<div dir="ltr">
<div><font size="4"><b>Szerencsés Károly: A revízió a magyarság számára erkölcsi kötelesség</b></font></div><div></div><div><a href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html" target="_blank">https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html</a></div>
<div><span><br></span></div><div><span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szerencsés Károly a
történelemtudomány kandidátusa, habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK
Történelemtudományi Doktori Iskola alapítója és tanára</b></span>. Rendszeresen
publikál jobboldali napi- és hetilapokban. A békediktátum századik
évfordulója alkalmából kérdeztük a Monarchia hamis gyámságáról, a
dualizmus bénító erejéről, a revízió és a „magyar igazság”
kapcsolatáról, valamint a paradoxonról, a feloldhatatlannak tűnő
ellentétről, ami Trianonban rejlik. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kérdéseinkre válaszolva elmondta,
hogy a revízió valójában azért bukott el, mert a „győztesek” a
nemzetiszocializmus és a fasizmus „szekeréhez kötötték”. </b></span>Így került
szembe a magyarok igazsága egy másik, sokkal dominánsabb igazsággal.
Ezek után már nem volt kérdés, hogy melyik érvényesülhetett. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tanulság
pedig az, hogy a magyarok számára „erkölcsi kötelesség” bejuttatni a
saját igazságukat <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a regnáló, uralkodó igazság keretei</span> közé. Ettől függ a
múltunk és a jövőnk létjogosultsága is.</b></span></span></div>
<div>
</div>
<div>
2020. június 4. 16:42
</div>
<div>
<div>
<div>
<a title="E-mail" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(132,132,132);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a></div></div></div>
<a title="Nyomtat" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(115,138,141);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Twitter" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(29,161,242);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Gmail" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(219,68,55);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Google+">
</a><a title="Pinterest" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(203,32,39);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="MySpace" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(40,40,40);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Kedvencek/Könyvjelzők" href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(245,202,89);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Még több..." href="https://gondola.hu/cikkek/116604-Szerencses_Karoly__A_revizio_a_magyarsag_szamara_erkolcsi_kotelesseg.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(255,101,80);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a><div id="m_-5389907167146753111gmail-content"><div id="m_-5389907167146753111gmail-panel1"><div id="m_-5389907167146753111gmail-cikk" name="116604"><div><div><div>
</div>
<div style="float:right"><span style="vertical-align:bottom;width:69px;height:20px"></span></div>
</div>
<div><img src="https://gondola.hu/kepek/nyitonagy/121990.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="188" height="105"></div>
<p>
<b>– Voltak hangok, sugalmazások, amelyek szerint Magyarország
történelmi határai csak a Monarchia gyámsága alatt voltak fenntarthatók,
azaz: a magyar nép nem képes önállóan megtartani természetes életterét.
Igaz ez a feltételezés?</b></p>
<p>
– Kétség kívül sok igazság van ebben az állításban, de önmaga
lényegében nem tudom elfogadni, mert ezzel elismerném a magyarság
életképtelenségét. Pedig annyian sugalmazzák ezt bő kétszáz év óta még
ma is. De nem vagyok erre hajlandó. Csak hát a múlton nem tudunk
változtatni.</p>
<div>
<p>
Sőt: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ma már <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a határainkon kívül rekedt nemzetrészek léte </span>a tét, s <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha
elkövetjük ugyanazokat a hibákat, amelyek Trianonhoz vezettek, veszélybe
kerülhet</span> ez a zsugorított Magyarország is.</b></span></p><div id="m_-5389907167146753111gmail-billboardbanner"><span>
<ins></ins>
</span>
</div>
</div>
<p>
A kérdés megértéséhez<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> vissza kell mennünk a háromszáz éven át tartó
török háborúhoz, amely végzetesen kivéreztette a magyarságot.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>S bár
sikerült talpra állni, 1848–49-ben figyelmeztető jelzéseket kaptunk.</b></span> A
Habsburg- és az orosz hadsereg beavatkozása és az árnyékukban
tapasztalható kegyetlen vérengzések a románok, szerbek részéről mondatta
ki sokakkal, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a hatalmas szláv és germán tengerben a történelmi
Magyarországnak ki kell egyeznie valamelyikkel.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ez a „valamelyik” a Habsburg Ausztria kellett, hogy legyen. </b></span>Voltak
