<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Addig járunk jó úton, amíg Istenbe vetjük hitünket – Interjú Berhidai Piusz ferences provinciálissal</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet">Megszentelt élet</a> – 2020. március 8., vasárnap | 19:54</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/addig-jarunk-jo-uton-amig-istenbe-vetjuk-hitunket-beszelgetes-berhidai-piusz-ferences-provincial">https://www.magyarkurir.hu/hirek/addig-jarunk-jo-uton-amig-istenbe-vetjuk-hitunket-beszelgetes-berhidai-piusz-ferences-provincial</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g103997']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103997&v=1&img=c_IMG_9988.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-galcount" title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány </span>tisztújítással egybekötött
káptalant tartott február 3. és 7. között Mátraverebély-Szentkúton,
ahol a jelen lévő örökfogadalmas testvérek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Berhidai Piuszt</span> választották
meg<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a rend provinciálisának az elkövetkező hat évre. </span>Vele beszélgettünk
életéről, hivatásáról, a magyarországi ferencesek küldetéséről.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>– Úgy tűnik, szinte egyenes út vezetett a ferences hivatásáig. Valóban így volt ez?</strong></p>
<p>– Életem első hét éve Pécsett, a második hét Szekszárdon telt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. A
gyermekkoromat istenes közegben éltem. Ministrálni éppen a pécsi
Piusz-templomban (hivatalosan: Jézus Szíve-templom) kezdtem</b></span>, bár nem
emiatt választottam később a nevet. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szekszárdon találkoztam először
olyan papokkal, akik hatással voltak rám, mert sokat foglalkoztak
velünk, kirándulni vittek, bevontak a plébániai életbe.</b></span></p>
<p><strong>– Hogy kerül egy szekszárdi az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Még hetedik osztályban határoztuk el néhányan ministránsok, hogy
egyházi iskolában fogunk továbbtanulni</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Ez 1989 előtt </b></span>történt, amikor
összesen nyolc egyházi gimnázium volt az országban. Volt benne némi
kalandvágy is, és lelkesedésünkben egy évvel korábban adtuk be a
jelentkezésünket, persze nem foglalkoztak vele. A következő évben aztán
tartottuk magunkat az elhatározásunkhoz, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy én miért pont az
esztergomi ferencesekhez jelentkeztem, máig sem tudom megmagyarázni.</b></span></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Melyik ferences hatott önre legelőször az életében?</span></strong></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az első, aki hatott rám, Pio atya volt.</b></span> Még gyerekként kaptam egy
róla szóló könyvet. Vonzó volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ő titokzatos, misztikus alakja. De a <em>Napfivér, Holdnővér</em> című Franco Zeffirelli-film is mély benyomást tett rám. Az igazi ferencességgel persze Esztergomban ismerkedtem meg.</b></span></p>
<p><strong>– Miért a Piusz nevet választotta, miért nem Pio lett?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Pio atya akkor még nem volt szentté avatva. A gyóntatóm azt
tanácsolta, hogy inkább egy szent nevét válasszam. Így lettem Piusz,
Szent X. Piusz pápa nyomán</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A Jóisten humora, hogy 2000-ben, amikor az
örökfogadalmamat tettem, már Pio atyát is szentté avatták, az
örökfogadalmam napja pedig épp az ő ünnepére esett.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103997']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103997&v=1&p=1&img=c_IMG_9981.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Szent Ferenc </span>nem mindennapi szent, az ő személyisége sok
emberre tett már mély benyomást. Mennyire meghatározó személyisége a
ferences lelkiségnek, teológiának?</strong></p>
<p>– Az ő <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>alakja mindig megkerülhetetlen marad azok számára, akik a
ferences lelkiséggel kapcsolatba kerülnek.</b></span> Egy ferences szerzetes is
valamiképp mindig hozzá fogja viszonyítani önmagát, a saját kisebb
testvéri hivatását az ő belső útjához. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A ferencesség ma már sokszínű,
gazdag hagyomány</b></span>, megragadható benne egy szűkebb értelemben vett <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent
Ferenc-i <span style="background-color:rgb(255,242,204)">lelkiség, </span></b><b>mely eredője az egésznek</b></span>. Szent Klára, Szent
Bonaventura vagy Porto Maurizió-i Szent Lénárd – a keresztúti ájtatosság
nagy népszerűsítője – éppúgy része, mint például a száz évvel ezelőtt
Kínába indult magyar ferences misszió, hét boldoggá avatásra váró
vértanú rendtársunk élete és halála, vagy napjainkban Barsi Balázs atya
elmélkedései. A teológia felől közelítve például Szent Ferenc
gondolkodását szentháromságos Krisztus-központúságnak nevezhetjük. Azt,
amit nála említés szinten megtalálunk, Szent Bonaventuránál részletesen
kifejtve és rendezett struktúrákban olvashatjuk. Hans Urs von Balthasar
ezt így jellemzi: Ferenc eszméire úgy épült Bonaventura teológiája, mint
Assisiben a Porciunkula-kápolna fölé az Angyalos
Boldogasszony-bazilika.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Lepanto vagy Assisi, a konfrontatív kereszténység vagy a béke útja a magyarországi ferenceseké?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azt mondanám, Assisi… De </b></span>óvnék attól, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Ferenc</b></span> üzenetét leegyszerűsítsük, <span>szólamok szintjére </span>leszállítsuk. Ő <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem csak a békéről beszélt, és nem pusztán egy közvetítő volt.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ferenc azért fordul békésen a másik ember felé, mert egészen
kiengesztelődött a Jóistennel. Meg van győződve Isten végtelen
irgalmáról, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló. Ez nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak egy
kulturális divat, mely azt kívánja tőlünk, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mosolyogjunk egymásra.</span></span></b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ferenc </b></span>soha nem beszélt a testvériség eszméjéről, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> mindenre és
mindenkire testvéreként tekintett. Ha szeretettel fordulunk a másik
ember felé, az azt is jelenti, hogy elhatározom, szeretni akarom őt, és
el fogom hordozni, úgy, ahogy van.</b><b> Csak ezzel válik a békeüzenetem
hitelessé.</b></span></p>
<p><strong>– Ki volt az Ön példaképe?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem egyetlen példaképem volt</b></span>, inkább sokan voltak rám hatással. Azt
hiszem, minden szerzetes testvértől tanulhattam valamit Esztergomban.
Első prefektusom és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>osztályfőnököm Hidász Ferenc atya</b></span> volt, akivel az
elmúlt években egy rendházban is laktam. A gimnáziumi évek alatt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Barsi
Balázs atya szellemi igényessége, lelki elevensége</b></span> is mélyen bevésődött.
Az érettségi előtti nyáron bennünket, a ferences rend iránt
érdeklődőket <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>meghívott </b></span>ide,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Szécsénybe, egy lelkigyakorlatra. Ez a pár
nap meghatározó volt számomra. Látva a novíciusok életét,
megállapítottam magamban, hogy „nahát, ezek mindig imádkoznak”.</b></span> Ez
egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő is. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hatalmas szabadságérzettel
mentem innen haza. Mintha a Jóisten azt üzente volna, „bármit
megtehetsz, akár engem is választhatsz”.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103997']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103997&v=1&p=1&img=c_IMG_9962.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– Hogyan tekint vissza <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban pedagógusként eltöltött évekre</span>?</strong></p>
<p>– Akkoriban még nem volt lehetőség rá, hogy a növendékek a gyakorlati
évük egy részét Esztergomban töltsék tapasztalatszerzés végett. Éppen
ezért én ezt az első helyezést nagy váltásnak éltem meg, egyik
pillanatról a másikra átkerültem a katedra másik oldalára. Hittant,
magyart és latint tanítottam. De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>magam is sokat tanultam kezdő
tanárként, nevelőként a diákoktól. Például amikor nekik kellett
prédikálnom, éreztem, hogy a figyelmüket ki kell érdemelni. Ez azt is
jelentette, hogy sokkal jobban át kellett <span>gyúrnom </span>magamon
az evangéliumot,</b></span> nem mondhattam sablonokat<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Magyart nagyon szerettem
tanítani, a latinnal is szívesen foglalkoztam, de igazi kihívásnak a
hittan tanítását tartom, mind a mai napig. </b></span>Bár az iskolában egy tantárgy
a többi között, de mégsem, hiszen a diákoknak meg kell érezniük, hogy
ebben többről van <span>szó</span>. Azt is figyelembe kellett vennem,
hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sokan </b><b>nem</b> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>gyakorló vallásos közeg</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ből jöttek</b></span>. I<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>stenről, Jézusról
beszélni akkor, ha<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> valakinek nem</span> magától értetődő,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> nem könnyű feladat. </span>
</b></span>De ha belegondolok, miért lenne magától értetődő, és jó-e, ha nekem
Isten misztériuma „magától értetődő”?</p>
<p><strong>– A magiszteri szolgálat mit adott önnek?</strong></p>
<p>– Talán alázatot, hogy képes legyek elfogadni önmagamat is, a másikat
is a Jóisten színe előtt. Ha valaki jelentkezik nálunk, és először
találkozunk vele, sokszor csak a kilóra mérhető és a számokban leírható
dolgokat ragadjuk meg – ki hány éves, mit végzett, milyen adottságai
vannak. De azon a belső úton, amire a Jóisten őt hívja, ezek nem
számítanak, legalábbis nem a legfontosabbak. Ahogy az sem, hogy valaki
tanult-e már teológiát, ismeri-e a ferences atyákat vagy hány
lelkigyakorlatot végzett. A szándék, a hit, az akarat kerül előtérbe.
Egy ember lelki fejlődését megtapasztalni, ezt segíteni – vagy legalább
nem elrontani – igazán nagyszerű feladat.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>Magiszterként megtanultam, hogy a Jóistennek olyan intim kapcsolata
van <span style="background-color:rgb(217,234,211)">minden emberrel, </span>amihez csak nagy tisztelettel és alázattal lehet
közelíteni.</b></u></span></p>
</blockquote>
<p><strong>– Provinciálissá választása után is megmarad novíciusmagiszternek?</strong></p>
<p>– Nem, ezt a feladatot már át is adtam Portik-Lukács Lóránd atyának. A
ferences rendben megválasztása után abban a pillanatban válik valaki
provinciálissá, amikor elmondja a hitvallást és leteszi a hűségesküt. Az
is szokás, hogy az ezt követő szentmisét az új provinciális celebrálja.
