<div dir="ltr">
<h1>Dabóczi Kálmán, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom elnöke: Az evangéliumot nem lehet karanténba zárni</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2020. július 14., kedd | 19:58<div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/daboczi-kalman-hetvenket-tanitvany-mozgalom-elnoke-az-evangeliumot-nem-lehet-karantenba-zarni" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/daboczi-kalman-hetvenket-tanitvany-mozgalom-elnoke-az-evangeliumot-nem-lehet-karantenba-zarni</a> <a rel="lightbox['g107150']"><span title="3 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Dabóczi
Kálmán hétgyermekes édesapával, a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom
elnökével a közösség jelenlegi célkitűzéseiről </span>és a karanténidőszak
tanulságairól beszélgettünk a veszélyhelyzet visszavonása után.</h3><div><p><b>–
Mondják, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a járványhelyzet végén egy megváltozott világba térünk
vissza. </span>A gazdasági prognózisok tekintetében ez a változás látványos. De
vajon <span style="background-color:rgb(208,224,227)">megváltoztak az emberek is?</span></b></p>
<p>– Amikor először szembesültem a helyzet komolyságával, bevillant,
hogy talán ez lesz az a „világégés”, ami észhez térít bennünket, és
esélyt ad, hogy a sarkából kifordult világunk újra a normalitás irányába
mozduljon el. Azonban <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– hála az emberek fegyelmezettségének és a
határozott, felelős döntéseknek – sikerült féken tartani a járvány első
hullámát. De már ez a pár hónap is szembesített bennünket az élet
alapvető kérdéseivel. </b></span>Mi van, ha megbetegszem, és a járvány az én
életemet is követeli? Kinek a kezében van az életünk? Mi a valóban
fontos az életemben? Felelős vagyok másokért? Ennek a szembesülésnek
kézzelfogható hatása lett. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Érden, ahol lakunk, a családi séta
„tömegsporttá” vált. Állítom, hogy sok családban többet beszélgettek a
két-három hónap alatt, mint máskor egész évben. Azok, akik eddig
szótlanul elmentek egymás mellett, most köszönni kezdtek egymásnak.
Észrevettük egymást. </b></span></p>
<p>Ilyen rövid idő alatt bizonyosan nem változott meg az emberiség, nem
váltak készséggé az új magatartási normák és értékorientációk. De a
megszokott kerékvágásból kizökkenve volt idő gondolkodni, szembesülni a
gondokkal, reflektálni a helyzetre. Remélem, nem lesz félreérthető, de
ez az időszak Magyarországon nem volt eléggé súlyos ahhoz, hogy egyéni
szinten gyökeres változásra sarkalljon vagy változást kényszerítsen ki.
Viszont érzékeltette, milyen törékeny és tökéletlen az ember alkotta
gazdasági és társadalmi környezet. Ez a sebezhetőség megmutatta a
társadalmi berendezkedésünk gyenge oldalait.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Vizsgázik a politikai élet is. Egy ilyen nehéz időszakban</b></span>, a
strukturális átalakítások vissza nem térő lehetősége előtt és újszerű
társadalmi, gazdasági és környezeti kihívások közepette<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> világlik ki
igazán, hogy valóban a keresztény társadalmi tanítás értékei mentén
születnek-e a döntések. A mi felelősségünk, hogy a politikai
döntéshozókat segítsük ebben a folyamatban. Fel kell hívnunk a figyelmet
az átalakítás élet- és emberközpontúságára, illetve a teremtésvédelmi,
fenntarthatósági és szolidaritási szempontokra. </b></span>Az bizonyosan állítható
már, hogy megváltozott körülöttünk a helyzet, és ezzel <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nőtt a
felelősségünk. Egyrészt olyan dinamikus intézkedéssorozattal
szembesültünk, amire rég nem volt példa. </b></span>Egy jól meghatározott
célfüggvény már fél siker, viszont ez fordítva is igaz. Ha a gazdasági
aktivitást önmagáért való célként hajszoljuk, akkor könnyen irányt
téveszthetünk. Hiszen<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nem a GDP növekedését kell fenntartani, hanem a
minket éltető és ránk bízott teremtett világot, valamint igazságosan és
szeretettel osztozni a javainkon a többi emberrel. </b></span></p>
<p>A kijárási korlátozás kényszerintézkedései az életvitelünkre is
közvetlen hatással voltak. Lelkiismeret-furdalás nélkül le kell állni
ilyenkor azokkal a tevékenységekkel, amelyek nem férnek össze az
életállapotunkból fakadó kötelezettségeinkkel.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g107150']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=107150&v=1&p=1&img=c_20170329-IMG_4516.jpg" alt="" width="452" height="301" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom is leállt az elmúlt három hónapban?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Egyáltalán nem, de teljesen természetes, hogy a családi,
családfenntartói felelősségünk és kötelezettségünk nálunk is elsőbbséget
élvezett </b></span>minden más tevékenységgel szemben. És ez így is van rendjén. A
Jóisten nem hív minket élet- és családellenes szolgálatra, „csak”
annyira, ami belefér az életünkbe. Itt azért jelentős mozgásterünk van
abban, hogy ezt miként szervezzük meg, és mennyire vagyunk nyitottak a
szolgálatra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A karanténidőszak lehetőséget adott olyan fontos feladatokra, </b></span>
amelyekre addig nem tudtunk sort keríteni. Megkerestük azokat, akikkel
az elmúlt három év során kapcsolatba kerültünk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Több mint ötszázötvenen
döntöttek úgy, hogy továbbra is a közösségünkhöz szeretnének tartozni.
