<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200325_vergodesek">Vergődések veszélyhelyzetben</a></h1>
                                                    <div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2020. március 25. 12:34</div>
                                                                            <div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto">
                                                                    <img src="https://mandiner.hu/attachment/0335/334302_img_9666_ld_300.jpg" style="width: 120px; margin-right: 15px; border: 4px solid rgb(224, 224, 217);">                                    <br>
                                                                <span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Szilvay Gergely</span>
                                                                
                                <br><span><a class="gmail-count">Mandiner</a></span></div><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><span><a class="gmail-count">https://mandiner.hu/cikk/20200325_vergodesek</a></span></div>

                            
                        

                        <div class="gmail-info">
                            <div>
                                                            </div>
                            
                        </div>


                        
                        <div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
    Nem lennék most az ellenzék helyében.</div>

                

        

<div class="gmail-text">
                                        <p>Klasszikus dilemma az, ami 
miatt az ellenzéki pártok vergődnek. Nyilvánvalóan támogatniuk kellene 
ugyanis a kormány javaslatait – egyrészt, mert vészhelyzet van, 
másrészt, mert a javaslatok jók; a józan ész minden számítása szerint 
tehát az államférfiúi magatartás erre kötelezne; és így lehetne nemzeti 
egységet is felmutatni.</p>

<p>Ugyanakkor az ellenzéki lét, az Orbán-diktatúráról szóló narratívával
 erősítve azt követeli, hogy ellenezzenek minden, gyors döntést segítő 
lépést. Hogy előadják, hogy itt csak a diktatúra épül valójában, a 
kormány lépései pedig elkéstek és pocsékok. Miközben hazánk valójában 
mindenben <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20200325_magyarorszag_megelozte_europat_a_jarvanykezelesben?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003">nagyon gyorsan cselekedett</a>.</p>

<p>Elő kellene adni, hogy a kormány inkompetens – miközben kompetens. Be
 kellene bizonyítani, hogy nekik kellene kormányon lenni – miközben 
titokban áldják az eget, hogy ezt a helyzetet nem nekik kell kezelni. </p>

<p>Eközben Ungváry Rudolf a Népszavában megint Hitler 1933-as törvényeivel <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20200325_a_visszaszamlalas_kezdete?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202003">jön</a>.
 Kedves Ungváry úr, hallott már az argumentum ad Hitlerumról? Eszerint 
aki hitlerezik, az elvesztette a vitát, mert valójában nincs érve, csak 
hitlerezni tud. Az argumentum ad hitlerum megfogalmazója ráadásul egy 
Hitler elől elmenekült, zsidó származású filozófus, Leo Strauss volt, 
aki minden számítás szerint bizony jobboldaliként élte le életét, s épp a
 liberális demokráciát tette felelőssé Hitlerért. </p>

<p>És ott vannak az egyes újságíró kollégák, akik természetesen 
újságíróként is az összes járványügyi, egészségügyi, szociális, 
jogalkotási és gazdaságpolitikai szakkérdésre tudják a legmegfelelőbb 
megoldást, és számon kérik, hogy miért nem pont az történik, amit ők 
aznap épp összeolvastak az interneten, a monitor előtt ülve. 
Elgondolkodom: ideje lenne talán egy újságírópártot alapítani, 
felvázolni a szakpolitikáikat, meggyőzni a választókat a nézeteik 
helyességéről, megnyerni a választásokat – és akkor meg is valósíthatnák
 elképzeléseiket azonnali hatállyal. </p>

<p>Nem lennék most az emberi jogi szervezetek helyében sem, hiszen a 
koronavírus-járvány mindennek keresztbe tett, amin ügyködtek: a határok 
és a nemzeti szuverenitások lebontásától a nemzetközi szervezetek 
erősítésén át a korlátozásoktól mentes migrációig. Az ilyen rendkívüli 
helyzetek, amelyekről Carl Schmitt is ír, az ő rémálmaik. Nincs is 
rosszabb számukra, mint amikor olyan helyzet, van, hogy kiderül: az 
abszolútnak tartott elképzeléseik bizony hátrább sorolódhatnak – s nem 
csak a kormány, hanem minden hétköznapi ember számára is. </p>

<p>És akkor megint elképzelem, hogy milyen lenne, ha épp az ellenzék 
kormányozna – természetesen szoros koalícióban a  legfüggetlenebb 
újságírókkal és a legcivilebb szervezetekkel, a bázisdemokrácia szent 
talaján állva.</p>

                        </div></div>

</div>