<div dir="ltr">
<div class="gmail-cim">Összeérhet, ami összetartozik</div>
<div class="gmail-lead"><span class="gmail-text">Nekünk magyar konzervatívoknak
tudatosítanunk kell saját magunkban, hogy egyáltalán nem vagyunk
egyedül, a világ más táján sem szitokszó a nemzeti identitás.</span></div>
<div class="gmail-utolsomod">
</div>
<div class="gmail-megjelenes">
2020. március 4. 10:05
</div>
<div class="gmail-szoveg">
<div class="gmail-ikonok">
<div class="gmail-addthis_toolbox gmail-addthis_default_style">
<a class="gmail-addthis_button_email gmail-at300b" title="E-mail" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(132,132,132);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a></div></div></div>
<a class="gmail-addthis_button_print gmail-at300b" title="Nyomtat" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(115,138,141);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_twitter gmail-at300b" title="Twitter" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(29,161,242);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_gmail gmail-at300b" title="Gmail" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(219,68,55);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_google_plusone" title="Google+">
</a><a class="gmail-addthis_button_pinterest_share gmail-at300b" title="Pinterest" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(203,32,39);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_myspace gmail-at300b" title="MySpace" target="_blank" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(40,40,40);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_favorites gmail-at300b" title="Kedvencek/Könyvjelzők" href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(245,202,89);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a class="gmail-addthis_button_expanded gmail-at300m" title="Még több..." href="https://gondola.hu/cikkek/115768-Osszeerhet__ami_osszetartozik.html#" target="_blank"><span class="gmail-at-icon-wrapper" style="background-color:rgb(255,101,80);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a><div id="gmail-content" class="gmail-ui-helper-clearfix"><div id="gmail-panel1"><div id="gmail-cikk" class="gmail-keyword-1230" name="115768"><div class="gmail-szoveg"><div class="gmail-ikonok"><div class="gmail-addthis_toolbox gmail-addthis_default_style">
</div>
<div class="gmail-fb-share-button gmail-fb_iframe_widget" style="float:right"><span style="vertical-align:bottom;width:68px;height:20px"></span></div>
</div>
<div class="gmail-leadkepblokk"><img src="https://gondola.hu/kepek/nyitonagy/120429.jpg" alt="" class="gmail-kep gmail-leadkep" style="margin-right: 0px;" width="188" height="106"></div>
<p>
Sokat és sokan gondolkodunk azon, hogy megszervezhetők-e különféle
országok konzervativizmusai? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Össze tudnak-e fogni az egyes nemzeti
jobboldali erők, hogy közösen vegyék fel a harcot <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a posztmodern globális
liberalizmus</span> ellen?</b></span></p>
<p>
Az ügy valóban véleményesnek tűnhet<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Egyfelől </b></span>ott van az a sokat
hangoztatott, szerintem <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>kissé sekélyes álláspont, miszerint a nemzeti
konzervatív csoportosulások nemzetközi együttműködése fogalmilag kizárt,
hiszen megkülönböztető jegyük az, hogy nemzetiek. </b></span>Tehát helyi, lokális,
partikuláris jelleggel, ráadásul nem nyílt, befogadó, hanem zárt
érdekstruktúrájúak<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Másfelől ott van az az immanens, az érintett oldal
lelkialkatából fakadó probléma, hogy éppen azért áll „a hely” (az
otthon, a haza, a nemzet) szeretetének pártján, mert elutasítja, de
legalábbis erős gyanakvással tekint <span style="background-color:rgb(246,178,107)">mindenre, ami nemzetek fölötti, ami
föderatív vagy univerzalizáló tendenciát hordoz magában.</span></b></span></p>
<h3>
Konzervatív ébredés, republikánus reneszánsz</h3>
<p>
Az első felvetés kapcsán persze látni kell, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> történelmi okok miatt
bizonyos „jobboldalak” csak nagyon nehezen tudnának közös hangot találni
(lásd: magyar–román kapcsolatok). Ugyanakkor arra is éppen történelmi
példák szolgálnak, hogy nemzeti mozgalmak hogyan tudnak együttműködni:
gondoljunk akár a XIX. századi nacionalista forradalmakra, akár a XX.
