<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body>
<p>Köszönjük a cikket !</p>
<p>Mindkét világháborúban a die Kriegsmarine U-Boot flottája
egy-egy estben követett el háborús büntettet ,vagy is azt hogy
legyilkolta a vízben úszó hajótörötteket mindkét estben ezt
szigorúan tiltó parancs ellenében.A német felszíni hadi egységek
is mindig amikor lehetőségük volt kimentették az elsüllyesztett
ellenséges kereskedelmi vagy hadihajók legénységét,még a
szovjeteket is.</p>
<p>Dönitz tengernagyot aki először az tengeralattjáró
flottaparancsnoka volt majd Raeder tengernagy menesztése után a
német haditengerészet parancsnoka lett Nünbergben haditörvényszék
elé állították és az egyik vádpont az 1936-s "2.LONDONI
FLOTTA-EGYEZMÉNY megsértése volt.Tekintve hogy Dönitz bedőlt a
nácizmus hülyeségeinek és a közismerten a nácizmussal
ellenérzéseket tápláló Raeder tengernaggyal szemben hithű náci
volt ,jó célpontnak látszott a háborúsünöket vizsgáló perben.</p>
<p>Hitler egyszer egy értekezleten valóban felvetette ,hogy le kéne
gyilkolni a vízbe került szövetséges kereskedelmi tengerészeket
hiszen a tengeralattjárók nem tudják őket fogságba ejteni és a
matrózokat nehezebb pótolni mint a hajókat .Dönitz diplomatikusan
azt mondta az új torpedók majd megoldják a kérdést (ez nem volt
igaz ) majd kerek perec kijelentette a német hadi-tengerészeket
úgy nevelték hogy ezt a parancsot még csak kiadni sem lehet.Hitler
mindezt bosszúsan tudomásul vette és többet elő sem hozta kérdést.</p>
<p>Dönitz ügye nem állt jól a korlátlan tengeralattjáró háború
ügyében bár azt a bíróság megállapította hogy a
flottaparancsnokság nem adott ki bűnös a hadijogot sértő
parancsot.Mindent megváltoztatott azonban az amikor Chester
Nimitz (aki az USA Csendes- óceánon szolgáló flotta kötelékének a
parancsnoka volt )tengernagy kitöltötte Dönitz védőjének
kérdőívét.A kérdőív adataiból kiderült hogy a USA tengeralattjáró
flottájának magatartásához képest a német U-Bootok parancsnokai
kifejezetten jogkövetők voltak.AZ amerikaiak minden japán hajóra
figyelmeztetés nélkül lőttek és(néhány ritka kivételtől eltekintve
) nem törődtek a vízbe kerül japánokkal és egyes parancsnokok
rutinszerűen legyilkolták a vízben úszó japán tengerészeket.Ezután
Dönitzet csendben felmentették a vádpont alól és a bíróság szintén
csendben megállapította hogy a német hadiflotta a második
világháborúban egyetlen egy háborús büntette követett el.</p>
<p>E.<br>
</p>
<div class="moz-cite-prefix">2020.06.13. 0:19 keltezéssel, Sziklay
Levente írta:<br>
</div>
<blockquote type="cite"
cite="mid:freemail.20200613001902.5004.1@fmxmldata04.freemail.hu">
<div>
<p class="western">Kedves Egon!</p>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Itt egy cikk a Q-hajókról - remélem a
többieket is érdekli...<a
href="https://htenger.blog.hu/2018/02/01/a_baralong_incidens"
moz-do-not-send="true">https://htenger.blog.hu/2018/02/01/a_baralong_incidens</a></p>
<p class="western"> </p>
<p class="western">A XX. századi legendárium egyik fontos eleme,
hogy a két világháború során háborús bűnöket, emberiség elleni
bűncselekményeket, meg hasonlókat elkövetni a németek és a
japánok privilégiuma volt. Időnként persze az angolszász
vitézek is megbotlottak, és csináltak nem egészen tisztességes
dolgokat, ezek az esetek azonban sajnálatos kivételek voltak,
melyekről általában sikeresen levezették, hogy ezek is az
ellenség hibájából történtek meg.</p>
<p class="western">Boldogult fiatalkorom szocreál köztéri
alkotásainak, domborműveknek, freskóknak, egyik kedvelt témája
volt a felszabadító szovjet hadsereg hős katonáinak
ábrázolása. Az alkotásokon a hős szovjet katona egyik kezével
általában a dobtáras géppisztolyt markolta, a másikkal meg
kenyeret osztott az éhezőknek, rendszerint gyerekeknek,
illetve kisgyerekes fiatal anyáknak. (Akiket egyébként a hős
szovjet katonák tényleg nagyon kedveltek.) Nyugaton meg a
történelmi témájú könyveknek rendszeresen visszatérő motívuma
volt az „amerikai tengerészgyalogosok okinawai csecsemőket
simogatnak” feliratú fotográfiák.</p>
<p class="western">A hős szovjet katona nimbusza a valóságban
persze sosem ragyogott túl fényesen, a rendszerváltás óta meg
kimondottan rossz a sajtójuk. Az angolszász fegyveres erők
történetének bizonyos nem publikus -bár nem is teljesen
ismeretlen- fejezetei viszont csak az utóbbi időkben kezdtek
előkerülni a cukormáz alól. Úgy gondoltam, a permanens nácizás
közepette frissítő, és bizonyos szempontból szórakoztató
olvasmány lehet néhány ilyen eset rövid összefoglalója, és
mivel egy hajózástörténeti blogról van szó, itt természetesen
a tengereken történt „sajnálatos esetekre” koncentrálunk.</p>
<p class="western">Még mielőtt megint nekiállna valaki lármázni,
hogy elfogult németbarát -és feltételezhetően náci
szimpatizáns- vagyok, talán nem árt előrebocsátani, egyáltalán
nem áll szándékomban, hogy itt valamilyen módon a
németeket/japánokat próbáljam meg tisztára mosni, vagy
akárcsak relativizálni, amit ők műveltek. Csupán arra
szeretnék rámutatni, hogy a XX. század történelme egyáltalán
nem olyan fekete-fehér, mint ahogy nekünk tanították, és a
történtekért a felelősség nem kizárólagosan csak az egyik
oldalt terheli.</p>
<p class="western">A „jó” oldal által a tengereken elkövetett
gazemberségekről alighanem legtöbbeknek a Wilhelm Gustloff
esete ugrik be, éppen ezért ezt itt most nem tárgyaljuk. A
történet gondolom, elég jól ismert, Günther Grass könyve ismét
ráirányította a figyelmet, és ezt követően végre a mainstream
történetírás is hajlandó volt foglalkozni az eseménnyel,
melyet végül is elég jól feltártak.</p>
<p class="western">Elsőként itt inkább egy másik, jóval korábbi
esetet választottam, amely ugyan szintén jól ismert, de úgy
vélem, nem lehet kikerülni. Ez volt ugyanis a XX. századi
európai történelemben talán az első eset, amikor szándékosan
és előre megfontoltan védtelen és fegyvertelen hajótörötteket
gyilkoltak le, amivel az addig is kegyetlen tengeri hadviselés
brutalitását egy új szintre emelték. A történtek bizonyos
szempontból a humanizmus és a racionalizmus korának végét
jelezték -ahogy az egész első világháború is-, és a totális
háborúk korszakának kezdetét.</p>
<p><a id="more13622786" name="more13622786"
moz-do-not-send="true"></a></p>
<p class="western"><img alt="A hivatalos történelem. Az őrjöngő
germán fenevad." class="imgnotext" moz-do-not-send="true"></p>
<div><b>A hivatalos történelem. Az őrjöngő germán fenevad.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">A kereskedelmi hajók elleni hadviselés
elfogadott szabályai még a vitorlás korszak hőskorában
alakultak ki, és azokat a modern tengeri hadviselés is
átvette. A tengeri jog által megszabott protokoll szerint a
hadihajónak először figyelmeztető lövésekkel megállásra kell
felszólítani a teherhajót, majd ezt követően arra egy osztagot
átküldve átvizsgálni a hajó papírjait, és rakományát.
