<div dir="ltr">
<div class="et_main_title">
<h1>Állítsuk élükre a kérdéseket!</h1>
</div>
<div class="en-article-subtitle">
A világjárvány önmagában nem old meg semmit, inkább elmélyíti a törésvonalakat </div>
<div class="gmail-articleSourceAndAuthor">
<div class="gmail-authorContainer gmail-fullBox gmail-col-sm">
<div class="en-article-author">
Fricz Tamás <br></div><div class="en-article-author"><a href="https://magyarnemzet.hu/velemeny/allitsuk-elukre-a-kerdeseket-8264601/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202006">https://magyarnemzet.hu/velemeny/allitsuk-elukre-a-kerdeseket-8264601/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202006</a></div>
</div>
</div>
<div class="entry-content gmail-clearfix">
<div class="en-article-fb-inline" id="gmail-fb-root">
<div class="gmail-fb-like gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:623px;height:28px"></span></div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nagy vita zajlik mostanában a nyilvánosság fórumain arról, hogy
vajon a koronavírus-világjárvány mennyiben változtatja meg az életünket.</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nos, én a minden megváltozik, illetve a nem változik semmi
gondolatmenetével, vagy ha tetszik, jóslatával sem értek egyet. De ez
így nem is pontos: nem arról van szó, hogy nem értek egyet a
reménykedőkkel vagy a cinikusokkal, hanem jómagam nem ebben a
dimenzióban látom a világjárvány jelentőségét.</span></p>
<p>Sokkal inkább abban, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a világjárvány nem megold vagy nem old meg
korszakos kérdéseket, hanem kiélez és elmélyít. </b></span>Nem feloldoz vagy
pokolba taszít, hanem kihívás és próbatétel elé állít bennünket.</p>
<p>Vagyis a világjárvány kérdéseket tesz fel nekünk, méghozzá immáron
fehéren-feketén, jól áttekinthetően és érthetően, nem elkenve és
tudatosan manipulálva azokat. Ám ami a lényeg, csak a kérdéseket teszi
fel, de válaszokat nem ad. A válaszokat ugyanis nekünk kell megadnunk.
Jókat vagy rosszakat – ez már a mi felelősségünk, embereké. És ebben van
a válság jelentősége, <span style="background-color:rgb(255,255,255)">mint ahogyan a történelemben is ez volt a nagy
háborúk, világégések, traumák jelentősége, hogy ezek a megmérettetés
idejei. H</span>ogy nem menekülhetünk be olyan magyarázatokba, hogy íme, itt a
válság, ami önmagában – helyettünk – majd megoldja az egyébként meglévő
kríziseinket, tehát a válság a megoldás, nekünk szinte semmi dolgunk
sincs ezzel, a válság önmagában, szinte automatikusan mindenre választ
ad.</p>
<p>Szó sincs erről, éppen ellenkezőleg: ez az egész rólunk szól, minket
vizsgáztat, embereket, és rajtunk múlik, miként fogunk vizsgázni – itt
és most, a válság alatt és főleg utána. Ráadásul az is elmondható, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
ennek a válságnak különleges jelentősége van, mert talán most először a
történelemben a világ minden táján a koronavírussal küszködnek az
országok és népek.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Három nagy, mondhatnám filozofikus kérdést látok</b></span>, amelyek éles
fényben jelennek meg a válságban, és válaszra várnak a következő
években.</p>
<p>Az egyik <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az individualitás és a közösségiség szembenállása</b></span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>melyik a
fontosabb az emberiségnek,</b></span> melyik élvezzen elsőbbséget? Elsősorban
egyénként, vagy elsősorban közösségként éljük az életünket?</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Vajon jó-e az, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindenki individuális vágyai azonnali
kielégítését tűzi ki célul, kozmopolitaként naponta repked ide-oda a
világban, hedonista módon él, kizsigereli a természetet, s nemcsak pénzt
visz a világ minden tájára magával, hanem a vírust is, </b></span>így az élet
élvezete mellett a pusztulást is terjeszti? Vajon jó-e az, hogy az ember
a kulcsfogalmat, az önkorlátozást nem ismeri, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>s így képtelen önmagán
</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>kívül bármilyen, hozzá közel álló közösség – család, lakóhely, nemzet –
értékeire és érdekeire tekintettel lenni?</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vagy éppenséggel rájövünk
arra, </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">mi, emberek</span><b>, hogy a legéletrevalóbb magatartás a saját
szabadságunk korlátozása a velünk közösségben élők érdekében?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A második kérdés a természet és az ember viszonya</b></span>.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Beismerjük-e,
belátjuk-e végre, hogy a természet valóban felettünk áll,</b></span> s azt tesz
velünk, amit akar? Észrevesszük-e végre, hogy világunk végtelenül
törékeny, s esélyünk sincs arra, hogy nálunknál magasabb, nagyobb,
hatalmasabb természeti erőket legyőzzünk, legyen az tornádó, cunami,
globális felmelegedés, ne adj’ isten egy meteorit? <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Képesek vagyunk-e
arra, hogy szakítsunk végre </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a balliberális ideákkal, mely szerint a
racionalizmus, az emberi tudás elvezethet bennünket a tökéletes
társadalmak korába (lásd Francis Fukuyamának a történelem végével
kapcsolatos vágyteljes gondolkodását), ahol a természet nem tehet mást,
mint szolgál minket?</b></span></p>
<p>S emlékezünk-e majd azokra a döbbenetes felvételekre, amelyeken
állatcsoportok közeledtek, telepedtek le a lakóhelyeink közelében, mert
érzékelték, hogy ez a furcsa élőlénytömeg, amely magát emberiségnek
nevezi, kezd eltűnni, felszívódni, s a helykeresés természeti törvényei
alapján az állatok be akartak települni oda, ahol valaha mi éltünk?
