[Grem] A nemzetközi konzervatív összefogás / Szánthó M. Az Alapjogokért Központ igazgatója
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2020. Már. 4., Sze, 17:19:15 CET
Összeérhet, ami összetartozik
Nekünk magyar konzervatívoknak tudatosítanunk kell saját magunkban, hogy
egyáltalán nem vagyunk egyedül, a világ más táján sem szitokszó a nemzeti
identitás.
2020. március 4. 10:05
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#>
Sokat és sokan gondolkodunk azon, hogy megszervezhetők-e különféle országok
konzervativizmusai? *Össze tudnak-e fogni az egyes nemzeti jobboldali erők,
hogy közösen vegyék fel a harcot a posztmodern globális liberalizmus ellen?*
Az ügy valóban véleményesnek tűnhet*. Egyfelől *ott van az a sokat
hangoztatott, szerintem *kissé sekélyes álláspont, miszerint a nemzeti
konzervatív csoportosulások nemzetközi együttműködése fogalmilag kizárt,
hiszen megkülönböztető jegyük az, hogy nemzetiek. *Tehát helyi, lokális,
partikuláris jelleggel, ráadásul nem nyílt, befogadó, hanem zárt
érdekstruktúrájúak*. Másfelől ott van az az immanens, az érintett oldal
lelkialkatából fakadó probléma, hogy éppen azért áll „a hely” (az otthon, a
haza, a nemzet) szeretetének pártján, mert elutasítja, de legalábbis erős
gyanakvással tekint mindenre, ami nemzetek fölötti, ami föderatív vagy
univerzalizáló tendenciát hordoz magában.*
Konzervatív ébredés, republikánus reneszánsz
Az első felvetés kapcsán persze látni kell, hogy történelmi okok miatt
bizonyos „jobboldalak” csak nagyon nehezen tudnának közös hangot találni
(lásd: magyar–román kapcsolatok). Ugyanakkor arra is éppen történelmi
példák szolgálnak, hogy nemzeti mozgalmak hogyan tudnak együttműködni:
gondoljunk akár a XIX. századi nacionalista forradalmakra, akár a XX.
századi, egymást támogató antikommunista tendenciákra.
A másik ellenérv egy fokkal már komolyabb: valóban, ha egyszer éppen a
globalizáció helyi színezeteket megfojtó halálos öleléséből szeretnének
kitörni a nemzeti konzervatívok, akkor nem abszurd-e az ellen éppen
nemzetközi szinten szerveződni? Csípőből persze hangos „de!” lenne a
válasz, viszont jobban belegondolva az ellenfél is ugyanaz, és a támadás
alatt álló értékek is közösek – legalábbis ez az, amire mindenképpen
rádöbbentett *múlt héten a Washington D. C. mellett megrendezett amerikai
konzervatív seregszemle, a Conservative Political Action Conference (CPAC).
**Nemzetköziség **helyett tehát nemzetek közöttiségre van szükség.*
Azt talán már bevallhatjuk magunknak, hogy *Európában egy
nemzeti-konzervatív ébredés vette kezdetét*. És itt most nemcsak politikai
pártokról beszélek – sőt –, hanem *mozgalmakról, gondolkodókról,
konferenciákról, sajtótermékekről, amelyek megpróbálnak ellenállni a
liberális imperializmusnak. **Budapesten, Rómában vagy Varsóban kifejezett
szellemi pezsgés van e téren, de számos nyugat-európai országban is
visszatérőben van a valódi jobboldal.*
Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a populáris kultúra vagy
az életmódtrendek területén sikerült volna megingatni a liberalizmus
domináns pozícióit. De azt igen, hogy ahhoz képest, hogy a kilencvenes évek
elején még azzal kecsegtettek mindenkit, hogy a liberalizmus az egyedüli
legitim társadalomszervezési modell, mára már legalább van valóban
demokratikus alternatíva. *Ma már egy közepes méretű európai ország
miniszterelnöke beszélhet arról és tehet is azért, hogy megvédje hazája
keresztyén gyökereit és megőrizze azt olyannak, amilyen *–* balhé persze
van belőle*, de egyes ellenzéki politikusok kéréseivel ellentétben a NATO
azért nem fog bevonulni Magyarországra.
