[Grem] Interjú Jelenits I. piarista atyával a koronavírus járvány kapcsán

[Emoke Greschik]

„A válság megtanít bennünket az alázatra” – Jelenits István a Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20200320_jelenits_istvan_interju>
2020. március 20. 8:18
https://mandiner.hu/cikk/20200320_jelenits_istvan_interju

*Írta: Maráczi Tamás <https://mandiner.hu/szerzo/maraczi_tamas> *
*„A vihart nem hagyhatjuk ki a számításból, mert hozzátartozik az élethez”,
és „a válság megtanít bennünket az alázatra, a fegyelemre és a
felelősségtudatra” *– mondja Jelenits István lapunknak. A
koronavírus-járvány idején a piarista rend doyen pap-tanárát arról
kérdeztük, mennyiben változott meg a mindennapi élete, gondolkodása a
válság hatására, illetve mennyiben fog szerinte megváltozni a körülöttünk
lévő világ természete és az emberek mentalitása. Interjúnk.

*Komolyan veszi az egészségügyi figyelmeztetéseket?*

*Komolyan veszem, de nem ijedek meg. Hívő ember vagyok, és az Úristennek is
van terve, és emlékeztet, hogy az életünk kockázatokkal jár, nem vagyunk
mindennek az ura.** A kelleténél jobban nem kell megrémülni.*

Ha okosan fogadjuk ezeket a dolgokat, akkor kevés veszteséggel meg tudjuk
úszni, és ez megtanít bennünket az alázatra, a fegyelemre és a
felelősségtudatra.

*Jelentős változást hozott a mindennapjaiban a járványügyi helyzet?*

*Persze. Az Erzsébet híd lábánál, a piarista rendházban lakom, fel szoktam
innen menni a Gellérthegyre, a sétáimnál nem merült fel, hogy bajt okozok
valakinek, vagy más bajt okoz nekem. *Most nem megyek se üzletbe, se
könyvtárba, az utcán sem töltök időt. Az előírásokat fegyelmezetten
megtartom.

*Át fog alakulni világunk, ez szinte biztos. Ön szerint jobb vagy rosszabb
irányba?*

*Nem tudom, hogy át fog-e alakulni. Ha komolyan vesszük ezeket a dolgokat,
akkor összeszedettségre és fegyelmezettségre szoktatnak bennünket.*
Az emléke akkor is megmarad, ha már túléltük a válságot, és ebből a
szempontból talán még jót is tesz.

Nem csak azt fogjuk érezni, hogy „Hála Istennek elmúlt, elfelejthetjük”,
hanem valamilyen módon tanulunk belőle, a tanulságaival gazdagabbak
leszünk. *Kockázatok között élünk, nem tehetjük csak azt, amit a pillanat
lehetővé tesz, vagy ahová az ingerek vezetnek.*

*Törvényszerű volt, hogy egy ilyen túlhajtott, globális ipari termelésnél,
a természet ilyen szintű, világméretű kizsákmányolásánál vírusmutációk
álljanak elő, és bekövetkezzen egy világjárvány?*

*Én hiszek Istenben, és úgy gondolom, hogy jól alkotta meg a Földet; az
embert pedig az elbizakodottságtól, az önteltségtől úgy óvja meg, hogy
ilyen jellegű katasztrófahelyzeteket megenged. Nem azért, hogy elpusztítson
minket, hanem hogy fegyelemre, összeszedettségre tanítson, meg messzebbre
tekintő felelősségtudatra.*

*Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író*

*Sok kereszténynek ilyen helyzetben a Jelenések könyve jut az eszébe, bár
azt sokan sokféleképpen magyarázzák. Kell-e ezzel foglalkozni egy ilyen
jellegű világméretű jelenség kapcsán?*

*Viszonylag keveset olvasom a Jelenések könyvét*, bár ismerem és forgatom
is. *Nem gondolom, hogy itt a világvége,* vagy erre így kellene gondolnunk; *de
az is biztos, hogy ez arra emlékeztet, hogy *nemcsak esendő és
kiszolgáltatott a világ, hanem* hogy hitünk szerint ennek a világnak
egyszer vége lesz.* Nem elpusztul, tönkremegy, hanem vége lesz,
befejeződik, *és utána megnyílik egy másik világ, amely vár bennünket a
földi lét után.*

*Az egyháznak mi a dolga egy ilyen végletes helyzetben, amikor emberek
tömegei halnak meg, vesztik el az állásukat, válnak kilátástalanná?*

*Az a dolga, hogy fenntartsa a reményt. Nem gondolnám, hogy okunk volna a
reményünket feladni a megpróbáltatások és a nehézségek között*.

Olyan ez, mintha egy hajóút közben vihar érné az embert – ez nem azt
jelenti, hogy el kell pusztulni; hanem hogy *a vihar, még ha pusztít is,
egyszer elül, és újra napsütés lesz, normális időjárás**. De a vihart nem
hagyhatjuk ki a számításból, mert hozzátartozik az élethez. *Ennek részei *
a megrendülések, *a ránk szakadó*, váratlan megpróbáltatások *– de ezek nem
arra valók, hogy feladjuk a reménységet.

*Egy ilyen helyzetben várható, hogy a keresztények tömegesen veszik majd
komolyabban a hitüket, a vasárnapi kereszténység üzemmódról váltanak egy
elkötelezett keresztény életmódra?*

*Nem csak a keresztények számára tartom hasznosnak és jelentőségteljesnek
ezeket a felismeréseket, hanem minden ember számára**. Akkor is, ha nem az
Istenhez tér meg valaki, ha egy összeszedettebb, fegyelmezettebb
gondolkodást megtanul, felismeri, hogy az emberi élet nem játék, és halad
előre a megpróbáltatások közepette, az már nagyon fontos. *Ha valaki
imádkozik, az imádság emlékét elviszi magával a jobb időkre, amikor ez a
fajta veszedelem elmúlik, de az emléke nem múlik el. Nem gondolom azt, hogy
ez a helyzet embereknél 180 fokos fordulatokat eredményez majd, de azt
igen, hogy *sokan komolyabban veszik majd az életet, vagy elgondolkodnak
sok dolgon, és ennek az emléke megmarad.*

*Lát-e esélyt arra, hogy a közös trauma kicsit feloldja az évtizedes
politikai szembenállásokat, és a közélet és a privát szféra szintjén is az
acsarkodni egyébként szerető magyarok közelednek majd egymáshoz?*

*Ebben reménykedünk*. Nem tudom, mert az esély egy számítgatás, és én ezt *nem
tudom pontosan megbecsülni*. De *ennek a lehetősége megvan*. Az volna jó,
ha ez egy ilyen haszonnal járna a közgondolkodásra nézve.


*fotó: Földházi Árpád*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200320/4cefd2d6/attachment.html>