századi, egymást támogató antikommunista tendenciákra.</span></p><div id="gmail-billboardbanner"><span class="gmail-banner gmail-banner-">
<ins></ins>
</span>
</div>
<p>
A másik ellenérv egy fokkal már komolyabb: valóban, ha egyszer éppen a
globalizáció helyi színezeteket megfojtó halálos öleléséből szeretnének
kitörni a nemzeti konzervatívok, akkor nem abszurd-e az ellen éppen
nemzetközi szinten szerveződni? Csípőből persze hangos „de!” lenne a
válasz, viszont jobban belegondolva az ellenfél is ugyanaz, és a támadás
alatt álló értékek is közösek – legalábbis ez az, amire mindenképpen
rádöbbentett <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">múlt héten a Washington D. C. mellett megrendezett amerikai
konzervatív seregszemle, a Conservative Political Action Conference
(CPAC).</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nemzetköziség<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>helyett tehát nemzetek közöttiségre van szükség.</b></span></p>
<p>
Azt talán már bevallhatjuk magunknak, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Európában <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egy
nemzeti-konzervatív ébredés vette kezdetét</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span> És itt most nemcsak
politikai pártokról beszélek – sőt –, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mozgalmakról,
gondolkodókról, konferenciákról, sajtótermékekről, amelyek megpróbálnak
ellenállni <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a liberális imperializmus</span>nak. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Budapesten, Rómában vagy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Varsóban kifejezett szellemi pezsgés van e téren, </span>de számos
nyugat-európai országban is visszatérőben van a valódi jobboldal.</b></span></p>
<p>
Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy a populáris kultúra
vagy az életmódtrendek területén sikerült volna megingatni a
liberalizmus domináns pozícióit. De azt igen, hogy ahhoz képest, hogy a
kilencvenes évek elején még azzal kecsegtettek mindenkit, hogy a
liberalizmus az egyedüli legitim társadalomszervezési modell, mára már
legalább van valóban demokratikus alternatíva. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ma már egy közepes méretű
európai ország miniszterelnöke beszélhet arról és tehet is azért, hogy
megvédje hazája keresztyén gyökereit és megőrizze azt olyannak, amilyen </b></span>–<b>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> balhé persze van belőle</span></b>, de egyes ellenzéki politikusok kéréseivel
ellentétben a NATO azért nem fog bevonulni Magyarországra.</p>
<p>
És <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagyon inspiráló, </b></span>hogy mindezen európai nemzeti-konzervatív ébredés
mellett <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az Atlanti-óceán túloldalán is egy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">XXI. századi reneszánsznak,
az amerikai republikánus jobboldal reneszánszának</span> lehetünk szemtanúi.</b></span></p>
<p>
Lehet persze szidni Donald Trumpot, de a vele szembeni szkeptikusok
figyelmét felhívnám arra, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ha csak azt az egy dolgot köszönhetjük
Trumpnak, hogy ma <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Hillary Clintonnak</span> hívják az Egyesült Államok
elnökét, már az is önmagában történelmi érdem. </b></span>De ezenkívül
általánosságban is azt lehet érezni, hogy a korábbi, nyolcéves és
PR-szempontból roppantul sikeres Obama-kormányzást <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>követően a jelenlegi
elnök karizmájának köszönhetően az igazi amerikai jobboldal magára
talált, </b></span>vibrál – pontosan azzal a javíthatatlan optimizmussal, mint
amivel mi is itt a kontinensen.</p>
<h3>
Trendek és értékek</h3>
<p>
Érezhető tehát, hogy bár nem éppen pár kilométerre vagyunk egymástól –
sőt, egy óceán választ el minket –, két nagyon hasonló trend, egymással
sok tekintetben rokonlelkűséget mutató folyamat van kialakulóban itt is,
ott is. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>És bár az is tény persze, hogy számos kérdést másképpen látunk –
például az állam mindenkori szerepét a gazdaságban –, szerintem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyre
több dolog van, ami összeköt,</span> és egyre kevesebb, ami szétválaszt.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az említett CPAC-en, amelynek fő témája egyébként <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szocializmussal </span>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">szemben folytatandó küzdelem </span>volt,</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mike Pence amerikai alelnök úgy
fogalmazott: „a nemzet biztonsága a határok védelmével kezdődik”, és –
tehetjük hozzá – a család, a házasság, a gyermekek, sőt a még meg sem
születettek védelmével folytatódik.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amerikai, európai és magyar konzervatívok egyetértünk a haza
szeretetének megingathatatlan elsődlegességében, a szuverenitás
fontosságában, a munka becsületében, hagyományos közösségeink,
kapcsolataink védelmezésében és a teremtett élet szentségének
tiszteletében</b></span>. És nem utolsósorban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>abban is, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a szocializmus egész
egyszerűen nemcsak hogy nem menő, hanem ahány helyen eddig kipróbálták,
mindenütt testi, lelki, szellemi pusztulást hozott magával.</b></span></p>
<p>
Ami pedig az államtól, pontosabban a központi hatalomtól történő
berzenkedést illeti: az amerikai republikánusoknak ez mindig sokkal
inkább a maguktól távolinak érzett szövetségi kormányzatra vonatkozott –
ami elég hasonlatos ahhoz, ahogy mi, magyar szuverenisták viszonyulunk
Brüsszelhez. Mert például az „államellenes” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>amerikai jobboldal
példaértékűnek tartja azt a családtámogatási rendszert,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>amit a magyar
kormány épített fel az elmúlt nyolc évben.</b></span></p>
<h3>
Csak együtt sikerülhet</h3>
<p>
De <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nézzük azért a közös ellenséget is<span style="background-color:rgb(234,209,220)">! </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A liberális oldal ugyanis egy
épp olyan veszélyes, mint amennyire észrevehetetlen globális
hálózatosodással hajtja fokról fokra uralma alá<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az élet, a hétköznapok
egyre több területét mind az Egyesült Államokban, mind Európában</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Erre a
kihívásra<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>pedig csak hasonlóképpen lehet reagálni </b></span>– profiktól nem
szégyen tanulni, na:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a nemzeti konzervatív erőknek is össze kell érniük
„nemzetek közötti szinten”. </b></span>Teljesen nyilvánvaló, hogy nem fogunk
mindenben egyetérteni, de nem is voltunk egymásnak tegnapelőtt még ádáz
ellenfelei.</p>
<p>
A CPAC szervezőinek, az American Conservative Unionnak (ACU) is
sikerült egy pódiumra ültetniük amerikai, ausztrál, brazil, japán,
koreai konzervatívokat – és egy magyart is. Múlt hét szombaton így az
amerikai fővárosban jelenthettem be pár órával az amerikai elnök
ugyanott megtartott beszéde előtt, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Egyesült Államok egyik
legnagyobb és legbefolyásosabb konzervatív rendezvénysorozata
negyvenéves története során először Európába, azon belül is Budapestre
érkezik majd idén májusban, az ACU és az Alapjogokért Központ
szervezésében, a Mathias Corvinus Collegium segítségével.</b></span></p>
<p>
Nekünk tehát, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>magyar konzervatívoknak tudatosítanunk kell saját
magunkban, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. </b></span>H<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ogy a világ más táján
sem szitokszó a nemzeti identitás;</b><b> hogy máshol „nemcsak” kerítést, hanem
roppant falat építenek a határra</b></span>; <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy van egy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">nagyhatalom</span>, ahol
rajonganak a magyar családpolitikáért és ahol minden tisztességes jobbos
utálja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a komcsikat. </span>Nekünk pedig velük együttműködve kell újra naggyá
tennünk a nyugati civilizációt!</b></span></p>
<p>
<em>Szánthó Miklós</em></p>
<p>
<em>A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója</em></p></div></div></div></div><br></div>