magyarok, akik a „gyámsággal”, akár az önálló nemzeti létet is feladták
volna a németek irányába, mint ahogy voltak olyanok is, akik 1945 után a
másik irányba „vállalták” az effajta gyámságot. Ezért lennénk
„kompország”?<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A magyarság 1848–49-ben mindenkinek megmutatta erejét, és
demokratikus iránymutatását. Bizonyította megújult integráló képességét,
szellemi erejét, szervezőkészségét. De az abszolutizmus rombolásai, a
nemzetiségek törekvései arra ösztönözték a magyarság egy részét, hogy
fogadja el, kényszerítse ki a kiegyezést – ahogy akkoriban mondták, a „<i>kiegyenlítést</i>”.</b></span></p>
<p>
<b>– Helyes volt ez a gondolat? Ma már tudjuk, hogy Kossuth Lajos ezt végzetes lépésnek tartotta.</b></p>
<p>
–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A gondolat helyes volt, mert az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte
lehetőséget nyújtott a magyarságnak arra, hogy egy nagyhatalom keretein
belül, s egy másik (a német szövetséges) oltalma alatt szakszerűen,
békében kiépítse modern, polgári államiságát, felzárkózva ezzel
Nyugat-Európához.</b></span> S lehetőség látszott arra is,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> hogy az itt élő népek
visszataláljanak a békés, testvéri együttéléshez. </b></span>Herczeg Ferenc sokak
nevében írta: „<i>meg voltam arról győződve, hogy a kiegyezés a legnagyobb szerencse, amely a nemzetet Mohács óta érte.</i>”
Ezzel szemben álltak, akik szerint a Habsburg Ausztriához kötni
sorsunkat, egyet jelent a bukással, mert az osztrák sas szükségszerű
hulltával Magyarország megégettetik. Az itt élő népek ellenünk
fordulnak, s veszélybe kerül a magyar államiság is. Ez Trianon.</p>
<p>
<b>– Ezen a ponton fel kell tennem a kérdést: vajon tényleg a kiegyezés volt a zsákutca?</b></p>
<p>
– Nem. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az eltérés<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">a kiegyezés eredeti </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">szándékai</span>tól: ez volt a hiba.</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">A
Habsburg uralkodó</span> által kierőszakolt túl erős jogosítványok</b></span>. A
törvényjavaslatok előzetes ellenjegyzésének joga, a miniszterek
kinevezése, a hadsereg feletti szinte korlátlan uralom. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">A
„másodpolgárság”. Igaz megkaptuk a közös védelmet, helyreállt a nemzeti
önállóság, és helyreállt a területi egység. Megvalósult az unió
Erdéllyel, megtörtént a magyar–horvát kiegyezés. Kiépítették a jogállam
intézményrendszerét, a parlamentarizmust, sajtószabadságot,
önkormányzatiságot, megindult az ipari, technikai modernizáció, ezek
mind tiszteletre méltó teljesítmények.</span></p>
<p>
<b>– Ezek mind olyan mellékhaások, amelyek sokak számára érvek lehetnek a Monarchia gyámsága mellett. Mi volt a probléma akkor?</b></p>
<p>
– Leginkább az, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„kiegyezés</span>be” becsempészték a bukást.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem
véletlen, hogy Deák Ferenc nem ment el a koronázásra. Szinte az első
perctől kezdve megkezdődött a politikai harc, az állandó hadakozás az
uralkodóval, a dualista rendszerrel szemben. </b></span><b></b>Olyan meddő politikai küzdelem alakult ki, amely <span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megakadályozta</b></span>,</span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hogy a
legfontosabb kérdésekre fél évszázad alatt válaszokat találjanak.</b></span></p><div>
</div>
<p>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ilyen volt a nemzetiségi kérdés, a földkérdés, a választójog kérdése,
az értelmiség, a vállalkozói, kereskedői réteg elidegenedése, a
kivándorlás, a szociális probléma,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a tudatos nemzetiségi </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">aknamunká</span>val
szembeni teljes tehetetlenség,</b></span> amelynek hatására a magyarság Erdélyben,
de a Felvidék egyes részein is gazdaságilag háttérbe szorult, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
megkezdődött az elvándorlás, a szórványosodás is</b></span>. Hiába figyelmeztettek
Bethlen Istvántól Kós Károlyig sokan: a tehetetlenség lett úrrá az
országon.</p>
<p>
<b>– Miért nem hallgattak rájuk?</b></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nem vettünk tudomást</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>arról, hogy körülöttünk a Kárpát-medencében
felnőttek más nemzetek is. </b></span> Így erősödtek meg például a románok
gazdaságilag, kulturálisan és nemzeti céljaikban is, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>s ehhez immáron nem
csak tőlünk kaptak segítséget (a magyar megengedő és türelmes
kulturális, oktatási, egyházi szabályozással), hanem a duzzadó ambíciójú
szomszédos „anyanemzettől” is</b></span> (Erdélyben az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/ASTRA_(egyes%C3%BClet)" target="_blank">Astra Egyesület</a>
