreg, nem lehet hallani,
mit mond a pap. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A 70-es évek elején elmerültem mindabban, amit az élet
kínál, főleg annak, aki rockzenész. A sátán pompájára</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> egyszerűen nemet
kell mondanod. </b></span>De egy tizennyolc-húsz éves rákospalotai srác nem tudja
még, hogy ez életre-halálra megy. A Ferm volt akkoriban a magyar
Beatles, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyszerűn csak átéltük a hihetetlen népszerűség minden
előnyét: énekelsz, dobolsz, lejátszol a gitárodon két akkordot, ránézel
egy lányra, és ő is meg a mellette állók is elájulnak.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy beatzenész élete akkoriban olyan hordalékkal járt, amitől majdnem
megfulladtam.</b></span> Már többször elmondtam, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>végül 1971 vagy 1972 nyarán a
siófoki nagytemplomban fordultam vissza Istenhez és tértem meg. A
Jóisten beavatkozott az életembe</b></span>.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt mondta, ha szent Fiam egyszer már feláldozta magát érted is,
akkor visszaveszlek, hozzám tartozol. A megtérésem pillanata sokkszerű
volt, mert nem természetes, hogy a Jóisten utánad nyúl, de velem ezt
tette, nehogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végleg elmerüljek.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Én pedig igent tudtam mondani neki</b><b>, és
megígértem, hogy ezentúl másként fogok élni. </b></span>Ez nem egyenlő csupán
azzal, hogy mostantól megint templomba jársz, hanem az egész
világlátásod megváltozik, és ugyanígy az emberekhez való viszonyod is.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ám nem ment minden azonnal és egyszerűen, mert átestem egy
betegségen,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor a szellemvilág túlsó oldalán működő gonosz erejét is
megtapasztaltam. A sátán szereti látni, ha az ember retteg a
halálfélelemtől. Az ördög belenéz a szemedbe, te pedig bepánikolsz.
Remegsz a félelemtől, a füledben hallod a sátán szuszogását, és úgy
érzed, talán három-négy órád van hátra </b></span>a földi életedből<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. És akkor
eszembe jutott az imádság, „Most segíts meg, Mária, ó, irgalmas
Szűzanya”, és az, hogy „Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátrónánk…”
Amikor a Szűzanyához kezdesz imádkozni, ő azonnal a Fiához fordul, őt
tolja maga elé, alázatból. </b><b>Te pedig dicsérni kezded az Urat: Istenem,
soha nem hagyhatsz el, egész életemben hittem, hogy a kereszten
meghaltál értem, értem is folyt a véred, itt vagyok, Uram, </b></span>itt vagyok.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem lehet</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy ez a szemétláda félelemben tartson.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> És érzed, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
sátán </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem bírja ezt hallgatni, és odébb lép, elkotródik,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bár azt mondja –
amit <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus</span>nak is mondott –, hogy visszajövök még hozzád. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus</span>nak is
voltak kísértései. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Assisi Szent Ferenc</span>nek és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Pio atyá</span>nak is.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A sátán soha nem hagy békén</b></span> téged. Ám <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kísértésekben </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ráébredsz az
ima rendkívüli erejére, arra, hogy elég, ha csak annyit mondasz:
Istenem, segíts!</b></span></p>
</blockquote>
<p>Az ima óriási kiáltás. Péter apostol, amikor majdnem elmerült a
vízben, kétségbeesésében Jézushoz kiáltott: Uram, segíts! Jézus is
imádkozott a Getszemáni kertben, és felkiáltott a keresztfán: Éli, Éli,
lamma szabaktani, Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hogyan próbálja legyőzni a gyarlóságait? </span></strong></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– I<span style="background-color:rgb(255,242,204)">stennel együtt.</span> Nincs lusta zseni. Jókai Anna mondta: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten</span>
mindent megtesz érted, de semmit nem tesz meg helyetted</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Azt akarja,
hogy mindent vele együtt csináljunk. Ha van egy gondolatod, hívd be ebbe
a munkába az Urat. Szólítsd meg: Uram, szeretném, ha ez és ez
megtörténne velem, és mindent megteszek, hogy sikerüljön. Kérlek, tedd
hozzá Te is, amit hozzá akarsz tenni.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g105875']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=105875&v=1&p=1&img=c_IMG_3223.JPG" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Negyvenöt éve él házasságban Zsuzsával, élete szerelmével</span>.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">Közben gyönyörű lányokkal lép fel, nem beszélve a rajongókról. Hogyan
tudja legyőzni a kísértéseket?</span></strong></p>
<p>– Közismert a mondás: bárminek ellen tudok állni, kivéve a kísértést.
A kísértés iszonyú erős, mert a kísértő a sátán embere, cimborája. Ám
neked is megvannak a barátaid, akiket ugyan nem látsz, de tudod, hogy
léteznek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Természetesen a Jóisten a legelső, de megszólíthatod a
Szűzanyát, a védőszentjeidet, az őrzőangyalodat. És van nekem egy nagyon
jó barátom, Júdás Tádé, Jézus unokatestvére; ő nagyon nagy közbenjáró,
segít <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kísértések</span>ben.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Nem sétálok bele abba a csapdába, hogy egyedül <span style="background-color:rgb(255,255,255)">harcoljak a sátán és a
démonai ellen, mert erősebbek </span>nálam, legyőznének. Jobbak nálam
fegyverzetben, harcmodorban.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus sem ment <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bele a vitába a sátánnal, </span>amikor a negyvennapos böjt
után <span style="background-color:rgb(234,209,220)">megkísértette</span> őt. A Szentírással válaszolt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> neki</span>, ami a Szentlélek
sugallatára íródott. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Akkor én hogyan mernék</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> diskurzust kezdeni a
gonosszal? </span></b></span></p>
<p><strong>– Miként vélekedik arról, hogy a hitet egy életen át
mélyítenünk kell, és soha nem mondhatjuk azt, hogy nem kell tovább
fejlődnünk? </strong></p>
<p>– Teljesen egyetértek ezzel. Mindig végig kell gondolnod, hogy hová
jutottál. És amit elértél, az is egyetlen pillanat alatt összedőlhet.
