[Grem] Bizonyíthatóság és fantáziálás
Reinisch Egon
reinisch at t-online.hu
2020. Jún. 13., Szo, 09:21:47 CEST
Köszönjük a cikket !
Mindkét világháborúban a die Kriegsmarine U-Boot flottája egy-egy
estben követett el háborús büntettet ,vagy is azt hogy legyilkolta a
vízben úszó hajótörötteket mindkét estben ezt szigorúan tiltó parancs
ellenében.A német felszíni hadi egységek is mindig amikor lehetőségük
volt kimentették az elsüllyesztett ellenséges kereskedelmi vagy
hadihajók legénységét,még a szovjeteket is.
Dönitz tengernagyot aki először az tengeralattjáró flottaparancsnoka
volt majd Raeder tengernagy menesztése után a német haditengerészet
parancsnoka lett Nünbergben haditörvényszék elé állították és az egyik
vádpont az 1936-s "2.LONDONI FLOTTA-EGYEZMÉNY megsértése volt.Tekintve
hogy Dönitz bedőlt a nácizmus hülyeségeinek és a közismerten a
nácizmussal ellenérzéseket tápláló Raeder tengernaggyal szemben hithű
náci volt ,jó célpontnak látszott a háborúsünöket vizsgáló perben.
Hitler egyszer egy értekezleten valóban felvetette ,hogy le kéne
gyilkolni a vízbe került szövetséges kereskedelmi tengerészeket hiszen a
tengeralattjárók nem tudják őket fogságba ejteni és a matrózokat
nehezebb pótolni mint a hajókat .Dönitz diplomatikusan azt mondta az új
torpedók majd megoldják a kérdést (ez nem volt igaz ) majd kerek perec
kijelentette a német hadi-tengerészeket úgy nevelték hogy ezt a
parancsot még csak kiadni sem lehet.Hitler mindezt bosszúsan tudomásul
vette és többet elő sem hozta kérdést.
Dönitz ügye nem állt jól a korlátlan tengeralattjáró háború ügyében bár
azt a bíróság megállapította hogy a flottaparancsnokság nem adott ki
bűnös a hadijogot sértő parancsot.Mindent megváltoztatott azonban az
amikor Chester Nimitz (aki az USA Csendes- óceánon szolgáló flotta
kötelékének a parancsnoka volt )tengernagy kitöltötte Dönitz védőjének
kérdőívét.A kérdőív adataiból kiderült hogy a USA tengeralattjáró
flottájának magatartásához képest a német U-Bootok parancsnokai
kifejezetten jogkövetők voltak.AZ amerikaiak minden japán hajóra
figyelmeztetés nélkül lőttek és(néhány ritka kivételtől eltekintve )
nem törődtek a vízbe kerül japánokkal és egyes parancsnokok
rutinszerűen legyilkolták a vízben úszó japán tengerészeket.Ezután
Dönitzet csendben felmentették a vádpont alól és a bíróság szintén
csendben megállapította hogy a német hadiflotta a második világháborúban
egyetlen egy háborús büntette követett el.
E.
2020.06.13. 0:19 keltezéssel, Sziklay Levente írta:
>
> Kedves Egon!
>
> Itt egy cikk a Q-hajókról - remélem a többieket is
> érdekli...https://htenger.blog.hu/2018/02/01/a_baralong_incidens
>
> A XX. századi legendárium egyik fontos eleme, hogy a két világháború
> során háborús bűnöket, emberiség elleni bűncselekményeket, meg
> hasonlókat elkövetni a németek és a japánok privilégiuma volt.
> Időnként persze az angolszász vitézek is megbotlottak, és csináltak
> nem egészen tisztességes dolgokat, ezek az esetek azonban sajnálatos
> kivételek voltak, melyekről általában sikeresen levezették, hogy ezek
> is az ellenség hibájából történtek meg.
>
> Boldogult fiatalkorom szocreál köztéri alkotásainak, domborműveknek,
> freskóknak, egyik kedvelt témája volt a felszabadító szovjet hadsereg
> hős katonáinak ábrázolása. Az alkotásokon a hős szovjet katona egyik
> kezével általában a dobtáras géppisztolyt markolta, a másikkal meg
> kenyeret osztott az éhezőknek, rendszerint gyerekeknek, illetve
> kisgyerekes fiatal anyáknak. (Akiket egyébként a hős szovjet katonák
> tényleg nagyon kedveltek.) Nyugaton meg a történelmi témájú könyveknek
> rendszeresen visszatérő motívuma volt az „amerikai tengerészgyalogosok
> okinawai csecsemőket simogatnak” feliratú fotográfiák.
>
> A hős szovjet katona nimbusza a valóságban persze sosem ragyogott túl
> fényesen, a rendszerváltás óta meg kimondottan rossz a sajtójuk. Az
> angolszász fegyveres erők történetének bizonyos nem publikus -bár nem
> is teljesen ismeretlen- fejezetei viszont csak az utóbbi időkben
> kezdtek előkerülni a cukormáz alól. Úgy gondoltam, a permanens nácizás
> közepette frissítő, és bizonyos szempontból szórakoztató olvasmány
> lehet néhány ilyen eset rövid összefoglalója, és mivel egy
> hajózástörténeti blogról van szó, itt természetesen a tengereken
> történt „sajnálatos esetekre” koncentrálunk.
>
> Még mielőtt megint nekiállna valaki lármázni, hogy elfogult németbarát
> -és feltételezhetően náci szimpatizáns- vagyok, talán nem árt
> előrebocsátani, egyáltalán nem áll szándékomban, hogy itt valamilyen
> módon a németeket/japánokat próbáljam meg tisztára mosni, vagy
> akárcsak relativizálni, amit ők műveltek. Csupán arra szeretnék
> rámutatni, hogy a XX. század történelme egyáltalán nem olyan
> fekete-fehér, mint ahogy nekünk tanították, és a történtekért a
> felelősség nem kizárólagosan csak az egyik oldalt terheli.
>
> A „jó” oldal által a tengereken elkövetett gazemberségekről alighanem
> legtöbbeknek a Wilhelm Gustloff esete ugrik be, éppen ezért ezt itt
> most nem tárgyaljuk. A történet gondolom, elég jól ismert, Günther
> Grass könyve ismét ráirányította a figyelmet, és ezt követően végre a
> mainstream történetírás is hajlandó volt foglalkozni az eseménnyel,
> melyet végül is elég jól feltártak.
>
> Elsőként itt inkább egy másik, jóval korábbi esetet választottam,
> amely ugyan szintén jól ismert, de úgy vélem, nem lehet kikerülni. Ez
> volt ugyanis a XX. századi európai történelemben talán az első eset,
> amikor szándékosan és előre megfontoltan védtelen és fegyvertelen
> hajótörötteket gyilkoltak le, amivel az addig is kegyetlen tengeri
> hadviselés brutalitását egy új szintre emelték. A történtek bizonyos
> szempontból a humanizmus és a racionalizmus korának végét jelezték
> -ahogy az egész első világháború is-, és a totális háborúk korszakának
> kezdetét.