Elkezdtük összeállítani a hit alapú civil szervezetek adatbázisát egy új
dimenziójú együttműködési hálózat kialakítása érdekében.</b></span> A nemrég
megújult honlapunk mellett egy új honlapot is indítottunk, a
teremtésvédelemmel kapcsolatos tevékenységünk bemutatására.</p>
<p>A Teremtésvédő Munkacsoportunk két könyv megírásán és egy
szeptemberben induló országjáráson dolgozik. <u><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>E-bookként és
hangoskönyvként is feldolgozzunk az <i>Egyház társadalmi tanításának kompendiumá</i>t,
amit az Ars Sacrával közösen a t-ARS Keresztény Képzőművészeti
Műhelyünk illusztrál</b></span></u>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az Egészségügyi Munkacsoportunk a Magyar Bioetikai
Társasággal közösen egy kifejezetten a járvány során előtérbe került
orvosetikai kérdésekről szóló konferencia előkészítésén dolgozik. A
Család Munkacsoport bővítette és újragondolta a <i>Bízd Rá Magad!</i>
elnevezésű projekt keretében létrehozott adatbázist, internetes portált,
amelynek a hivatalos bemutatását a járványhelyzet még késlelteti. Itt
strukturáltan, átláthatóan és tematikus bontásban elérhetők lesznek </b></span>egy
emberöltőn át a családhoz köthető kihívások megoldásához <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>országosan
fellelhető, elsősorban katolikus „jó gyakorlatok”. Pedagógus Műhelyünk a
NAT átfogó és alapos véleményezése után az oktatásért felelős
kormányzati döntéshozók számára dolgozott ki szakmai állásfoglalást az
idei érettségi vizsgák lebonyolíthatóságával kapcsolatban. A T72
Mérnökkör és az idén indult Jogász Műhelyünk a stratégiai
(újra)tervezésre használta fel ezt az időt. Mindemellett aktualizáltuk a
2020/2021-es év munkatervét, bekapcsolódtunk az Actio Catholica
nemzetközi online rendezvényeibe, amelyek különösen a Laudato si’
teremtésvédelmi év köré épülnek idén.</b></span> Szóval nem mondanám, hogy megállt
volna az élet, inkább lehetőséget kaptunk a nagy rohanásban a
prioritások újragondolására.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Változtak a mozgalom célkitűzései? Szükséges újradefiniálni a célokat </span>vagy a mozgalom identitását?</b></p>
<p>– Erdő Péter bíboros úr a mozgalom alapító okiratában a célokat igen
időtálló és kellően átfogó jelleggel hagyta jóvá, így<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nem szükséges
módosítani</b></span> ezeket. Viszont a megvalósítás eszköztárát tekintve <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>sokkal
bátrabbaknak kell lennünk. A lelkiségi és családmozgalmakkal közös
pannonhalmi lelkigyakorlatunkat Székely János püspök úr vezetésével még
épp meg tudtuk tartani március elején,</b></span> de utána minden
nagyrendezvényünket, sajtótájékoztatónkat, a Nemzetközi Eucharisztikus
Kongresszusra tervezett aktivitásunkat el kellett halasztanunk. Ez arra
inspirált bennünket, hogy új kommunikációs és kapcsolattartási
csatornákat hozzunk létre. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Újragondoltuk a nyitott, inspiratív
Részigazság Klubok eddigi személyes jelenléten alapuló jellegét, és
júniusban már online közvetítéssel, a Magyar Katolikus Rádióval
együttműködve tettük elérhetővé a beszélgetéseket a korábbinál szélesebb
kör számára</b></span>. A kényszerű bezártság ideje alatt kifejezetten törekedtünk
az online térben történő értékközvetítésre, és jóval több tartalmat
osztottunk meg ezeken a kommunikációs felületeinken, mint azelőtt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mindez pusztán öncélú mozgalmiság, közpolitikai nyüzsgés lenne, ha
nem társulna a mélyben egy személyes belső úttal, elköteleződéssel, egy
fokozatos belső megtéréssel. A <i>Gazdagok hivatása</i> című
programunk – amit Vecsei Miklóson keresztül a Máltai
Szeretetszolgálattal, Sajgó Szabolcson keresztül a jezsuitákkal és
számos barátunkkal közösen hordozunk – ennek az egyik legmélyebb
dimenzióját, a legelesettebbekhez való viszonyunkat és személyes
válaszunkat érinti</b></span>. Egymást is gyakran figyelmeztetve és megerősítve
törekszünk arra, hogy minden tevékenységünk valóban a Lélek
indíttatásából fakadjon, és a személyes istenkapcsolat kialakítását,
elmélyítését szolgálja. Mi ebből táplálkozunk, nem pályázati
forrásokból. Ez utóbbiak mindössze szükséges eszközök ahhoz, hogy a