Van, amikor egy hónapon keresztül nem érzel mást, csak szárazságot,
pedig tudod, hogy egy folyó mellé vagy ültetve, és a gyökereid mélyen a
víz alatt vannak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Folyamatos megtérésre van szükség. Egyszer egy pap
bácsi mesélte, hogy teljesen egyenes úton ment az országúton a
kocsijával, és azt vette észre, hogy állandóan korrigálnia kell ahhoz,
hogy egyenesben tudja tartani a kormányt. Így van ez az én életemben is.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Azért járok harminc éve mindennap templomba, mert nem tudnék enélkül
élni. A szentmise mindennek a forrása. Az Oltáriszentség, a szentmise és
a hálaadás.</b></u></span></p>
</blockquote>
<p>Soha nem állíthatom, hogy kész vagyok a hitben. Még Michelangelo is
azt mondta: egyetlen szobrom sincs befejezve, csak abbahagytam őket. Így
vagyunk mi is a számainkkal. A dallal egy adott határidőre el kell
készülni, pedig mennyit tudnék még dolgozni vele. Mindegyikkel. De hát
mi az, ami teljesen készen van? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Jóisten is folyamatosan dolgozik,
épít, szépít itt, a földön és azon a másik világon </b></span>is, amit még nem
látunk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezért én is dolgozom, mégpedig azon, ami a legközelebb van
hozzám, vagyis magamon. De ahogy Jézus mondja, <u>az én igám édes, és az én
terhem könnyű.</u> Semmitől sem kell<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> félnünk</span>, mindennap letérdelhetünk az
Úr elé, és ő a kegyelmébe fogad minket.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g105875']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=105875&v=1&p=1&img=c_IMG_3332.JPG" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– Mit jelent Önnek, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus világi hírnöke lett?</span></strong></p>
<p>– Nagyszerű érzés, picit elégedetté tesz, de látom a munkát is, amit
majd el kell végeznem. Egyúttal meg is ijeszt kicsit: vajon mit lát
bennem a Jóisten, hiszen én csak egy zenész vagyok. Ahogy a <em>Mephisto </em>című
filmben mondja a főszereplő, amikor ráirányul a reflektorfény: Mit
akarnak tőlem? Én csak egy színész vagyok. Mit látsz bennem, Uram, hogy
engem szólítasz meg? Amikor a prófétákat megszólította, ők is
megrémültek. Az egyik dadogott, a másik azzal próbált hárítani, hogy
írástudatlannak, analfabétának mondta magát.</p>
<blockquote>
<p>Ám <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindig az Úr választ. Erre gondoltam, amikor megkaptam ezt a
megbízást. <u>Nem ti választottatok engem, hanem én titeket </u>– mondja az Úr.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Ő tudja, hogy alkalmas leszek a küldetésem teljesítésére. Isten soha
nem ad nagyobb feladatot annál, mint amit az ember el tud végezni.
Megnézi és leméri a súlyát a keresztnek, amit a hátamra tesz, aztán azt
mondja: ezt még elbírod, fiam, bátorság, menj és csináld!</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mit remél a NEK-től? </span></strong></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Az első, ami eszembe jut, az ébredés, a világ kereszténységének
ébredése. Meg kell erősítenünk egymást, hogy nincs<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> baj</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amikor az
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyházat </span>üldözik, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">akkor tisztul</span>, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ideje van a tisztulásnak</span>, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
Egyház</span> gyenge. </b></span>Újra meg kell találni a forrásokat, mintha elölről
kellene kezdeni mindent. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Megtisztítani magunkat, a lelkünket, a
templomokat. A NEK olyan lesz, mint egy zsinat, újjáépül minden</b></span>. És
miért pont itt, nálunk? Mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>elsőként Magyarország lett a Szűzanya
országa. Hol máshol volna alkalmasabb hely az újrakezdésre?</b></span></p>
<blockquote>
<p>A Szentlélek friss tavaszi fuvallatként arra biztat minket: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>induljatok el végre, gyerekek, mert <span style="background-color:rgb(246,178,107)">Európa missziós terület lett.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p>Egy kicsit Magyarország is az, bár mi <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a lengyelekkel együtt még
tartjuk a frontot</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Itt vagyunk, Uram, rendelkezz velünk! Észre sem
fogjuk venni, hogy a NEK világszintű találkozó lesz, ami az egész
kereszténység jövőjét meghatározza majd</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bízzuk magunkat a Szentlélekre</b></span>,
hogy vezessen bennünket, ott legyen velünk a kongresszus minden napján,
minden egyes előadásban és szentmisén. Én küldött vagyok; nem is
nagyköveti, hanem hírnöki feladattal bíztak meg az egyházi elöljáróink.
Azt a megbízást adták: laikusként vidd el a kongresszus jó hírét
mindenfelé<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Talán azért esett rám a választásuk, mert hiteles pasi
vagyok, mert mindig azt tettem, amit mondtam.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><br></div></div>
</div>