>
> A hivatalos történelem. Az őrjöngő germán fenevad.
>
> *A hivatalos történelem. Az őrjöngő germán fenevad.*
>
> A kereskedelmi hajók elleni hadviselés elfogadott szabályai még a
> vitorlás korszak hőskorában alakultak ki, és azokat a modern tengeri
> hadviselés is átvette. A tengeri jog által megszabott protokoll
> szerint a hadihajónak először figyelmeztető lövésekkel megállásra kell
> felszólítani a teherhajót, majd ezt követően arra egy osztagot
> átküldve átvizsgálni a hajó papírjait, és rakományát. Amennyiben a
> hajó ellenséges ország tulajdona, hadizsákmányként rakományával együtt
> saját, vagy semleges kikötőbe szállítható, a legénység hadifogolynak
> tekintendő. Ha a hazai, vagy semleges kikötők nem elérhetőek, a hajót
> el is lehet süllyeszteni, de csak miután gondoskodtak a legénység
> biztonságba helyezéséről, a saját, vagy egy semleges hajó fedélzetén,
> illetve az elérhető partokon.
>
> Ha a megállított hajó semleges, és rakománya sem tartalmaz hadiárut,
> átvizsgálása után útjára kell engedni. Ha ellenséges ország részére
> szállít hadiárut, a rakományt, a hajót semleges vagy hazai kikötőbe
> szállítva, el lehet kobozni, de magát a hajót és annak legénységét
> utána el kell engedni.
>
> A megállásra felszólított teherhajónak engedelmeskednie kellett az
> utasításoknak. Amennyiben menekülni próbált, vagy ellenállt, a
> hadihajó jogosult volt a fegyverhasználatra is. Ha a teherhajó fel
> volt fegyverezve, hadiegységnek számított, és nem kellett betartani
> vele szemben a fenti eljárást. Azonnal, figyelmeztetés, és megállásra
> való felszólítás nélkül tüzet lehetett nyitni rá.
>
> A meglehetősen körülményes eljárást még a felszíni hadihajókkal
> folytatott portyázó hadviselésre számítva dolgozták ki. Senki nem
> vette figyelembe a tengeralattjárókkal folytatott kereskedelmi háború
> lehetőségét, mivel szinte mindenki úgy gondolta, a kis hatótávolságú
> tengeralattjárókat majd a partvédelem fogja használni, a saját
> partokat és kikötőket támadó ellenséges hadihajókkal szemben.
>
> A háború első hónapjai után azonban kiderült, a tengeralattjárók
> képesek a saját partoktól távol is tevékenykedni, és nagyobb veszélyt
> jelentenek a brit kereskedelmi hajózás számára, mint az óceánon
> portyázó néhány német cirkáló. Ennek a veszélynek az elhárítása
> érdekében a brit Admiralitás néhány igencsak szokatlan, és az érvényes
> tengeri joggal egyáltalán nem összeegyeztethető eszközhöz nyúlt.
>
> Az U-27 parancsnoki tornya.
>
> *Az U-27 parancsnoki tornya.*
>
> Kezdetben a tengerésztisztek meglehetősen tanácstalanok voltak a
> tengeralattjárók elleni harc lehetséges módozatait illetően. Egész sor
> bizarr javaslattal álltak elő, melyek közül alighanem Frederick
> Inglefield tengernagyé viszi el a pálmát, aki azzal a teljesen
> komolynak szánt ötlettel hozakodott elő, miszerint sirályokat kellene
> beidomítani arra, hogy rászálljanak a periszkópokra, és lekakálják azokat.
>
> Ennél azonban értelmesebb, és használhatóbb ötletek is előkerültek. Az
> egyik ilyen volt az álcázott fegyverzettel felszerelt kereskedelmi
> hajó gondolata, mely semleges zászlót használva altatná el a
> tengeralattjáró gyanakvását, majd miután az megközelíti, hogy
> átvizsgálja, fedélzeti fegyvereiből váratlanul tüzet nyitna rá. A hajó
> rakománya többnyire puhafából, például balsából állt, hogy a hajó egy
> esetleges torpedótalálat után is a felszínen tudjon maradni. Az
> elképzelés nyilvánvalóan ellentétes volt az érvényes tengeri jog
> úgyszólván minden paragrafusával, ennek ellenére a britek azonnal
> hozzáláttak a megvalósításához. Ez nem lehet különösebben meglepő,
> hiszen az ötlet szülőatyja az Admiralitás akkori Első Lordja volt,
> vagyis Winston Churchill, a XX. század egyik legkártékonyabb, és
> legsötétebb alakja.
>
> Az angolszász történetírók egyik kedvelt trükkje -a sok közül-, hogy
> megfordítják az ok-okozat viszonyt, ebben az esetben úgy, hogy azt
> állítják, a korlátlan tengeralattjáró hadviselés miatt kétségbeejtő
> helyzetbe került Nagy-Britannia saját túlélésének érdekében,
> kényszerből folyamodott az ilyen eszközök alkalmazásához, hogy a
> gátlástalan és könyörtelen ellenséggel szemben talpon tudjon maradni.
> Vagyis: Erről is a németek tehetnek.
>
> A brit szerzők számára sajnálatos módon azonban elég pontosan meg
> lehet állapítani, mikor vetődött fel először a „csapdahajók” ötlete.
> Churchill 1914 november 26-án ezt írta egy Hedworth Meux tengernagynak
> küldött táviratában: „/Ajánlatos csapdát állítani a
> tengeralattjárónak, amelyik ágyúival hajókat süllyesztett el Le Havre
> előtt. Egy kicsi, vagy közepes méretű gőzöst kellene lefoglalnunk, és
> nagy titokban felszerelni két 12 fontos ágyúval, oly módon, hogy
> azokat takarja a fedélzeti rakomány, vagy valamilyen más módon, hogy
> ne legyenek észrevehetők. Ha elkészült, el kellene küldeni, hogy
> Anglia és Le Havre között cirkáljon. Kellene hozzá a hírszerzés egy
> tisztje, néhány tengerész, és válogatott kezelőlegénység az ágyúkhoz,
> akik mind álruhában lennének. Ha a tengeralattjáró megállítja, meg
> kellene próbálni elsüllyeszteni az ágyúkkal. A legnagyobb titoktartás
> szükséges, megakadályozni, hogy az intézkedés kémek tudomására jusson./”
>
> Az Admiralitás azonnal intézkedett -elvégre éppen Churchill vezette-,
> és még az év vége előtt szolgálatba álltak az első, még partközeli
> tevékenységre használt kis csapdahajók, melyeket később első
> támaszpontjuk, az ír Queenstown -a mai Cobh- kikötőjének kezdőbetűje
> után Q hajóknak neveztek el.
>
> Álcázott fedélzeti löveg egy Q hajón.