Amennyiben a hajó ellenséges ország tulajdona,
hadizsákmányként rakományával együtt saját, vagy semleges
kikötőbe szállítható, a legénység hadifogolynak tekintendő. Ha
a hazai, vagy semleges kikötők nem elérhetőek, a hajót el is
lehet süllyeszteni, de csak miután gondoskodtak a legénység
biztonságba helyezéséről, a saját, vagy egy semleges hajó
fedélzetén, illetve az elérhető partokon.</p>
<p class="western">Ha a megállított hajó semleges, és rakománya
sem tartalmaz hadiárut, átvizsgálása után útjára kell engedni.
Ha ellenséges ország részére szállít hadiárut, a rakományt, a
hajót semleges vagy hazai kikötőbe szállítva, el lehet
kobozni, de magát a hajót és annak legénységét utána el kell
engedni.</p>
<p class="western">A megállásra felszólított teherhajónak
engedelmeskednie kellett az utasításoknak. Amennyiben
menekülni próbált, vagy ellenállt, a hadihajó jogosult volt a
fegyverhasználatra is. Ha a teherhajó fel volt fegyverezve,
hadiegységnek számított, és nem kellett betartani vele szemben
a fenti eljárást. Azonnal, figyelmeztetés, és megállásra való
felszólítás nélkül tüzet lehetett nyitni rá.</p>
<p class="western">A meglehetősen körülményes eljárást még a
felszíni hadihajókkal folytatott portyázó hadviselésre
számítva dolgozták ki. Senki nem vette figyelembe a
tengeralattjárókkal folytatott kereskedelmi háború
lehetőségét, mivel szinte mindenki úgy gondolta, a kis
hatótávolságú tengeralattjárókat majd a partvédelem fogja
használni, a saját partokat és kikötőket támadó ellenséges
hadihajókkal szemben.</p>
<p class="western">A háború első hónapjai után azonban kiderült,
a tengeralattjárók képesek a saját partoktól távol is
tevékenykedni, és nagyobb veszélyt jelentenek a brit
kereskedelmi hajózás számára, mint az óceánon portyázó néhány
német cirkáló. Ennek a veszélynek az elhárítása érdekében a
brit Admiralitás néhány igencsak szokatlan, és az érvényes
tengeri joggal egyáltalán nem összeegyeztethető eszközhöz
nyúlt.</p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="Az U-27 parancsnoki tornya."
class="imgnotext open-in-modal" moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>Az U-27 parancsnoki tornya.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Kezdetben a tengerésztisztek meglehetősen
tanácstalanok voltak a tengeralattjárók elleni harc lehetséges
módozatait illetően. Egész sor bizarr javaslattal álltak elő,
melyek közül alighanem Frederick Inglefield tengernagyé viszi
el a pálmát, aki azzal a teljesen komolynak szánt ötlettel
hozakodott elő, miszerint sirályokat kellene beidomítani arra,
hogy rászálljanak a periszkópokra, és lekakálják azokat.</p>
<p class="western">Ennél azonban értelmesebb, és használhatóbb
ötletek is előkerültek. Az egyik ilyen volt az álcázott
fegyverzettel felszerelt kereskedelmi hajó gondolata, mely
semleges zászlót használva altatná el a tengeralattjáró
gyanakvását, majd miután az megközelíti, hogy átvizsgálja,
fedélzeti fegyvereiből váratlanul tüzet nyitna rá. A hajó
rakománya többnyire puhafából, például balsából állt, hogy a
hajó egy esetleges torpedótalálat után is a felszínen tudjon
maradni. Az elképzelés nyilvánvalóan ellentétes volt az
érvényes tengeri jog úgyszólván minden paragrafusával, ennek
ellenére a britek azonnal hozzáláttak a megvalósításához. Ez
nem lehet különösebben meglepő, hiszen az ötlet szülőatyja az
Admiralitás akkori Első Lordja volt, vagyis Winston Churchill,
a XX. század egyik legkártékonyabb, és legsötétebb alakja.</p>
<p class="western">Az angolszász történetírók egyik kedvelt
trükkje -a sok közül-, hogy megfordítják az ok-okozat
viszonyt, ebben az esetben úgy, hogy azt állítják, a korlátlan
tengeralattjáró hadviselés miatt kétségbeejtő helyzetbe került
Nagy-Britannia saját túlélésének érdekében, kényszerből
folyamodott az ilyen eszközök alkalmazásához, hogy a
gátlástalan és könyörtelen ellenséggel szemben talpon tudjon
maradni. Vagyis: Erről is a németek tehetnek.</p>
<p class="western">A brit szerzők számára sajnálatos módon
azonban elég pontosan meg lehet állapítani, mikor vetődött fel
először a „csapdahajók” ötlete. Churchill 1914 november 26-án
ezt írta egy Hedworth Meux tengernagynak küldött táviratában:
„<i>Ajánlatos csapdát állítani a tengeralattjárónak, amelyik
ágyúival hajókat süllyesztett el Le Havre előtt. Egy kicsi,
vagy közepes méretű gőzöst kellene lefoglalnunk, és nagy
titokban felszerelni két 12 fontos ágyúval, oly módon, hogy
azokat takarja a fedélzeti rakomány, vagy valamilyen más
módon, hogy ne legyenek észrevehetők. Ha elkészült, el
kellene küldeni, hogy Anglia és Le Havre között cirkáljon.
Kellene hozzá a hírszerzés egy tisztje, néhány tengerész, és
válogatott kezelőlegénység az ágyúkhoz, akik mind álruhában
lennének. Ha a tengeralattjáró megállítja, meg kellene
próbálni elsüllyeszteni az ágyúkkal. A legnagyobb
titoktartás szükséges, megakadályozni, hogy az intézkedés
kémek tudomására jusson.</i>”</p>
<p class="western">Az Admiralitás azonnal intézkedett -elvégre
éppen Churchill vezette-, és még az év vége előtt szolgálatba
álltak az első, még partközeli tevékenységre használt kis
csapdahajók, melyeket később első támaszpontjuk, az ír
Queenstown -a mai Cobh- kikötőjének kezdőbetűje után Q
hajóknak neveztek el.</p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="Álcázott fedélzeti löveg egy Q hajón."