és a mögötte álló román bankok révén).<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Cselekedni kellett volna,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de ezt
elmulasztottuk.</b></span> A vér és a pénz szava mindennél erősebb volt. Naivitás
volt ennek ellenkezőjében bízni. Olyan káros és félrevezető tévhitekben,
mint abban, hogy az erdélyi románok sokasága 1911-ben inkább tartozna
Budapesthez, mint Bukaresthez. Vagy, hogy inkább lenne független, az ott
élő magyarokkal, szászokkal a „keleti Svájcban”.</p>
<p>
Akárhogy is, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kossuthnak igaza lett: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az egyezkedés, alkudozás </span>„<i>a nemzet önérzetét és erejét <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elzsibbasztotta</span></i><span style="background-color:rgb(234,209,220)">”</span>.</b></span></p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/121991.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="160" height="188"></p>
<p>
<i>Reprodukció Kossuth Lajos 1843-as, Eybl kőnyomata után készült portréjáról (Fotó: MTI/Reprodukció)</i></p>
<p>
Hozzátehetjük: a fél évszázados tehetetlenség pedig közömbössé tett
milliókat az államvezetés, sőt, az állam irányába is. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezt felnagyította a
hosszúra elnyúló háború.</b></span> Így következhetett be az összeomlás, ami
1918–20-ban a trianoni döntéshez vezetett. Sokszor felteszem magamnak a
kérdést, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> mi ebből a tanulság?</b></span></p>
<div>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A széthúzás, pártoskodás, idegen érdekek kiszolgálása, a naivitás, a
visszahúzódás, a puszta hatalomvágy olyan helyzetet teremthet </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy nagy
múltú nemzet</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ben, hogy akár meg is semmisülhet</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ez történt Károlyi Mihály
és Kun Béla kilenc hónapja alatt.</b></span> Bekövetkezett, amit Ady Endre előre
érzett: minden egész eltörött a közöny mély csöndje és a „forradalmak”
lármája közepette.</p>
</div>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/121992.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="133" height="188"></p>
<p>
<i>Gróf Károlyi Mihály, az első magyar köztársasági elnök. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen (<a href="https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-UVpxeGVMdHNKWnBTU3NpSGdaRktlbnpnY1JCRDl0amNyY2t2eUhyR3AxOD0" target="_blank">Fotó: MTI/Reprodukció</a>)</i></p>
<p>
<b>–<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A pillanatnyi revíziók </span>látszólag<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> erősítették</span></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nemzetet</span>. Jól
kifejezi ezt az a tény, hogy a korszak legnépszerűbb dalai „irredenták”
vagy „irredenta hangvételűek” voltak. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mit jelentett akkor a magyaroknak
(beleértve a politikát és az átlagembert is) az átmeneti revízió
élménye? </span></b></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A revízió a reményt jelentette. Emberfeletti erőfeszítést,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b><b>szembeszegülést </b></span>a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Herderi_j%C3%B3slat" target="_blank">Herder szuggerálta végzettel</a>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
a nemzethalál víziójá</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>val</b></span>. A magyarsággal szembeni negatív európai
közhangulattal.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ezt mesterségesen táplálták, sok pénzt költöttek rá, s e
mögött is politikai érdekek húzódtak. Elsősorban az orosz aknamunka,
amelynek komoly hatásai voltak. Végül ez lett a Nagy Háború kiváltó oka
is. Ennek fő célpontja<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az Osztrák–Magyar Monarchia volt, amely
lényegéből fakadóan nem lehetett nemzetállam</b></span>. Mert eleve fából vaskarika
egy osztrák–magyar (dualista) nacionalizmus. De Ausztriához kellett
érteni Prágát, Krakkót és Lemberget is. Röviden: Trianonban a győztesek
által is meghirdetett célokkal olyan arcpirítóan ellentétes döntések
születtek, amelyeknek revízió alá vonása erkölcsi kötelesség is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A
revíziót a magyar társadalom döntő többsége az igazsághoz kapcsolta.</b></span></p>
<p>
A dalok, amelyekre utal, érzelmeket fejeznek ki.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Az a nemzedék a
„mindent vissza” bűvöletében élt.</b></span> De erre már igen kevés esély
mutatkozott. Ezért elfogadták a részleges megoldásokat, mint például az
etnikai határok lehető legigazságosabb megalkotását a Kárpát-medencében.
