[Grem] Fricz Tamás: A három fő kihívás a világjárvány után

[Emoke Greschik]

 Állítsuk élükre a kérdéseket!
A világjárvány önmagában nem old meg semmit, inkább elmélyíti a
törésvonalakat
Fricz Tamás
https://magyarnemzet.hu/velemeny/allitsuk-elukre-a-kerdeseket-8264601/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202006

*Nagy vita zajlik mostanában a nyilvánosság fórumain arról, hogy vajon a
koronavírus-világjárvány mennyiben változtatja meg az életünket.* Nos, én a
minden megváltozik, illetve a nem változik semmi gondolatmenetével, vagy ha
tetszik, jóslatával sem értek egyet. De ez így nem is pontos: nem arról van
szó, hogy nem értek egyet a reménykedőkkel vagy a cinikusokkal, hanem
jómagam nem ebben a dimenzióban látom a világjárvány jelentőségét.

Sokkal inkább abban, hogy *a világjárvány nem megold vagy nem old meg
korszakos kérdéseket, hanem kiélez és elmélyít. *Nem feloldoz vagy pokolba
taszít, hanem kihívás és próbatétel elé állít bennünket.

Vagyis a világjárvány kérdéseket tesz fel nekünk, méghozzá immáron
fehéren-feketén, jól áttekinthetően és érthetően, nem elkenve és tudatosan
manipulálva azokat. Ám ami a lényeg, csak a kérdéseket teszi fel, de
válaszokat nem ad. A válaszokat ugyanis nekünk kell megadnunk. Jókat vagy
rosszakat – ez már a mi felelősségünk, embereké. És ebben van a válság
jelentősége, mint ahogyan a történelemben is ez volt a nagy háborúk,
világégések, traumák jelentősége, hogy ezek a megmérettetés idejei. Hogy
nem menekülhetünk be olyan magyarázatokba, hogy íme, itt a válság, ami
önmagában – helyettünk – majd megoldja az egyébként meglévő kríziseinket,
tehát a válság a megoldás, nekünk szinte semmi dolgunk sincs ezzel, a
válság önmagában, szinte automatikusan mindenre választ ad.

Szó sincs erről, éppen ellenkezőleg: ez az egész rólunk szól, minket
vizsgáztat, embereket, és rajtunk múlik, miként fogunk vizsgázni – itt és
most, a válság alatt és főleg utána. Ráadásul az is elmondható, hogy *
ennek a válságnak különleges jelentősége van, mert talán most először a
történelemben a világ minden táján a koronavírussal küszködnek az országok
és népek.*

*Három nagy, mondhatnám filozofikus kérdést látok*, amelyek éles fényben
jelennek meg a válságban, és válaszra várnak a következő években.

Az egyik *az individualitás és a közösségiség szembenállása*: *melyik a
fontosabb az emberiségnek,* melyik élvezzen elsőbbséget? Elsősorban
egyénként, vagy elsősorban közösségként éljük az életünket?

*Vajon jó-e az, hogy **mindenki individuális vágyai azonnali kielégítését
tűzi ki célul, kozmopolitaként naponta repked ide-oda a világban, hedonista
módon él, kizsigereli a természetet, s nemcsak pénzt visz a világ minden
tájára magával, hanem a vírust is, *így az élet élvezete mellett a
pusztulást is terjeszti? Vajon jó-e az, hogy az ember a kulcsfogalmat, az
önkorlátozást nem ismeri, *s így képtelen önmagán **kívül bármilyen, hozzá
közel álló közösség – család, lakóhely, nemzet – értékeire és érdekeire
tekintettel lenni?* *Vagy éppenséggel rájövünk arra, *mi, emberek*, hogy a
legéletrevalóbb magatartás a saját szabadságunk korlátozása a velünk
közösségben élők érdekében?*