class="imgnotext open-in-modal" moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>Álcázott fedélzeti löveg egy Q hajón.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Churchill más „újításokat” is bevezetett. Még
1914 októberében utasítást adott ki, mely szerint szolgálati
vétséget követ el az a kapitány, aki engedelmeskedik a
tengeralattjáró megállásra való felszólításának. A
tengeralattjárót meg kell támadni, ha a hajónak nincs
fedélzeti fegyvere, akkor úgy, hogy meg kell próbálni
legázolni. Az Admiralitás minden megsemmisített német
tengeralattjáró után magas jutalmat tűzött ki a legénységnek.</p>
<p class="western">Ugyanekkor azt is utasításba adták, a hajók
és anyakikötőjük nevét, az ellenséget megtévesztendő, át kell
festeni, és a hazai vizeken semleges zászlót kell kitűzni. Ez
utóbbi utasításhoz az Admiralitás még egy megjegyzést fűzött:
„<i>Értesítsenek mindenkit, hogy amerikai zászlót kell
használni.</i>”</p>
<p class="western">A Churchill által kiadott, vagy legalábbis
ellenjegyzett utasításoknak volt még egy, nagyon is
„jövőbemutató” jelentőségű eleme. Ebben utasításba adták, a
tengeralattjárók elfogott legénységével nem hadifoglyokként,
hanem közönséges bűnözőkként kell eljárni. A Q hajók számára
később kiadott utasításokban egyebek közt az szerepelt, a
tengeralattjárók túlélőit el kell fogni, vagy agyon kell lőni,
„<i>attól függően, melyik megoldás a célszerűbb</i>”. Végül
azt is elrendelték, az ellenséges hajón esetleg kitűzött fehér
zászlót figyelmen kívül kell hagyni.</p>
<p class="western">A dátumokra érdemes figyelni. A fenti
intézkedések nagyobb részét 1914 októberében és novemberében
hozták meg. Korlátlan tengeralattjáró háborúról ekkor még szó
sem volt, sőt, egyáltalán tengeralattjáró háborúról is alig.
Az első kereskedelmi hajó, melyet tengeralattjáró süllyesztett
el, a 866 tonnás Glitra tehergőzös volt, melyet október 20-án
süllyesztett el az U-17.</p>
<p class="western">Addig a tengeralattjárókról majdnem mindenki
úgy gondolta, az ellenség hadihajóira, és esetleg a
csapatszállítókra fognak majd vadászni. Az U-17 is ezért ezért
járőrözött a norvég partok közelében, a Németország blokádját
fenntartó angol cirkálókat keresve. A tengeralattjáró
hadihajókkal nem találkozott, de mivel kapitánya nem akart
eredmény nélkül hazatérni, jobb híján a szenet és vasércet
szállító Glitrát süllyesztette el. (Amiért hazatérve
felettesei megrovásban részesítették.)</p>
<p class="western">A tehergőzös elsüllyesztése a formaságok
szigorú betartása mellett történt. Az U-17 figyelmeztető
lövésekkel megállította a Glitrát, majd átvizsgálták a hajót,
és miután rakományát hadiárunak minősítették,
elsüllyesztették. De természetesen csak azután, hogy a
legénység elhagyta a hajót. Ezt követően az U-17 a
legközelebbi szárazföld közelébe vontatta a mentőcsónakokat.</p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="Az újmódi hadviselés első áldozata, a
Glitra." class="imgnotext open-in-modal"
moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>Az újmódi hadviselés első áldozata, a Glitra.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">1914 novemberében a britek valószínűleg még a
két kezükön meg tudták volna számolni a német tengeralattjárók
által elsüllyesztett teherhajóik számát. Kétségbeejtő
helyzetről tehát a legnagyobb jóindulattal sem lehet beszélni.
Elvetemült ellenségről se nagyon, mivel a németek általában
precízen betartották a zsákmányjogi eljárás szabályait. (Az
első hónapokban talán egyetlen kivételes eset volt, amikor
október 26-án, Dover közelében, az U-24 megtorpedózta a belga
menekülteket szállító francia Ganteaume teherhajót, melyet
csapatszállítónak nézett. A Ganteaume nem süllyedt el, de a
találat, és az azt követően kitört pánik következtében 40
ember életét vesztette.)</p>
<p class="western">Churchill említett intézkedéseit tehát nem a
kényszerhelyzet szülte, és nem a tengeralattjárók által
okozott válsághelyzeten akart velük úrrá lenni. Az
intézkedéseknek egészen más célja volt, melyet az angolszász
történetírók szemérmesen elhallgatnak, noha Churchill
egyáltalán nem csinált belőle titkot. Annyira nem, hogy
emlékirataiban ezt meg is írta: „<i>Az első brit
ellenintézkedés, melyért én vállaltam a felelősséget, arra
irányult, hogy elijessze a németeket a felszíni támadástól.
A lemerült tengeralattjáró egyre inkább víz alatti
támadásokra kényszerült, vagyis egyre többször kockáztatta,
hogy semleges hajót néz brit hajónak, semleges legénységet
fojt vízbe, és így viszályt támaszt Németország, és más
nagyhatalmak között.</i>” (És gondolom, az a húszforintos
kérdés, hogy melyik az a „más nagyhatalom”, melyet Churchill
össze akart ugrasztani Németországgal.)</p>
<p class="western">Churchill bevezetett még egy újítást, melyre
a legújabb kori hadviselés történetében addig még nem volt
példa. Ez a totális blokád volt. A civileknek élelmiszert,
gyógyszert szállító semleges teherhajókat a háborúkban addig
általában átengedték a blokádon, hiszen kereskedésére való
jogaikat a nemzetközi egyezmények is védték. 1914 október
29-én azonban a britek minden élelmiszert és nyersanyagot
hadiárunak nyilvánítottak, s ezt követően Németország felé
egyáltalán semmilyen árut nem engedtek át. Bármi volt is a
rakománya, egyetlen teherhajó sem juthatott el a német
kikötőkbe. Máshová se nagyon. Még a semleges, holland, vagy
dán kikötőkbe tartó hajókat is visszafordították, ha a britek
úgy ítélték meg, azok szállítmánya a holland/dán szükségletek
kielégítéséhez szükségtelen, és ha úgy vélték, az igazi
célpont alighanem Németország. November másodikán az angolok
hadiövezetnek nyilvánították az egész Északi-tengert, és a La
Manche csatornát.<img alt="A hivatalos történelem. A brutális
németek rárontanak a világra." class="imgnotext"
moz-do-not-send="true"></p>
<div><b>A hivatalos történelem. A brutális németek rárontanak a
világra.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">A minden érvényes tengeri jogot sértő
intézkedés nagy felzúdulást váltott ki a tengeri
kereskedelemben érdekelt semleges országok között, és egyebek
mellett az Egyesült Államok kormánya is határozottan
tiltakozott ellene. Az angol intézkedésekre válaszul hirdettek
a németek is blokádot a brit szigetek körül, melyet az angol
felszíni flotta nyomasztó túlereje miatt ők természetesen csak
a tengeralattjárókkal tudtak fenntartani. A
tengeralattjárókkal eleve nagyon körülményes volt a felszíni
hajókra kitalált zsákmányjogi eljárásokat betartani, a britek
ősszel bevezetett intézkedései pedig ezt gyakorlatilag
lehetetlenné is tették. A német tengernagyok hamar arra a
következtetésre jutottak, az udvariaskodással nem nagyon
jutnak eredményre. Henning von Holtzendorff tengernagy ötlete
nyomán így <span>1915 februárjában meghirdették a korlátlan
tengeralattjáró háborút</span>.</p>
<p class="western">A korlátlan jelző persze nem azt jelentette,
hogy a tengeralattjárók kapitányait utasították arra,
figyelmeztetés nélkül torpedózzanak meg minden hajót.