Ezt feltétlenül erkölcsi kérdésnek tekintette minden magyar. És az is.</p>
<p>
<b>– Az igazság élménye összekapcsolódott Trianonnal, de mit jelentett szellemi és erkölcsi értelemben ez az igazság?</b></p>
<p>
– Talán itt érdemes utalni rá, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Trianon csak az 1947-es párizsi
békével együtt értelmezhető. Mert 1938 és 1941 között sikerült revízió
alá venni a trianoni határokat.</b><b> Ezzel olyan határokat húzni, amelyek
jóval közelebb álltak, mégha tökéletesek nem is lehettek, a
Kárpát-medencei valós etnikai határokhoz, mint</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a trianoni vonalak</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">De a
párizsi béke </span>ezt az erkölcsi igazságot <span style="background-color:rgb(234,209,220)">újra lerombolta.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A „győztesek”
ezt a revíziót is a kiirtandó nemzeti szocializmus és fasizmus
szekeréhez kötötték. </b></span>Az igazságunk így szembekerült egy másik
igazsággal, s nem kétséges, hogy melyik érvényesülhetett. Ezért a
frusztrációnk. Mert<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a mi igazságunk</span> nemcsak a szomszédaink vélt vagy
valós igazságaival került szembe, hanem az egész világ közgondolkodását
döntően meghatározó igazságéval is. </b></span>Mit lehet erre mondani? Két igazság
nincs. Az igazság nem egy kártyalap. A nagyobb üti a kisebbet. A erősebb
a gyengébbet<b>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ezért érezzük magunkat nagyon egyedül.</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> S amin változtatni
kell: bejuttatni a saját igazságunkat<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> a regnáló igazság keretei </span>közé.</span></b></p>
<p>
–<b>Tudása és megérzései alapján mit gondol, elkerülhető lett volna a Trianon-szcenárió?</b></p>
<p>
–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Trianoni” szcenárió nem létezett. Nincsenek titkos forgatókönyvek.
</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nincsenek kották, eltervezett és végrehajtott összeesküvések. Számtalan
elképzelés, cél, álom, nagyhatalmi törekvés, nemzeti akarat létezett. </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
Könyvekben, pamfl</span>etekben, szerződésekben, kiáltványokban fogalmazták meg
ezeket. Fehér asztalnál, kanalas testvérek páholyaiban,
főhadiszállásokon és irodalmi szalonokban.</p>
<div>
<p>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mi valósult meg, azt</span> a nemzetközi erőviszonyok, s még inkább a
Monarchia belső viszonyai határozták meg</b></span>. Ebben jelentős tényező volt a
magyar állam és a magyarság állapota és teljesítménye is. Mindkettő
elégtelen volt az ország megőrzéséhez.</p>
</div>
<p>
Masaryk és Benes lehettek bármekkora bajkeverők, ha a magyarság jobb
állapotban van, nem érhettek volna célt. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hogy éppen ez a trianoni döntés
született, sokszor úgy érzem fatális lépések következménye. </b></span>Jól tudjuk,
hogy egészen az Nagy háború végéig reális alternatíva volt a Monarchia
fenntartása, persze jelentős átalakításokkal. S annyi minden felmerült, a
csehszlovák királyságtól (egy Romanov uralkodóval), a magyar–román
perszonálunióig vagy Erdély és a Partium kantonokba szervezéséig. Az
bizonyos, hogy a háború alatt már megfogalmazódtak (néha szerződésekben
is) olyan elképesztő megoldások, mint Románia előrenyomulása a Tiszáig, a
Mátra és Miskolc Csehszlovákia általi bekebelezése, Bácska, Szeged,
Pécs elcsatolása a délszláv államhoz, a csehszlovák–délszláv korridor a
Dunántúlon, Sopron Ausztriához csatolása, s <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>végül felmerült <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a magyar
állam </span>teljes letörlése is a térképről. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A lengyel állam</span>ot négyszer is
letörölték a térképről.</b></span></p>
<p>
Szóval akár mi itt Budán, Pesten, Fehérváron, Kecskeméten, Egerben
lehetnénk ma nem magyar állampolgárok, akiknek korlátozzák
nyelvhasználatát iskolában, hivatalban, az élet minden területén, mint
teszik ezt Kolozsvárott, Nagyváradon, Pozsonyban, Kassán, Szabadkán.
