[Grem] interjú Dabóczi Kálmánnal, a 72 Tanítv. Mozg. elnökével / Kőrössy L., k. Lttag

[Emoke Greschik]

 Dabóczi Kálmán, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke: Az evangéliumot nem
lehet karanténba zárni
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. július 14., kedd |
19:58
https://www.magyarkurir.hu/hirek/daboczi-kalman-hetvenket-tanitvany-mozgalom-elnoke-az-evangeliumot-nem-lehet-karantenba-zarni
Dabóczi Kálmán hétgyermekes édesapával, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom
elnökével a közösség jelenlegi célkitűzéseiről és a karanténidőszak
tanulságairól beszélgettünk a veszélyhelyzet visszavonása után.

*– Mondják, hogy a járványhelyzet végén egy megváltozott világba térünk
vissza. A gazdasági prognózisok tekintetében ez a változás látványos. De
vajon megváltoztak az emberek is?*

– Amikor először szembesültem a helyzet komolyságával, bevillant, hogy
talán ez lesz az a „világégés”, ami észhez térít bennünket, és esélyt ad,
hogy a sarkából kifordult világunk újra a normalitás irányába mozduljon el.
Azonban *– hála az emberek fegyelmezettségének és a határozott, felelős
döntéseknek – sikerült féken tartani a járvány első hullámát. De már ez a
pár hónap is szembesített bennünket az élet alapvető kérdéseivel. *Mi van,
ha megbetegszem, és a járvány az én életemet is követeli? Kinek a kezében
van az életünk? Mi a valóban fontos az életemben? Felelős vagyok másokért?
Ennek a szembesülésnek kézzelfogható hatása lett. *Érden, ahol lakunk, a
családi séta „tömegsporttá” vált. Állítom, hogy sok családban többet
beszélgettek a két-három hónap alatt, mint máskor egész évben. Azok, akik
eddig szótlanul elmentek egymás mellett, most köszönni kezdtek egymásnak.
Észrevettük egymást. *

Ilyen rövid idő alatt bizonyosan nem változott meg az emberiség, nem váltak
készséggé az új magatartási normák és értékorientációk. De a megszokott
kerékvágásból kizökkenve volt idő gondolkodni, szembesülni a gondokkal,
reflektálni a helyzetre. Remélem, nem lesz félreérthető, de ez az időszak
Magyarországon nem volt eléggé súlyos ahhoz, hogy egyéni szinten gyökeres
változásra sarkalljon vagy változást kényszerítsen ki. Viszont
érzékeltette, milyen törékeny és tökéletlen az ember alkotta gazdasági és
társadalmi környezet. Ez a sebezhetőség megmutatta a társadalmi
berendezkedésünk gyenge oldalait.

*Vizsgázik a politikai élet is. Egy ilyen nehéz időszakban*, a strukturális
átalakítások vissza nem térő lehetősége előtt és újszerű társadalmi,
gazdasági és környezeti kihívások közepette* világlik ki igazán, hogy
valóban a keresztény társadalmi tanítás értékei mentén születnek-e a
döntések. A mi felelősségünk, hogy a politikai döntéshozókat segítsük ebben
a folyamatban. Fel kell hívnunk a figyelmet az átalakítás élet- és
emberközpontúságára, illetve a teremtésvédelmi, fenntarthatósági és
szolidaritási szempontokra. *Az bizonyosan állítható már, hogy megváltozott
körülöttünk a helyzet, és ezzel *nőtt a felelősségünk. Egyrészt olyan
dinamikus intézkedéssorozattal szembesültünk, amire rég nem volt példa. *Egy
jól meghatározott célfüggvény már fél siker, viszont ez fordítva is igaz.
Ha a gazdasági aktivitást önmagáért való célként hajszoljuk, akkor könnyen
irányt téveszthetünk. Hiszen* nem a GDP növekedését kell fenntartani, hanem
a minket éltető és ránk bízott teremtett világot, valamint igazságosan és
szeretettel osztozni a javainkon a többi emberrel. *

A kijárási korlátozás kényszerintézkedései az életvitelünkre is közvetlen
hatással voltak. Lelkiismeret-furdalás nélkül le kell állni ilyenkor
azokkal a tevékenységekkel, amelyek nem férnek össze az életállapotunkból
fakadó kötelezettségeinkkel.

*– A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom is leállt az elmúlt három hónapban?*

*– Egyáltalán nem, de teljesen természetes, hogy a családi,
családfenntartói felelősségünk és kötelezettségünk nálunk is elsőbbséget
élvezett *minden más tevékenységgel szemben. És ez így is van rendjén. A
Jóisten nem hív minket élet- és családellenes szolgálatra, „csak” annyira,
ami belefér az életünkbe. Itt azért jelentős mozgásterünk van abban, hogy
ezt miként szervezzük meg, és mennyire vagyunk nyitottak a szolgálatra.

*A karanténidőszak lehetőséget adott olyan fontos feladatokra, * amelyekre
addig nem tudtunk sort keríteni. Megkerestük azokat, akikkel az elmúlt
három év során kapcsolatba kerültünk. *Több mint ötszázötvenen döntöttek
úgy, hogy továbbra is a közösségünkhöz szeretnének tartozni. Elkezdtük
összeállítani a hit alapú civil szervezetek adatbázisát egy új dimenziójú
együttműködési hálózat kialakítása érdekében.* A nemrég megújult honlapunk
mellett egy új honlapot is indítottunk, a teremtésvédelemmel kapcsolatos
tevékenységünk bemutatására.

A Teremtésvédő Munkacsoportunk két könyv megírásán és egy szeptemberben
induló országjáráson dolgozik. *E-bookként és hangoskönyvként is
feldolgozzunk az Egyház társadalmi tanításának kompendiumát, amit az Ars
Sacrával közösen a t-ARS Keresztény Képzőművészeti Műhelyünk illusztrál*. *Az
Egészségügyi Munkacsoportunk a Magyar Bioetikai Társasággal közösen egy
kifejezetten a járvány során előtérbe került orvosetikai kérdésekről szóló
konferencia előkészítésén dolgozik. A Család Munkacsoport bővítette és
újragondolta a Bízd Rá Magad! elnevezésű projekt keretében létrehozott
adatbázist, internetes portált, amelynek a hivatalos bemutatását a
járványhelyzet még késlelteti. Itt strukturáltan, átláthatóan és tematikus
bontásban elérhetők lesznek *egy emberöltőn át a családhoz köthető
kihívások megoldásához *országosan fellelhető, elsősorban katolikus „jó
gyakorlatok”. Pedagógus Műhelyünk a NAT átfogó és alapos véleményezése után
az oktatásért felelős kormányzati döntéshozók számára dolgozott ki szakmai
állásfoglalást az idei érettségi vizsgák lebonyolíthatóságával
kapcsolatban. A T72 Mérnökkör és az idén indult Jogász Műhelyünk a
stratégiai (újra)tervezésre használta fel ezt az időt. Mindemellett
aktualizáltuk a 2020/2021-es év munkatervét, bekapcsolódtunk az Actio
Catholica nemzetközi online rendezvényeibe, amelyek különösen a Laudato si’
teremtésvédelmi év köré épülnek idén.* Szóval nem mondanám, hogy megállt
volna az élet, inkább lehetőséget kaptunk a nagy rohanásban a prioritások
újragondolására.

*– Változtak a mozgalom célkitűzései? Szükséges újradefiniálni a célokat
vagy a mozgalom identitását?*

– Erdő Péter bíboros úr a mozgalom alapító okiratában a célokat igen
időtálló és kellően átfogó jelleggel hagyta jóvá, így* nem szükséges
módosítani* ezeket. Viszont a megvalósítás eszköztárát tekintve *sokkal
bátrabbaknak kell lennünk. A lelkiségi és családmozgalmakkal közös
pannonhalmi lelkigyakorlatunkat Székely János püspök úr vezetésével még épp
meg tudtuk tartani március elején,* de utána minden nagyrendezvényünket,
sajtótájékoztatónkat, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra tervezett
aktivitásunkat el kellett halasztanunk. Ez arra inspirált bennünket, hogy
új kommunikációs és kapcsolattartási csatornákat hozzunk létre. *Újragondoltuk
a nyitott, inspiratív Részigazság Klubok eddigi személyes jelenléten
alapuló jellegét, és júniusban már online közvetítéssel, a Magyar Katolikus
Rádióval együttműködve tettük elérhetővé a beszélgetéseket a korábbinál
szélesebb kör számára*. A kényszerű bezártság ideje alatt kifejezetten
törekedtünk az online térben történő értékközvetítésre, és jóval több
tartalmat osztottunk meg ezeken a kommunikációs felületeinken, mint azelőtt.

*Mindez pusztán öncélú mozgalmiság, közpolitikai nyüzsgés lenne, ha nem
társulna a mélyben egy személyes belső úttal, elköteleződéssel, egy
fokozatos belső megtéréssel. A Gazdagok hivatása című programunk – amit
Vecsei Miklóson keresztül a Máltai Szeretetszolgálattal, Sajgó Szabolcson
keresztül a jezsuitákkal és számos barátunkkal közösen hordozunk – ennek az
egyik legmélyebb dimenzióját, a legelesettebbekhez való viszonyunkat és
személyes válaszunkat érinti*. Egymást is gyakran figyelmeztetve és
megerősítve törekszünk arra, hogy minden tevékenységünk valóban a Lélek
indíttatásából fakadjon, és a személyes istenkapcsolat kialakítását,
elmélyítését szolgálja. Mi ebből táplálkozunk, nem pályázati forrásokból.
Ez utóbbiak mindössze szükséges eszközök ahhoz, hogy a tevékenységünk földi
dimenziókban mérve is hatékony, strukturált, látható legyen. *A
személyesség, a közösségépítő jelleg és a Kárpát-medencei felelősség az
évek óta egyre erősödő és visszaigazolt pilléreink *a vezetők hiteles,
Krisztus-követő – de persze nem hibátlan vagy bűntelen – élete mellett. A
karanténidőszak elmúltával csodálatos élmény volt újra részt venni* a T72
Egészségügyi Munkacsoport szervezésében az egészségügyben dolgozókkal közös
szentségimádásban, amibe az interneten keresztül is be lehetett
kapcsolódni.* Külön *büszke vagyok a legnagyobb fiamra, aki elsőéves
orvostanhallgatóként ebben az időszakban COVID-osztályra jelentkezett
önkéntes segédápolónak.*

A Mozgalom és az Egyház számára az online tér új kihívásokat jelent. Ahol a
férfi és a nő identitását megkérdőjelezik, ahol életvédelem címén a
legnagyobb nemzetközi szervezetek durván életellenes módszereket (pl.
abortusz) támogatnak, ott hatalmas igény van arra a tiszta hangra, hogy
ebből elég. A férfi férfi, a nő pedig nő.* A normalitás, az antropológiai
valóságunk helyes érzékelése és az élet tisztelete a következő évek
központi erkölcsi kérdései. Ha ezt a zsinórmértéket ** relativizálnánk,
akkor felbecsülhetetlen károkat okoznánk *.*a jövő nemzedékeinek is
Márpedig értük is felelősek vagyunk, különösen magzati korukban*, amikor
teljességgel képtelenek kiállni az érdekeik és fogantatásuk révén
elvitathatatlan jogaik mellett, melyek közül az első, hogy* joguk van
megszületn*i. Mélységesen elszomorító, hogy egy eddig közel félmillió
életet követelő világjárvány ideje alatt ennek a számnak a többszörösét
teszi ki a kioltott magzati életek száma, sőt *ezt az időszakot számos
országban arra próbálják kihasználni, hogy még könnyebben lehessen
büntetlenül kioltani védtelen emberi életeket.*

A célkitűzéseink tehát nem változtak, sőt még időszerűbb és sürgetőbb lett
a határozott megjelenítésük és megvalósításuk. *Az Egyház társadalmi
tanításának hirdetése független bármilyen vírustól vagy más tényezőtől. Az
evangéliumot nem lehet karanténba zárni.*

*– Nagycsaládos édesapaként hogyan élte meg a karantént Ön és a családja?
Volt olyan tanulságos helyzet vagy történés, amit megőriz az emlékezetében
a jobb időkre vagy egy esetleges második hullám időszakára?*

– Sok minden történt velünk és nagyon hirtelen. *A hétköznapi életünk
megszervezése embert próbáló volt: hat iskolás gyerekünk négy különböző
oktatási intézménybe jár, és van egy két és fél éves örökmozgó is a
családban, akit távol kellett tartani az éppen tanuló, online hegedülő,
vagy dolgozatot író testvéreitől. Mégis felejthetetlenek azok a pillanatok,
amikor a testvérek egymást segítették a tanulásban, vagy naponta új nevet
húzva, esténként párosával beszélgettünk egymással egy-egy negyedórát, ami
a karanténidőszak alatt bevezetett új családi szokásaink egyike lett a
legnehezebb hetekben. A helyzethez igazodva házirendet és napirendet
alakítottunk ki, a házimunkákat is új rendszerben szerveztük meg. Ezeket
meg is osztottuk ismerősi, közösségi körben, hátha másoknak is segítséget
jelentenek. Minimalizáltuk a közösségi érintkezéseket, csak én jártam ki a
világba „vadászni”, bevásárolni, ügyet intézni. *De nem állhattunk meg az
önmagunkról való gondoskodásnál.

