[Grem] A ferences rend új provinciálisa: Berhidai Piusz - interjú

[Emoke Greschik]

 Addig járunk jó úton, amíg Istenbe vetjük hitünket – Interjú Berhidai
Piusz ferences provinciálissal
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2020.
március 8., vasárnap | 19:54
https://www.magyarkurir.hu/hirek/addig-jarunk-jo-uton-amig-istenbe-vetjuk-hitunket-beszelgetes-berhidai-piusz-ferences-provincial


A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tisztújítással egybekötött
káptalant tartott február 3. és 7. között Mátraverebély-Szentkúton, ahol a
jelen lévő örökfogadalmas testvérek Berhidai Piuszt választották meg a rend
provinciálisának az elkövetkező hat évre. Vele beszélgettünk életéről,
hivatásáról, a magyarországi ferencesek küldetéséről.

*– Úgy tűnik, szinte egyenes út vezetett a ferences hivatásáig. Valóban így
volt ez?*

– Életem első hét éve Pécsett, a második hét Szekszárdon telt*. A
gyermekkoromat istenes közegben éltem. Ministrálni éppen a pécsi
Piusz-templomban (hivatalosan: Jézus Szíve-templom) kezdtem*, bár nem
emiatt választottam később a nevet. *Szekszárdon találkoztam először olyan
papokkal, akik hatással voltak rám, mert sokat foglalkoztak velünk,
kirándulni vittek, bevontak a plébániai életbe.*

*– Hogy kerül egy szekszárdi az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences
Gimnáziumba?*

– *Még hetedik osztályban határoztuk el néhányan ministránsok, hogy egyházi
iskolában fogunk továbbtanulni*.* Ez 1989 előtt *történt, amikor összesen
nyolc egyházi gimnázium volt az országban. Volt benne némi kalandvágy is,
és lelkesedésünkben egy évvel korábban adtuk be a jelentkezésünket, persze
nem foglalkoztak vele. A következő évben aztán tartottuk magunkat az
elhatározásunkhoz, de *hogy én miért pont az esztergomi ferencesekhez
jelentkeztem, máig sem tudom megmagyarázni.*

*– Melyik ferences hatott önre legelőször az életében?*

–* Az első, aki hatott rám, Pio atya volt.* Még gyerekként kaptam egy róla
szóló könyvet. Vonzó volt *az ő titokzatos, misztikus alakja. De a
Napfivér, Holdnővér című Franco Zeffirelli-film is mély benyomást tett rám.
Az igazi ferencességgel persze Esztergomban ismerkedtem meg.*

*– Miért a Piusz nevet választotta, miért nem Pio lett?*

*– Pio atya akkor még nem volt szentté avatva. A gyóntatóm azt tanácsolta,
hogy inkább egy szent nevét válasszam. Így lettem Piusz, Szent X. Piusz
pápa nyomán*.* A Jóisten humora, hogy 2000-ben, amikor az örökfogadalmamat
tettem, már Pio atyát is szentté avatták, az örökfogadalmam napja pedig épp
az ő ünnepére esett.*

*– Szent Ferenc nem mindennapi szent, az ő személyisége sok emberre tett
már mély benyomást. Mennyire meghatározó személyisége a ferences
lelkiségnek, teológiának?*

– Az ő *alakja mindig megkerülhetetlen marad azok számára, akik a ferences
lelkiséggel kapcsolatba kerülnek.* Egy ferences szerzetes is valamiképp
mindig hozzá fogja viszonyítani önmagát, a saját kisebb testvéri hivatását
az ő belső útjához. *A ferencesség ma már sokszínű, gazdag hagyomány*,
megragadható benne egy szűkebb értelemben vett *Szent Ferenc-i lelkiség, **mely
eredője az egésznek*. Szent Klára, Szent Bonaventura vagy Porto Maurizió-i
Szent Lénárd – a keresztúti ájtatosság nagy népszerűsítője – éppúgy része,
mint például a száz évvel ezelőtt Kínába indult magyar ferences misszió,
hét boldoggá avatásra váró vértanú rendtársunk élete és halála, vagy
napjainkban Barsi Balázs atya elmélkedései. A teológia felől közelítve
például Szent Ferenc gondolkodását szentháromságos Krisztus-központúságnak
nevezhetjük. Azt, amit nála említés szinten megtalálunk, Szent
Bonaventuránál részletesen kifejtve és rendezett struktúrákban olvashatjuk.
Hans Urs von Balthasar ezt így jellemzi: Ferenc eszméire úgy épült
Bonaventura teológiája, mint Assisiben a Porciunkula-kápolna fölé az
Angyalos Boldogasszony-bazilika.