>
> *Álcázott fedélzeti löveg egy Q hajón.*
>
> Churchill más „újításokat” is bevezetett. Még 1914 októberében
> utasítást adott ki, mely szerint szolgálati vétséget követ el az a
> kapitány, aki engedelmeskedik a tengeralattjáró megállásra való
> felszólításának. A tengeralattjárót meg kell támadni, ha a hajónak
> nincs fedélzeti fegyvere, akkor úgy, hogy meg kell próbálni legázolni.
> Az Admiralitás minden megsemmisített német tengeralattjáró után magas
> jutalmat tűzött ki a legénységnek.
>
> Ugyanekkor azt is utasításba adták, a hajók és anyakikötőjük nevét, az
> ellenséget megtévesztendő, át kell festeni, és a hazai vizeken
> semleges zászlót kell kitűzni. Ez utóbbi utasításhoz az Admiralitás
> még egy megjegyzést fűzött: „/Értesítsenek mindenkit, hogy amerikai
> zászlót kell használni./”
>
> A Churchill által kiadott, vagy legalábbis ellenjegyzett utasításoknak
> volt még egy, nagyon is „jövőbemutató” jelentőségű eleme. Ebben
> utasításba adták, a tengeralattjárók elfogott legénységével nem
> hadifoglyokként, hanem közönséges bűnözőkként kell eljárni. A Q hajók
> számára később kiadott utasításokban egyebek közt az szerepelt, a
> tengeralattjárók túlélőit el kell fogni, vagy agyon kell lőni, „/attól
> függően, melyik megoldás a célszerűbb/”. Végül azt is elrendelték, az
> ellenséges hajón esetleg kitűzött fehér zászlót figyelmen kívül kell
> hagyni.
>
> A dátumokra érdemes figyelni. A fenti intézkedések nagyobb részét 1914
> októberében és novemberében hozták meg. Korlátlan tengeralattjáró
> háborúról ekkor még szó sem volt, sőt, egyáltalán tengeralattjáró
> háborúról is alig. Az első kereskedelmi hajó, melyet tengeralattjáró
> süllyesztett el, a 866 tonnás Glitra tehergőzös volt, melyet október
> 20-án süllyesztett el az U-17.
>
> Addig a tengeralattjárókról majdnem mindenki úgy gondolta, az ellenség
> hadihajóira, és esetleg a csapatszállítókra fognak majd vadászni. Az
> U-17 is ezért ezért járőrözött a norvég partok közelében, a
> Németország blokádját fenntartó angol cirkálókat keresve. A
> tengeralattjáró hadihajókkal nem találkozott, de mivel kapitánya nem
> akart eredmény nélkül hazatérni, jobb híján a szenet és vasércet
> szállító Glitrát süllyesztette el. (Amiért hazatérve felettesei
> megrovásban részesítették.)
>
> A tehergőzös elsüllyesztése a formaságok szigorú betartása mellett
> történt. Az U-17 figyelmeztető lövésekkel megállította a Glitrát, majd
> átvizsgálták a hajót, és miután rakományát hadiárunak minősítették,
> elsüllyesztették. De természetesen csak azután, hogy a legénység
> elhagyta a hajót. Ezt követően az U-17 a legközelebbi szárazföld
> közelébe vontatta a mentőcsónakokat.
>
> Az újmódi hadviselés első áldozata, a Glitra.
>
> *Az újmódi hadviselés első áldozata, a Glitra.*
>
> 1914 novemberében a britek valószínűleg még a két kezükön meg tudták
> volna számolni a német tengeralattjárók által elsüllyesztett
> teherhajóik számát. Kétségbeejtő helyzetről tehát a legnagyobb
> jóindulattal sem lehet beszélni. Elvetemült ellenségről se nagyon,
> mivel a németek általában precízen betartották a zsákmányjogi eljárás
> szabályait. (Az első hónapokban talán egyetlen kivételes eset volt,
> amikor október 26-án, Dover közelében, az U-24 megtorpedózta a belga
> menekülteket szállító francia Ganteaume teherhajót, melyet
> csapatszállítónak nézett. A Ganteaume nem süllyedt el, de a találat,
> és az azt követően kitört pánik következtében 40 ember életét vesztette.)
>
> Churchill említett intézkedéseit tehát nem a kényszerhelyzet szülte,
> és nem a tengeralattjárók által okozott válsághelyzeten akart velük
> úrrá lenni. Az intézkedéseknek egészen más célja volt, melyet az
> angolszász történetírók szemérmesen elhallgatnak, noha Churchill
> egyáltalán nem csinált belőle titkot. Annyira nem, hogy emlékirataiban
> ezt meg is írta: „/Az első brit ellenintézkedés, melyért én vállaltam
> a felelősséget, arra irányult, hogy elijessze a németeket a felszíni
> támadástól. A lemerült tengeralattjáró egyre inkább víz alatti
> támadásokra kényszerült, vagyis egyre többször kockáztatta, hogy
> semleges hajót néz brit hajónak, semleges legénységet fojt vízbe, és
> így viszályt támaszt Németország, és más nagyhatalmak között./” (És
> gondolom, az a húszforintos kérdés, hogy melyik az a „más
> nagyhatalom”, melyet Churchill össze akart ugrasztani Németországgal.)
>
> Churchill bevezetett még egy újítást, melyre a legújabb kori
> hadviselés történetében addig még nem volt példa. Ez a totális blokád
> volt. A civileknek élelmiszert, gyógyszert szállító semleges
> teherhajókat a háborúkban addig általában átengedték a blokádon,
> hiszen kereskedésére való jogaikat a nemzetközi egyezmények is védték.
> 1914 október 29-én azonban a britek minden élelmiszert és nyersanyagot
> hadiárunak nyilvánítottak, s ezt követően Németország felé egyáltalán
> semmilyen árut nem engedtek át. Bármi volt is a rakománya, egyetlen
> teherhajó sem juthatott el a német kikötőkbe. Máshová se nagyon. Még a
> semleges, holland, vagy dán kikötőkbe tartó hajókat is
> visszafordították, ha a britek úgy ítélték meg, azok szállítmánya a
> holland/dán szükségletek kielégítéséhez szükségtelen, és ha úgy
> vélték, az igazi célpont alighanem Németország. November másodikán az
> angolok hadiövezetnek nyilvánították az egész Északi-tengert, és a La
> Manche csatornát.A hivatalos történelem. A brutális németek rárontanak
> a világra.
>
> *A hivatalos történelem. A brutális németek rárontanak a világra.*
>
> A minden érvényes tengeri jogot sértő intézkedés nagy felzúdulást
> váltott ki a tengeri kereskedelemben érdekelt semleges országok
> között, és egyebek mellett az Egyesült Államok kormánya is
> határozottan tiltakozott ellene. Az angol intézkedésekre válaszul
> hirdettek a németek is blokádot a brit szigetek körül, melyet az angol
> felszíni flotta nyomasztó túlereje miatt ők természetesen csak a
> tengeralattjárókkal tudtak fenntartani. A tengeralattjárókkal eleve
> nagyon körülményes volt a felszíni hajókra kitalált zsákmányjogi
> eljárásokat betartani, a britek ősszel bevezetett intézkedései pedig
> ezt gyakorlatilag lehetetlenné is tették. A német tengernagyok hamar
> arra a következtetésre jutottak, az udvariaskodással nem nagyon jutnak
> eredményre. Henning von Holtzendorff tengernagy ötlete nyomán így 1915
> februárjában meghirdették a korlátlan tengeralattjáró háborút.
>
> A korlátlan jelző persze nem azt jelentette, hogy a tengeralattjárók
> kapitányait utasították arra, figyelmeztetés nélkül torpedózzanak meg
> minden hajót. Egyszerűen csak engedélyezték nekik, hogy figyelmen
> kívül hagyhatják az előírásokat, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a
> körülmények ezt indokolják.
>
> Az angolok természetesen óriási ricsajt csaptak a német lépés miatt. A
> hisztéria csak fokozódott, amikor az elsüllyesztett hajók némelyikén
> semleges országok civil utasai is életüket vesztették. A legnagyobb
> felzúdulás a Lusitania elsüllyesztését követte, bár az esetről már a
> kortársak is megállapították, hogy messziről bűzlik. A napjainkban
> elvégzett újabb kutatások egyértelműen megállapították, hogy a hajó
> valóban lőszert szállított, így elsüllyesztése jogszerűnek tekinthető.
> A figyelmeztetés nélküli támadás jogossága némileg vitatható, bár a
> németek előre bejelentették, felfegyverzett segédcirkálónak tekintik a
> Mauretaniát és a Lusitaniát, s figyelmeztetés nélkül tüzelni fognak
> rájuk. Ezt a nagyobb amerikai újságokban egész oldalas fizetett
> hirdetésekben közzé is tették. (Lehetne még elmélkedni arról is,
> milyen fura véletlen, hogy a Lusitaniát nem tájékoztatták, hogy az
> útvonalán német tengeralattjárók tartózkodnak, nem utasították
> kitérésre, sőt, a kíséretként eléje küldött cirkálót is
> visszarendelték.) Nem sokkal az eset után a németek, főleg az amerikai
> tiltakozás hatására, kénytelenek voltak felfüggeszteni a korlátlan
> tengeralattjáró háborút, és visszatérni a zsákmányjogi eljárások
> betartásához.
>
> Süllyedő teherhajó, egy U-Boat parancsnoki tornyából fényképezve.
>
> *Süllyedő teherhajó, egy U-Boat parancsnoki tornyából fényképezve.*
>
> 1915 tavaszára tehát a tengeralattjáró háború tényleg kezdett
> eldurvulni. Legalábbis vitatható, kinek a hibájából. A németek ekkor
> már jól tudták, hogy a britek sokszor semleges zászlót használnak, és
> gyakran fel is fegyverzik teherhajóikat. A kimondottan a
> tengeralattjárókra vadászó Q hajók létezéséről ekkor még valószínűleg
> nem tudtak.
>
> Eddigre pedig már több tucat ilyen hajó állomásozott Queenstown
> kikötőjében. Ezek még többnyire átalakított kis halászhajók voltak,
> melyeket a partmenti vizeken használtak, és nem sok sikert értek el
> velük. 1915 tavaszán azonban kezdtek nagyobb, a nyílt vizeken is
> használható, és a németek számára csábítóbb célpontot jelentő
> teherhajókat bevonni a programba. Ezek egyike volt az 1901 szeptember
> 12-én vízrebocsátott, négyezer tonnás Baralong tehergőzös is.
>
> Az addig az Ellerman&Bucknall társaság tulajdonában levő hajót a
> haditengerészet 1915 tavaszán foglalta le, és alakította át Q hajónak.
> Fedélzetére három darab 12 fontos – 76 mm-es – fedélzeti löveget
> szereltek, melyeket természetesen gondosan álcáztak. A hajó
> parancsnokává a haditengerészet egyik színes egyéniségét, a 31 éves
> Godfrey Herbert korvettkapitányt nevezték ki.
>
> Pályafutása nagy részét Herbert addig maga is tengeralattjárókon
> töltötte. A háború kitörésekor a D5 parancsnoka volt, mely azonban
> novemberben aknára futott, és elsüllyedt. Miután a tengeralattjárókon
> éppen nem volt üres parancsnoki állás, Herbertet áthelyezték a Q
> hajókhoz. Első hajója a háború előtt postahajóként szolgáló Antwerp
> volt, 1915 áprilisában kapta meg a Baralongot.
>
> Herbert komolyan vette az álcázást, nemcsak az ágyúkat rejtették el,
> és nemcsak a tengerészeket és tengerészgyalogosokat öltöztették civil
> ruhába, hanem szakítottak a Royal Navy szokásos, katonás formaságaival
> is. A fedélzeten például nem volt tisztelgés az elöljáróknak, és
> Herbert azt is megtiltotta, hogy „Uramnak” szólítsák. Még a nevét sem
> volt szabad kiejteni, a hajón McBride kapitánynak kellett nevezni. A
> tengerészek persze egyáltalán nem vették rossz néven a Royal Navy
> fegyelme alól való felszabadulást, és kimondottan élvezték a
> kötetlenséget. Herbert, hogy emberei agresszivitását és jó harci
> morálját fenntartsa, nemcsak elnézte, hanem kimondottan támogatta a
> kikötői rendbontásokat is. Amikor egy ízben tengerészeit a parton
> lecsukták, mert szétverték az egyik kikötői kocsmát, saját zsebből
> fizette ki értük az óvadékot. A kissé rejtőjenős módszerekkel
> Herbertnek valóban sikerült egy nagyon lelkes, magas harci morállal
> rendelkező csapatot összekovácsolnia.
>
> Fő az álcázás. Herbert kapitány civil ruhában a parancsnoki híd bal
> szélén, a kormány előtt a kereskedelmi flotta egyik tisztje. A kép még
> az Antwerp-en készült.
>
> *Fő az álcázás. Herbert kapitány civil ruhában a parancsnoki híd bal
> szélén, a kormány előtt a kereskedelmi flotta egyik tisztje. A kép még
> az Antwerp-en készült.*
>
> Ennek ellenére az első hónapokban nem sok sikert arattak, német
> tengeralattjáróknak a színét sem látták. A tevékenységükről viszont
> annál többet hallhattak, egymás után érkeztek a hírek a közelben, az
> ír szigetek déli partjainál elsüllyesztett hajókról. A tengerészek
> türelmetlenül várták, hogy végre ők is odacsaphassanak az ellenségnek,
> és közben csak egyre nőtt bennük a visszafojtott indulat.
>
> Ez az indulat csak fokozódott, amikor augusztus 19-én reggel egy német
> tengeralattjáró a Baralongtól alig 30 kilométer távolságra egy újabb
> hajót süllyesztett el, a 15 ezer tonnás Arabic utasszállítót, melynek
> fedélzetén 44-en vesztek oda, köztük három amerikai. A tengeralattjáró
> figyelmeztetés nélkül tüzelt, a cikk-cakkban haladó Arabicról ugyanis
> azt gondolták, felfegyverzett segédcirkáló, mely éppen őket készül
> legázolni. (Néhány órával korábban ugyanis egy másik angol hajó
> valóban ezzel próbálkozott. Az utasszállító hajókat egyébként mindkét
> fél előszeretettel használta portyázó segédcirkálóként, hiszen
> viszonylag gyorsak voltak, és nagy méretük miatt erős fegyverzettel
> lehetett ellátni őket.)
>
> A Baralong legénysége dühöngött, hogy a német tengeralattjáró szinte
> az orruk előtt süllyesztette el az Arabicot, és ők képtelenek voltak
> segíteni rajta. Azonban már nem kellett sokáig várniuk az elégtételre.
>
> Az Arabic.
>
> *Az Arabic.*
>
> Ugyanebben az időben ugyanis egy másik német tengeralattjáró, az U-27
> is a közelben tartózkodott, az angol kikötők felé tartó teherhajókra
> lesve. A tengeralattjáró parancsnoka, a Herberttel egyidős, 31 éves
> Bernd (Bernard) Wegener, eddigre már jónevű tengeralattjáró
> parancsnoknak számított, a háború kezdete óta 12 hajót süllyesztett
> el, összesen több mint 37 ezer tonnával. Most az ír és a brit szigetek
> közti forgalmas útvonalon, Queenstown-tól mintegy 80 mérföldre
> délkeletre portyázott hajójával, pont azokon a vizeken, ahol ekkor a
> Baralong is tartózkodott.
>
> Kora délután a tengeralattjáróról észrevették a 6.300 tonnás Nicosian
> tehergőzöst, melyet szabályszerűen megállítottak, majd egy hatfős
> osztagot küldtek át a fedélzetére, hogy átvizsgálják a rakományát. A
> helyzet egyértelmű volt, a Nicosian lőszert, takarmányt, és 250
> öszvért szállított az Egyesült Államokból Angliába. (A motorizáció
> előtti korban az öszvérek majdnem olyan fontos hadiárunak számítottak,
> mint a lőszer.) Wegener közölte a teherhajó parancsnokával, el fogja
> süllyeszteni a Nicosiant, és felszólította, tengerészeivel együtt
> hagyja el a hajót. Az U-27 a Nicosian közelében maradt, s türelmesen
> várták, hogy az angol tengerészek mentőcsónakba szálljanak, és
> eltávolodjanak a hajótól. (A németek ha lehetett, igyekeztek
> megspórolni a drága torpedókat, és inkább a 88 mm-es fedélzeti
> löveggel, vagy az elfogott hajóra átküldött tengerészek által
> elhelyezett robbanótöltetekkel süllyesztették el a hajókat.)
>
> A Nicosiannak azonban a német tengeralattjáró feltűnésekor még
> sikerült vészjelzéseket leadnia, amivel riasztották a közelben
> elhaladó hajókat, többek között a Baralongot, mely azonnal a bajban
> levő hajó felé indult. (Mások szerint csak a Nicosian füstjét vették
> észre.) Nem tudni, a Baralong válaszolt e a Nicosiannak, de elég
> valószínűnek tűnik, hogy igen, mivel a teherhajó elhagyása feltűnően
> lassan zajlott. A Baralong körülbelül kilenc mérföldre haladt a
> Nicosiantól, amikor azt az U-27 megállította, tehát a 10 csomós
> maximális sebességével is közel egy óráig tarthatott, mire a közelbe
> ért, és a kiürítés még ekkor is tartott. A mentőcsónakok éppen kezdtek
> távolodni a hajótól, melyen még ott volt a német osztag, és egyes
> források szerint a legénység néhány tagja is. Elképzelhető tehát, hogy
> a Nicosian legénysége tudott a Q hajó közeledéséről, és ahogy csak
> lehetett, húzták az időt.
>
> A Baralong.
>
> *A Baralong.*
>
> Közelebb érve Herbert jelzett a tengeralattjárónak, és engedélyt kért
> a hajótöröttek kimentésére. Wegener ezt engedélyezte is, és a Nicosian
> bal oldalán haladva párhuzamos irányba fordult a teherhajóval. (Egyes
> források szerint az U-27 ekkor már megkezdte a Nicosian lövetését,
> amit a hajótöröttek kimentését segítendő, beszüntettek. Ez azonban
> igen valószínűtlen, tekintve, hogy a Nicosian fedélzetén még ott
> voltak a német tengerészek.) A teherhajó jobb oldalán ugyanezt tette a
> Baralong is, így a közte, és az U-27 között levő Nicosian teste egy
> ideig takarta a hajót a tengeralattjáró elől. Herbert ezt az időt
> használta ki arra, hogy tüzelésre készítse elő az álcázott lövegeket,
> valamint hogy bevonja az amerikai zászlót, és felhúzza a helyére az
> angol haditengerészet lobogóját. A tengeralattjáró és a Baralong
> egymással párhuzamosan haladva, kétoldalt elhajóztak a Nicosian
> mellett, majd amikor az U-27 a hajó orra mögül előbukkanva ismét az
> angolok látómezejébe ért, mintegy 550 méteres távolságról azonnal
> tüzet nyitottak rá.
>
> A Baralong tengerészei meg voltak róla győződve, hogy az a
> tengeralattjáró került eléjük, amely reggel elsüllyesztette az
> Arabicot. A végletes agresszivitásra kiképzett emberekből most kitört
> a felgyülemlett düh és gyűlölet. A tüzérek nyomták a gránátokat, ahogy
> csak bírták, és hiába adott parancsot Herbert a tüzelés
> beszüntetésére, addig lőtték a tengeralattjárót, és az arról menekülni
> próbáló német tengerészeket, amíg az U-27 el nem süllyedt.
>
> Ez alig néhány percig tartott csupán. E rövid idő alatt az angolok 34
> gránátot lőttek ki, melyekből legalább harminc eltalálta a német
> hajót. A meglepett németek már csak egyetlen lövést tudtak leadni a
> Baralong felé, mielőtt a fedélzeti ágyút és a kezelőit el nem söpörték
> az angol gránátok. (És ez az egy lövés sem talált.)
>
> A tengeralattjáró pusztulását 10-12 német tengerész élte túl, akik a
> hozzájuk közelebb eső Nicosian felé úsztak. Herbert felsorakoztatta az
> ágyúkat kezelő tengerészgyalogosokat a korlátnál, és azok puskáikból
> tüzet nyitottak a vízben úszó, és a korábban lebocsátott köteleken a
> teherhajó fedélzetére felkapaszkodni akaró németekre, s egyenként
> levadászták őket. (Jelentésében Herbert később azzal indokolta a
> németek likvidálását, hogy attól tartott, azok megpróbálják
> elsüllyeszteni, vagy felgyújtani a Nicosiant. A brit történetírók
> azóta is ezzel magyarázzák az esetet, és természetesen egyiküknek se
> jut eszébe megkérdezni magától, mennyire tűnik logikusnak, hogy a
> tengeralattjárójuk elsüllyedését túlélő tengerészek azért úsznak át
> egy másik hajóra, hogy azt is elsüllyesszék maguk alatt?)
>
> A túlélők között volt Wegener is, aki valószínűleg még mindig azt
> hitte, valami félreértésről van szó, és a Baralong közelébe úszott,
> hogy feltartott kézzel jelezze, megadják magukat. Két lövést kapott a
> fejébe, és rögtön elnyelték a hullámok.Az összecsapás vázlatrajza.
>
> *Az összecsapás vázlatrajza.*
>
> Az igazi hentesmunka azonban még csak ezután következett. Miután a jó
> hangulatú céllövészet véget ért, a Baralong a közeli csónakokból a
> fedélzetére vette a Nicosian kapitányát, aki tájékoztatta Herbertet,
> hogy a teherhajó fedélzetén még ott vannak a német zsákmányoló osztag
> emberei. Az angol parancsnok tizenkét, állig felfegyverzett
> tengerészgyalogost egy csónakon átküldött a Nicosianra, hogy ott is
> megtisztítsák a terepet. (Más forrás szerint a Baralong a Nicosian
> mellé állt, és a tengerészek egyszerűen átugráltak a másik hajóra.)
> Herbert igyekezett minden kétséget eloszlatni a teendők felől, és az
> osztag parancsnokával, Fred Collins őrmesterrel indulás előtt közölte:
> „/Ne ejtsen foglyokat!/”
>
> A Nicosian fedélzetén tartózkodó németeknek nem nagyon lehettek
> illúzióik sorsuk felől, hiszen végignézhették társaik kivégzését. A
> forrásokban nem történik említés arról, hogy a teherhajón tűzharcra
> került volna sor, tehát a német tengerészek valószínűleg
> fegyvertelenek voltak, legfeljebb az osztagot vezető tisztnek lehetett
> oldalfegyvere.
>
> Hogy pontosan mi is történt a Nicosianon, nem egyértelműen tisztázott,
> mivel itt nem voltak civil szemtanúk, a jól nevelt tengerészgyalogosok
> pedig később is tartották a szájukat. A zsákmányoló osztagot vezető
> német tiszt állítólag az egyik kabinba zárkózott, majd amikor rátörték
> az ajtót, az ablakon át a tengerbe ugrott, Collins őrmester ott lőtte
> agyon. Egyesek szerint ez a tiszt volt Wegener, ami azonban igen
> valószínűtlen, mivel a zsákmányoló osztagot nem a tengeralattjáró
> parancsnoka szokta vezetni.
>
> A többiek, akik aligha számítottak kegyelemre, a hajó gépházában
> barikádozták el magukat, az angolok azonban betörtek oda, és egymás
> után végeztek velük. Egyes források szerint „véres közelharc” után, de
> miután nincs említés arról, hogy az angolok közül bárki is elesett,
> vagy súlyosabban megsebesült volna, a vér feltehetően csak a német
> oldalon folyt. Az utolsó német a csavartengely alagútjában próbált
> elbújni, de ott is megtalálták, és agyonlőtték. A holttesteket a
> tengerbe dobták. (Hivatalos jelentésében Herbert azt állította, a
> Nicosian fedélzetén tartózkodó németek az U-27 elsüllyesztése után
> másztak fel a teherhajóra, s a tengeralattjáró elsüllyesztésekor
> kapták halálos sebeiket. A teherhajó fedélzetére lépő osztag ott már
> csak halottakat és haldoklókat talált.)
>
> A Nicosian tengerészei a mentőcsónakokból nézték végig a történteket.
> Az események egyik változata szerint elképedtek a látottaktól, és
> miután visszatértek a hajójukra, Manning kapitány felháborodva
> reklamált a hozzájuk átlátogató Herbertnek, aki erre mosolyogva
> felelte: „/A fickók kiirtását én rendeltem el. Emlékezzünk a
> Lusitániára!/”
>
> Miután azonban angolokról van szó, sokkal valószínűbbnek tartom a
> másik verziót, mely szerint a tengerészek kicsit sem rendültek meg a
> látványtól, hanem végig vadul éljeneztek, és miután az U-27
> elsüllyedt, Manning kapitány parancsba adta: „/Ha bármelyik rohadék
> hun ideúszna, üssétek fiaim az evezőkkel!/” Egyes források szerint a
> Baralong érkezésekor a Nicosian néhány embere még a hajó fedélzetén
> volt, és ők később tevékenyen közreműködtek a gépházba zárkózó németek
> lemészárlásában.
>
> A jól végzett munka után a Baralong, és diadalittas legénysége
> visszatért Queenstownba, a Nicosian pedig folytatta útját, és másnap
> befutott célkikötőjébe, Avonmouthba. (A Nicosian könnyebben
> megrongálódott, és miután valószínűtlen, hogy az U-27 tüzelt volna rá,
> alighanem a Baralong túlbuzgó tüzérei lőttek bele néhányat a hajóba.)
>
> A Baralong egyik ágyúja.
>
> *A Baralong egyik ágyúja.*
>
> Jelentésében Herbert a történtek egy lightos verzióját terjesztette be
> az Admiralitásnak, de az is bőven elég volt ahhoz, hogy azonnal
> titkosítsák az esetet, és hallgatásra kötelezzék a résztvevőket,
> vagyis a Baralong, és a Nicosian legénységét. Miután titkolózásban és
> hazudozásban a britek tehetsége az oroszokéhoz mérhető, ha csak rajtuk
> múlik, az eset alighanem örökre titokban maradt volna. (Ami legalábbis
> felveti a gyanút, hogy korántsem csak a „Baralong incidens” volt az
> egyetlen hasonló eset. Ezt valószínűsíti az is, hogy Herbert állítása
> szerint még májusban, a Lusitania elsüllyesztése után, két tiszt
> érkezett Queenstown-ba az Admiralitásról, akik bizalmas megbeszélésen
> közölték Herberttel: „/A Lusitania eset gyalázatos. Nem hivatalosan
> azt mondjuk Önnek, ne ejtsen foglyokat az U Boat-okról./” A két úr más
> Q hajókat is meglátogatott, és valószínűleg ott is hasonló értelemben
> tájékoztatták a parancsnokokat.)
>
> Egyvalamivel azonban az Admiralitás nem számolt. Mégpedig a Nicosian
> fedélzetén utazó nyolc amerikai állampolgárral, az öszvérek
> hajcsárjaival. Ők is szemtanúi voltak a történteknek, és miután őket
> az Admiralitás nem kötelezhette titoktartásra, hazatérve nagy lármát
> csaptak a hazai sajtóban. Az amerikai kormánynak muszáj volt legalább
> tessék-lássék tiltakoznia, amitől az angolok nem szeppentek meg
> különösebben, de az eset így mégiscsak napvilágra került. A németek
> természetesen dühösen tiltakoztak, és követelték, a Baralong
> kapitányát, akinek a nevét persze nem tudták, állítsák hadbíróság elé.
> Az anonim kapitányt a németek felvették az angol háborús bűnösök
> feketelistájára is. (Ezt a háború kezdete óta vezették, miután a
> hadszíntereken nagyszámú, az angol fegyveres erők által elkövetett
> jogsértést tapasztaltak. A lista neve angolul: Blacklist of Englismen
> who are Guilty of Violations of the Laws of War vis a vis Members of
> the German Armed Forces. A neten nyomát sem találtam a dokumentumnak,
> pedig érdekes olvasmány lehetett.)
>
> Jó szokásuk szerint a britek természetesen ezúttal is rögtön
> visszamutogattak. Kijelentették, hogy belegyeznek a nemzetközi
> vizsgálatba, de csak akkor, ha az esetet összevonják a németek által
> szerintük elkövetett háborús bűnökkel, például az Arabic
> elsüllyesztésével, a Ruel teherhajó hajótöröttjei elleni támadással -a
> hajót elsüllyesztő német tengeralattjáró leadott néhány lövést a
> mentőcsónakokra, ami egy tengerészt megölt, nyolcat megsebesített-, és
> a semleges dán vizeken zátonyra futott E13 tengeralattjáró
> ágyúzásával. A kölcsönös vádaskodásokból természetesen nem lett
> semmilyen vizsgálat. (Azóta se, tehát máig nem lehet tudni, pontosan
> hogyan is történt az U-27 elsüllyesztése. Legalább féltucat verzió
> kering a neten, itt az események legvalószerűbbnek tűnő változatát
> igyekeztem leírni.)
>
> A britek részéről természetesen azóta sincs szó semmiféle megbánásról.
> A hatvanas években a Baralong egyik tengerészének unokája a
> következőket nyilatkozta az esetről: „/Úgy érzem, ami történt,
> teljesen normális volt. Nem gondolom, hogy valami borzasztó dolog
> történt volna. Senki nem gondolja. A Nicosian fegyvereket szállított,
> és tele volt takarmánnyal, úgyhogy könnyen felgyújthatták volna. Nem
> hagyhatta volna, hogy az ellenség birtokba vegye a hajót, el kellett
> távolítani őket./”
>
> Bár az eset kitudódott, az abban résztvevők neveit az angol
> Admiralitás gondosan igyekezett eltitkolni, attól tartva, ügynökeik
> révén a németek megpróbálnak majd bosszút állni az érintetteken. Még a
> két hajót, a Baralongot és a Nicosiant is átkeresztelték, s az előbbit
> még a Lloyds biztosítótársaság jegyzékéből is törölték. A titoktartás
> olyan jól sikerült -a britek ebben mindig nagyok voltak-, hogy a
> Baralong kapitányának kilétére csak jó két évtizeddel később derült
> fény.Godfrey Herbert.
>
> *Godfrey Herbert.*
>
> Talán éppen a britek terjesztették el azt a néhol ma is olvasható
> történetet -amit korábban egyszer én is megírtam-, hogy miután V.
> György király határozott nemtetszését fejezte ki a Baralong
> kapitányának németekkel szembeni eljárása miatt, Herbertet
> jelentéktelen beosztásokba helyezték át, és egy kikötői őrhajó
> parancsnokaként még a háború alatt eltűnt. Ami azt a benyomást kelti,
> mintha az angol titkosszolgálat szabadult volna meg kényelmetlenné
> váló személyétől.
>
> Mindebből persze semmi nem igaz. Herbert egyáltalán semmilyen
> elmarasztalásban nem részesült, sőt, tevékenységéért megkapta a Kiváló
> Szolgálatért (DSO – Distinguished Service Order) kitüntetést, a
> Baralong legénysége pedig megkapta az U-27 elsüllyesztéséért járó 185
> font jutalmat. Herbert ezt követően a tengeralattjárókon szolgált
> tovább, majd a háború vége felé ismét visszatért a Q hajókra, és egy
> négy hajóból álló flottilla parancsnokaként 1917 júliusában ismét
> elsüllyesztett egy német tengeralattjárót, az UC-66-ot. Ezúttal már
> vízibombákkal. A háború végén fregattkapitányi rangban szerelt le.
>
> Persze erős a kísértés, hogy Herbertet megpróbáljuk valamiféle torz
> személyiségű, kegyetlen dúvadnak beállítani, de az életrajzát átnézve
> igazából nem sok rosszat lehet róla írni. Minden jel szerint
> kimondottan tehetséges, rátermett tiszt volt, karizmatikus egyéniség,
> amellett nagyon szerencsés is. A haditengerészetnél töltött évei alatt
> három tengeralattjáró elsüllyedését élte túl. Későbbi pályafutásának
> pikáns eleme, hogy a háború után a Daimler, vagyis egy német cég,
> birminghami részlegének értékesítési vezetője, majd igazgatója lett.
> (Háborús múltja persze ekkor még nem volt publikus.) A második
> háborúban egy segédcirkáló parancsnokaként konvojokat kísért.
> Véglegesen 1943-ban szerelt le. A továbbiakban üzletemberként
> dolgozott, Mozambikban és Rhodesiában. Egészen 1961 augusztusában
> bekövetkezett haláláig több cég elnöki tisztségét is betöltötte.
>
> A Baralongot közvetlenül az U-27 elsüllyesztése után átkeresztelték a
> Wyandra névre. (Pontosabban fogalmazva csak átfestették a nevét.) 1915
> szeptemberében, már új parancsnok, Andrew Wilmot-Smith korvettkapitány
> parancsnoksága alatt, ismét elsüllyesztett egy német tengeralattjárót,
> az U-41-et. A németeknek addig jó lapjárásuk volt, előző nap három
> teherhajót süllyesztettek el, és éppen végeztek a negyedikkel, a 6.600
> tonnás Urbinóval, amikor megjelent a Baralong, ismét amerikai zászló
> alatt hajózva. A többi a szokásos fogatókönyv szerint zajlott. A
> Baralongról jelezték, hogy kimentik a hajótörötteket, majd amikor a
> tengeralattjáró közelébe értek, váratlanul tüzet nyitottak rá az
> álcázott fedélzeti lövegekből, ezúttal az amerikai zászlót be sem
> vonva. Az angolok addig lőtték a német hajót, amíg az el nem süllyedt,
> majd legázolták a hajótöröttek mentőtutaját. A két életben maradt
> német tengerészt órákkal később, miután kimentették az Urbino
> hajótöröttjeit, valamiért aztán mégis kihúzták a vízből. Belökték őket
> az egyik ablaktalan, alig két négyzetméteres, raktárként használt
> fedélzeti helyiségbe, és bár mindketten súlyos lőtt sebeket kaptak,
> feléjük se néztek addig, amíg másnap be nem futottak a kikötőbe.
>
> Az esetnek semleges szemtanúi nem voltak, és a britek utóbb
> természetesen mindent letagadtak. Nem ismerték el sem a mentőtutaj
> legázolását, sem azt, hogy semleges zászló alatt nyitottak tüzet a
> német hajóra. (A Baralongot ezután ismét átnevezték, ezúttal a Manica
> névre, és átvezényelték a Földközi-tengerre. A háború után eladták egy
> japán cégnek, és aztán ott is bontották le 1933-ban.)