*A környékünkön szórólapokat dobtunk a postaládákba, és kiplakátoltuk, hogy
akinek segítségre van szüksége, az jelentkezzen, vagy jelezze, ha tud
rászoruló emberről. Három családról, idős házaspárról gondoskodtunk, egy
kivételével korábban nem ismertük őket. Új kapcsolatok és barátságok
születtek, többen beköszöntek és mondták, hogy naponta erőt és reményt ad
nekik a kapunkra kitett felhívás. Ismeretlenek is dobtak be köszönő,
bátorító levelet. Van, aki bekapcsolódott a segítésbe. Egy három gyermekét
egyedül nevelő édesanyáról már egy református – korábban szintén ismeretlen
– családdal közösen gondoskodunk; megosztjuk velük, amink van.*

*A nagycsalád belső kapcsolódása érdekében a nagyszülőkkel szinte mindennap
videohívásokkal tartottuk a kapcsolatot, és anyósom – Juhász Judit –
közismerten csodálatos hangján hallgathattak esti mesét a kisebbek,
telefonon keresztül. Volt nagycsaládos videokonferencia, kerítésen
keresztüli és lépcsőházi anyák napi, születésnapi köszöntés*. Fotóztuk a
jellemző életképeket, és online fotóalbumon keresztül is próbáltunk hírt
adni magunkról nagycsaládi, illetve tágabb rokoni körben.

*A járványidőszak egyik legmegrázóbb pillanata számomra az üres Szent Péter
téren elhangzott Urbi et Orbi áldás volt március 27-én, amibe mi is az
interneten keresztül kapcsolódtunk be.* Az Egyház kétezer év óta talán még
soha nem szembesült ennyire hirtelen és radikális változásokkal a liturgia
és a közösségi élet területén. A online térben való eddigi marginális
jelenlét hirtelen a találkozások elsődleges formájává lépett elő. Hálával
és köszönettel gondolok püspökeinkre, papjainkra és szerzeteseinkre, akik
nyitott szívvel igyekeztek választ adni a váratlan helyzetre. Mindenki jó
szándékkal kereste a lehetőségeket, néha akár ügyetlenül is. De ezt a
kezdeti ügyetlenkedést messze felülmúlta, hogy* az embereknek hiányzott a
szentmise és az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal való találkozás.**
Ennek a felismerésnek a kibontására és kiaknázásra kaptunk egy ajándék
kegyelmi évet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jövő szeptemberre
halasztásával.* Nagyon remélem, hogy a mostani tapasztalatok beépülnek a
jövő évi programokba, kommunikációba.

*Viszont amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen véget is ért a
veszélyhelyzet. Így nagy a kísértés, hogy visszatérjünk a régi
kerékvágásba. Ezért mi újabb felhívást tettünk ki a szigorú korlátozások
feloldása után. Ez Ferenc pápa pünkösdi beszédének üzenetével kezdődött:
„Jobb emberként jöjjünk ki a világjárványból!” És úgy folytatódott, hogy
„bár a vírus alábbhagyott (…), az emberség, egymás segítése maradjon meg!*”
Számunkra az a nagy tanulság ebből az időszakból – amit néhány nappal
ezelőtt a mozgalom vezetői megbeszélésen is leszűrtünk –, hogy *azok
kerülnek ki győztesen egy ilyen helyzetből, akik az élet lényeges
kérdéseire képesek koncentrálni az erőfeszítéseiket, akik az egyéni küzdés
helyett a hálózatiság és a közösség erejére építenek, akiknek az életében
mindennapossá válik a felelős, cselekvő szolidaritás*. Ez számunkra a
hiteles tanúságtétel és az evangelizáció létformája, amibe szeretettel
várunk minden jó szándékú embert!

*Fotó (archív): Merényi Zita, Lambert Attila*

*Körössy László/Magyar Kurír*

*Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. július 12-i számában
jelent meg.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200715/f2270c98/attachment.html>