[Grem] Székely J. püsp. az új Trianon veszélyéről

[Emoke Greschik]

 Székely János: Az utolsó órában vagyunk az új Trianon felé
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. június 5., péntek |
19:33


Tegnap emlékeztünk arra, hogy 100 éve írták alá a trianoni békediktátumot.
A jövőbe tekintve újrapublikáljuk a Székely János szombathelyi
megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in
Veritate Bizottsága elnökével tavaly készített interjúnkat, hogy felhívjuk
olvasóink figyelmét az általa elmondottak aktualitására.

*– Tavaly egy konferencián a cigányság helyzetével összefüggésben egy újabb
Trianonról beszélt. Ennyire nagynak látja a veszélyt?*

– Az első világháború előtti időszakban a magyar társadalom és *az állami
vezetés sokszor érzéketlenül és talán nagyképűen is viszonyult a
nemzetiségekhez *– gondolok itt a szlovákok, a románok és a szerbek
egyesületeire, oktatási intézményeire, szervezeteire. Mintha nem érzékeltük
volna azt a veszélyt, ami később Trianonban valósággá vált. Természetesen
ezzel nem azt szeretném állítani, hogy a trianoni békediktátum igazságos
volt.

Úgy tűnik, most is egy hasonló helyzettel állunk szemben.
*Északkelet-Magyarországon
és az ország déli részén teljes egészében romák lakta régiók vannak
kialakulóban.* Ezeken a településeken *óriási a nyomor, a kilátástalanság,
a munkanélküliség, és többnyire az oktatás is gyenge minőségű. *

Mintha a magyar társadalom magára hagyta volna ezeket az embereket. *Fennáll
a veszélye annak, hogy kialakul egy roma ország, vagy ennek a vágya,
mondván, ha ez az ország ennyire keveset tesz értünk, akkor jobb lesz
külön.*

A helyzet jellemzésére szeretnék néhány adatot is megemlíteni. A roma
lakosság több mint fele (52%) túlzsúfolt, majdnem fele (46%) pedig komfort
nélküli lakásokban lakik (ezek az arányok a többségi társadalomhoz tartozók
esetében 13% és 3%). Aki nem járt még kis falvaink szélén vagy a
szegregátumokban, az el sem tudja képzelni, milyen körülmények között élnek
ezek az emberek. A karácsony előtti napokban felkerestem Szombathely néhány
nagyon szegény családját. Az egyik négygyerekes család egy egyetlen
szobából és egy kis előtérből álló „lakásban” lakott. A falak penészesek
voltak, nem volt bent sem WC, sem fürdőszoba, csak egy csap. Négy kicsi
gyermek ilyen körülmények között nő fel a mai Magyarországon.

*A korai iskolaelhagyás a roma fiatalok esetében 60 százalékos, ugyanez a
szám a többségi társadalomnál 9 százalék. A 15 és 24 év közötti romák 41
százaléka nem tanul, és nem is dolgozik. A nem romák esetében ez a mutató
9,8 százalék. Annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben csökkent
Magyarországon a munkanélküliség és a szegénység *– ezek persze örömteli
tények –, nem szabad elfelejtenünk, hogy van *egy olyan társadalmi réteg,
amelynek óriási hátrányt kell leküzdenie. Harrach Péter mondta, hogy *

*a magyar társadalom előtt két nagy sorskérdés áll: a demográfiai krízis és
a romák helyzete. *A magyar államnak és *a társadalomnak nagyon nagy
energiákat kellene fordítania ezeknek az embereknek a felemelésére.*