Egyszerűen csak engedélyezték nekik, hogy figyelmen kívül
hagyhatják az előírásokat, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a
körülmények ezt indokolják.</p>
<p class="western">Az angolok természetesen óriási ricsajt
csaptak a német lépés miatt. A hisztéria csak fokozódott,
amikor az elsüllyesztett hajók némelyikén semleges országok
civil utasai is életüket vesztették. A legnagyobb felzúdulás a
Lusitania elsüllyesztését követte, bár az esetről már a
kortársak is megállapították, hogy messziről bűzlik. A
napjainkban elvégzett újabb kutatások egyértelműen
megállapították, hogy a hajó valóban lőszert szállított, így
elsüllyesztése jogszerűnek tekinthető. A figyelmeztetés
nélküli támadás jogossága némileg vitatható, bár a németek
előre bejelentették, felfegyverzett segédcirkálónak tekintik a
Mauretaniát és a Lusitaniát, s figyelmeztetés nélkül tüzelni
fognak rájuk. Ezt a nagyobb amerikai újságokban egész oldalas
fizetett hirdetésekben közzé is tették. (Lehetne még
elmélkedni arról is, milyen fura véletlen, hogy a Lusitaniát
nem tájékoztatták, hogy az útvonalán német tengeralattjárók
tartózkodnak, nem utasították kitérésre, sőt, a kíséretként
eléje küldött cirkálót is visszarendelték.) Nem sokkal az eset
után a németek, főleg az amerikai tiltakozás hatására,
kénytelenek voltak felfüggeszteni a korlátlan tengeralattjáró
háborút, és visszatérni a zsákmányjogi eljárások betartásához.</p>
<p class="western"> </p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="Süllyedő teherhajó, egy U-Boat
parancsnoki tornyából fényképezve." class="imgnotext
open-in-modal" moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>Süllyedő teherhajó, egy U-Boat parancsnoki tornyából
fényképezve.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">1915 tavaszára tehát a tengeralattjáró háború
tényleg kezdett eldurvulni. Legalábbis vitatható, kinek a
hibájából. A németek ekkor már jól tudták, hogy a britek
sokszor semleges zászlót használnak, és gyakran fel is
fegyverzik teherhajóikat. A kimondottan a tengeralattjárókra
vadászó Q hajók létezéséről ekkor még valószínűleg nem tudtak.</p>
<p class="western">Eddigre pedig már több tucat ilyen hajó
állomásozott Queenstown kikötőjében. Ezek még többnyire
átalakított kis halászhajók voltak, melyeket a partmenti
vizeken használtak, és nem sok sikert értek el velük. 1915
tavaszán azonban kezdtek nagyobb, a nyílt vizeken is
használható, és a németek számára csábítóbb célpontot jelentő
teherhajókat bevonni a programba. Ezek egyike volt az 1901
szeptember 12-én vízrebocsátott, négyezer tonnás Baralong
tehergőzös is.</p>
<p class="western">Az addig az Ellerman&Bucknall társaság
tulajdonában levő hajót a haditengerészet 1915 tavaszán
foglalta le, és alakította át Q hajónak. Fedélzetére három
darab 12 fontos – 76 mm-es – fedélzeti löveget szereltek,
melyeket természetesen gondosan álcáztak. A hajó parancsnokává
a haditengerészet egyik színes egyéniségét, a 31 éves Godfrey
Herbert korvettkapitányt nevezték ki.</p>
<p class="western">Pályafutása nagy részét Herbert addig maga is
tengeralattjárókon töltötte. A háború kitörésekor a D5
parancsnoka volt, mely azonban novemberben aknára futott, és
elsüllyedt. Miután a tengeralattjárókon éppen nem volt üres
parancsnoki állás, Herbertet áthelyezték a Q hajókhoz. Első
hajója a háború előtt postahajóként szolgáló Antwerp volt,
1915 áprilisában kapta meg a Baralongot.</p>
<p class="western">Herbert komolyan vette az álcázást, nemcsak
az ágyúkat rejtették el, és nemcsak a tengerészeket és
tengerészgyalogosokat öltöztették civil ruhába, hanem
szakítottak a Royal Navy szokásos, katonás formaságaival is. A
fedélzeten például nem volt tisztelgés az elöljáróknak, és
Herbert azt is megtiltotta, hogy „Uramnak” szólítsák. Még a
nevét sem volt szabad kiejteni, a hajón McBride kapitánynak
kellett nevezni. A tengerészek persze egyáltalán nem vették
rossz néven a Royal Navy fegyelme alól való felszabadulást, és
kimondottan élvezték a kötetlenséget. Herbert, hogy emberei
agresszivitását és jó harci morálját fenntartsa, nemcsak
elnézte, hanem kimondottan támogatta a kikötői rendbontásokat
is. Amikor egy ízben tengerészeit a parton lecsukták, mert
szétverték az egyik kikötői kocsmát, saját zsebből fizette ki
értük az óvadékot. A kissé rejtőjenős módszerekkel Herbertnek
valóban sikerült egy nagyon lelkes, magas harci morállal
rendelkező csapatot összekovácsolnia.</p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="Fő az álcázás. Herbert kapitány civil
ruhában a parancsnoki híd bal szélén, a kormány előtt a
kereskedelmi flotta egyik tisztje. A kép még az Antwerp-en
készült." class="imgnotext open-in-modal"
moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>Fő az álcázás. Herbert kapitány civil ruhában a
parancsnoki híd bal szélén, a kormány előtt a kereskedelmi
flotta egyik tisztje. A kép még az Antwerp-en készült.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Ennek ellenére az első hónapokban nem sok
sikert arattak, német tengeralattjáróknak a színét sem látták.
