[Grem] Nem lennék most az ellenzék helyében ..... / Szilvay Gergely

[Emoke Greschik]

 Vergődések veszélyhelyzetben <https://mandiner.hu/cikk/20200325_vergodesek>
2020. március 25. 12:34

Szilvay Gergely
Mandiner
https://mandiner.hu/cikk/20200325_vergodesek
Nem lennék most az ellenzék helyében.

Klasszikus dilemma az, ami miatt az ellenzéki pártok vergődnek.
Nyilvánvalóan támogatniuk kellene ugyanis a kormány javaslatait – egyrészt,
mert vészhelyzet van, másrészt, mert a javaslatok jók; a józan ész minden
számítása szerint tehát az államférfiúi magatartás erre kötelezne; és így
lehetne nemzeti egységet is felmutatni.

Ugyanakkor az ellenzéki lét, az Orbán-diktatúráról szóló narratívával
erősítve azt követeli, hogy ellenezzenek minden, gyors döntést segítő
lépést. Hogy előadják, hogy itt csak a diktatúra épül valójában, a kormány
lépései pedig elkéstek és pocsékok. Miközben hazánk valójában mindenben nagyon
gyorsan cselekedett
<https://mandiner.hu/cikk/20200325_magyarorszag_megelozte_europat_a_jarvanykezelesben?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003>
.

Elő kellene adni, hogy a kormány inkompetens – miközben kompetens. Be
kellene bizonyítani, hogy nekik kellene kormányon lenni – miközben titokban
áldják az eget, hogy ezt a helyzetet nem nekik kell kezelni.

Eközben Ungváry Rudolf a Népszavában megint Hitler 1933-as törvényeivel jön
<https://mandiner.hu/cikk/20200325_a_visszaszamlalas_kezdete?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003>.
Kedves Ungváry úr, hallott már az argumentum ad Hitlerumról? Eszerint aki
hitlerezik, az elvesztette a vitát, mert valójában nincs érve, csak
hitlerezni tud. Az argumentum ad hitlerum megfogalmazója ráadásul egy
Hitler elől elmenekült, zsidó származású filozófus, Leo Strauss volt, aki
minden számítás szerint bizony jobboldaliként élte le életét, s épp a
liberális demokráciát tette felelőssé Hitlerért.

És ott vannak az egyes újságíró kollégák, akik természetesen újságíróként
is az összes járványügyi, egészségügyi, szociális, jogalkotási és
gazdaságpolitikai szakkérdésre tudják a legmegfelelőbb megoldást, és számon
kérik, hogy miért nem pont az történik, amit ők aznap épp összeolvastak az
interneten, a monitor előtt ülve. Elgondolkodom: ideje lenne talán egy
újságírópártot alapítani, felvázolni a szakpolitikáikat, meggyőzni a
választókat a nézeteik helyességéről, megnyerni a választásokat – és akkor
meg is valósíthatnák elképzeléseiket azonnali hatállyal.

Nem lennék most az emberi jogi szervezetek helyében sem, hiszen a
koronavírus-járvány mindennek keresztbe tett, amin ügyködtek: a határok és
a nemzeti szuverenitások lebontásától a nemzetközi szervezetek erősítésén
át a korlátozásoktól mentes migrációig. Az ilyen rendkívüli helyzetek,
amelyekről Carl Schmitt is ír, az ő rémálmaik. Nincs is rosszabb számukra,
mint amikor olyan helyzet, van, hogy kiderül: az abszolútnak tartott
elképzeléseik bizony hátrább sorolódhatnak – s nem csak a kormány, hanem
minden hétköznapi ember számára is.

És akkor megint elképzelem, hogy milyen lenne, ha épp az ellenzék
kormányozna – természetesen szoros koalícióban a  legfüggetlenebb
újságírókkal és a legcivilebb szervezetekkel, a bázisdemokrácia szent
talaján állva.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200326/cef84c10/attachment.html>