Észrevesszük-e, hogy az élővilág minket is ugyanúgy elfelejtene, mint
bármilyen másik fajt? S vajon végre ezek alapján képesek leszünk a
magunk helyét reálisan értékelni a természetben és a Föld nevű bolygón?</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A harmadik, leginkább korszakos kérdés</b></span>, ami a mai világválság alatt
mindennél élesebben láttatja magát:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a globalizmus és a lokalitás
ellentéte. </b></span>Másképpen: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vajon a nemzetek feletti intézmények létrejötte, a
globális kormányzás jelenti az emberiség számára a jövőt, </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>avagy a
nemzetek, nemzetállamok szuverenitására, s szabadon választott,
egyenrangú szövetségeire épülő együttműködés? </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vajon az unióból
szuperföderális Európai Egyesült Államokat kell-e mesterségesen
csinálni</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> vagy inkább vissza kellene térni egy laza, piaci, kereskedelmi
alapú kapcsolatrendszerhez?</b></span></p>
<p>Nem folytatom, helyette visszatérek a kezdeti gondolatomra: a
világválság nem megold vagy nem old meg kihívásokat, hanem kiélezi
azokat a kérdéseket, amelyek a XXI. század nem is olyan lappangó
kérdései – de a válaszokat ránk hagyja.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ne gondoljuk tehát azt, hogy miután a járvány megmutatta, mennyire
nem működőképes a globalizmus és a szuperföderális unió, attól a
globalisták és föderalisták azonnal leteszik a fegyvert, és belátják a
hibáikat</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Lásd a napokban kirobbant lázadásokat és főleg a mögöttük álló
globális hálózatok elszántságát</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a hagyományos, konzervatív politikai
intézményekkel, s persze az amerikai elnökkel </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szemben</b></span>. Ez
elképzelhetetlen, mert szinte az életüket – na és persze a pénzüket, az
egzisztenciájukat – tették az illúzióik megvalósítására. De ez egyben
azt is jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mi, szuverenisták és nemzetiek </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nem kapunk ölbe
semmit, a járvány nem fogja „önmagától” bevezetni a közösségelvű életet
és újjáépíteni a nemzetekre épülő Európát.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A globalisták és a
liberálisok a válság után mindennél elszántabban akarják majd érvényre
juttatni elképzeléseiket, mert már tudják, </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nem hátrálhatnak tovább.</b></span></p>
<p>Magyarul: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>csak akkor lesz értelme a mostani nagy ívű gondolatainknak,
ha a válság elmúltával nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> feledjük el </span>azokat, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">olcsó megbékélés,
rossz kompromisszumok</span> helyett mi magunk élezzük ki a kérdéseket, mi
magunk vállaljuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a globalista hálózatok </span>elleni, ha kell, kőkemény
küzdelmet szellemi, politikai, kulturális és minden egyéb téren. </b></span>Erre
kell felkészülni, s ennek a kihívásnak kell megfelelnünk a világjárvány
utáni időkben.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus a maga idejében a legfontosabb kérdéseket állította az élükre</b></span>,
úgy is mondhatnánk, radikális volt a kérdések feltevésében és a
válaszokban is. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Most is őt kell követnünk.</b></span></p>
<p><em>A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója</em></p></div>
</div>