És *nagyon inspiráló, *hogy mindezen európai nemzeti-konzervatív ébredés
mellett *az Atlanti-óceán túloldalán is egy XXI. századi reneszánsznak, az
amerikai republikánus jobboldal reneszánszának lehetünk szemtanúi.*
Lehet persze szidni Donald Trumpot, de a vele szembeni szkeptikusok
figyelmét felhívnám arra, hogy *ha csak azt az egy dolgot köszönhetjük
Trumpnak, hogy ma nem Hillary Clintonnak hívják az Egyesült Államok
elnökét, már az is önmagában történelmi érdem. *De ezenkívül
általánosságban is azt lehet érezni, hogy a korábbi, nyolcéves és
PR-szempontból roppantul sikeres Obama-kormányzást *követően a jelenlegi
elnök karizmájának köszönhetően az igazi amerikai jobboldal magára
talált, *vibrál
– pontosan azzal a javíthatatlan optimizmussal, mint amivel mi is itt a
kontinensen.
Trendek és értékek
Érezhető tehát, hogy bár nem éppen pár kilométerre vagyunk egymástól – sőt,
egy óceán választ el minket –, két nagyon hasonló trend, egymással sok
tekintetben rokonlelkűséget mutató folyamat van kialakulóban itt is, ott
is. *És bár az is tény persze, hogy számos kérdést másképpen látunk –
például az állam mindenkori szerepét a gazdaságban –, szerintem egyre több
dolog van, ami összeköt, és egyre kevesebb, ami szétválaszt.*
*Az említett CPAC-en, amelynek fő témája egyébként a szocializmussal
szemben folytatandó küzdelem volt,* *Mike Pence amerikai alelnök úgy
fogalmazott: „a nemzet biztonsága a határok védelmével kezdődik”, és –
tehetjük hozzá – a család, a házasság, a gyermekek, sőt a még meg sem
születettek védelmével folytatódik.*
*Amerikai, európai és magyar konzervatívok egyetértünk a haza szeretetének
megingathatatlan elsődlegességében, a szuverenitás fontosságában, a munka
becsületében, hagyományos közösségeink, kapcsolataink védelmezésében és a
teremtett élet szentségének tiszteletében*. És nem utolsósorban *abban is,
hogy* *a szocializmus egész egyszerűen nemcsak hogy nem menő, hanem ahány
helyen eddig kipróbálták, mindenütt testi, lelki, szellemi pusztulást
hozott magával.*
Ami pedig az államtól, pontosabban a központi hatalomtól történő
berzenkedést illeti: az amerikai republikánusoknak ez mindig sokkal inkább
a maguktól távolinak érzett szövetségi kormányzatra vonatkozott – ami elég
hasonlatos ahhoz, ahogy mi, magyar szuverenisták viszonyulunk Brüsszelhez.
Mert például az „államellenes” *amerikai jobboldal példaértékűnek tartja
azt a családtámogatási rendszert, **amit a magyar kormány épített fel az
elmúlt nyolc évben.*
Csak együtt sikerülhet
De *nézzük azért a közös ellenséget is! **A liberális oldal ugyanis egy épp
olyan veszélyes, mint amennyire észrevehetetlen globális hálózatosodással
hajtja fokról fokra uralma alá **az élet, a hétköznapok egyre több
területét mind az Egyesült Államokban, mind Európában*. *Erre a
kihívásra **pedig
csak hasonlóképpen lehet reagálni *– profiktól nem szégyen tanulni, na:* a
nemzeti konzervatív erőknek is össze kell érniük „nemzetek közötti
szinten”. *Teljesen nyilvánvaló, hogy nem fogunk mindenben egyetérteni, de
nem is voltunk egymásnak tegnapelőtt még ádáz ellenfelei.
A CPAC szervezőinek, az American Conservative Unionnak (ACU) is sikerült
egy pódiumra ültetniük amerikai, ausztrál, brazil, japán, koreai
konzervatívokat – és egy magyart is. Múlt hét szombaton így az amerikai
fővárosban jelenthettem be pár órával az amerikai elnök ugyanott megtartott
beszéde előtt, hogy *az Egyesült Államok egyik legnagyobb és
legbefolyásosabb konzervatív rendezvénysorozata negyvenéves története során
először Európába, azon belül is Budapestre érkezik majd idén májusban, az
ACU és az Alapjogokért Központ szervezésében, a Mathias Corvinus Collegium
segítségével.*
Nekünk tehát, *magyar konzervatívoknak tudatosítanunk kell saját magunkban,
hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. *H*ogy a világ más táján sem szitokszó
a nemzeti identitás;** hogy máshol „nemcsak” kerítést, hanem roppant falat
építenek a határra*; *hogy van egy nagyhatalom, ahol rajonganak a magyar
családpolitikáért és ahol minden tisztességes jobbos utálja a komcsikat.
Nekünk pedig velük együttműködve kell újra naggyá tennünk a nyugati
civilizációt!*
*Szánthó Miklós*
*A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200304/3c02dbee/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról