[Grem] Eucharisztia, középkor, skolasztikus filozófia / a Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontjának vezetője

2020. Júl. 19., V, 18:36:13 CEST

 Az eucharisztia egy ép ésszel szinte felfoghatatlan misztérium

*A keresztény kultúra köszöni, jól érzi magát – fogalmazott *a
Vasárnap.hu-nak adott interjújában* Klima Gyula, a Magyarságkutató Intézet
Eszmetörténeti Kutatóközpontjának vezetője. Az eucharisztia misztériumáról,
a középkori keresztény Európa máig velünk élő hitéről és műveltségéről
beszélgettünk vele.*

*– A koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztották a budapesti
Eucharisztikus Kongresszust, ahogyan az ön által szervezett, ahhoz
kapcsolódó nemzetközi konferenciát is. Ha már így alakult, beszéljünk róla:
mi a témája, meghívott előadói milyen kérdésekre keresik a választ?*

– A konferencia témája* az eucharisztia – vagyis az oltáriszentség, a
szentáldozás*, vagy ahogy a protestáns felekezetekben ismert: az úrvacsora
– teológiája és metafizikája. *A konferencia résztvevői elsősorban a
nagyskolasztika gondolkodásának nemzetközi szakértői, filozófusok és
teológusok lesznek, akik a kereszténység eme központi rítusával
kapcsolatban felmerülő kérdéseket feszegetik történeti és kortárs elméleti
szempontból*, összhangban a kongresszus fő célkitűzésével: azzal, hogy
ezeken a kérdéseken keresztül a misztérium és hozzá való viszonyunk mélyebb
megértésére jussunk.

Ha ugyanis belegondolunk, a rítus valóban egy szinte ép ésszel
felfoghatatlan misztérium elé állít bennünket, különösen az eredeti
katolikus ortodoxia szerinti felfogásában, amely szerint *a bor és az ostya
„színei”, azaz érzékelhető tulajdonságai alatt Krisztus valódi teste és
vére van jelen.*

Ily módon az eucharisztia az emberré lett Istennel, Krisztussal való
egyesülés szentsége, a lehető legbensőségesebb módon, testi
szubsztanciájának elsajátításával.

* <https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Klima-Gyula-2-scaled.jpg>*

*Klima Gyula, a Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontjának
vezetője* (Forrás: Magyarságkutató Intézet)

Itt azonnal kérdésekbe botlunk: Mi az a *„testi szubsztancia”,* amelyet itt
„elsajátítunk”? A pap azt mondja *„Krisztus teste”,* de Krisztus teste egy
emberi test, és amit kapunk, az szemlátomást csak egy darab ostya. Persze
nem akármilyen, hanem átváltoztatott ostya. De mi változott benne?
Szemlátomást semmi. Külsőre pont olyan, mint a megszentelés előtt.

Pusztán az, hogy nincs szemmel látható változás, nem jelenti azt, hogy
nincs semmi változás.

Éppen azért hívjuk ezt a változást* transzszubsztanciációnak,
átlényegülésnek, mert az ostya és a bor lényegükben, szubsztanciájukban
változnak meg, és nem* *érzékelhető tulajdonságaikban, *mint amilyen a
szín, alak vagy az íz. Ám ez már aztán igazán misztikussá teszi a dolgot:
hogyan lehetséges, hogy Krisztus testének szubsztanciája „helyet cseréljen”
az ostya és a bor szubsztanciájával?

Hogyan lehetne egy emberi test az ostya és a bor „színei” alatt?

Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkoztak *a középkor nagy teológusai, mint
például Aquinói Tamás, Bonaventura, Genti Henrik, Duns Scotus, vagy William
Ockham, és a felmerülő kérdések megválaszolása során nemegyszer radikálisan
átalakították az addig uralkodó, főként arisztotelészi metafizika
alapfogalmait.*

Márpedig ha alapfogalmakhoz nyúlunk, egész gondolatrendszerek változnak
meg. Gondoljunk például arra, hogy micsoda változást jelentett a matematika
történetében a *nem-euklideszi geometriák* bevezetése, ami nem lett volna
lehetséges az egyenes vonal és a párhuzamosság alapfogalmának
újraértelmezése nélkül – és ami aztán az egész *téridő-koncepciónk*
megváltozásához vezetett az általános *relativitáselméletben*.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Simon_ushakov_last_supper_1685.jpg>

Szimon Fjodorovics Usakov: A tizenkét apostol Jézus Krisztussal (Forrás:
Wikipedia.org)
A konferencia résztvevői tehát a puszta spekulatív, metafizikai kérdéseken
túl azt is megvizsgálják, hogy ezek a történelmi fogalmi változások hogyan
vezettek a késő-középkor és a kora-újkor radikálisan különböző
fogalomrendszereihez, amelyek aztán a* higgadt skolasztikus disputákon túl
előbb ideológiai csetepatékhoz vezettek a hitvitákban, majd később igazán
késhegyre menő fegyveres konfliktusokhoz is a vallásháborúkban.*

Így lesz ez a konferencia a *Magyarságkutató Intézet* tavaly november óta
általam igazgatott *Eszmetörténeti Kutatóközpontjának* egyik fő kutatási
programjának – amely *Az univerzálé vitáktól a vallásháborúkig *címet
viseli *–* nyitó aktusa.

*– A jelen kor embere a középkor világát a romantika kora óta bizonyos
műveken keresztül – legyen az historizáló építészet vagy regény – ismerheti
meg. Mennyire téves, mennyire csalóka az a kép, ami a középkor emberéről és
társadalmáról él bennünk ezek nyomán?*

– A napokban egy kedves történész kollégám elmesélte egy szóbeli
vizsgáztatási élményét. Az ifjú vizsgázó a következő lendületes mondattal
kezdte feleletét: *„A középkor, mint tudjuk, sötét volt.”* Ez szinte
mindent elmond a „modern” kor „középkor”-felfogásáról. A „modern” ember
ehhez képest talán egy kicsit visszahökken, ha belegondol, hogy

*a „középkori” emberek *egyáltalán nem tekintették, sőt nem is tekint*het*ték
magukat „középkorinak”.

Hiszen valami csak akkor van középen, ha valami két szélső között van, de a
„középkoriak” csak úgy gondolhattak magukra, mint akik a régiek (*antiqui*)
után jövő, és az ő tradíciójukat folytató jelenkoriak (*moderni*). Tehát,*
a maguk korában ők voltak a modernek.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Antiókhia-ostroma-1490-scaled.jpeg>

Antiókhia ostroma, 1490 (Forrás: Wikipedia.org)

Ők csak a későbbi, reneszánsz, humanista, sőt, inkább a még későbbi,
felvilágosodás-kori szempontból kerültek „középre”, az antikvitás és a
„modern kor” közé, mely utóbbi éppenséggel a megelőző generációk *tradíciójának
tagadásával* *definiálta önmagát* – gondoljunk csak arra, hogy *Descartes*
hogyan jellemezte mindazt, amit jezsuita iskolájában tanulhatott, vagy arra
az általánosan megvető tónusra, amellyel az „újkori” gondolkodók a
„középkoriakat” illették.

Itt nyílt tehát egy új törésvonal, amely egyáltalán felvethette egy
„középkor” ötletét.

Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor *gyakorlatilag minden, amit a „modern
kor” a „középkorról” tart, alapvetően elhibázott*. *A „középkor” *nem
közép-kor, hanem *az európai kultúra többé-kevésbé töretlen, szerves
fejlődésének utolsó szakasza, amelynek felbomlása a vallásháborúk korától a
forradalmak és világháborúk korán át a jelenkor „cancel culture”
törekvéseiig vezet.*

*Ez az a modernitás, amihez képest a „középkor” egy közép-kor, egy közbülső
korszak, az antikvitás elsősorban görög-római civilizációjára épülő európai
kereszténység kora.*

*– Ezek szerint sokkal több fonál köt minket az antikvitáshoz és a
középkori kultúrához, mint ahogy azt korábban gondoltuk? Mi a „cancel
culture”, és hova vezet – a megszakadó európai keresztény műveltséghez?*

– *Természetesen az eszmék és általában a kultúra történetében nem
lehetséges az abszolút és teljes szakítás az előzményekkel, hiszen minden
generáció az előzők által megteremtett szellemi és tárgyi körülmények
között nő fel, még akkor is,ha az adott körülmények éppenséggel egy még
korábbi generáció által teremtett körülmények lebontásában állnak.*

<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/photo-1591698647510-4a554c7f1c40-scaled.jpg>

Winston Churchill, „a rasszista” meggyalázott szobra Londonban, 2020.
(Forrás: Unsplash.com)

*Persze egy szinte totális degeneráció még így is lehetséges, például
valamilyen természetes vagy mesterségesen előidézett globális katasztrófa
nyomán, hiszen a legtöbb apokaliptikus sci-fi ilyen lehetőségekről szól, de
valójában általában csak valamilyen részleges eszme-kultúra-érték-rombolás
folyik, amely néhány esetben jót is tehet, mint a kertnek a gyomlálás, vagy
a szervezetnek egy operáció, ha valamilyen már kártékonyan burjánzó
eszmerendszerről van szó.*

*A baj az, amikor egy ilyen „megújulás” örve alatt letaroljuk a kertet,
vagy kivágjuk az egészséges szerveket is, magyarán, ha kidobjuk a gyereket
a fürdővízzel – csak hogy egy kicsit keverjem a metaforákat.*

*Márpedig a modernitással ez lett az „új normális” – „the new normal” :
vesszen a régi, jöjjön az új („out with the old, in with the new”). * Pedig
attól, hogy valami újabb, nem feltétlenül jobb, kivált, ha az újdonsága
kizárólag abban áll, hogy gátlástalanul veszejti ami régi, azért, mert régi.

Éppenséggel *erről szól napjaink Amerikájának szobordöntögetős „cancel
culture”-ja.* Az angol „cancel” szót manapság mindenki elsősorban a
repülőtereken tanulhatta meg: *„your flight is canceled”* – a járata
törölve. De újabban nem csak járatokat, eseményeket vagy szerződéseket
lehet törölni, hanem személyeket is, és nem csak aktuális élő személyeket,
hanem történelmieket is, és velük együtt az ideákat, amelyeket – állítólag
– reprezentálnak.

*Ha mindezt egy erőszakos csőcselék műveli, akkor ez már nem csak „a törlés
kultúrája”, hanem inkább a kultúra törlése.*

Talán éppen ebben a tekintetben sokat tanulhat modern korunk abból a
történetből, hogy a szubtilis akadémiai viták hogyan torzulhatnak először
ideologikus vagdalkozássá, és végül brutális fizikai konfliktussá. De hogy
kicsit konkrétabban válaszoljak a két utolsó kérdésre:

A „keresztény kultúra” részben már alaposan megszakadt, de másrészben *köszöni,
jól érzi magát*.

Talán az egyre inkább értékőrző hajlamú közép-európai társadalmakban
„hivatalosan” is egyre inkább, de egyebütt is mindenféle informális
szociális hálózatokon keresztül úgyszintén. Amelyeket persze segítenek az
egyházi és állami, politikai intézményes formák is, de amelyek nem
feltétlenül azonosak ezekkel. Végül, hogy mi jön ki mindebből, azt csak a
Jóisten tudja.

Nekünk mindenesetre az a dolgunk, hogy még ha eltérő vagy ellentétes
véleményeink is vannak arról, hogy melyek a leghelyesebb cselekvési és
gondolati alternatíváink,

próbáljunk meg legalább szót érteni, és észérvekkel finomítsuk az
álláspontjainkat, ahelyett, hogy a „cancel culture” először virtuális,
aztán fizikai bunkósbotjaihoz folyamodnánk.

*– Visszatérve a közös gyökerekhez: mennyire rekonstruálható a középkor
szellemisége, és azon belül a Magyar Királyságé, melyet a hódoltság
elpusztított?*

– *Hála Istennek még nem égettek el minden könyvet, nem törtek össze minden
szobrot, nem hasítottak fel minden festményt, nem pervertáltak minden
egyetemet – ugyan sokat sikerült –, és nem égettek le minden templomot –
lehetséges, hogy „csak” az egyik legikonikusabbat, a Notre Dame-ot, de
újabban Amerikában is egyre több katolikus templom ég…*

Sőt, zagyva korunkban, a mindenféle történelmi amnéziát sürgető trendek
dacára egy rakás, gyakran egészen meglepő területen* virágzik a középkor
szellemiségének kutatása.*

Az igazán „meglepő” esetekre hoznék két példát a saját kompetenciám, a
filozófia területéről*. A modern kor filozófiájának – Kant nyomán a logikai
pozitivista és a modern analitikus filozófiai mozgalomban kicsúcsosodó –
egyik fő „vívmánya” az volt, hogy a metafizikát végérvényesen és
visszavonhatatlanul az emberi elme törekvéseinek legsötétebb zsákutcájának
minősítette.*

*E felfogás szerint ugyanis* *a tradicionális, skolasztikus
metafizika* *nemcsak
hogy hamis, hanem egyszerűen értelmetlen.*

<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Percier_et_Fontaine_004.jpg>

Percier et Fontaine: Napóleon érkezése a Notre-Dame-i székesegyházba, ahol
császárrá koronázzák. (1804) (Forrás: Wikipedia.org)

Ez volt a helyzet a 20. század vége felé, amikor viszont, éppenséggel az
analitikus filozófia berkeiben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy mindennek az
„értelmetlenségnek” van analitikus eszközökkel – az úgynevezett *kvantifikált
modális logikával *– is precízen megragadható „veleje”.