Nem sokkal ezután már a definitorokkal is egyeztetnem kellett. Mindez
azt is jelenti, hogy a korábbi megbízatásaimat nem tudom folytatni.</p>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Miről beszélt, mit üzent a rendtársainak Szentkúton, a provinciálisként bemutatott első szentmiséjén?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Az evangélium éppen arról szólt, amikor Jézus a hetvenkét
tanítványt elküldi a világba</span></b></span>. Ennek a perikópának egy káptalan után
rendkívül aktuális az üzenete. Jézus nyilvános működésének egy kicsi, de
annál fontosabb részét tárja elénk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jézus azzal küldi el a
tanítványait, hogy menjenek, és próbálják ki, milyen az, amikor az ő
ereje hat rajtuk keresztül. Jézus működésének nagy része azzal telt,
hogy a tanítványok a nyomában jártak, most pedig tőle eltávolodva kell
hitvallást tenniük az ő küldetéséről</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Számunkra is fontos, hogy higgyünk
Jézus erejében, merjünk belemerülni ebbe a tapasztalatba. Mindezt <span>csak </span>úgy
lehet megtennünk, ha mi is tanítványok maradunk, akik egységben vannak
Jézussal. <u>Ennek az egységnek a forrása a napi szentmise, </u>hiszen akkor vagyunk úton vele egységben, ha mi is áldozástól áldozásig élünk.</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p><strong>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hányan vannak a magyarországi ferencesek</span>?</strong></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ma 103 tagja van a rendtartománynak</b></span>, de ebbe beletartoznak a
külföldön szolgálatot teljesítő vagy tanulmányokat folytató testvérek és
Majnek Antal munkácsi püspök is. A testvérek zöme 14 közösségben él
Magyarországon, illetve Kárpátalján.</p>
<p><strong>– Merre tart a magyar ferencesség?</strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi a Jóisten miatt alkotunk egy közösséget</b></span>, nem pedig egy közös
projekt kedvéért. Nem az adott korszak struktúrájának vagy az éppen
aktuális létszámnak kell az életünket meghatároznia, hanem a belső
motivációnknak.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Amíg ez az indíttatás az Istenbe vetett remény, addig jó
úton vagyunk. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk történelmi
örökségünket is. Vannak iskoláink, szociális intézményeink, ezekkel
kapcsolatban pedig felelősségünk van. Az iskola egyébként nagy lehetőség
is</b></span>. Olasz ferenceseknél járva tapasztaltam, hogy milyen sokféle módon
próbálnak a fiatalok felé nyitni azért, mert nincsenek iskoláik. Az
biztos, hogy a következő években mérlegelnünk kell, hogy a kényszerítő
körülmények mellett mit vár tőlünk a Jóisten.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g103997']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=103997&v=1&p=1&img=c_IMG_9938.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><strong>– Meghatározott és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">meghirdetett valamiféle provinciális programot?</span></strong></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem. Ez nincs is nálunk szokásban.</b></span> Programot már csak azért sem
tudok mondani, mert még ismerkedem a feladataimmal. Az biztos, hogy ez
merőben új helyzet, hiszen eddig nem kellett ismernem a provincia
valamennyi ügyét. Első feladataim között szerepel <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a rendházak
meglátogatása, beszélnem kell a testvérekkel személyesen, ez alapján
fogjuk tudni megtervezni a jövőt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Az valószínű –</span> látva <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a társadalmi
folyamatokat</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">–, hogy évente csak egy-két </span>novíciusunk lesz.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ami </span>azt
jelenti, hogy </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">idősödni fog</span> a közösségünk. J<span style="background-color:rgb(217,234,211)">elenleg ötven év körül van az
átlagéletkor.</span></b></span></p>
<blockquote>
<p>Nekünk ugyanakkor nem a kort kell néznünk, hiszen <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>három kilencvenéves
is tud csodát tenni és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">száz fiatalabb is el tud mindent rontani.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p>De a számokat is figyelembe kell vennünk akkor, amikor a követező időszak irányelveit meghatározzuk.</p>
<p>A jövő tervezésénél azoknak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a világi munkatársaknak a meglátásait is
figyelembe kell vennünk, akikkel együtt dolgozunk. </b></span>Ha most ránézünk a
szolgálatainkra, akkor talán azt látjuk, hogy túlvállaltuk magunkat.
Ugyanakkor nagyon sok új feladatra hívnak bennünket, más területre pedig
mi magunk lépnénk be szívesen. Mindezt úgy kell áttekinteni, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
elsősorban arra figyeljünk, mi az, amit a Jóisten vár tőlünk.</b></span></p>
<p style="text-align:left"><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p style="text-align:left"><strong>Lejegyezte: Baranyai Béla</strong></p>
<p style="text-align:left"><strong>Kuzmányi István/Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>