<div dir="ltr">
<div>
<div>
<div id="m_-2539818579139800797m_2742946670214675408m_2944695815987178752gmail-article">
<div>
<div>
<span>
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0362/361831_i-vn7mjjd-xl.jpg" title="" style="margin-right:0px" width="188" height="106">
</span>
</div>
<div>
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200320_jelenits_istvan_interju" target="_blank">„A válság megtanít bennünket az alázatra” – Jelenits István a Mandinernek</a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2020. március 20. 8:18</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200320_jelenits_istvan_interju" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20200320_jelenits_istvan_interju</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><br><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/maraczi_tamas" target="_blank">Maráczi Tamás</a> </b></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_-2539818579139800797m_2742946670214675408m_2944695815987178752gmail-articlecontent"><div>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„A vihart nem hagyhatjuk ki a számításból, mert hozzátartozik az
élethez”, és „a válság megtanít bennünket <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az alázatra, a fegyelemre és a
felelősségtudatra</span>” </b></span>– mondja Jelenits István lapunknak. A
koronavírus-járvány idején a piarista rend doyen pap-tanárát arról
kérdeztük, mennyiben változott meg a mindennapi élete, gondolkodása a
válság hatására, illetve mennyiben fog szerinte megváltozni a
körülöttünk lévő világ természete és az emberek mentalitása. Interjúnk.</div><div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Komolyan veszi az egészségügyi figyelmeztetéseket?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Komolyan veszem, de nem ijedek meg. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hívő</span> ember vagyok, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
Úristennek is van terve</span>, és emlékeztet, hogy az életünk kockázatokkal
jár, nem vagyunk mindennek az ura.</b></span><b> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A kelleténél jobban nem kell megrémülni.</span></b></p>
<p>Ha okosan fogadjuk ezeket a dolgokat, akkor kevés veszteséggel meg
tudjuk úszni, és ez megtanít bennünket az alázatra, a fegyelemre és a
felelősségtudatra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jelentős változást hozott a mindennapjaiban a járványügyi helyzet?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Persze. Az Erzsébet híd lábánál, a piarista rendházban lakom, fel
szoktam innen menni a Gellérthegyre, a sétáimnál nem merült fel, hogy
bajt okozok valakinek, vagy más bajt okoz nekem. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Most nem megyek se
üzletbe, se könyvtárba, az utcán sem töltök időt. Az előírásokat
fegyelmezetten megtartom.</span></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Át fog alakulni világunk, ez szinte biztos. Ön szerint jobb vagy rosszabb irányba?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem tudom, hogy át fog-e alakulni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ha komolyan vesszük</span> ezeket a
dolgokat, akkor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> összeszedettségre és fegyelmezettségre szoktatnak
</span>bennünket.</b></span></p>
<div>Az emléke akkor is megmarad, ha már túléltük a válságot, és ebből a szempontból talán még jót is tesz.</div>
<p>Nem csak azt fogjuk érezni, hogy „Hála Istennek elmúlt,
elfelejthetjük”, hanem valamilyen módon tanulunk belőle, a tanulságaival
gazdagabbak leszünk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kockázatok között élünk, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem tehetjük</span> csak azt,
amit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a pillanat <span style="background-color:rgb(208,224,227)">lehetővé tesz</span>, vagy ahová az ingerek vezetnek.</span></b></span></p>
<p><b>Törvényszerű volt, hogy egy ilyen túlhajtott, globális ipari
termelésnél, a természet ilyen szintű, világméretű kizsákmányolásánál
vírusmutációk álljanak elő, és bekövetkezzen egy világjárvány?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Én hiszek Istenben</span>, és úgy gondolom, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jól alkotta meg </span>a
Földet; az embert pedig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az elbizakodottságtól, az önteltségtől<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">úgy óvja
meg,</span> hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ilyen jellegű katasztrófahelyzeteket</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megenged</span>. Nem azért, hogy
elpusztítson minket, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hanem hogy fegyelemre, összeszedettségre tanítson,