Mindezek alapján azt mondom: jobb és rosszabb megoldás is születhetett
volna. A jobbhoz nekünk kellett volna erősebbnek, okosabbnak és
elszántabbnak lennünk.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A rosszabb is és a jobb is kevésen múlott. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A
döntés </span>nélkülünk született Párizsban, míg Budapesten <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kommunista
világforradalmat ünnepelték.</span></b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A lényeg: a Nagy Háborúba minket
beleprovokáltak és belekényszerítettek. </b></span>Az eszesebb emberek előtt
nyilvánvaló volt, hogy Európa ezen tájékán mire megy ki a harc. A
magyarság elképesztő erőfeszítéseket tett a Szent István által
létrehozott Magyarország megvédésére. Önvédelmi háború volt a javából. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>S
közben kicsúszott a katonák lába alól a talaj, a hátország, a
Monarchia, az uralkodó, a parancsnokaik, a bajtársaik: minden
összeomlott. </b></span>Vágytak a békére.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1918 októberében bár az ellenség nem jutott a határainkig sem, már nem
lehetett<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> megmenteni azt a Magyarországot</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A trianoninál sokkal kedvezőbb
békefeltételeket azonban el lehetett volna érni:</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> az előző évtizedek
jobb diplomáciájával (bár nem volt önálló magyar külügyminisztérium); a
magyar katonák jobb szervezésével és motiválásával (nagy részük az olasz
hegyekben küzdött, s még a német–francia fronton is voltak); a
legfontosabb pillanatban kellő hitelességgel, képességekkel megáldott
királlyal, politikusokkal és katonákkal (</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">egyik sem akadt); a veszély
nagyságának felismerésével helyben a magyar vidékeken.</span></p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/121994.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="188" height="135"></p>
<p>
<i>IV. Károly magyar király a 41. honvéd hadosztály parancsnokság
vendégeként az oroszországi Piotrkowban (ma Lengyelország) az első
világháború idején (<a href="https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-NHNTMFEzZkdSNWtiTkRFS0FkVWxzdz09" target="_blank">Fotó: Bóra Gyula</a>)</i></p>
<p>
<b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">– A Magyar Királyság soha nem volt nemzetállam. A
nacionalizmus, a nemzetállamiság gondolatának és érzelmeinek megjelenése
és elterjedése, a nemzeti ébredés egyben a történelmi Magyarország
széthullását is jelentette, a kettő szorosan összefügg</span>? Ha ez így van,
akkor ez nekünk, magyaroknak olyan feloldhatatlan paradoxon, amivel
együtt kell élnünk.</b></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Magyar Királyság megtestesítője a Szent Korona. A király és a
nemzet. Hogy ki a része a nemzetnek? A Szent Korona alattvalói. Nagy erő
volt Hungária a középkorban, s még nagyobb lett volna, ha át tud lépni a
modern korba.</b></span> A Zrínyiekben és a felvidéki tót vagy szász iparosokban,
Jurisics Miklósban és Ganz Ábrahámban, Weiss Manfrédban, Gozsdu Manó
vagy Vandrákné pesti cseh háziasszony terveiben ott volt a
kontra-Trianon. Ezt a lépést nem tudtuk megtenni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az „egy és
oszthatatlan nemzet” eszméjét átvinni<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>modernitásba.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A hiba ott volt, hogy engedtük erősebbnek lenni a vér szavát, mint</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
kultúráét, szellemi összetartozásét.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>S a vérrel jött az indulat, jött a
megkülönböztetés, az elhatárolódás.</b></span> Nem nacionalizmus <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez,</b></span> hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> hamis
vérelmélet. </b></span>Ezért volt az értetlenségünk és védtelenségünk 1848–49-ben,
amikor románok gyilkoltak Erdélyben. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>S ha van paradoxon, az éppen az,
hogy mi 1848-ban félmillió döntően magyar nemessel egyenrangúságra
emeltünk tizennégymillió többségében nem magyar honpolgárt. Vértől,
nyelvtől, vallástól függetlenül.</b></span></p>
<div>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem feloldhatatlan paradoxon a több nemzet és a haza viszonya.
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Feloldhatatlan csak <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a nemzet nélküli haza</span>. A <span style="background-color:rgb(249,203,156)">nemzet nélküli Európa</span>. De
ennél vérlázítóbb: <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a haza nélküli nemzet.</span></b></span></p>
</div>
<p>
Ilyen a magyar is Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Nem egyszerű
dolog ez, tudom. A paradoxon lényege az ellentmondás. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Trianon tragikusan
különválasztotta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az <span style="background-color:rgb(208,224,227)">államalkotó</span> és a nemzetalkotó</span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">lényünket.</span></b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A magyarok</b></span>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> államalkotó elemei a mai Romániának, Szlovákiának</b></span> és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ugyanakkor fontos
alkotó részei a mai magyar nemzetnek</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A paradoxont </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>meg lehet szüntetni
vagy fel lehet oldani. Ez lenne a feladatunk.</b></span></p>
<p>
<b>– Az anyaország magyarjaiban mikortól kezdve jelentek meg az
első törések, mikor történt meg a leszakadás és a bizonyos politikai
táborokban kötelezően jelentkező idegenség a határon túli magyarok és a
magyarság iránt? Illetve: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kommunista diktatúra milyen módszerekkel és
hogyan építette az idegenkedést?</span></b></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">A töréseket </span>eleinte nem idegenségnek nevezném, hanem
érzéketlenségnek.</b></span> Ízlésnek. Vagyis inkább ízléstelenségnek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Trianon
utáni politikai rendszer „ellenforradalmi” volt, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a „forradalmiak” (az
oktobristák, a kommunisták) ebből kifolyólag „logikusan” a berendezkedő
és revízióra épülő „ellenforradalmi” rendszer ellenségei lettek. Így</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
összecsúszott a <span style="background-color:rgb(208,224,227)">politikai állásfoglalás</span> és<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a nemzet ügye</span>.</b><b> Ráadásul ők –
emigrációban, a „nemzetközi térben” –, akár Bécsben, akár Moszkvában más
„értékrend” szerint gondolkodtak. Ennek lényege a hatalom volt, és az
ehhez vezető, internacionalizmus, azaz külső támogatás a hatalom
megszerzéséhez, materializmus, nemzetellenesség, kozmopolitizmus. De ez
törpe kisebbség volt,</b></span> s mivel a Szovjetunió sem ismerte el a Párizs
környéki békéket (de nem Trianon miatt), ez később jól jött a magyar
kommunistáknak. Egészen addig, amíg <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Szovjetuniótól (és az USA-tól,
Nagy-Britanniától) kaptunk egy még rosszabb „békét” 1947-ben. Ezek után <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
határok kérdése – a nemzeti összetartozás </span>– tabuvá vált.</b></span> Sajnos
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Magyarországon ennek komoly akaratzsibbasztó, nemzetromboló hatása volt.
Nem is a Rákosi-korszakban, sokkal inkább a Kádár-érában</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A büszkeség,
amit több száz éve hordoztunk, az</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>most <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hazafiság </span>nélküli, üres,
„fogyasztói” gőggé vált. S bizony ez nagy károkat okozott.</b></span></p>
<p>
Ettük a rántott húst, nevettünk Hofi Géza penetráns viccein (hogy,
nincs hús Romániában), jobbnak éreztük magunkat, de nem azért, mert
jobbak voltunk, hanem mert megengedték, hogy jobban érezzük magunkat. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
kommunizmus</b></span> végül is<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a nemzettel, amelyhez a szabadság is tapadt<span style="background-color:rgb(234,209,220)">,</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> nem
tudott mit kezdeni. Ami<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> 1990 után</span> történt, az tűnik igazán végzetesnek. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Diákjaim a Márton Áron Szakkollégiumban</b></span> könnyes szemmel panaszolták itt
Budapesten, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> lépten-nyomon lerománozzák</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>őket</b></span>. És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>volt az a 2004.