*– Lepanto vagy Assisi, a konfrontatív kereszténység vagy a béke útja a
magyarországi ferenceseké?*

– *Azt mondanám, Assisi… De *óvnék attól, hogy *Szent Ferenc* üzenetét
leegyszerűsítsük, szólamok szintjére leszállítsuk. Ő *nem csak a békéről
beszélt, és nem pusztán egy közvetítő volt.*

*Ferenc azért fordul békésen a másik ember felé, mert egészen
kiengesztelődött a Jóistennel. Meg van győződve Isten végtelen irgalmáról,
amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló. Ez nem csak egy kulturális divat,
mely azt kívánja tőlünk, hogy mosolyogjunk egymásra.*

*Ferenc *soha nem beszélt a testvériség eszméjéről, de* mindenre és
mindenkire testvéreként tekintett. Ha szeretettel fordulunk a másik ember
felé, az azt is jelenti, hogy elhatározom, szeretni akarom őt, és el fogom
hordozni, úgy, ahogy van.** Csak ezzel válik a békeüzenetem hitelessé.*

*– Ki volt az Ön példaképe?*

– *Nem egyetlen példaképem volt*, inkább sokan voltak rám hatással. Azt
hiszem, minden szerzetes testvértől tanulhattam valamit Esztergomban. Első
prefektusom és *osztályfőnököm Hidász Ferenc atya* volt, akivel az elmúlt
években egy rendházban is laktam. A gimnáziumi évek alatt *Barsi Balázs
atya szellemi igényessége, lelki elevensége* is mélyen bevésődött. Az
érettségi előtti nyáron bennünket, a ferences rend iránt érdeklődőket
*meghívott
*ide,* Szécsénybe, egy lelkigyakorlatra. Ez a pár nap meghatározó volt
számomra. Látva a novíciusok életét, megállapítottam magamban, hogy „nahát,
ezek mindig imádkoznak”.* Ez egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő is. *Hatalmas
szabadságérzettel mentem innen haza. Mintha a Jóisten azt üzente volna,
„bármit megtehetsz, akár engem is választhatsz”.*

*– Hogyan tekint vissza a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban
pedagógusként eltöltött évekre?*

– Akkoriban még nem volt lehetőség rá, hogy a növendékek a gyakorlati évük
egy részét Esztergomban töltsék tapasztalatszerzés végett. Éppen ezért én
ezt az első helyezést nagy váltásnak éltem meg, egyik pillanatról a másikra
átkerültem a katedra másik oldalára. Hittant, magyart és latint tanítottam.
De *magam is sokat tanultam kezdő tanárként, nevelőként a diákoktól.
Például amikor nekik kellett prédikálnom, éreztem, hogy a figyelmüket ki
kell érdemelni. Ez azt is jelentette, hogy sokkal jobban át kellett
gyúrnom magamon az evangéliumot,* nem mondhattam sablonokat*. Magyart
nagyon szerettem tanítani, a latinnal is szívesen foglalkoztam, de igazi
kihívásnak a hittan tanítását tartom, mind a mai napig. *Bár az iskolában
egy tantárgy a többi között, de mégsem, hiszen a diákoknak meg kell
érezniük, hogy ebben többről van szó. Azt is figyelembe kellett vennem,
hogy *sokan **nem* *gyakorló vallásos közeg**ből jöttek*. I*stenről,
Jézusról beszélni akkor, ha valakinek nem magától értetődő, nem könnyű
feladat. *De ha belegondolok, miért lenne magától értetődő, és jó-e, ha
nekem Isten misztériuma „magától értetődő”?

*– A magiszteri szolgálat mit adott önnek?*

– Talán alázatot, hogy képes legyek elfogadni önmagamat is, a másikat is a
Jóisten színe előtt. Ha valaki jelentkezik nálunk, és először találkozunk
vele, sokszor csak a kilóra mérhető és a számokban leírható dolgokat
ragadjuk meg – ki hány éves, mit végzett, milyen adottságai vannak. De azon
a belső úton, amire a Jóisten őt hívja, ezek nem számítanak, legalábbis nem
a legfontosabbak. Ahogy az sem, hogy valaki tanult-e már teológiát,
ismeri-e a ferences atyákat vagy hány lelkigyakorlatot végzett. A szándék,
a hit, az akarat kerül előtérbe. Egy ember lelki fejlődését megtapasztalni,
ezt segíteni – vagy legalább nem elrontani – igazán nagyszerű feladat.