*A második kérdés a természet és az ember viszonya*.* Beismerjük-e,
belátjuk-e végre, hogy a természet valóban felettünk áll,* s azt tesz
velünk, amit akar? Észrevesszük-e végre, hogy világunk végtelenül törékeny,
s esélyünk sincs arra, hogy nálunknál magasabb, nagyobb, hatalmasabb
természeti erőket legyőzzünk, legyen az tornádó, cunami, globális
felmelegedés, ne adj’ isten egy meteorit? *Képesek vagyunk-e arra, hogy
szakítsunk végre **a balliberális ideákkal, mely szerint a racionalizmus,
az emberi tudás elvezethet bennünket a tökéletes társadalmak korába (lásd
Francis Fukuyamának a történelem végével kapcsolatos vágyteljes
gondolkodását), ahol a természet nem tehet mást, mint szolgál minket?*

S emlékezünk-e majd azokra a döbbenetes felvételekre, amelyeken
állatcsoportok közeledtek, telepedtek le a lakóhelyeink közelében, mert
érzékelték, hogy ez a furcsa élőlénytömeg, amely magát emberiségnek nevezi,
kezd eltűnni, felszívódni, s a helykeresés természeti törvényei alapján az
állatok be akartak települni oda, ahol valaha mi éltünk? Észrevesszük-e,
hogy az élővilág minket is ugyanúgy elfelejtene, mint bármilyen másik fajt?
S vajon végre ezek alapján képesek leszünk a magunk helyét reálisan
értékelni a természetben és a Föld nevű bolygón?

*A harmadik, leginkább korszakos kérdés*, ami a mai világválság alatt
mindennél élesebben láttatja magát:* a globalizmus és a lokalitás
ellentéte. *Másképpen: *vajon a nemzetek feletti intézmények létrejötte, a
globális kormányzás jelenti az emberiség számára a jövőt, **avagy a
nemzetek, nemzetállamok szuverenitására, s szabadon választott, egyenrangú
szövetségeire épülő együttműködés? **Vajon az unióból szuperföderális
Európai Egyesült Államokat kell-e mesterségesen csinálni*,* vagy inkább
vissza kellene térni egy laza, piaci, kereskedelmi alapú
kapcsolatrendszerhez?*

Nem folytatom, helyette visszatérek a kezdeti gondolatomra: a világválság
nem megold vagy nem old meg kihívásokat, hanem kiélezi azokat a kérdéseket,
amelyek a XXI. század nem is olyan lappangó kérdései – de a válaszokat ránk
hagyja.

*Ne gondoljuk tehát azt, hogy miután a járvány megmutatta, mennyire nem
működőképes a globalizmus és a szuperföderális unió, attól a globalisták és
föderalisták azonnal leteszik a fegyvert, és belátják a hibáikat*. *Lásd a
napokban kirobbant lázadásokat és főleg a mögöttük álló globális hálózatok
elszántságát* *a hagyományos, konzervatív politikai intézményekkel, s
persze az amerikai elnökkel **szemben*. Ez elképzelhetetlen, mert szinte az
életüket – na és persze a pénzüket, az egzisztenciájukat – tették az
illúzióik megvalósítására. De ez egyben azt is jelenti, hogy *mi,
szuverenisták és nemzetiek **nem kapunk ölbe semmit, a járvány nem fogja
„önmagától” bevezetni a közösségelvű életet és újjáépíteni a nemzetekre
épülő Európát.* *A globalisták és a liberálisok a válság után mindennél
elszántabban akarják majd érvényre juttatni elképzeléseiket, mert már
tudják, **nem hátrálhatnak tovább.*

Magyarul: *csak akkor lesz értelme a mostani nagy ívű gondolatainknak, ha a
válság elmúltával nem feledjük el azokat, és olcsó megbékélés, rossz
kompromisszumok helyett mi magunk élezzük ki a kérdéseket, mi magunk
vállaljuk a globalista hálózatok elleni, ha kell, kőkemény küzdelmet
szellemi, politikai, kulturális és minden egyéb téren. *Erre kell
felkészülni, s ennek a kihívásnak kell megfelelnünk a világjárvány utáni
időkben.

*Jézus a maga idejében a legfontosabb kérdéseket állította az élükre*, úgy
is mondhatnánk, radikális volt a kérdések feltevésében és a
válaszokban is. *Most
is őt kell követnünk.*

*A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200619/280eddf2/attachment.html>