meg messzebbre tekintő felelősségtudatra.</span></b></span></p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/03/i-Ktz8dNC-L.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="125"></p>
<p style="text-align:center"><i>Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író</i></p>
<p></p>
<p><b>Sok kereszténynek ilyen helyzetben a Jelenések könyve jut az
eszébe, bár azt sokan sokféleképpen magyarázzák. Kell-e ezzel
foglalkozni egy ilyen jellegű világméretű jelenség kapcsán?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Viszonylag keveset olvasom <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Jelenések könyvét</span></b></span>, bár ismerem és
forgatom is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem gondolom, hogy itt a világvége,</b></span> vagy erre így kellene
gondolnunk; <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>de az is biztos, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ez </span>arra emlékeztet, hogy </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nemcsak
esendő és kiszolgáltatott a világ, hanem</span><b> hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> hitünk szerint </span>ennek a
világnak egyszer vége lesz.</b></span> Nem elpusztul, tönkremegy, hanem vége lesz,
befejeződik, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és utána megnyílik egy másik világ, amely vár<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> bennünket a
földi lét után.</span></b></span></p>
<p><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az egyháznak </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">mi a dolga </span>egy ilyen végletes helyzetben</span>, amikor
emberek tömegei halnak meg, vesztik el az állásukat, válnak
kilátástalanná?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az a dolga, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy fenntartsa a reményt.</span> Nem gondolnám, hogy okunk volna a reményünket feladni a megpróbáltatások és a nehézségek között</b></span>.</p>
<p>Olyan ez, mintha egy hajóút közben vihar érné az embert – ez nem azt
jelenti, hogy el kell pusztulni; hanem hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a vihar, még ha pusztít is,
egyszer elül, és újra napsütés lesz, normális időjárás</b><b>. De a vihart nem
hagyhatjuk ki a számításból, mert hozzátartozik az élethez. </b></span>Ennek részei
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a megrendülések, </b></span>a ránk szakadó<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>, váratlan megpróbáltatások </b></span>– de ezek
nem arra valók, hogy feladjuk a reménységet.</p>
<p><b>Egy ilyen helyzetben várható, hogy a keresztények tömegesen
veszik majd komolyabban a hitüket, a vasárnapi kereszténység üzemmódról
váltanak egy elkötelezett keresztény életmódra?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem csak a keresztények számára tartom hasznosnak és
jelentőségteljesnek ezeket a felismeréseket, hanem minden ember számára</b><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.
Akkor is, ha nem </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Istenhez</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> tér meg valaki, ha egy összeszedettebb,
fegyelmezettebb gondolkodást megtanul, felismeri, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az emberi élet
</span>nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">játék</span>, és halad előre a megpróbáltatások közepette, az </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">már nagyon
fontos</span>. </b></span>Ha valaki imádkozik, az imádság emlékét elviszi magával a jobb
időkre, amikor ez a fajta veszedelem elmúlik, de az emléke nem múlik el.
Nem gondolom azt, hogy ez a helyzet embereknél 180 fokos fordulatokat
eredményez majd, de azt igen, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>sokan <span style="background-color:rgb(255,242,204)">komolyabban veszik majd az életet, vagy elgondolkodnak</span> sok dolgon, és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ennek az emléke megmarad</span>.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Lát-e esélyt arra, hogy a közös trauma kicsit feloldja az
évtizedes politikai szembenállásokat, és a közélet és a privát szféra
szintjén is az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">acsarkodni egyébként szerető </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">magyarok közelednek majd
</span>egymáshoz?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ebben reménykedünk</b></span>. Nem tudom, mert az esély egy számítgatás, és én
ezt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem tudom pontosan megbecsülni</b></span>. De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ennek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a lehetősége megvan</span></b></span>. Az
volna jó, ha ez egy ilyen haszonnal járna a közgondolkodásra nézve.</p>
<p style="text-align:right"><br>
<i>fotó: Földházi Árpád</i></p>
</div></div></div></div></div></div></div>
</div>