<div dir="ltr">
<div><h2>Az eucharisztia egy ép ésszel szinte felfoghatatlan misztérium</h2>
</div>
<div><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/D_KOS20140824008-1024x680.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="313"></div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> keresztény kultúra </span>köszöni, jól érzi magát –
fogalmazott </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a Vasárnap.hu-nak adott interjújában</span><b> Klima Gyula, a
Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontjának vezetője. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az
eucharisztia misztériumá</span>ról, a középkori keresztény Európa máig velünk
élő hitéről és műveltségéről beszélgettünk vele.</b></span></p>
</div>
<div>
<p> </p>
<p><b>– A koronavírus-járvány miatt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> 2021-re halasztották </span>a
budapesti Eucharisztikus Kongresszust, ahogyan az ön által szervezett,
ahhoz kapcsolódó nemzetközi konferenciát</span> is. Ha már így alakult,
beszéljünk róla: mi a témája, meghívott előadói <span style="background-color:rgb(208,224,227)">milyen kérdésekre
keresik a választ?</span></b></p>
<p>– A konferencia témája<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az <i>eucharisztia</i> – vagyis az
oltáriszentség, a szentáldozás</b></span>, vagy ahogy a protestáns felekezetekben
ismert: az úrvacsora – teológiája és metafizikája. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A konferencia
résztvevői elsősorban a nagyskolasztika gondolkodásának nemzetközi
szakértői, filozófusok és teológusok lesznek, akik a kereszténység eme
központi rítusával kapcsolatban felmerülő kérdéseket feszegetik
történeti és kortárs elméleti szempontból</b></span>, összhangban a kongresszus fő
célkitűzésével: azzal, hogy ezeken a kérdéseken keresztül a misztérium
és hozzá való viszonyunk mélyebb megértésére jussunk.</p>
<p>Ha ugyanis belegondolunk, a rítus valóban egy szinte ép ésszel
felfoghatatlan misztérium elé állít bennünket, különösen az eredeti
katolikus ortodoxia szerinti felfogásában, amely szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a bor és az
ostya „színei”, azaz érzékelhető tulajdonságai alatt <i>Krisztus</i> valódi teste és vére van jelen.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Ily módon az eucharisztia az emberré lett Istennel, Krisztussal való
egyesülés szentsége, a lehető legbensőségesebb módon, testi
szubsztanciájának elsajátításával.</p>
</blockquote>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_117750" style="width:1010px"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Klima-Gyula-2-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Klima-Gyula-2-1024x682.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="314"></a></b></span><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-117750"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Klima Gyula, a Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontjának vezetője</b></span> (Forrás: Magyarságkutató Intézet)</p></div>
<p>Itt azonnal kérdésekbe botlunk: Mi az a <i>„testi szubsztancia”,</i> amelyet itt „elsajátítunk”? A pap azt mondja <i>„Krisztus teste”,</i>
de Krisztus teste egy emberi test, és amit kapunk, az szemlátomást csak
egy darab ostya. Persze nem akármilyen, hanem átváltoztatott ostya. De
mi változott benne? Szemlátomást semmi. Külsőre pont olyan, mint a
megszentelés előtt.</p>
<blockquote>
<p>Pusztán az, hogy nincs szemmel látható változás, nem jelenti azt, hogy nincs semmi változás.</p>
</blockquote>
<p>Éppen azért hívjuk ezt a változást<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> <i>transzszubsztanciációnak</i>,
átlényegülésnek, mert az ostya és a bor lényegükben, szubsztanciájukban
változnak meg, és nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>érzékelhető tulajdonságaikban, </b></span>mint amilyen a
szín, alak vagy az íz. Ám ez már aztán igazán misztikussá teszi a
dolgot: hogyan lehetséges, hogy Krisztus testének szubsztanciája „helyet
cseréljen” az ostya és a bor szubsztanciájával?</p>
<blockquote>
<p>Hogyan lehetne egy emberi test az ostya és a bor „színei” alatt?</p>
</blockquote>
<p>Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkoztak <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a középkor nagy teológusai, mint <span style="background-color:rgb(255,242,204)">például </span><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Aquinói Tamás, Bonaventura</span>, Genti Henrik, Duns Scotus,</i> vagy <i>William Ockham,</i>
és a felmerülő kérdések megválaszolása során nemegyszer radikálisan
átalakították az addig uralkodó, főként arisztotelészi metafizika
alapfogalmait.</b></span></p>
<p>Márpedig ha alapfogalmakhoz nyúlunk, egész gondolatrendszerek
változnak meg. Gondoljunk például arra, hogy micsoda változást jelentett
a matematika történetében a <i>nem-euklideszi geometriák</i>
bevezetése, ami nem lett volna lehetséges az egyenes vonal és a
párhuzamosság alapfogalmának újraértelmezése nélkül – és ami aztán az
egész <i>téridő-koncepciónk</i> megváltozásához vezetett az általános <i>relativitáselméletben</i>.</p>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_118232" style="width:968px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Simon_ushakov_last_supper_1685.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Simon_ushakov_last_supper_1685.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="341"></a><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-118232">Szimon Fjodorovics Usakov: A tizenkét apostol Jézus Krisztussal (Forrás: Wikipedia.org)</p></div>
<div>A konferencia résztvevői tehát a puszta spekulatív, metafizikai
kérdéseken túl azt is megvizsgálják, hogy ezek a történelmi fogalmi
változások hogyan vezettek a késő-középkor és a kora-újkor radikálisan
különböző fogalomrendszereihez, amelyek aztán a<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> higgadt skolasztikus
disputákon túl előbb ideológiai csetepatékhoz vezettek a hitvitákban,
majd később igazán késhegyre menő fegyveres konfliktusokhoz is a
vallásháborúkban.</b></span></div>
<blockquote>
<p>Így lesz ez a konferencia a <i>Magyarságkutató Intézet</i> tavaly november óta általam igazgatott <i>Eszmetörténeti Kutatóközpontjának</i> egyik fő kutatási programjának – amely <i>Az univerzálé vitáktól a vallásháborúkig </i>címet viseli <i>–</i> nyitó aktusa.</p>
</blockquote>
<p><b>– A jelen kor embere a középkor világát a romantika kora óta
bizonyos műveken keresztül – legyen az historizáló építészet vagy regény
– ismerheti meg. Mennyire téves, mennyire csalóka az a kép, ami a
középkor emberéről és társadalmáról él bennünk ezek nyomán?</b></p>
<p>– A napokban egy kedves történész kollégám elmesélte egy szóbeli
vizsgáztatási élményét. Az ifjú vizsgázó a következő lendületes
mondattal kezdte feleletét: <i>„A középkor, mint tudjuk, sötét volt.”</i>
Ez szinte mindent elmond a „modern” kor „középkor”-felfogásáról. A
„modern” ember ehhez képest talán egy kicsit visszahökken, ha
belegondol, hogy</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a „középkori” emberek </b></span>egyáltalán nem tekintették, sőt nem is tekint<i>het</i>ték magukat „középkorinak”.</p>
</blockquote>
<p>Hiszen valami csak akkor van középen, ha valami két szélső között
van, de a „középkoriak” csak úgy gondolhattak magukra, mint akik a
régiek (<i>antiqui</i>) után jövő, és az ő tradíciójukat folytató jelenkoriak (<i>moderni</i>). Tehát,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a maguk korában ők voltak a modernek.</b></span></p>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_118080" style="width:887px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Antiókhia-ostroma-1490-scaled.jpeg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Antiókhia-ostroma-1490-1024x966.jpeg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="444"></a><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-118080">Antiókhia ostroma, 1490 (Forrás: Wikipedia.org)</p></div>
<p>
Ők csak a későbbi, reneszánsz, humanista, sőt, inkább a még későbbi,
felvilágosodás-kori szempontból kerültek „középre”, az antikvitás és a
„modern kor” közé, mely utóbbi éppenséggel a megelőző generációk <i>tradíciójának tagadásával</i> <i>definiálta önmagát</i> – gondoljunk csak arra, hogy <i>Descartes</i>
hogyan jellemezte mindazt, amit jezsuita iskolájában tanulhatott, vagy
arra az általánosan megvető tónusra, amellyel az „újkori” gondolkodók a
„középkoriakat” illették.</p>
<blockquote>
<p>Itt nyílt tehát egy új törésvonal, amely egyáltalán felvethette egy „középkor” ötletét.</p>
</blockquote>
<p>Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>gyakorlatilag <i>minden</i>,
amit <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a „modern kor” </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a „középkor</span>r<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ól” tart,</span> alapvetően<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> elhibázott</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A
„középkor” </b></span>nem közép-kor, hanem <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az európai kultúra többé-kevésbé
töretlen, szerves fejlődésének utolsó szakasza, amelynek felbomlása a
vallásháborúk korától a forradalmak és világháborúk korán át a jelenkor <i>„cancel culture”</i> törekvéseiig vezet.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ez az a modernitás, amihez képest <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a „középkor” </span>egy közép-kor, egy
közbülső korszak, az antikvitás elsősorban görög-római civilizációjára
épülő <span style="background-color:rgb(255,242,204)">európai kereszténység kora.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p><b>– Ezek szerint sokkal több fonál köt minket az antikvitáshoz
és a középkori kultúrához, mint ahogy azt korábban gondoltuk? Mi a
„cancel culture”, és hova vezet – a megszakadó európai keresztény
műveltséghez?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Természetesen az eszmék és általában a kultúra történetében nem
lehetséges az abszolút és teljes szakítás az előzményekkel, hiszen
minden generáció az előzők által megteremtett szellemi és tárgyi
körülmények között nő fel, még akkor is,ha az adott körülmények éppenséggel egy még korábbi generáció által teremtett körülmények lebontásában állnak.</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_118233" style="width:644px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/photo-1591698647510-4a554c7f1c40-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/photo-1591698647510-4a554c7f1c40-683x1024.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="125" height="188"></a><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-118233">Winston Churchill, „a rasszista” meggyalázott szobra Londonban, 2020. (Forrás: Unsplash.com)</p></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Persze<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egy szinte totális degeneráció </span>még így is lehetséges, például
valamilyen természetes vagy mesterségesen előidézett globális
katasztrófa nyomán, hiszen a legtöbb apokaliptikus <i>sci-fi</i> ilyen lehetőségekről szól, de valójában általában csak valamilyen részleges <i>eszme-kultúra-érték-rombolás</i>
folyik, amely néhány esetben jót is tehet, mint a kertnek a gyomlálás,
vagy a szervezetnek egy operáció, ha valamilyen már kártékonyan burjánzó
eszmerendszerről van szó.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A baj az, amikor egy ilyen „megújulás” örve alatt letaroljuk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
kertet,</span> vagy kivágjuk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az egészséges szerveket</span> is, magyarán, ha kidobjuk a
gyereket a fürdővízzel – csak hogy egy kicsit keverjem a metaforákat.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Márpedig a modernitással ez lett az „új normális” – <i>„the new normal” </i>: vesszen a régi, jöjjön az új (<i>„out with the old, in with the new”</i>)<i>.</i>
</b></span> Pedig attól, hogy valami újabb, nem feltétlenül jobb, kivált, ha az
újdonsága kizárólag abban áll, hogy gátlástalanul veszejti ami régi,
azért, mert régi.</p>
<p>Éppenséggel <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>erről szól napjaink Amerikájának szobordöntögetős „cancel
culture”-ja.</b></span> Az angol „cancel” szót manapság mindenki elsősorban a
repülőtereken tanulhatta meg: <i>„your flight is canceled”</i> – a
járata törölve. De újabban nem csak járatokat, eseményeket vagy
szerződéseket lehet törölni, hanem személyeket is, és nem csak aktuális
élő személyeket, hanem történelmieket is, és velük együtt az ideákat,
amelyeket – állítólag – reprezentálnak.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha mindezt egy erőszakos csőcselék műveli, akkor ez már nem csak <i>„a törlés kultúrája”</i>, hanem inkább a kultúra törlése.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Talán éppen ebben a tekintetben sokat tanulhat modern korunk abból a
történetből, hogy a szubtilis akadémiai viták hogyan torzulhatnak
először ideologikus vagdalkozássá, és végül brutális fizikai
konfliktussá. De hogy kicsit konkrétabban válaszoljak a két utolsó
kérdésre:</p>
<blockquote>
<p>A „keresztény kultúra” részben már alaposan megszakadt, de másrészben <i>köszöni, jól érzi magát</i>.</p>
</blockquote>
<p>Talán az egyre inkább értékőrző hajlamú közép-európai társadalmakban
„hivatalosan” is egyre inkább, de egyebütt is mindenféle informális
szociális hálózatokon keresztül úgyszintén. Amelyeket persze segítenek
az egyházi és állami, politikai intézményes formák is, de amelyek nem
feltétlenül azonosak ezekkel. Végül, hogy mi jön ki mindebből, azt csak a
Jóisten tudja.</p>
<p>Nekünk mindenesetre az a dolgunk, hogy még ha eltérő vagy ellentétes
véleményeink is vannak arról, hogy melyek a leghelyesebb cselekvési és
gondolati alternatíváink,</p>
<blockquote>
<p>próbáljunk meg legalább szót érteni, és észérvekkel finomítsuk az
álláspontjainkat, ahelyett, hogy a „cancel culture” először virtuális,
aztán fizikai bunkósbotjaihoz folyamodnánk.</p>
</blockquote>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Visszatérve a közös gyökerekhez: mennyire rekonstruálható a
középkor szellemisége, és azon belül a Magyar Királyságé, melyet a
hódoltság elpusztított?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hála Istennek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">még</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> égettek el minden<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> könyvet,</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> törtek össze
minden <span style="background-color:rgb(255,242,204)">szobrot, nem </span>hasítottak fel minden<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> festményt, nem </span>pervertáltak <i>minden</i> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyetemet</span> – ugyan sokat sikerült –, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> égettek le minden <span style="background-color:rgb(255,242,204)">templomot </span>– lehetséges, hogy „csak” az egyik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">legikonikusabbat, a <i>Notre Dame</i>-</span>ot, de újabban Amerikában is egyre több <span style="background-color:rgb(255,242,204)">katolikus templom</span> ég…</b></span></p>
<blockquote>
<p>Sőt, zagyva korunkban, a mindenféle történelmi amnéziát sürgető
trendek dacára egy rakás, gyakran egészen meglepő területen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> virágzik a
középkor szellemiségének kutatása.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Az igazán „meglepő” esetekre hoznék két példát a saját kompetenciám, a
filozófia területéről<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. A modern kor filozófiájának –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> Kant </span>nyomán a
logikai <span style="background-color:rgb(217,234,211)">pozitivista és a modern analitikus filozófiai mozgalomban
</span>kicsúcsosodó – egyik fő „vívmánya” az volt, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a metafizikát
</span>végérvényesen és visszavonhatatlanul <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az emberi elme törekvéseinek
</span>legsötétebb zsákutcájának minősítette.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>E felfogás szerint ugyanis</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a tradicionális, skolasztikus metafizika</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nemcsak hogy hamis, hanem egyszerűen értelmetlen.</b></span></p>
</blockquote>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_118216" style="width:951px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Percier_et_Fontaine_004.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Percier_et_Fontaine_004-1024x715.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="329"></a><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-118216">Percier et Fontaine: Napóleon érkezése a Notre-Dame-i székesegyházba, ahol császárrá koronázzák. (1804) (Forrás: Wikipedia.org)</p></div>
<p>
Ez volt a helyzet a 20. század vége felé, amikor viszont, éppenséggel az
analitikus filozófia berkeiben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy
mindennek az „értelmetlenségnek” van analitikus eszközökkel – az
úgynevezett <i>kvantifikált modális logikával </i>– is precízen megragadható „veleje”.</p>
<p>Mindez végülis arra futott ki, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az <i>„analitikus metafizika”</i>
terminus, amely<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pár évtizeddel korábban nevetségesen hangzott volna</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ma
már egy elismert kutatási terület, és elfogadott munkaköri leírás</b></span>. De
ebben a században <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ez már oda is vezetett, hogy a skolasztikus <i>Arisztoteliánus</i> <i>„hülémorfista” (anyag-forma alapú) metafizika</i>, az egyik legintenzívebben kutatott terület, ahol a modern szerzők mellett <i>Aquinói Tamás, Duns Scotus, William Ockham,</i> illetve <i>Jean Buridan</i> a legnagyobb tekintélyek.</b></span></p>
<p>Másik példa: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A skolasztikus logika </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már a humanistáktól fogva az újkor
talán legkedveltebb gúnytárgya volt</b></span>. Ez végül a skolasztikus
diszciplína szinte teljes elfelejtéséhez vezetett, amelyet minden
tekintetben meghaladni és tökéletesen pótolni látszott a modern
szimbolikus logika.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ámde az utóbbi időkben, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">felismerve a szimbolikus
logika sztenderd megközelítésének inherens korlátait az élő emberi
beszéd és gondolkodás reprezentációjában, a mesterséges intelligencia
kutatásoktól még tovább hajtva </span>felmerült az igény egy olyan „természetes
logika” megalkotására, amely pontosan a skolasztikus logika
szemszögéből közelíti meg a természetes nyelvi gondolkodást és annak
lehetséges gépi modellezését.</b></span><br>
<br>
Mindezek persze, meglehetősen elvont, specializált témák. De egyrészt
éppen ezeknek meglepően konkrét, gyakorlati következményei is vannak – a
hülémorfizmusnak a lélektanban és gyógyászatban, a mesterséges
intelligenciának meg <i>mindenhol –</i>, másrészt, éppen ezek demonstrálják a legjobban, hogyaz újkor társadalmi, ideológiai és intellektuális forradalmai túl