*Magiszterként megtanultam, hogy a Jóistennek olyan intim kapcsolata van
minden emberrel, amihez csak nagy tisztelettel és alázattal lehet
közelíteni.*

*– Provinciálissá választása után is megmarad novíciusmagiszternek?*

– Nem, ezt a feladatot már át is adtam Portik-Lukács Lóránd atyának. A
ferences rendben megválasztása után abban a pillanatban válik valaki
provinciálissá, amikor elmondja a hitvallást és leteszi a hűségesküt. Az is
szokás, hogy az ezt követő szentmisét az új provinciális celebrálja. Nem
sokkal ezután már a definitorokkal is egyeztetnem kellett. Mindez azt is
jelenti, hogy a korábbi megbízatásaimat nem tudom folytatni.

*– Miről beszélt, mit üzent a rendtársainak Szentkúton, a provinciálisként
bemutatott első szentmiséjén?*

*– Az evangélium éppen arról szólt, amikor Jézus a hetvenkét tanítványt
elküldi a világba*. Ennek a perikópának egy káptalan után rendkívül
aktuális az üzenete. Jézus nyilvános működésének egy kicsi, de annál
fontosabb részét tárja elénk. *Jézus azzal küldi el a tanítványait, hogy
menjenek, és próbálják ki, milyen az, amikor az ő ereje hat rajtuk
keresztül. Jézus működésének nagy része azzal telt, hogy a tanítványok a
nyomában jártak, most pedig tőle eltávolodva kell hitvallást tenniük az ő
küldetéséről*. *Számunkra is fontos, hogy higgyünk Jézus erejében, merjünk
belemerülni ebbe a tapasztalatba. Mindezt csak úgy lehet megtennünk, ha mi
is tanítványok maradunk, akik egységben vannak Jézussal. Ennek az egységnek
a forrása a napi szentmise, hiszen akkor vagyunk úton vele egységben, ha mi
is áldozástól áldozásig élünk.*

*– Hányan vannak a magyarországi ferencesek?*

–* Ma 103 tagja van a rendtartománynak*, de ebbe beletartoznak a külföldön
szolgálatot teljesítő vagy tanulmányokat folytató testvérek és Majnek Antal
munkácsi püspök is. A testvérek zöme 14 közösségben él Magyarországon,
illetve Kárpátalján.

*– Merre tart a magyar ferencesség?*

– *Mi a Jóisten miatt alkotunk egy közösséget*, nem pedig egy közös projekt
kedvéért. Nem az adott korszak struktúrájának vagy az éppen aktuális
létszámnak kell az életünket meghatároznia, hanem a belső motivációnknak.*
Amíg ez az indíttatás az Istenbe vetett remény, addig jó úton vagyunk.
Ugyanakkor figyelembe kell vennünk történelmi örökségünket is. Vannak
iskoláink, szociális intézményeink, ezekkel kapcsolatban pedig
felelősségünk van. Az iskola egyébként nagy lehetőség is*. Olasz
ferenceseknél járva tapasztaltam, hogy milyen sokféle módon próbálnak a
fiatalok felé nyitni azért, mert nincsenek iskoláik. Az biztos, hogy a
következő években mérlegelnünk kell, hogy a kényszerítő körülmények mellett
mit vár tőlünk a Jóisten.

*– Meghatározott és meghirdetett valamiféle provinciális programot?*

– *Nem. Ez nincs is nálunk szokásban.* Programot már csak azért sem tudok
mondani, mert még ismerkedem a feladataimmal. Az biztos, hogy ez merőben új
helyzet, hiszen eddig nem kellett ismernem a provincia valamennyi ügyét.
Első feladataim között szerepel *a rendházak meglátogatása, beszélnem kell
a testvérekkel személyesen, ez alapján fogjuk tudni megtervezni a jövőt. Az
valószínű – látva a társadalmi folyamatokat –, hogy évente csak egy-két
novíciusunk lesz. Ami azt jelenti, hogy idősödni fog a közösségünk.
Jelenleg ötven év körül van az átlagéletkor.*

Nekünk ugyanakkor nem a kort kell néznünk, hiszen *három kilencvenéves is
tud csodát tenni és száz fiatalabb is el tud mindent rontani.*

De a számokat is figyelembe kell vennünk akkor, amikor a követező időszak
irányelveit meghatározzuk.

A jövő tervezésénél azoknak* a világi munkatársaknak a meglátásait is
figyelembe kell vennünk, akikkel együtt dolgozunk. *Ha most ránézünk a
szolgálatainkra, akkor talán azt látjuk, hogy túlvállaltuk magunkat.
Ugyanakkor nagyon sok új feladatra hívnak bennünket, más területre pedig mi
magunk lépnénk be szívesen. Mindezt úgy kell áttekinteni, hogy * elsősorban
arra figyeljünk, mi az, amit a Jóisten vár tőlünk.*

*Fotó: Merényi Zita*

*Lejegyezte: Baranyai Béla*

*Kuzmányi István/Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200309/059f4778/attachment.html>