A tevékenységükről viszont annál többet hallhattak, egymás
után érkeztek a hírek a közelben, az ír szigetek déli
partjainál elsüllyesztett hajókról. A tengerészek
türelmetlenül várták, hogy végre ők is odacsaphassanak az
ellenségnek, és közben csak egyre nőtt bennük a visszafojtott
indulat.</p>
<p class="western">Ez az indulat csak fokozódott, amikor
augusztus 19-én reggel egy német tengeralattjáró a Baralongtól
alig 30 kilométer távolságra egy újabb hajót süllyesztett el,
a 15 ezer tonnás Arabic utasszállítót, melynek fedélzetén
44-en vesztek oda, köztük három amerikai. A tengeralattjáró
figyelmeztetés nélkül tüzelt, a cikk-cakkban haladó Arabicról
ugyanis azt gondolták, felfegyverzett segédcirkáló, mely éppen
őket készül legázolni. (Néhány órával korábban ugyanis egy
másik angol hajó valóban ezzel próbálkozott. Az utasszállító
hajókat egyébként mindkét fél előszeretettel használta
portyázó segédcirkálóként, hiszen viszonylag gyorsak voltak,
és nagy méretük miatt erős fegyverzettel lehetett ellátni
őket.)</p>
<p class="western">A Baralong legénysége dühöngött, hogy a német
tengeralattjáró szinte az orruk előtt süllyesztette el az
Arabicot, és ők képtelenek voltak segíteni rajta. Azonban már
nem kellett sokáig várniuk az elégtételre.</p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="Az Arabic." class="imgnotext
open-in-modal" moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>Az Arabic.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Ugyanebben az időben ugyanis egy másik német
tengeralattjáró, az U-27 is a közelben tartózkodott, az angol
kikötők felé tartó teherhajókra lesve. A tengeralattjáró
parancsnoka, a Herberttel egyidős, 31 éves Bernd (Bernard)
Wegener, eddigre már jónevű tengeralattjáró parancsnoknak
számított, a háború kezdete óta 12 hajót süllyesztett el,
összesen több mint 37 ezer tonnával. Most az ír és a brit
szigetek közti forgalmas útvonalon, Queenstown-tól mintegy 80
mérföldre délkeletre portyázott hajójával, pont azokon a
vizeken, ahol ekkor a Baralong is tartózkodott.</p>
<p class="western">Kora délután a tengeralattjáróról észrevették
a 6.300 tonnás Nicosian tehergőzöst, melyet szabályszerűen
megállítottak, majd egy hatfős osztagot küldtek át a
fedélzetére, hogy átvizsgálják a rakományát. A helyzet
egyértelmű volt, a Nicosian lőszert, takarmányt, és 250
öszvért szállított az Egyesült Államokból Angliába. (A
motorizáció előtti korban az öszvérek majdnem olyan fontos
hadiárunak számítottak, mint a lőszer.) Wegener közölte a
teherhajó parancsnokával, el fogja süllyeszteni a Nicosiant,
és felszólította, tengerészeivel együtt hagyja el a hajót. Az
U-27 a Nicosian közelében maradt, s türelmesen várták, hogy az
angol tengerészek mentőcsónakba szálljanak, és eltávolodjanak
a hajótól. (A németek ha lehetett, igyekeztek megspórolni a
drága torpedókat, és inkább a 88 mm-es fedélzeti löveggel,
vagy az elfogott hajóra átküldött tengerészek által
elhelyezett robbanótöltetekkel süllyesztették el a hajókat.)</p>
<p class="western">A Nicosiannak azonban a német tengeralattjáró
feltűnésekor még sikerült vészjelzéseket leadnia, amivel
riasztották a közelben elhaladó hajókat, többek között a
Baralongot, mely azonnal a bajban levő hajó felé indult.
(Mások szerint csak a Nicosian füstjét vették észre.) Nem
tudni, a Baralong válaszolt e a Nicosiannak, de elég
valószínűnek tűnik, hogy igen, mivel a teherhajó elhagyása
feltűnően lassan zajlott. A Baralong körülbelül kilenc
mérföldre haladt a Nicosiantól, amikor azt az U-27
megállította, tehát a 10 csomós maximális sebességével is
közel egy óráig tarthatott, mire a közelbe ért, és a kiürítés
még ekkor is tartott. A mentőcsónakok éppen kezdtek távolodni
a hajótól, melyen még ott volt a német osztag, és egyes
források szerint a legénység néhány tagja is. Elképzelhető
tehát, hogy a Nicosian legénysége tudott a Q hajó
közeledéséről, és ahogy csak lehetett, húzták az időt.</p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="A Baralong." class="imgnotext
open-in-modal" moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>A Baralong.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Közelebb érve Herbert jelzett a
tengeralattjárónak, és engedélyt kért a hajótöröttek
kimentésére. Wegener ezt engedélyezte is, és a Nicosian bal
oldalán haladva párhuzamos irányba fordult a teherhajóval.
(Egyes források szerint az U-27 ekkor már megkezdte a Nicosian
lövetését, amit a hajótöröttek kimentését segítendő,
beszüntettek. Ez azonban igen valószínűtlen, tekintve, hogy a
Nicosian fedélzetén még ott voltak a német tengerészek.) A
teherhajó jobb oldalán ugyanezt tette a Baralong is, így a
közte, és az U-27 között levő Nicosian teste egy ideig takarta
a hajót a tengeralattjáró elől. Herbert ezt az időt használta
ki arra, hogy tüzelésre készítse elő az álcázott lövegeket,
valamint hogy bevonja az amerikai zászlót, és felhúzza a
helyére az angol haditengerészet lobogóját. A tengeralattjáró
és a Baralong egymással párhuzamosan haladva, kétoldalt
elhajóztak a Nicosian mellett, majd amikor az U-27 a hajó orra
mögül előbukkanva ismét az angolok látómezejébe ért, mintegy
550 méteres távolságról azonnal tüzet nyitottak rá.</p>
<p class="western">A Baralong tengerészei meg voltak róla
győződve, hogy az a tengeralattjáró került eléjük, amely
reggel elsüllyesztette az Arabicot. A végletes agresszivitásra
kiképzett emberekből most kitört a felgyülemlett düh és
gyűlölet. A tüzérek nyomták a gránátokat, ahogy csak bírták,
és hiába adott parancsot Herbert a tüzelés beszüntetésére,
addig lőtték a tengeralattjárót, és az arról menekülni próbáló
német tengerészeket, amíg az U-27 el nem süllyedt.</p>
<p class="western">Ez alig néhány percig tartott csupán. E rövid
idő alatt az angolok 34 gránátot lőttek ki, melyekből legalább
harminc eltalálta a német hajót. A meglepett németek már csak
egyetlen lövést tudtak leadni a Baralong felé, mielőtt a
fedélzeti ágyút és a kezelőit el nem söpörték az angol
gránátok. (És ez az egy lövés sem talált.)</p>
<p class="western">A tengeralattjáró pusztulását 10-12 német
tengerész élte túl, akik a hozzájuk közelebb eső Nicosian felé
úsztak. Herbert felsorakoztatta az ágyúkat kezelő
tengerészgyalogosokat a korlátnál, és azok puskáikból tüzet
nyitottak a vízben úszó, és a korábban lebocsátott köteleken a
teherhajó fedélzetére felkapaszkodni akaró németekre, s
egyenként levadászták őket. (Jelentésében Herbert később azzal
indokolta a németek likvidálását, hogy attól tartott, azok
megpróbálják elsüllyeszteni, vagy felgyújtani a Nicosiant. A
brit történetírók azóta is ezzel magyarázzák az esetet, és
természetesen egyiküknek se jut eszébe megkérdezni magától,
mennyire tűnik logikusnak, hogy a tengeralattjárójuk
elsüllyedését túlélő tengerészek azért úsznak át egy másik
hajóra, hogy azt is elsüllyesszék maguk alatt?)</p>
<p class="western">A túlélők között volt Wegener is, aki
valószínűleg még mindig azt hitte, valami félreértésről van
szó, és a Baralong közelébe úszott, hogy feltartott kézzel
jelezze, megadják magukat. Két lövést kapott a fejébe, és
rögtön elnyelték a hullámok.<img alt="Az összecsapás
vázlatrajza." class="imgnotext" moz-do-not-send="true"></p>
<div><b>Az összecsapás vázlatrajza.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Az igazi hentesmunka azonban még csak ezután
következett. Miután a jó hangulatú céllövészet véget ért, a
Baralong a közeli csónakokból a fedélzetére vette a Nicosian
kapitányát, aki tájékoztatta Herbertet, hogy a teherhajó
fedélzetén még ott vannak a német zsákmányoló osztag emberei.
Az angol parancsnok tizenkét, állig felfegyverzett
tengerészgyalogost egy csónakon átküldött a Nicosianra, hogy
ott is megtisztítsák a terepet. (Más forrás szerint a Baralong
a Nicosian mellé állt, és a tengerészek egyszerűen átugráltak
a másik hajóra.) Herbert igyekezett minden kétséget eloszlatni
a teendők felől, és az osztag parancsnokával, Fred Collins
őrmesterrel indulás előtt közölte: „<i>Ne ejtsen foglyokat!</i>”</p>
<p class="western">A Nicosian fedélzetén tartózkodó németeknek
nem nagyon lehettek illúzióik sorsuk felől, hiszen
végignézhették társaik kivégzését. A forrásokban nem történik
említés arról, hogy a teherhajón tűzharcra került volna sor,
tehát a német tengerészek valószínűleg fegyvertelenek voltak,
legfeljebb az osztagot vezető tisztnek lehetett oldalfegyvere.</p>
<p class="western">Hogy pontosan mi is történt a Nicosianon, nem
egyértelműen tisztázott, mivel itt nem voltak civil szemtanúk,
a jól nevelt tengerészgyalogosok pedig később is tartották a
szájukat. A zsákmányoló osztagot vezető német tiszt állítólag
az egyik kabinba zárkózott, majd amikor rátörték az ajtót, az
ablakon át a tengerbe ugrott, Collins őrmester ott lőtte
agyon. Egyesek szerint ez a tiszt volt Wegener, ami azonban
igen valószínűtlen, mivel a zsákmányoló osztagot nem a
tengeralattjáró parancsnoka szokta vezetni.</p>
<p class="western">A többiek, akik aligha számítottak
kegyelemre, a hajó gépházában barikádozták el magukat, az
angolok azonban betörtek oda, és egymás után végeztek velük.
Egyes források szerint „véres közelharc” után, de miután nincs
említés arról, hogy az angolok közül bárki is elesett, vagy
súlyosabban megsebesült volna, a vér feltehetően csak a német
oldalon folyt. Az utolsó német a csavartengely alagútjában
próbált elbújni, de ott is megtalálták, és agyonlőtték. A
holttesteket a tengerbe dobták. (Hivatalos jelentésében
Herbert azt állította, a Nicosian fedélzetén tartózkodó
németek az U-27 elsüllyesztése után másztak fel a teherhajóra,
s a tengeralattjáró elsüllyesztésekor kapták halálos sebeiket.
A teherhajó fedélzetére lépő osztag ott már csak halottakat és
haldoklókat talált.)</p>
<p class="western">A Nicosian tengerészei a mentőcsónakokból
nézték végig a történteket. Az események egyik változata
szerint elképedtek a látottaktól, és miután visszatértek a
hajójukra, Manning kapitány felháborodva reklamált a hozzájuk
átlátogató Herbertnek, aki erre mosolyogva felelte: „<i>A
fickók kiirtását én rendeltem el. Emlékezzünk a Lusitániára!</i>”</p>
<p class="western">Miután azonban angolokról van szó, sokkal
valószínűbbnek tartom a másik verziót, mely szerint a
tengerészek kicsit sem rendültek meg a látványtól, hanem végig
vadul éljeneztek, és miután az U-27 elsüllyedt, Manning
kapitány parancsba adta: „<i>Ha bármelyik rohadék hun
ideúszna, üssétek fiaim az evezőkkel!</i>” Egyes források
szerint a Baralong érkezésekor a Nicosian néhány embere még a
hajó fedélzetén volt, és ők később tevékenyen közreműködtek a
gépházba zárkózó németek lemészárlásában.</p>
<p class="western">A jól végzett munka után a Baralong, és
diadalittas legénysége visszatért Queenstownba, a Nicosian
pedig folytatta útját, és másnap befutott célkikötőjébe,
Avonmouthba. (A Nicosian könnyebben megrongálódott, és miután
valószínűtlen, hogy az U-27 tüzelt volna rá, alighanem a
Baralong túlbuzgó tüzérei lőttek bele néhányat a hajóba.)</p>
<p class="western"><img alt="A Baralong egyik ágyúja."
class="imgnotext" moz-do-not-send="true"></p>
<div><b>A Baralong egyik ágyúja.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Jelentésében Herbert a történtek egy lightos
verzióját terjesztette be az Admiralitásnak, de az is bőven
elég volt ahhoz, hogy azonnal titkosítsák az esetet, és
hallgatásra kötelezzék a résztvevőket, vagyis a Baralong, és a
Nicosian legénységét. Miután titkolózásban és hazudozásban a
britek tehetsége az oroszokéhoz mérhető, ha csak rajtuk múlik,
az eset alighanem örökre titokban maradt volna. (Ami
legalábbis felveti a gyanút, hogy korántsem csak a „Baralong
incidens” volt az egyetlen hasonló eset. Ezt valószínűsíti az
is, hogy Herbert állítása szerint még májusban, a Lusitania
elsüllyesztése után, két tiszt érkezett Queenstown-ba az
Admiralitásról, akik bizalmas megbeszélésen közölték
Herberttel: „<i>A Lusitania eset gyalázatos. Nem hivatalosan
azt mondjuk Önnek, ne ejtsen foglyokat az U Boat-okról.</i>”
A két úr más Q hajókat is meglátogatott, és valószínűleg ott
is hasonló értelemben tájékoztatták a parancsnokokat.)</p>
<p class="western">Egyvalamivel azonban az Admiralitás nem
számolt. Mégpedig a Nicosian fedélzetén utazó nyolc amerikai
állampolgárral, az öszvérek hajcsárjaival. Ők is szemtanúi
voltak a történteknek, és miután őket az Admiralitás nem
kötelezhette titoktartásra, hazatérve nagy lármát csaptak a
hazai sajtóban. Az amerikai kormánynak muszáj volt legalább
tessék-lássék tiltakoznia, amitől az angolok nem szeppentek
meg különösebben, de az eset így mégiscsak napvilágra került.
A németek természetesen dühösen tiltakoztak, és követelték, a
Baralong kapitányát, akinek a nevét persze nem tudták,
állítsák hadbíróság elé. Az anonim kapitányt a németek
felvették az angol háborús bűnösök feketelistájára is. (Ezt a
háború kezdete óta vezették, miután a hadszíntereken
nagyszámú, az angol fegyveres erők által elkövetett jogsértést
tapasztaltak. A lista neve angolul: Blacklist of Englismen who
are Guilty of Violations of the Laws of War vis a vis Members
of the German Armed Forces. A neten nyomát sem találtam a
dokumentumnak, pedig érdekes olvasmány lehetett.)</p>
<p class="western">Jó szokásuk szerint a britek természetesen
ezúttal is rögtön visszamutogattak. Kijelentették, hogy
belegyeznek a nemzetközi vizsgálatba, de csak akkor, ha az
esetet összevonják a németek által szerintük elkövetett
háborús bűnökkel, például az Arabic elsüllyesztésével, a Ruel
teherhajó hajótöröttjei elleni támadással -a hajót
elsüllyesztő német tengeralattjáró leadott néhány lövést a
mentőcsónakokra, ami egy tengerészt megölt, nyolcat
megsebesített-, és a semleges dán vizeken zátonyra futott E13
tengeralattjáró ágyúzásával. A kölcsönös vádaskodásokból
természetesen nem lett semmilyen vizsgálat. (Azóta se, tehát
máig nem lehet tudni, pontosan hogyan is történt az U-27
elsüllyesztése. Legalább féltucat verzió kering a neten, itt
az események legvalószerűbbnek tűnő változatát igyekeztem
leírni.)</p>
<p class="western">A britek részéről természetesen azóta sincs
szó semmiféle megbánásról. A hatvanas években a Baralong egyik
tengerészének unokája a következőket nyilatkozta az esetről: „<i>Úgy
érzem, ami történt, teljesen normális volt. Nem gondolom,
hogy valami borzasztó dolog történt volna. Senki nem
gondolja. A Nicosian fegyvereket szállított, és tele volt
takarmánnyal, úgyhogy könnyen felgyújthatták volna. Nem
hagyhatta volna, hogy az ellenség birtokba vegye a hajót, el
kellett távolítani őket.</i>”</p>
<p class="western">Bár az eset kitudódott, az abban résztvevők
neveit az angol Admiralitás gondosan igyekezett eltitkolni,
attól tartva, ügynökeik révén a németek megpróbálnak majd
bosszút állni az érintetteken. Még a két hajót, a Baralongot
és a Nicosiant is átkeresztelték, s az előbbit még a Lloyds
biztosítótársaság jegyzékéből is törölték. A titoktartás olyan
jól sikerült -a britek ebben mindig nagyok voltak-, hogy a
Baralong kapitányának kilétére csak jó két évtizeddel később
derült fény.<img alt="Godfrey Herbert." class="imgnotext"
moz-do-not-send="true"></p>
<div><b>Godfrey Herbert.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">Talán éppen a britek terjesztették el azt a
néhol ma is olvasható történetet -amit korábban egyszer én is
megírtam-, hogy miután V. György király határozott
nemtetszését fejezte ki a Baralong kapitányának németekkel
szembeni eljárása miatt, Herbertet jelentéktelen beosztásokba
helyezték át, és egy kikötői őrhajó parancsnokaként még a
háború alatt eltűnt. Ami azt a benyomást kelti, mintha az
angol titkosszolgálat szabadult volna meg kényelmetlenné váló
személyétől.</p>
<p class="western">Mindebből persze semmi nem igaz. Herbert
egyáltalán semmilyen elmarasztalásban nem részesült, sőt,
tevékenységéért megkapta a Kiváló Szolgálatért (DSO –
Distinguished Service Order) kitüntetést, a Baralong
legénysége pedig megkapta az U-27 elsüllyesztéséért járó 185
font jutalmat. Herbert ezt követően a tengeralattjárókon
szolgált tovább, majd a háború vége felé ismét visszatért a Q
hajókra, és egy négy hajóból álló flottilla parancsnokaként
1917 júliusában ismét elsüllyesztett egy német
tengeralattjárót, az UC-66-ot. Ezúttal már vízibombákkal. A
háború végén fregattkapitányi rangban szerelt le.</p>
<p class="western">Persze erős a kísértés, hogy Herbertet
megpróbáljuk valamiféle torz személyiségű, kegyetlen dúvadnak
beállítani, de az életrajzát átnézve igazából nem sok rosszat
lehet róla írni. Minden jel szerint kimondottan tehetséges,
rátermett tiszt volt, karizmatikus egyéniség, amellett nagyon
szerencsés is. A haditengerészetnél töltött évei alatt három
tengeralattjáró elsüllyedését élte túl. Későbbi pályafutásának
pikáns eleme, hogy a háború után a Daimler, vagyis egy német
cég, birminghami részlegének értékesítési vezetője, majd
igazgatója lett. (Háborús múltja persze ekkor még nem volt
publikus.) A második háborúban egy segédcirkáló
parancsnokaként konvojokat kísért. Véglegesen 1943-ban szerelt
le. A továbbiakban üzletemberként dolgozott, Mozambikban és
Rhodesiában. Egészen 1961 augusztusában bekövetkezett haláláig
több cég elnöki tisztségét is betöltötte.</p>
<p class="western">A Baralongot közvetlenül az U-27
elsüllyesztése után átkeresztelték a Wyandra névre.
(Pontosabban fogalmazva csak átfestették a nevét.) 1915
szeptemberében, már új parancsnok, Andrew Wilmot-Smith
korvettkapitány parancsnoksága alatt, ismét elsüllyesztett egy
német tengeralattjárót, az U-41-et. A németeknek addig jó
lapjárásuk volt, előző nap három teherhajót süllyesztettek el,
és éppen végeztek a negyedikkel, a 6.600 tonnás Urbinóval,
amikor megjelent a Baralong, ismét amerikai zászló alatt
hajózva. A többi a szokásos fogatókönyv szerint zajlott. A
Baralongról jelezték, hogy kimentik a hajótörötteket, majd
amikor a tengeralattjáró közelébe értek, váratlanul tüzet
nyitottak rá az álcázott fedélzeti lövegekből, ezúttal az
amerikai zászlót be sem vonva. Az angolok addig lőtték a német
hajót, amíg az el nem süllyedt, majd legázolták a hajótöröttek
mentőtutaját. A két életben maradt német tengerészt órákkal
később, miután kimentették az Urbino hajótöröttjeit, valamiért
aztán mégis kihúzták a vízből. Belökték őket az egyik
ablaktalan, alig két négyzetméteres, raktárként használt
fedélzeti helyiségbe, és bár mindketten súlyos lőtt sebeket
kaptak, feléjük se néztek addig, amíg másnap be nem futottak a
kikötőbe.</p>
<p class="western">Az esetnek semleges szemtanúi nem voltak, és
a britek utóbb természetesen mindent letagadtak. Nem ismerték
el sem a mentőtutaj legázolását, sem azt, hogy semleges zászló
alatt nyitottak tüzet a német hajóra. (A Baralongot ezután
ismét átnevezték, ezúttal a Manica névre, és átvezényelték a
Földközi-tengerre. A háború után eladták egy japán cégnek, és
aztán ott is bontották le 1933-ban.)</p>
<p class="western"> </p>
<div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext
imgnotext"><img alt="A háború után Falmouth közelében zátonyra
futott német UB-112." class="imgnotext open-in-modal"
moz-do-not-send="true"></div>
<p> </p>
<div><b>A háború után Falmouth közelében zátonyra futott német
UB-112.</b></div>
<p class="western"> </p>
<p class="western">A Baralong incidens ismét egy újabb eset
volt, ami meggyőzte a német parancsnokságot arról, hogy az
angolokkal szemben nincs semmi helye az udvariaskodásnak. A
nemzetközi egyezmények betartása most már nyilvánvalóan
lehetetlen, és -a tengeralattjárók számára- életveszélyes is
volt. Sosem lehetett tudni, a célpontként kiszemelt teherhajó
fedélzetén nem áll e tüzelésre készen néhány fedélzeti löveg,
arra várva, hogy a tengeralattjáró a felszínre emelkedjen, és
a hajó közelébe menjen. Innen már egyenes út vezetett a
korlátlan tengeralattjáró hadviselés újbóli bevezetéséhez, és
a figyelmeztetés nélküli támadások rendszeresítéséhez.</p>
<p class="western">A németeken persze ez sem segített. Az
Egyesült Államok hadbalépésével a háború megnyerhetetlenné
vált a központi hatalmak számára. Az amerikai hadüzenethez a
Lusitania elsüllyesztésének valójában édeskevés köze volt. Az
igazi ok az volt, hogy az amerikai kereskedelem súlyos károkat
szenvedett a német tengeralattjárók miatt, és legalább ennyire
az, hogy a német külügy, valami egészen elképesztő
ostobasággal és rövidlátással, megpróbálta Mexikót rávenni
arra, üzenjen hadat az Egyesült Államoknak. A hadüzenetért
cserébe megígérték nekik a XIX. században elvesztett területek
nagyobbik részének, Új-Mexikó, <span>Texas, Arizona</span>
államoknak a visszacsatolását. (A németek ugyanekkor a velük
éppen hadban álló japánoknál is puhatolóztak, nem e volna
kedvük hadat üzenni az amerikaiaknak...)</p>
<p class="western">A hadüzenet után az amerikai hadihajók is
csatlakoztak annak a totális blokádnak a fenntartásához,
melynek bevezetése ellen korábban ők is tiltakoztak. Ezt a
blokádot a fegyverszünet megkötése után is fenntartották,
egészen 1919 nyaráig. Az élelmiszer-behozatali tilalmon néhány
hónappal korábban már enyhítettek valamelyest, miután a Rajna
vidéket megszálló antant csapatok parancsnokaitól sorra
érkeztek a feljegyzések, miszerint már a katonák moráljára is
rossz hatással van a katonai táborok szemétdombjain élelmiszer
hulladékot guberáló német gyerekek látványa.</p>
<p class="western">Az antant blokád következtében kialakult
éhínség miatt a becslések szerint a háború alatt körülbelül
700 ezer, a háború végétől a blokád feloldásáig pedig legalább
további 100 ezer német civil vesztette életét. Herbert Hoover,
aki ekkoriban az Európának szánt amerikai élelmiszersegélyek
elosztását szervezte, és akinek a Kongresszus megtiltotta,
hogy Németországot is részesítse ezekből a segélyekből, a
történteket később „az emberi történelem fekete fejezetének”
nevezte, és megjegyezte: „<i>A népek filozofikusan is
felfoghatják a háborúval együtt járó nehézségeket. De amikor
leteszik a fegyvert, és megadják magukat, abban a tudatban
teszik, hogy majd képesek lesznek élelmet adni asszonyaiknak
és gyermekeiknek. De ha azt tapasztalják, hogy az ellenük
irányuló támadásoknak ezt a leggonoszabb eszközét továbbra
is fenntartják, akkor a gyűlölet soha nem szűnik meg.</i>”
Lloyd George, akinek Churchillhez hasonlóan utólag mindig
voltak jó meglátásai, szintén hasonlóan vélekedett: „<i>A
győzelem órájában tanúsított igazságtalanság és arrogancia
soha nem lesz elfelejtve, vagy megbocsátva.</i>”</p>
<div><br>
Reinisch Egon <a class="moz-txt-link-rfc2396E" href="mailto:reinisch@t-online.hu"><reinisch@t-online.hu></a> írta:
<blockquote>Jav :Q hajókat álcázott felfegyverzett TENGERALATTJÁRÓ VADÁSZ hajókat <br>
alkalmazott ....<br>
<br>
2020.06.12. 8:56 keltezéssel, Reinisch Egon írta:<br>
> <a class="moz-txt-link-freetext" href="http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1915_majus_1_a_lusitania_elindul_utolso_utjara/">http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1915_majus_1_a_lusitania_elindul_utolso_utjara/</a> <br>
> <a class="moz-txt-link-freetext" href="https://www.origo.hu/tudomany/20151028-lusitania-oceanjaro-elso-vilaghaboru-tengeralattjaro-torpedotamadas-churchill-alcazott-katonai.html">https://www.origo.hu/tudomany/20151028-lusitania-oceanjaro-elso-vilaghaboru-tengeralattjaro-torpedotamadas-churchill-alcazott-katonai.html</a> <br>
><br>
><br>
><br>
> Több évtizedes vitára tett pontot a végre engedélyezett 2008-s <br>
> buvárexpedícó a Lusitánia megvizsgálására, 173 tonna amerikai gyártású <br>
> de az angol fegyvertípusoknak megfelelő lőszert találtak a <br>
> roncsban.Pl. 4 000 000 Remington gyártású 303 Lee Enfield angol <br>
> gyalogsági puskához való lőszert . Így tehát az USA nyilvánvalóan <br>
> megsértette a semlegességre vonatkozó nemzetközi jogszabályokat az <br>
> angol admiralitás meg minősített háborús büntettet követett el azzal <br>
> hogy civil utasok mögé bujtatott egy lőszer szállítmányt .Jól lehet a <br>
> németek hírnevének így is ártott az akció de a német hírszerzésnek <br>
> igaza lett amikor azt állította hogy az angol utasszállító hajókba <br>
> rendszeresen és illegálisan lőszert pakolnak be.<br>
><br>
> A német tengeralattjárók a háború elején betartották az úgynevezett <br>
> "portyázó szabályt " vagyis a magányos teherhajókat és utasszállító <br>
> hajókat a felszínre emelkedve fegyelmeztető lövessél megállították és <br>
> átvizsgálták .Ha a hajó hadi árút szállított a hajót elsüllyesztették <br>
> de a legénységnek megengedték hogy csónakbakba szálljanak.Azonbam az <br>
> angol flotta a nemzetközi tengerjogot megsértve úgynevezett Q hajókat <br>
> álcázott felfegyverzett kereskedelmi tengeralattjáró VADÁSZ hajókat <br>
> alkalmazott gyakran idegen lobogó alatt ,Így ezek a hajók több esetben <br>
> elsüllyesztettek a felszínre emelkedett tengeralattjárókat és <br>
> legalább 4 .bizonyított estben legyilkolták a tengeralattjárót <br>
> elhagyó már harcképtelen német legénységet .Többek között ez vezetett <br>
> a korlátlan tengeralattjáró háború bevezetéséhez vagy is a <br>
> figyelmeztetés nélküli torpedó támadáshoz..A nagy háborúban ezzel <br>
> szemben a német tengeralattjárók egy bizonyított esetben lőtték le a <br>
> már tengerbe kerül angol legénységet azt is bizonyítottan felsőbb <br>
> parancs ellenére.Még is minden e témájú angol játék film arról szól <br>
> hogy a tengeralattjárók szitává lövik a már vízben csónakba szállt <br>
> vagy úszó angol legénységet.<br>
><br>
> E.<br>
><br>
><br>
><br>
<br>
-- <br>
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.<br>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="https://www.avast.com/antivirus">https://www.avast.com/antivirus</a><br>
<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a></blockquote>
</div>
</div>
<br>
<fieldset class="mimeAttachmentHeader"></fieldset>
<pre class="moz-quote-pre" wrap="">_______________________________________________
Grem mailing list
<a class="moz-txt-link-abbreviated" href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
</blockquote>
<div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br /> <table style="border-top: 1px solid #D3D4DE;">
<tr>
<td style="width: 55px; padding-top: 18px;"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;" /></a></td>
<td style="width: 470px; padding-top: 17px; color: #41424e; font-size: 13px; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=emailclient" target="_blank" style="color: #4453ea;">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"> </a></div></body>
</html>