*– Mit lehetne tenni értük?*

– *Hatékony programokra volna szükség. Jó példa erre a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat tarnabodi kezdeményezése. *Tarnabod néhány évvel ezelőtt
még nagyon szegény zsákfalu volt. Aztán *egy fiatalember életvitelszerűen
beköltözött a faluba – ő lett minden kezdeményezés motorja*. *Felmérte a
falu reális helyzetét: ki akar dolgozni, mitől adósodnak el az emberek,
milyen veszélye van az uzsorások tevékenységének. Az első lépése az volt,
hogy kért egy buszt a munkába járáshoz. Ezt követően több lakosnál is
előfizetéses elektromos fogyasztásmérőt szereltettek fel. Így mindenki
annyi áramot fogyasztott, amennyit előre kifizetett. Ennek hatására az
áramfogyasztás a 60 százalékára csökkent, és szinte teljesen megszűnt az
eladósodottság. Néhány hónap alatt nagyot változott a falu légköre. A
harmadik lépés egy – nem piaci alapon tevékenykedő –
veszélyeshulladék-szétszerelő üzem létrehozása volt. Mivel arra nem volt
esély, hogy versenyhelyzetben működtessenek egy ilyen céget, körbejárták a
környéket, és baráti alapon kértek megrendeléseket a vállalatok vezetőitől.
Ez azt is bizonyítja, hogy az a gazdasági logika, amit az Európai Unió
szabályai ránk kényszerítenek, egyáltalán nem segíti a hátrányos helyzetű
régiók munkahelyteremtési programjait. Sok ilyen, társadalmilag és
államilag támogatott kezdeményezésre volna szükség.*

*– A munka mellett az iskolát is említette. Ön miként látja a romák
beiskolázásának, képzésének kérdését?*

– Magyarországnak számos olyan kistérsége van, ahol a roma gyerekek száma
megnőtt.* A szabad iskolaválasztás – nagyon helyesen – lehetőséget ad arra,
hogy a szülő ott taníttassa a gyermekét, ahol azt a legjobbnak látja. *

*Az állam feladata az lenne ezen a területen, hogy minőségi oktatást,
vagyis a lehető legjobb iskolát biztosítsa ezekben a leszakadó
kistérségekben is. *

*A tanárok számára kiegészítő juttatásokat kellene adni, így vonzóvá
válhatna a hátrányos helyzetű gyermekek tanítása. Az is fontos volna, hogy
új (nem frontális) tanításai módszerek segítségével emeljék az oktatás
színvonalát.*

*– Napjainkban még azok a fiatalok is nehezen jutnak lakáshoz, akik nem
nevezhetők szegénynek. Hogyan lehetne megfelelő lakáshoz juttatni a
hátrányos helyzetű embereket?*

– *Nagy szükség volna olcsó, alacsony rezsijű önkormányzati bérlakásokra.
Így azok, akik nyomorban élnek, tehetnének egy kicsi, mégis jelentős lépést
felfelé. *Sajnos a legtöbb önkormányzat nem épít és nem ad ki ilyen
lakásokat.

*– Visszatérve a tarnabodi példához: Vecsei Miklós, a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat alelnöke egyszer azt mondta, hogy bár természetesen az
anyagiakra is nagy szükség van ezen a területen, de talán még ennél is
fontosabb az elkötelezett emberek munkája.*

– Egyetértek, én is úgy gondolom, hogy *nagyon sok cigány családnak
mindenekelőtt egy segítő emberre volna szüksége. Aki például a hivatalos
ügyeiket intézi.* *Az átlagos cigányember sokszor nem is érti a hivatalos
levelek nyelvezetét. Munkakeresésnél, szerződéskötésnél, vagy akár egy
kórház felkeresésénél is szükségük lenne egy mentorra. **Esztergomban volt
egy hatgyerekes roma édesanya, aki dolgozott, mégis állandóan adóságokkal
küzdött. Egyszer valaki leült vele, hogy írják össze a kiadásait és a
bevételeit. Kiderült, hogy ez az asszony a hétköznapokban sokkal több
kiadást tervezett, mint bevételt. Ezt az aránytalanságot csak úgy tudta
megoldani, hogy egy új kölcsönből kifizette az előzőt. Ez az édesanya
életében először ekkor szembesült azzal, hogy másképpen kellene
megterveznie a család havi költségvetését.*

A magam részéről mindig azt szoktam javasolni,ha van a környezetünkben
hátrányos helyzetű család, akkor keressük fel őket, ismerkedjünk meg velük,
alakítsunk ki velük jó kapcsolatot.

Ha egy kicsit rálátunk az életükre, akkor már sokkal hatékonyabban tudunk
nekik segíteni.

*– Az említett tanácskozáson a droghasználatról is szó volt. Miért
érintettek ebben a romák különleges módon?*

– Ennek fő oka az lehet, hogy *a roma családok nagy részét nem védi
kultúrából, hagyományokból, értékekből, hitből, emberi kapcsolatokból szőtt
erős védőháló.* Ezért a modern társadalmat veszélyeztető negatív jelenségek
is fokozottabban érintik őket. Ezzel rokon jelenség, hogy a* tárgyak
esetében is a leggiccsesebbre esik a választásuk, mert nem volt lehetőségük
tájékozódni a művészeti kérdésekben. A vallásnál is ezt látjuk: ha szép a
zene, jó a hangulat, az már elég a számukra; nem fontos nekik, hogy az
adott vallás milyen tartalmú, van-e mélyebb történelmi gyökere. A
keresztnevekkel is ez a helyzet: nincsenek példaképeik vagy bibliai
eszményeik, ezért választanak nevet a legutóbbi filmsorozatból. A gyenge
kulturális háló miatt könnyebb befolyásolni őket.*

*– Mi lehet itt a megoldás?*

– *A hit szerepe nagyon fontos lehet.* *Esztergomban volt egy fiatalember,
aki hatodikos általános iskolásként hagyta abba a tanulást. Szegénységben
élt, de nagyon vágyott arra, hogy neki is jó holmija legyen, ezért ruhákat,
cipőket lopott. Hamar rátalált a kábítószerre, fogyasztó és díler is lett.
Rövidebb időszakokra börtönbe is került, a házassága szétesett, az
egészsége is megroppant, úgy lefogyott, hogy szinte csont és bőr lett.
Édesapja egy jószívű, mélyen vallásos ember volt. Egyszer a fiú arra ért
haza, hogy az apja térden állva imádkozott érte. Ez annyira megrendítette,
hogy hajlandó volt elmenni az apjával a templomba. Később egy cursillós
hétvégén is részt vett, bár mint később elmondta, nem is tudott a
szövegekre figyelni. Akkor sem értett sok mindent, amikor a csoport bement
a kápolnába. Ő is letérdelt, nézte az oltár fölött függő feszületet, és úgy
hallotta, hogy Krisztus azt mondja neki: szeretlek téged és fel akarlak
emelni. Úgy érezte, hogy Jézus lelép a keresztről, odamegy hozzá és
megöleli. Ettől kezdve nem kábítószerezett, és még csak rá sem gyújtott. Ez
négy éve történt. Azóta elvégezte a nyolc osztályt, jogosítványt szerzett,
esti iskolába jár, lett új családja, és elkezdett dolgozni. *

A szabadulás lényege az ember szívében történik. Ha a szívünk megtelik,
akkor nincs szükségünk pótszerre ahhoz, hogy boldogok legyünk.

*– A szakértők szerint manapság a dizájnerdrogok jelentik a legfőbb
veszélyt. Mi ennek az oka?*

– Ezeket a szereket nem azért használják a fiatalok, hogy „fölpörögjenek”.
Sok roma fiatalnak nincs jövőképe, nem látják, hogy a jelenlegi rossz
helyzetükből hogyan tudnának kikerülni. A drog számukra pusztán arra kell,
hogy legalább egy rövid időre megfeledkezhessenek mindarról, amiben élnek.
Nyugodtan* nevezhetjük ezt nyomordrognak is. Kassa környékén, de hazánkban
is sokfelé szörnyű pusztítást végeznek ezek a szerek.*

*– Mit tehet az Egyház, a hívő ember azért, hogy az imént említett új
Trianont elkerüljük?*

– *Az Egyház és a hívő emberek** is nagyon lomhák, nehezen nyitnak a romák
felé.*

Nagy a szakadék a romák és a nem romák között, mégis alig vagy túlságosan
lassan teszünk ennek áthidalásáért. Pedig ezt a szakadékot a nem romák
sokkal könnyebben átlépik, mint a romák.

A papok, a hitoktatók és a hívő emberek még könnyebb helyzetben vannak. *A
papokat szívesen, tisztelettel fogadják a cigány családok, nyitottak az
imádságra, az áldásra. A kapu tehát nyitva van.* Nem úgy kell a romák
evangelizációjához hozzáállni, hogy bent ülünk a plébánián, és várjuk, hogy
eljöjjenek. A többségi társadalom évszázadok óta kötődik a templomhoz, de *a
romák hagyományaiban soha nem szerepelt a templomba járás*. *Meg kell
teremtenünk az Egyház cigányok számára is vonzó arcát. *

Az utolsó órában vagyunk, *most még van lehetőség arra, hogy változtassunk
a helyzeten.* *Ha nem tesszük meg, akkor ketté fog szakadni ez az ország,
amely közös hazánk.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200606/9de429ef/attachment.html>