Mindez végülis arra futott ki, hogy *az „analitikus metafizika” terminus,
amely **pár évtizeddel korábban nevetségesen hangzott volna*, *ma már egy
elismert kutatási terület, és elfogadott munkaköri leírás*. De ebben a
században *ez már oda is vezetett, hogy a skolasztikus Arisztoteliánus
„hülémorfista” (anyag-forma alapú) metafizika, az egyik legintenzívebben
kutatott terület, ahol a modern szerzők mellett Aquinói Tamás, Duns Scotus,
William Ockham, illetve Jean Buridan a legnagyobb tekintélyek.*

Másik példa: *A skolasztikus logika **már a humanistáktól fogva az újkor
talán legkedveltebb gúnytárgya volt*. Ez végül a skolasztikus diszciplína
szinte teljes elfelejtéséhez vezetett, amelyet minden tekintetben
meghaladni és tökéletesen pótolni látszott a modern szimbolikus logika.*
Ámde az utóbbi időkben, felismerve a szimbolikus logika sztenderd
megközelítésének inherens korlátait az élő emberi beszéd és gondolkodás
reprezentációjában, a mesterséges intelligencia kutatásoktól még tovább
hajtva felmerült az igény egy olyan „természetes logika” megalkotására,
amely pontosan a skolasztikus logika szemszögéből közelíti meg a
természetes nyelvi gondolkodást és annak lehetséges gépi modellezését.*

Mindezek persze, meglehetősen elvont, specializált témák. De egyrészt éppen
ezeknek meglepően konkrét, gyakorlati következményei is vannak – a
hülémorfizmusnak a lélektanban és gyógyászatban, a mesterséges
intelligenciának meg *mindenhol –*, másrészt, éppen ezek demonstrálják a
legjobban, hogyaz újkor társadalmi, ideológiai és intellektuális
forradalmai túl gyakran öntötték ki a gyereket a fürdővízzel, ami persze
más területekre is érvényes.

Erről a témáról épp májusban jelent meg egy texasi elektromérnök
professzorral közösen írt cikkünk <https://rdcu.be/b4wmM>*„A mesterséges
intelligencia és természetes határai”*, amelyben Aquinói Tamás egy érve
alapján jelöljük ki a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságának
bizonyos elvi határait.

Mindazonáltal, hogy visszatérjek az eredeti kérdésre, a középkori
mentalitás természetesen igen sok tekintetben megismerhető, sőt nagyon sok
tekintetben inspiráló lehet a mi korunk szellemi életében.

Hogy ezen belül a középkori magyarság szellemi életéről mit tudhatunk meg,
ez még nagyon sok tekintetben nyitott kérdés.

<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Padovai-egyetem-részlet-Forrás-Wikipedia.org_-scaled.jpg>

*A középkori „idea-céhek” az egyetemek voltak. Padovai egyetem épületének
udvara*. (Forrás: Wikipedia.org)

*A Magyar Királyság eleve, hogy úgy mondjam, „fáziskéséssel” indult. A
magyar államalapítás éveiben nyugaton már virágzott a kolostori kultúra, és
nem sokkal később a katedrális iskolák és az egyetemek lettek az
intellektuális élet központjai, akkorra, amikorra Magyarországot éppen a
tatárjárás vetette vissza. Magyarország azonban meglepően gyorsan
felzárkózott. Nagy Lajos alatt Pécsett már egyetemünk is volt, és Zsigmond
alatt, különösen a konstanzi zsinattal, Magyarországnak meghatározó szerep
jutott Európa szellemi életében. És aztán persze jött Mohács…*

*Végülis, amiben Magyarország igazán „fáziskésésben” volt Európával
szemben, az a városiasodás volt.*

*Márpedig városok nélkül nincsenek egyetemek, amelyek a középkor
„idea-céhei” voltak és egyetemek nélkül nincs pezsgő intellektuális élet.*

*Ez persze nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne lett volna egy művelt,
gondolkodó „értelmiségi” réteg. De hogy ez pontosan hol és hogyan működött,
az nyilván sok tekintetben különbözött a nyugati „modelltől”.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Ulrich_Richental-Zsigmond_bevonulása_a_konstanzi_zsinatra.jpg>

Ulrich Richental: Zsigmond bevonulása a konstanzi zsinatra birodalmi és
magyar trombitások körében (Forrás: Wikipedia.hu)

*– A források alapján lehet-e tudni valamit arról, hogy volt-e eltérés a
magyar és a nyugat-európai gondolkodásban, elképzelésekben, eszmékben és
azok megvalósulása között? *

– Nagyon remélem, hogy lehet. Ez az Eszmetörténeti Kutatóközpont másik fő
kutatási területe. Azért nem akarok erről a kérdésről elhamarkodott
kijelentéseket tenni, mert *a kutatás még nagyon kezdeti fázisban, a
forráskutatás fázisában van. Mindenesetre annyi világos, hogy a magyar
királyság fentemlített „fáziskésése” a nyugatiakhoz képest furcsa
diszkrepanciákat eredményezett, amelyeknek aztán további fontos
következményei voltak az újkori fejleményekben is.*

*Tóth Gábor*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_2123865577576598316_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200719/d5747343/attachment.html>