december 5-e is.</b></span> Hát akkor miért csodálkozunk, hogy a „szabadság” óta,
harminc év alatt eltűnt Erdélyből félmillió magyar? Ebből a zsugorított
Magyarországból meg eltűnt egymillió. Azt mondanám önnek, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez a
meghasonlás, idegenség, közömbösség akkor vált kitapinthatóvá, amikor
itthon újra megjelentek a huszadik század elejére hajazó <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nemze</span>tellenes
görcsök.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amikor</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a „<a href="https://antalljozsef25.hu/emlektoredekek/a-rendszervaltoztato-miniszterelnok/675-lelekben-tizenotmillio-magyar-miniszterelnoke" target="_blank"><i>lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke</i></a>”
félmondat </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>miatt hisztériában törtek ki emberek. Az egyik „őszintén” nem
érezve semm</b></span>i<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> azonosságot a magyarsággal,</b></span> legfeljebb a nyelvét, a másik
csak, mert úgy érezte így kell, ez lesz hasznos. Nem tudom melyik a
rosszabb.<span style="background-color:rgb(246,178,107)"><b> A legrosszabbak aztán már olyasmit engedtek meg maguknak, hogy
a magyarság a szabadságot mindig mástól kapta és nem is tudunk vele mit
kezdeni, mert jobbágynép vagyunk. S hogy nemzetünk három negyedét
„morálisan meg kell semmisíteni”.</b></span> Főleg azokat, akik még Trianon
ellenére is összetartanak itt is, ott is.</p>
<p>
<b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Sikerült <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezeket a károkat </span>helyrehozni</span>? Mit jelent ma Trianon a
magyaroknak? Egy politikai szubkultúra harca ez az „igazságért” vagy
valóban nemzeti ügy?</b></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az igazságért általában csak megszállottak harcolnak, s akiknek nincs
vesztenivalója. Ilyen a mi történelmünk</b></span>. Trianon soha sem volt, s ma
még kevésbe csak az elszakított nemzetrészek ügye. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Trianonnal </b></span>nem csak
minden harmadik magyar nyelvű, s minden második magyar érzelmű, s talán
ennél is több, a magyar állam iránt hűséggel viseltető polgárunk került
idegen impérium alá, hanem<font size="4"> <font size="2"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>minden egyes</b></span></font></font><span style="background-color:rgb(217,234,211)"></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>magyar</b> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>átesett egy brutális
amputáción</b></span>. Mégis nevetséges volna azt hinni, hogy Erdélytől
elválhatunk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nagy csalódás volt, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az igazságunk</span> nem volt elég erős
érv 1947-ben sem. Még nagyobb, hogy odadobtak Sztálinnak, s még nagyobb,
hogy kisujjukat sem mozdították <span style="background-color:rgb(255,242,204)">1956-ban, amikor vérrel fizettünk a
szabadságért</span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szabadság és nemzet nekünk lételemünk. Az igazságba és
nemzetünk küldetésébe vetett hitünk, pedig az önmagunkba vetett hitünk,</b></span>
a világba vetett hitünk, a jövőbe vetett hitünk, az emberbe vetett
hitünk, és az egymásba vetett hitünk.</p>
<p>
<img src="https://gondola.hu/kepek/121993.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="188" height="142"></p>
<p>
<i>Fáklyás tüntetés a Parlament előtt a forradalom idején 1956. október 23-án <a href="https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-ZlprRHo0eWVOdVI5eEozNkY5Q2dJdz09" target="_blank">(Fotó: MTI</a>)</i></p>
<p>
De nem áltatom magam<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Politikailag végzetesen és ostobán megosztottak
vagyunk, s ott tartunk, hogy ha<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az egyik fél prioritása a nemzet</span>, a
másik inkább kidobná, mintsem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">valamiben egyetértsenek</span>. S még csak ott
sem tartunk, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> egy kis „rögeszmecserére” összeülhessünk</span></b></span>.</p>
<p>
<b>– Kik féltek/félnek vagy tartottak/tartanak a „magyar egység” gondolatától?</b></p>
<p>
–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Magyar állam egy menlevél. Menedék. Volt erős és gazdag, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">máskor
gyenge és kártyabandák kiszolgáltatottja</span>. Székelyföldön is létezik,
Kárpátalján is, egy amerikai farmon is létezik,</b></span> a Missouri fejvadász
bambán elsétál mellette. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindenhol ott van, ahol egy magyar él. Ahol az
édesanya magyarul beszél a gyermekéhez. A „magyar” az valami küldetés,
valami ellenállás, valami sajátos,</b></span> nem is érthető, mappákba nem
pakolható, térképre sem rajzolható.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Nincs rá képlet.</b></span></p>
<p>
Nem hiszem, hogy Mohács után a nagyobb befolyású országok vezetői
valaha is féltek volna a magyar nemzettől, államtól. Németek, oroszok,
angolok. Legfeljebb útban voltunk. Vagy „marslakóknak” tűntünk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kik </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
félnek</b></span>? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Akik ellenzik</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy a magyar nemzet egységet alkosson, határokon
átívelő egységet kulturálisan, nemzetfelfogásában, nyelvében,
állampolgárságában.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Miért is</b></span>? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mert el kellene ismerni a hibájukat és a
jogainkat. El kellene ismerniük mai impotenciájukat</b></span>. A szabadság,
önrendelkezés korlátozását. A mai „Trianon-terveiket”.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Azt gondolják,
majd <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mi </span>elfeledjük</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De nem. Mi, magyarok biztosan nem. Mi ébresztő nép
vagyunk. S most olyan fájdalmasan hiszünk magunkban, hogy talán
felébresztjük<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Európát</span> is. Volt már ilyen…</b></span></p>
<p>
<b>– Készen állunk arra, hogy ne mások írják a történetünket?</b></p>
<p>
– Úgy érzem, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nemzetek misztikus útján mai penitenciánk, hogy
ellenállunk </b></span><span style="background-color:rgb(255,0,255)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">bizonyos európai szirénhangoknak. Zajok ezek csak, rángások,
világszövevények, mai lármák és mély csöndek. Elképesztő helyzetben
vagyunk.</span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Gyengülünk és erősödünk is egyszerre.</b><b> Mint valamikor a „Nagy
Háború” előtti évtizedekben. Gazdasági fellendülés, az életszínvonal
növekedése, ugyanakkor <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meghasonlás, önfeladás, kivándorlás, négy
évtizede demográfiai mélyrepülés</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Parlamenti obstrukció, nemzetközi
politikai pellengér.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Micsoda déjà vu.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De azt hiszem meg van a kellő
tudásunk, hogy sikeresek legyünk. Mi már tudjuk, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egyedül nem</span> fog
menni, de vagyunk itt még néhányan (néhány ezeréves nemzet), akiknek meg
kell találniuk a megoldást.</b></span></p>
<div>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi készen állunk. Nem akarunk</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csak ténferegni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Európá</span>ban, mint egy kísértet. Itthon akarunk lenni.</b></span></p>
</div>
<p>
<b>– H<span style="background-color:rgb(208,224,227)">a azt mondom: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a magyar nemzet kiválasztott nép</span>, akkor mi jut eszébe?</span></b></p>
<p>
–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ha azt mondja, a magyarság kiválasztott nép, az jut eszembe, hogy a
sztyeppén vágtat egy lovasokból álló csoport, s aztán jön utánuk egy
másik is, egy jóval nagyobb, már lassabban, szekerekkel, állatokkal.
Gyerekek rohangálnak a magas fűben, asszonyok a bőröket cserzik, hálókat
varnak, nemezt gyúrnak, fiúk frissen elejtett vadakat hoznak, az öregek
tüzet gyújtanak, a sámánok fényt táncolnak, Holdat vagy a Napot, és
mennek tovább, és van, aki fatáblákba karcol jeleket – írás ez –, és van
egy céljuk, és van egy tudásuk, van egy nyelvük és van egy jövőjük. Ez
jut eszembe. Aztán a hágók, a két nagy folyó, a dombok a magas karéjban,
zászlók a hegyormokon, és a Dunán fauszályokon leereszkedő jövevények,
és minden jövevények, akik jó szándékkal jöttek. A legszebb és
legnagyobb dolgok jutnak eszembe, s szeretném, ha nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tékozolnánk el</span> az
időt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> fárasztó, megunt hangulatok</span>ra. Szeretném, ha ezt a százéves
évfordulót sem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az önsajnálat, indulat, gyász </span>jellemezné, hanem a
perspektívák, a jövő repesve szárnyat bontó érzései. Ne <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az elveszítettet</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
lássuk,</span> hanem keressük az elveszíthetetlent.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><br></p></blockquote></div></div></div></div></div>