gyakran öntötték ki a gyereket a fürdővízzel, ami persze más területekre
is érvényes.</p><blockquote>
</blockquote>
<p>Erről a témáról épp májusban jelent meg egy texasi elektromérnök professzorral <a href="https://rdcu.be/b4wmM" rel="noopener noreferrer" target="_blank">közösen írt cikkünk </a><i>„A mesterséges intelligencia és természetes határai”</i>, amelyben Aquinói Tamás egy érve alapján jelöljük ki a mesterséges intelligencia alkalmazhatóságának bizonyos elvi határait. </p>
<p>Mindazonáltal, hogy visszatérjek az eredeti kérdésre, a középkori
mentalitás természetesen igen sok tekintetben megismerhető, sőt nagyon
sok tekintetben inspiráló lehet a mi korunk szellemi életében.</p>
<blockquote>
<p>Hogy ezen belül a középkori magyarság szellemi életéről mit tudhatunk meg, ez még nagyon sok tekintetben nyitott kérdés.</p>
</blockquote>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_118081" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Padovai-egyetem-részlet-Forrás-Wikipedia.org_-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Padovai-egyetem-részlet-Forrás-Wikipedia.org_-1024x647.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="298"></a><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-118081"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A középkori „idea-céhek” az egyetemek voltak. Padovai egyetem épületének udvara</b></span>. (Forrás: Wikipedia.org)</p></div>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Magyar Királyság<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> eleve, hogy úgy mondjam, „fáziskéséssel” indult. </span>A
magyar államalapítás éveiben nyugaton már virágzott a kolostori kultúra,
és nem sokkal később a katedrális iskolák és az egyetemek lettek az
intellektuális élet központjai, akkorra, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amikorra</span> Magyarországot<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> éppen a
tatárjárás vetette vissza. </span>Magyarország azonban meglepően gyorsan
felzárkózott. <i>Nagy Lajos</i> alatt Pécsett már egyetemünk is volt, és <i>Zsigmond </i>alatt, különösen a <i>konstanzi zsinattal</i>, Magyarországnak meghatározó szerep jutott Európa szellemi életében. <span style="background-color:rgb(234,209,220)">És aztán persze jött Mohács…</span></b></span> </p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Végülis, amiben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Magyarország </span>igazán <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„fáziskésésben”</span> volt Európával szemben, az a városiasodás volt.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Márpedig városok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül nincsenek</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyetemek, amelyek a középkor <i>„idea-céhei”</i></span> voltak és egyetemek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül nincs</span> pezsgő intellektuális élet.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ez persze nem jelenti </span>azt, hogy Magyarországon ne lett volna egy
művelt, gondolkodó „értelmiségi” réteg. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">De hogy ez pontosan hol és
hogyan működött, az nyilván sok tekintetben különbözött a nyugati
„modelltől”.</span></b></span></p>
<div id="m_2123865577576598316gmail-attachment_118215" style="width:792px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Ulrich_Richental-Zsigmond_bevonulása_a_konstanzi_zsinatra.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/07/Ulrich_Richental-Zsigmond_bevonulása_a_konstanzi_zsinatra.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="471" height="318"></a><p id="m_2123865577576598316gmail-caption-attachment-118215">Ulrich Richental: Zsigmond bevonulása a konstanzi zsinatra birodalmi és magyar trombitások körében (Forrás: Wikipedia.hu)</p></div>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> A források alapján lehet-e tudni valamit arról, hogy volt-e
eltérés a magyar és a nyugat-európai gondolkodásban, elképzelésekben,
eszmékben és azok megvalósulása között? </span></b></p>
<p>– Nagyon remélem, hogy lehet. Ez az Eszmetörténeti Kutatóközpont
másik fő kutatási területe. Azért nem akarok erről a kérdésről
elhamarkodott kijelentéseket tenni, mert <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a kutatás még nagyon kezdeti
fázisban, a forráskutatás fázisában van. Mindenesetre annyi világos,
hogy a magyar királyság fentemlített „fáziskésése” a nyugatiakhoz képest
furcsa diszkrepanciákat eredményezett, amelyeknek aztán további fontos
következményei voltak az újkori fejleményekben is.</b></span></p>
<p> </p>
<p><b>Tóth Gábor</b></p></div>
<div id="m_2123865577576598316DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_2123865577576598316_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>