>
> A háború után Falmouth közelében zátonyra futott német UB-112.
>
> *A háború után Falmouth közelében zátonyra futott német UB-112.*
>
> A Baralong incidens ismét egy újabb eset volt, ami meggyőzte a német
> parancsnokságot arról, hogy az angolokkal szemben nincs semmi helye az
> udvariaskodásnak. A nemzetközi egyezmények betartása most már
> nyilvánvalóan lehetetlen, és -a tengeralattjárók számára-
> életveszélyes is volt. Sosem lehetett tudni, a célpontként kiszemelt
> teherhajó fedélzetén nem áll e tüzelésre készen néhány fedélzeti
> löveg, arra várva, hogy a tengeralattjáró a felszínre emelkedjen, és a
> hajó közelébe menjen. Innen már egyenes út vezetett a korlátlan
> tengeralattjáró hadviselés újbóli bevezetéséhez, és a figyelmeztetés
> nélküli támadások rendszeresítéséhez.
>
> A németeken persze ez sem segített. Az Egyesült Államok hadbalépésével
> a háború megnyerhetetlenné vált a központi hatalmak számára. Az
> amerikai hadüzenethez a Lusitania elsüllyesztésének valójában
> édeskevés köze volt. Az igazi ok az volt, hogy az amerikai
> kereskedelem súlyos károkat szenvedett a német tengeralattjárók miatt,
> és legalább ennyire az, hogy a német külügy, valami egészen elképesztő
> ostobasággal és rövidlátással, megpróbálta Mexikót rávenni arra,
> üzenjen hadat az Egyesült Államoknak. A hadüzenetért cserébe
> megígérték nekik a XIX. században elvesztett területek nagyobbik
> részének, Új-Mexikó, Texas, Arizona államoknak a visszacsatolását. (A
> németek ugyanekkor a velük éppen hadban álló japánoknál is
> puhatolóztak, nem e volna kedvük hadat üzenni az amerikaiaknak...)
>
> A hadüzenet után az amerikai hadihajók is csatlakoztak annak a totális
> blokádnak a fenntartásához, melynek bevezetése ellen korábban ők is
> tiltakoztak. Ezt a blokádot a fegyverszünet megkötése után is
> fenntartották, egészen 1919 nyaráig. Az élelmiszer-behozatali tilalmon
> néhány hónappal korábban már enyhítettek valamelyest, miután a Rajna
> vidéket megszálló antant csapatok parancsnokaitól sorra érkeztek a
> feljegyzések, miszerint már a katonák moráljára is rossz hatással van
> a katonai táborok szemétdombjain élelmiszer hulladékot guberáló német
> gyerekek látványa.
>
> Az antant blokád következtében kialakult éhínség miatt a becslések
> szerint a háború alatt körülbelül 700 ezer, a háború végétől a blokád
> feloldásáig pedig legalább további 100 ezer német civil vesztette
> életét. Herbert Hoover, aki ekkoriban az Európának szánt amerikai
> élelmiszersegélyek elosztását szervezte, és akinek a Kongresszus
> megtiltotta, hogy Németországot is részesítse ezekből a segélyekből, a
> történteket később „az emberi történelem fekete fejezetének” nevezte,
> és megjegyezte: „/A népek filozofikusan is felfoghatják a háborúval
> együtt járó nehézségeket. De amikor leteszik a fegyvert, és megadják
> magukat, abban a tudatban teszik, hogy majd képesek lesznek élelmet
> adni asszonyaiknak és gyermekeiknek. De ha azt tapasztalják, hogy az
> ellenük irányuló támadásoknak ezt a leggonoszabb eszközét továbbra is
> fenntartják, akkor a gyűlölet soha nem szűnik meg./” Lloyd George,
> akinek Churchillhez hasonlóan utólag mindig voltak jó meglátásai,
> szintén hasonlóan vélekedett: „/A győzelem órájában tanúsított
> igazságtalanság és arrogancia soha nem lesz elfelejtve, vagy
> megbocsátva./”
>
>
> Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
>
> Jav :Q hajókat álcázott felfegyverzett TENGERALATTJÁRÓ VADÁSZ hajókat
> alkalmazott ....
>
> 2020.06.12. 8:56 keltezéssel, Reinisch Egon írta:
> > http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1915_majus_1_a_lusitania_elindul_utolso_utjara/
>
> > https://www.origo.hu/tudomany/20151028-lusitania-oceanjaro-elso-vilaghaboru-tengeralattjaro-torpedotamadas-churchill-alcazott-katonai.html
>
> >
> >
> >
> > Több évtizedes vitára tett pontot a végre engedélyezett 2008-s
> > buvárexpedícó a Lusitánia megvizsgálására, 173 tonna amerikai gyártású
>
> > de az angol fegyvertípusoknak megfelelő lőszert találtak a
> > roncsban.Pl. 4 000 000 Remington gyártású 303 Lee Enfield angol
> > gyalogsági puskához való lőszert . Így tehát az USA nyilvánvalóan
> > megsértette a semlegességre vonatkozó nemzetközi jogszabályokat az
> > angol admiralitás meg minősített háborús büntettet követett el azzal
>
> > hogy civil utasok mögé bujtatott egy lőszer szállítmányt .Jól lehet a
>
> > németek hírnevének így is ártott az akció de a német hírszerzésnek
> > igaza lett amikor azt állította hogy az angol utasszállító hajókba
> > rendszeresen és illegálisan lőszert pakolnak be.
> >
> > A német tengeralattjárók a háború elején betartották az úgynevezett
> > "portyázó szabályt " vagyis a magányos teherhajókat és utasszállító
>
> > hajókat a felszínre emelkedve fegyelmeztető lövessél megállították és
>
> > átvizsgálták .Ha a hajó hadi árút szállított a hajót elsüllyesztették
>
> > de a legénységnek megengedték hogy csónakbakba szálljanak.Azonbam az
>
> > angol flotta a nemzetközi tengerjogot megsértve úgynevezett Q hajókat
>
> > álcázott felfegyverzett kereskedelmi tengeralattjáró VADÁSZ hajókat
> > alkalmazott gyakran idegen lobogó alatt ,Így ezek a hajók több esetben
>
> > elsüllyesztettek a felszínre emelkedett tengeralattjárókat és
> > legalább 4 .bizonyított estben legyilkolták a tengeralattjárót
> > elhagyó már harcképtelen német legénységet .Többek között ez vezetett
>
> > a korlátlan tengeralattjáró háború bevezetéséhez vagy is a
> > figyelmeztetés nélküli torpedó támadáshoz..A nagy háborúban ezzel
> > szemben a német tengeralattjárók egy bizonyított esetben lőtték le a
>
> > már tengerbe kerül angol legénységet azt is bizonyítottan felsőbb
> > parancs ellenére.Még is minden e témájú angol játék film arról szól
> > hogy a tengeralattjárók szitává lövik a már vízben csónakba szállt
> > vagy úszó angol legénységet.
> >
> > E.
> >
> >
> >
>
> --
> Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
> https://www.avast.com/antivirus
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200613/97728a0d/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról