[Grem] Szerencsés Károly történész / 'Trianon 100' + Mi a feladat, a tanulság?

[Emoke Greschik]

 *Szerencsés Károly: A revízió a magyarság számára erkölcsi kötelesség*
https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html

*Szerencsés Károly a történelemtudomány kandidátusa, habilitált egyetemi
docens, az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola alapítója és tanára*.
Rendszeresen publikál jobboldali napi- és hetilapokban. A békediktátum
századik évfordulója alkalmából kérdeztük a Monarchia hamis gyámságáról, a
dualizmus bénító erejéről, a revízió és a „magyar igazság” kapcsolatáról,
valamint a paradoxonról, a feloldhatatlannak tűnő ellentétről, ami
Trianonban rejlik. *Kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a revízió
valójában azért bukott el, mert a „győztesek” a nemzetiszocializmus és a
fasizmus „szekeréhez kötötték”. *Így került szembe a magyarok igazsága egy
másik, sokkal dominánsabb igazsággal. Ezek után már nem volt kérdés, hogy
melyik érvényesülhetett. *A tanulság pedig az, hogy a magyarok számára
„erkölcsi kötelesség” bejuttatni a saját igazságukat a regnáló, uralkodó
igazság keretei közé. Ettől függ a múltunk és a jövőnk létjogosultsága is.*
2020. június 4. 16:42
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>
<https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#>

*– Voltak hangok, sugalmazások, amelyek szerint Magyarország történelmi
határai csak a Monarchia gyámsága alatt voltak fenntarthatók, azaz: a
magyar nép nem képes önállóan megtartani természetes életterét. Igaz ez a
feltételezés?*

– Kétség kívül sok igazság van ebben az állításban, de önmaga lényegében
nem tudom elfogadni, mert ezzel elismerném a magyarság életképtelenségét.
Pedig annyian sugalmazzák ezt bő kétszáz év óta még ma is. De nem vagyok
erre hajlandó. Csak hát a múlton nem tudunk változtatni.

Sőt: *ma már a határainkon kívül rekedt nemzetrészek léte a tét, s ha
elkövetjük ugyanazokat a hibákat, amelyek Trianonhoz vezettek, veszélybe
kerülhet ez a zsugorított Magyarország is.*

A kérdés megértéséhez* vissza kell mennünk a háromszáz éven át tartó török
háborúhoz, amely végzetesen kivéreztette a magyarságot.* *S bár sikerült
talpra állni, 1848–49-ben figyelmeztető jelzéseket kaptunk.* A Habsburg- és
az orosz hadsereg beavatkozása és az árnyékukban tapasztalható kegyetlen
vérengzések a románok, szerbek részéről mondatta ki sokakkal, hogy* a
hatalmas szláv és germán tengerben a történelmi Magyarországnak ki kell
egyeznie valamelyikkel.*

*Ez a „valamelyik” a Habsburg Ausztria kellett, hogy legyen. *Voltak
magyarok, akik a „gyámsággal”, akár az önálló nemzeti létet is feladták
volna a németek irányába, mint ahogy voltak olyanok is, akik 1945 után a
másik irányba „vállalták” az effajta gyámságot. Ezért lennénk „kompország”?*
A magyarság 1848–49-ben mindenkinek megmutatta erejét, és demokratikus
iránymutatását. Bizonyította megújult integráló képességét, szellemi
erejét, szervezőkészségét. De az abszolutizmus rombolásai, a nemzetiségek
törekvései arra ösztönözték a magyarság egy részét, hogy fogadja el,
kényszerítse ki a kiegyezést – ahogy akkoriban mondták, a „kiegyenlítést”.*

*– Helyes volt ez a gondolat? Ma már tudjuk, hogy Kossuth Lajos ezt
végzetes lépésnek tartotta.*

–* A gondolat helyes volt, mert az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte
lehetőséget nyújtott a magyarságnak arra, hogy egy nagyhatalom keretein
belül, s egy másik (a német szövetséges) oltalma alatt szakszerűen, békében
kiépítse modern, polgári államiságát, felzárkózva ezzel Nyugat-Európához.*
S lehetőség látszott arra is,* hogy az itt élő népek visszataláljanak a
békés, testvéri együttéléshez. *Herczeg Ferenc sokak nevében írta: „*meg
voltam arról győződve, hogy a kiegyezés a legnagyobb szerencse, amely a
nemzetet Mohács óta érte.*” Ezzel szemben álltak, akik szerint a Habsburg
Ausztriához kötni sorsunkat, egyet jelent a bukással, mert az osztrák sas
szükségszerű hulltával Magyarország megégettetik. Az itt élő népek ellenünk
fordulnak, s veszélybe kerül a magyar államiság is. Ez Trianon.

*– Ezen a ponton fel kell tennem a kérdést: vajon tényleg a kiegyezés volt
a zsákutca?*

– Nem. *Az eltérés **a kiegyezés eredeti szándékaitól: ez volt a hiba.* *A
Habsburg uralkodó által kierőszakolt túl erős jogosítványok*. A
törvényjavaslatok előzetes ellenjegyzésének joga, a miniszterek kinevezése,
a hadsereg feletti szinte korlátlan uralom. A „másodpolgárság”. Igaz
megkaptuk a közös védelmet, helyreállt a nemzeti önállóság, és helyreállt a
területi egység. Megvalósult az unió Erdéllyel, megtörtént a magyar–horvát
kiegyezés. Kiépítették a jogállam intézményrendszerét, a parlamentarizmust,
sajtószabadságot, önkormányzatiságot, megindult az ipari, technikai
modernizáció, ezek mind tiszteletre méltó teljesítmények.

*– Ezek mind olyan mellékhaások, amelyek sokak számára érvek lehetnek a
Monarchia gyámsága mellett. Mi volt a probléma akkor?*

– Leginkább az, hogy *a „kiegyezésbe” becsempészték a bukást.* *Nem
véletlen, hogy Deák Ferenc nem ment el a koronázásra. Szinte az első
perctől kezdve megkezdődött a politikai harc, az állandó hadakozás az
uralkodóval, a dualista rendszerrel szemben.  *Olyan meddő politikai
küzdelem alakult ki, amely *megakadályozta*, *hogy a legfontosabb
kérdésekre fél évszázad alatt válaszokat találjanak.*

*Ilyen volt a nemzetiségi kérdés, a földkérdés, a választójog kérdése, az
értelmiség, a vállalkozói, kereskedői réteg elidegenedése, a kivándorlás, a
szociális probléma, a tudatos nemzetiségi aknamunkával szembeni teljes
tehetetlenség,* amelynek hatására a magyarság Erdélyben, de a Felvidék
egyes részein is gazdaságilag háttérbe szorult, és * megkezdődött az
elvándorlás, a szórványosodás is*. Hiába figyelmeztettek Bethlen Istvántól
Kós Károlyig sokan: a tehetetlenség lett úrrá az országon.

*– Miért nem hallgattak rájuk?*

– *Nem vettünk tudomást* *arról, hogy körülöttünk a Kárpát-medencében
felnőttek más nemzetek is. * Így erősödtek meg például a románok
gazdaságilag, kulturálisan és nemzeti céljaikban is, *s ehhez immáron nem
csak tőlünk kaptak segítséget (a magyar megengedő és türelmes kulturális,
oktatási, egyházi szabályozással), hanem a duzzadó ambíciójú szomszédos
„anyanemzettől” is* (Erdélyben az Astra Egyesület
<https://hu.wikipedia.org/wiki/ASTRA_(egyes%C3%BClet)> és a mögötte álló
román bankok révén).* Cselekedni kellett volna,* *de ezt elmulasztottuk.* A
vér és a pénz szava mindennél erősebb volt. Naivitás volt ennek
ellenkezőjében bízni. Olyan káros és félrevezető tévhitekben, mint abban,
hogy az erdélyi románok sokasága 1911-ben inkább tartozna Budapesthez, mint
Bukaresthez. Vagy, hogy inkább lenne független, az ott élő magyarokkal,
szászokkal a „keleti Svájcban”.

Akárhogy is, *Kossuthnak igaza lett: az egyezkedés, alkudozás „a nemzet
önérzetét és erejét elzsibbasztotta”.*

*Reprodukció Kossuth Lajos 1843-as, Eybl kőnyomata után készült portréjáról
(Fotó: MTI/Reprodukció)*

Hozzátehetjük: a fél évszázados tehetetlenség pedig közömbössé tett
milliókat az államvezetés, sőt, az állam irányába is. *Ezt felnagyította a
hosszúra elnyúló háború.* Így következhetett be az összeomlás, ami
1918–20-ban a trianoni döntéshez vezetett. Sokszor felteszem magamnak a
kérdést, hogy* mi ebből a tanulság?*

*A széthúzás, pártoskodás, idegen érdekek kiszolgálása, a naivitás, a
visszahúzódás, a puszta hatalomvágy olyan helyzetet teremthet **egy nagy
múltú nemzet**ben, hogy akár meg is semmisülhet*.* Ez történt Károlyi
Mihály és Kun Béla kilenc hónapja alatt.* Bekövetkezett, amit Ady Endre
előre érzett: minden egész eltörött a közöny mély csöndje és a
„forradalmak” lármája közepette.

*Gróf Károlyi Mihály, az első magyar köztársasági elnök. A felvétel
készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: MTI/Reprodukció
<https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-UVpxeGVMdHNKWnBTU3NpSGdaRktlbnpnY1JCRDl0amNyY2t2eUhyR3AxOD0>)*

*– A pillanatnyi revíziók látszólag erősítették a nemzetet. Jól kifejezi
ezt az a tény, hogy a korszak legnépszerűbb dalai „irredenták” vagy
„irredenta hangvételűek” voltak. Mit jelentett akkor a magyaroknak
(beleértve a politikát és az átlagembert is) az átmeneti revízió élménye? *

– *A revízió a reményt jelentette. Emberfeletti erőfeszítést, **szembeszegülést
*a Herder szuggerálta végzettel
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Herderi_j%C3%B3slat>,* a nemzethalál víziójá*
*val*. A magyarsággal szembeni negatív európai közhangulattal.* Ezt
mesterségesen táplálták, sok pénzt költöttek rá, s e mögött is politikai
érdekek húzódtak. Elsősorban az orosz aknamunka, amelynek komoly hatásai
voltak. Végül ez lett a Nagy Háború kiváltó oka is. Ennek fő célpontja **az
Osztrák–Magyar Monarchia volt, amely lényegéből fakadóan nem lehetett
nemzetállam*. Mert eleve fából vaskarika egy osztrák–magyar (dualista)
nacionalizmus. De Ausztriához kellett érteni Prágát, Krakkót és Lemberget
is. Röviden: Trianonban a győztesek által is meghirdetett célokkal olyan
arcpirítóan ellentétes döntések születtek, amelyeknek revízió alá vonása
erkölcsi kötelesség is. *A revíziót a magyar társadalom döntő többsége az
igazsághoz kapcsolta.*

A dalok, amelyekre utal, érzelmeket fejeznek ki.* Az a nemzedék a „mindent
vissza” bűvöletében élt.* De erre már igen kevés esély mutatkozott. Ezért
elfogadták a részleges megoldásokat, mint például az etnikai határok lehető
legigazságosabb megalkotását a Kárpát-medencében. Ezt feltétlenül erkölcsi
kérdésnek tekintette minden magyar. És az is.

*– Az igazság élménye összekapcsolódott Trianonnal, de mit jelentett
szellemi és erkölcsi értelemben ez az igazság?*

– Talán itt érdemes utalni rá, hogy *Trianon csak az 1947-es párizsi
békével együtt értelmezhető. Mert 1938 és 1941 között sikerült revízió alá
venni a trianoni határokat.** Ezzel olyan határokat húzni, amelyek jóval
közelebb álltak, mégha tökéletesek nem is lehettek, a Kárpát-medencei valós
etnikai határokhoz, mint** a trianoni vonalak**. De a párizsi béke ezt az
erkölcsi igazságot újra lerombolta.** A „győztesek” ezt a revíziót is a
kiirtandó nemzeti szocializmus és fasizmus szekeréhez kötötték. *Az
igazságunk így szembekerült egy másik igazsággal, s nem kétséges, hogy
melyik érvényesülhetett. Ezért a frusztrációnk. Mert* a mi igazságunk
nemcsak a szomszédaink vélt vagy valós igazságaival került szembe, hanem az
egész világ közgondolkodását döntően meghatározó igazságéval is. *Mit lehet
erre mondani? Két igazság nincs. Az igazság nem egy kártyalap. A nagyobb
üti a kisebbet. A erősebb a gyengébbet*. Ezért érezzük magunkat nagyon
egyedül. S amin változtatni kell: bejuttatni a saját igazságunkat a regnáló
igazság keretei közé.*

–*Tudása és megérzései alapján mit gondol, elkerülhető lett volna a
Trianon-szcenárió?*

–* „Trianoni” szcenárió nem létezett. Nincsenek titkos forgatókönyvek.
*Nincsenek
kották, eltervezett és végrehajtott összeesküvések. Számtalan elképzelés,
cél, álom, nagyhatalmi törekvés, nemzeti akarat létezett. Könyvekben,
pamfletekben,
szerződésekben, kiáltványokban fogalmazták meg ezeket. Fehér asztalnál,
kanalas testvérek páholyaiban, főhadiszállásokon és irodalmi szalonokban.

*Hogy mi valósult meg, azt a nemzetközi erőviszonyok, s még inkább a
Monarchia belső viszonyai határozták meg*. Ebben jelentős tényező volt a
magyar állam és a magyarság állapota és teljesítménye is. Mindkettő
elégtelen volt az ország megőrzéséhez.

Masaryk és Benes lehettek bármekkora bajkeverők, ha a magyarság jobb
állapotban van, nem érhettek volna célt. *Hogy éppen ez a trianoni döntés
született, sokszor úgy érzem fatális lépések következménye. *Jól tudjuk,
hogy egészen az Nagy háború végéig reális alternatíva volt a Monarchia
fenntartása, persze jelentős átalakításokkal. S annyi minden felmerült, a
csehszlovák királyságtól (egy Romanov uralkodóval), a magyar–román
perszonálunióig vagy Erdély és a Partium kantonokba szervezéséig. Az
bizonyos, hogy a háború alatt már megfogalmazódtak (néha szerződésekben is)
olyan elképesztő megoldások, mint Románia előrenyomulása a Tiszáig, a Mátra
és Miskolc Csehszlovákia általi bekebelezése, Bácska, Szeged, Pécs
elcsatolása a délszláv államhoz, a csehszlovák–délszláv korridor a
Dunántúlon, Sopron Ausztriához csatolása, s *végül felmerült a magyar állam
teljes letörlése is a térképről. A lengyel államot négyszer is letörölték a
térképről.*

Szóval akár mi itt Budán, Pesten, Fehérváron, Kecskeméten, Egerben
lehetnénk ma nem magyar állampolgárok, akiknek korlátozzák nyelvhasználatát
iskolában, hivatalban, az élet minden területén, mint teszik ezt
Kolozsvárott, Nagyváradon, Pozsonyban, Kassán, Szabadkán. Mindezek alapján
azt mondom: jobb és rosszabb megoldás is születhetett volna. A jobbhoz
nekünk kellett volna erősebbnek, okosabbnak és elszántabbnak lennünk.* A
rosszabb is és a jobb is kevésen múlott. A döntés nélkülünk született
Párizsban, míg Budapesten a kommunista világforradalmat ünnepelték.* *A
lényeg: a Nagy Háborúba minket beleprovokáltak és belekényszerítettek. *Az
eszesebb emberek előtt nyilvánvaló volt, hogy Európa ezen tájékán mire megy
ki a harc. A magyarság elképesztő erőfeszítéseket tett a Szent István által
létrehozott Magyarország megvédésére. Önvédelmi háború volt a javából. *S
közben kicsúszott a katonák lába alól a talaj, a hátország, a Monarchia, az
uralkodó, a parancsnokaik, a bajtársaik: minden összeomlott. *Vágytak a
békére.

*1918 októberében bár az ellenség nem jutott a határainkig sem, már nem
lehetett megmenteni azt a Magyarországot*.* A trianoninál sokkal kedvezőbb
békefeltételeket azonban el lehetett volna érni:* az előző évtizedek jobb
diplomáciájával (bár nem volt önálló magyar külügyminisztérium); a magyar
katonák jobb szervezésével és motiválásával (nagy részük az olasz hegyekben
küzdött, s még a német–francia fronton is voltak); a legfontosabb
pillanatban kellő hitelességgel, képességekkel megáldott királlyal,
politikusokkal és katonákkal (egyik sem akadt); a veszély nagyságának
felismerésével helyben a magyar vidékeken.

*IV. Károly magyar király a 41. honvéd hadosztály parancsnokság vendégeként
az oroszországi Piotrkowban (ma Lengyelország) az első világháború idején
(Fotó: Bóra Gyula
<https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-NHNTMFEzZkdSNWtiTkRFS0FkVWxzdz09>)*

*– A Magyar Királyság soha nem volt nemzetállam. A nacionalizmus, a
nemzetállamiság gondolatának és érzelmeinek megjelenése és elterjedése, a
nemzeti ébredés egyben a történelmi Magyarország széthullását is
jelentette, a kettő szorosan összefügg? Ha ez így van, akkor ez nekünk,
magyaroknak olyan feloldhatatlan paradoxon, amivel együtt kell élnünk.*

– *A Magyar Királyság megtestesítője a Szent Korona. A király és a nemzet.
Hogy ki a része a nemzetnek? A Szent Korona alattvalói. Nagy erő volt
Hungária a középkorban, s még nagyobb lett volna, ha át tud lépni a modern
korba.* A Zrínyiekben és a felvidéki tót vagy szász iparosokban, Jurisics
Miklósban és Ganz Ábrahámban, Weiss Manfrédban, Gozsdu Manó vagy Vandrákné
pesti cseh háziasszony terveiben ott volt a kontra-Trianon. Ezt a lépést
nem tudtuk megtenni. *Az „egy és oszthatatlan nemzet” eszméjét átvinni *
*modernitásba.*

*A hiba ott volt, hogy engedtük erősebbnek lenni a vér szavát, mint* *a
kultúráét, szellemi összetartozásét.* *S a vérrel jött az indulat, jött a
megkülönböztetés, az elhatárolódás.* Nem nacionalizmus *ez,* hanem* hamis
vérelmélet. *Ezért volt az értetlenségünk és védtelenségünk 1848–49-ben,
amikor románok gyilkoltak Erdélyben. *S ha van paradoxon, az éppen az, hogy
mi 1848-ban félmillió döntően magyar nemessel egyenrangúságra emeltünk
tizennégymillió többségében nem magyar honpolgárt. Vértől, nyelvtől,
vallástól függetlenül.*

*Nem feloldhatatlan paradoxon a több nemzet és a haza viszonya.
**Feloldhatatlan
csak a nemzet nélküli haza. A nemzet nélküli Európa. De ennél vérlázítóbb:
a haza nélküli nemzet.*

Ilyen a magyar is Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Nem egyszerű dolog
ez, tudom. A paradoxon lényege az ellentmondás. *Trianon tragikusan
különválasztotta az államalkotó és a nemzetalkotó lényünket.* *A magyarok* *
államalkotó elemei a mai Romániának, Szlovákiának* és *ugyanakkor fontos
alkotó részei a mai magyar nemzetnek*. *A paradoxont **meg lehet szüntetni
vagy fel lehet oldani. Ez lenne a feladatunk.*

*– Az anyaország magyarjaiban mikortól kezdve jelentek meg az első törések,
mikor történt meg a leszakadás és a bizonyos politikai táborokban
kötelezően jelentkező idegenség a határon túli magyarok és a magyarság
iránt? Illetve: a kommunista diktatúra milyen módszerekkel és hogyan
építette az idegenkedést?*

– *A töréseket eleinte nem idegenségnek nevezném, hanem érzéketlenségnek.*
Ízlésnek. Vagyis inkább ízléstelenségnek. *A Trianon utáni politikai
rendszer „ellenforradalmi” volt, **a „forradalmiak” (az oktobristák, a
kommunisták) ebből kifolyólag „logikusan” a berendezkedő és revízióra épülő
„ellenforradalmi” rendszer ellenségei lettek. Így* * összecsúszott a
politikai állásfoglalás és a nemzet ügye.** Ráadásul ők – emigrációban, a
„nemzetközi térben” –, akár Bécsben, akár Moszkvában más „értékrend”
szerint gondolkodtak. Ennek lényege a hatalom volt, és az ehhez vezető,
internacionalizmus, azaz külső támogatás a hatalom megszerzéséhez,
materializmus, nemzetellenesség, kozmopolitizmus. De ez törpe kisebbség
volt,* s mivel a Szovjetunió sem ismerte el a Párizs környéki békéket (de
nem Trianon miatt), ez később jól jött a magyar kommunistáknak. Egészen
addig, amíg *a Szovjetuniótól (és az USA-tól, Nagy-Britanniától) kaptunk
egy még rosszabb „békét” 1947-ben. Ezek után a határok kérdése – a nemzeti
összetartozás – tabuvá vált.* Sajnos *Magyarországon ennek komoly
akaratzsibbasztó, nemzetromboló hatása volt. Nem is a Rákosi-korszakban,
sokkal inkább a Kádár-érában*. *A büszkeség, amit több száz éve hordoztunk,
az* *most hazafiság nélküli, üres, „fogyasztói” gőggé vált. S bizony ez
nagy károkat okozott.*

Ettük a rántott húst, nevettünk Hofi Géza penetráns viccein (hogy, nincs
hús Romániában), jobbnak éreztük magunkat, de nem azért, mert jobbak
voltunk, hanem mert megengedték, hogy jobban érezzük magunkat. *A
kommunizmus* végül is* a nemzettel, amelyhez a szabadság is tapadt,** nem
tudott mit kezdeni. Ami 1990 után történt, az tűnik igazán végzetesnek. **
Diákjaim a Márton Áron Szakkollégiumban* könnyes szemmel panaszolták itt
Budapesten, hogy* lépten-nyomon lerománozzák* *őket*. És *volt az a 2004.
december 5-e is.* Hát akkor miért csodálkozunk, hogy a „szabadság” óta,
harminc év alatt eltűnt Erdélyből félmillió magyar? Ebből a zsugorított
Magyarországból meg eltűnt egymillió. Azt mondanám önnek, hogy *ez a
meghasonlás, idegenség, közömbösség akkor vált kitapinthatóvá, amikor
itthon újra megjelentek a huszadik század elejére hajazó nemzetellenes
görcsök.*

*Amikor* *a „lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke
<https://antalljozsef25.hu/emlektoredekek/a-rendszervaltoztato-miniszterelnok/675-lelekben-tizenotmillio-magyar-miniszterelnoke>”
félmondat **miatt hisztériában törtek ki emberek. Az egyik „őszintén” nem
érezve semm*i* azonosságot a magyarsággal,* legfeljebb a nyelvét, a másik
csak, mert úgy érezte így kell, ez lesz hasznos. Nem tudom melyik a
rosszabb.* A legrosszabbak aztán már olyasmit engedtek meg maguknak, hogy a
magyarság a szabadságot mindig mástól kapta és nem is tudunk vele mit
kezdeni, mert jobbágynép vagyunk. S hogy nemzetünk három negyedét
„morálisan meg kell semmisíteni”.* Főleg azokat, akik még Trianon ellenére
is összetartanak itt is, ott is.

*– Sikerült ezeket a károkat helyrehozni? Mit jelent ma Trianon a
magyaroknak? Egy politikai szubkultúra harca ez az „igazságért” vagy
valóban nemzeti ügy?*

– *Az igazságért általában csak megszállottak harcolnak, s akiknek nincs
vesztenivalója. Ilyen a mi történelmünk*. Trianon soha sem volt, s ma még
kevésbe csak az elszakított nemzetrészek ügye. *Trianonnal *nem csak minden
harmadik magyar nyelvű, s minden második magyar érzelmű, s talán ennél is
több, a magyar állam iránt hűséggel viseltető polgárunk került idegen
impérium alá, hanem *minden egyes* *magyar* *átesett egy brutális
amputáción*. Mégis nevetséges volna azt hinni, hogy Erdélytől
elválhatunk. *Nagy
csalódás volt, hogy az igazságunk nem volt elég erős érv 1947-ben sem. Még
nagyobb, hogy odadobtak Sztálinnak, s még nagyobb, hogy kisujjukat sem
mozdították 1956-ban, amikor vérrel fizettünk a szabadságért. **A szabadság
és nemzet nekünk lételemünk. Az igazságba és nemzetünk küldetésébe vetett
hitünk,  pedig az önmagunkba vetett hitünk,* a világba vetett hitünk, a
jövőbe vetett hitünk, az emberbe vetett hitünk, és az egymásba vetett
hitünk.

*Fáklyás tüntetés a Parlament előtt a forradalom idején 1956. október 23-án
(Fotó: MTI
<https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-ZlprRHo0eWVOdVI5eEozNkY5Q2dJdz09>)*

De nem áltatom magam*. Politikailag végzetesen és ostobán megosztottak
vagyunk, s ott tartunk, hogy ha az egyik fél prioritása a nemzet, a másik
inkább kidobná, mintsem valamiben egyetértsenek. S még csak ott sem
tartunk, hogy egy kis „rögeszmecserére” összeülhessünk*.

*–  Kik féltek/félnek vagy tartottak/tartanak a „magyar egység”
gondolatától?*

–* Magyar állam egy menlevél. Menedék. Volt erős és gazdag, máskor gyenge
és kártyabandák kiszolgáltatottja. Székelyföldön is létezik, Kárpátalján
is, egy amerikai farmon is létezik,* a Missouri fejvadász bambán elsétál
mellette. *Mindenhol ott van, ahol egy magyar él. Ahol az édesanya magyarul
beszél a gyermekéhez. A „magyar” az valami küldetés, valami ellenállás,
valami sajátos,* nem is érthető, mappákba nem pakolható, térképre sem
rajzolható.* Nincs rá képlet.*

Nem hiszem, hogy Mohács után a nagyobb befolyású országok vezetői valaha is
féltek volna a magyar nemzettől, államtól. Németek, oroszok, angolok.
Legfeljebb útban voltunk. Vagy „marslakóknak” tűntünk. *Kik ** félnek*? *Akik
ellenzik*, *hogy a magyar nemzet egységet alkosson, határokon átívelő
egységet kulturálisan, nemzetfelfogásában, nyelvében,
állampolgárságában.* *Miért
is*? *Mert el kellene ismerni a hibájukat és a jogainkat. El kellene
ismerniük mai impotenciájukat*. A szabadság, önrendelkezés korlátozását. A
mai „Trianon-terveiket”.* Azt gondolják, majd mi elfeledjük*. *De nem. Mi,
magyarok biztosan nem. Mi ébresztő nép vagyunk. S most olyan fájdalmasan
hiszünk magunkban, hogy talán felébresztjük Európát is. Volt már ilyen…*

*– Készen állunk arra, hogy ne mások írják a történetünket?*

– Úgy érzem, *a nemzetek misztikus útján mai penitenciánk, hogy ellenállunk
**bizonyos európai szirénhangoknak. Zajok ezek csak, rángások,
világszövevények, mai lármák és mély csöndek. Elképesztő helyzetben
vagyunk. **Gyengülünk és erősödünk is egyszerre.** Mint valamikor a „Nagy
Háború” előtti évtizedekben. Gazdasági fellendülés, az életszínvonal
növekedése, ugyanakkor meghasonlás, önfeladás, kivándorlás, négy évtizede
demográfiai mélyrepülés.* *Parlamenti obstrukció, nemzetközi politikai
pellengér.** Micsoda déjà vu.* *De azt hiszem meg van a kellő tudásunk,
hogy sikeresek legyünk. Mi már tudjuk, hogy egyedül nem fog menni, de
vagyunk itt még néhányan (néhány ezeréves nemzet), akiknek meg kell
találniuk a megoldást.*

*Mi készen állunk. Nem akarunk* *csak ténferegni Európában, mint egy
kísértet. Itthon akarunk lenni.*

  *– Ha azt mondom: a magyar nemzet kiválasztott nép, akkor mi jut eszébe?*

–* Ha azt mondja, a magyarság kiválasztott nép, az jut eszembe, hogy a
sztyeppén vágtat egy lovasokból álló csoport, s aztán jön utánuk egy másik
is, egy jóval nagyobb, már lassabban, szekerekkel, állatokkal. Gyerekek
rohangálnak a magas fűben, asszonyok a bőröket cserzik, hálókat varnak,
nemezt gyúrnak, fiúk frissen elejtett vadakat hoznak, az öregek tüzet
gyújtanak, a sámánok fényt táncolnak, Holdat vagy a Napot, és mennek
tovább, és van, aki fatáblákba karcol jeleket – írás ez –, és van egy
céljuk, és van egy tudásuk, van egy nyelvük és van egy jövőjük. Ez jut
eszembe. Aztán a hágók, a két nagy folyó, a dombok a magas karéjban,
zászlók a hegyormokon, és a Dunán fauszályokon leereszkedő jövevények, és
minden jövevények, akik jó szándékkal jöttek. A legszebb és legnagyobb
dolgok jutnak eszembe, s szeretném, ha nem tékozolnánk el az időt fárasztó,
megunt hangulatokra. Szeretném, ha ezt a százéves évfordulót sem az
önsajnálat, indulat, gyász jellemezné, hanem a perspektívák, a jövő repesve
szárnyat bontó érzései. Ne az elveszítettet lássuk, hanem keressük az
elveszíthetetlent.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200606/2542d1a1/attachment.html>