tevékenységünk földi dimenziókban mérve is hatékony, strukturált,
látható legyen. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A személyesség, a közösségépítő jelleg és a
Kárpát-medencei felelősség az évek óta egyre erősödő és visszaigazolt
pilléreink </b></span>a vezetők hiteles, Krisztus-követő – de persze nem hibátlan
vagy bűntelen – élete mellett. A karanténidőszak elmúltával csodálatos
élmény volt újra részt venni<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a T72 Egészségügyi Munkacsoport
szervezésében az egészségügyben dolgozókkal közös szentségimádásban,
amibe az interneten keresztül is be lehetett kapcsolódni.</b></span> Külön <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>büszke
vagyok a legnagyobb fiamra, aki elsőéves orvostanhallgatóként ebben az
időszakban COVID-osztályra jelentkezett önkéntes segédápolónak.</b></span></p>
<p>A Mozgalom és az Egyház számára az online tér új kihívásokat jelent.
Ahol a férfi és a nő identitását megkérdőjelezik, ahol életvédelem címén
a legnagyobb nemzetközi szervezetek durván életellenes módszereket (pl.
abortusz) támogatnak, ott hatalmas igény van arra a tiszta hangra, hogy
ebből elég. A férfi férfi, a nő pedig nő.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A normalitás, az
antropológiai valóságunk helyes érzékelése és az élet tisztelete a
következő évek központi erkölcsi kérdései. Ha ezt a zsinórmértéket<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
relativizálnánk, akkor felbecsülhetetlen károkat okoznánk </b></span>.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a jövő
nemzedékeinek is Márpedig értük is felelősek vagyunk, különösen magzati
korukban</b></span>, amikor teljességgel képtelenek kiállni az érdekeik és
fogantatásuk révén elvitathatatlan jogaik mellett, melyek közül az első,
hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> joguk van megszületn</b></span>i. Mélységesen elszomorító, hogy egy eddig
közel félmillió életet követelő világjárvány ideje alatt ennek a számnak
a többszörösét teszi ki a kioltott magzati életek száma, sőt <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ezt az
időszakot számos országban arra próbálják kihasználni, hogy még
könnyebben lehessen büntetlenül kioltani védtelen emberi életeket.</b></span></p>
<p>A célkitűzéseink tehát nem változtak, sőt még időszerűbb és sürgetőbb
lett a határozott megjelenítésük és megvalósításuk. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az Egyház
társadalmi tanításának hirdetése független bármilyen vírustól vagy más
tényezőtől. Az evangéliumot nem lehet karanténba zárni.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g107150']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=107150&v=1&p=1&img=c_398A2992.jpg" alt="" width="452" height="301" border="0"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Nagycsaládos édesapaként hogyan élte meg a karantént Ön és a
családja?</span> Volt olyan tanulságos helyzet vagy történés, amit megőriz az
emlékezetében a jobb időkre vagy egy esetleges második hullám
időszakára?</b></p>
<p>– Sok minden történt velünk és nagyon hirtelen. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A hétköznapi életünk
megszervezése embert próbáló volt: hat iskolás gyerekünk négy különböző
oktatási intézménybe jár, és van egy két és fél éves örökmozgó is a
családban, akit távol kellett tartani az éppen tanuló, online hegedülő,
vagy dolgozatot író testvéreitől. Mégis felejthetetlenek azok a
pillanatok, amikor a testvérek egymást segítették a tanulásban, vagy
naponta új nevet húzva, esténként párosával beszélgettünk egymással
egy-egy negyedórát, ami a karanténidőszak alatt bevezetett új családi
szokásaink egyike lett a legnehezebb hetekben. A helyzethez igazodva
házirendet és napirendet alakítottunk ki, a házimunkákat is új
rendszerben szerveztük meg. Ezeket meg is osztottuk ismerősi, közösségi
körben, hátha másoknak is segítséget jelentenek. Minimalizáltuk a
közösségi érintkezéseket, csak én jártam ki a világba „vadászni”,
bevásárolni, ügyet intézni. </b></span>De nem állhattunk meg az önmagunkról való
gondoskodásnál.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A környékünkön szórólapokat dobtunk a postaládákba, és kiplakátoltuk,
hogy akinek segítségre van szüksége, az jelentkezzen, vagy jelezze, ha
tud rászoruló emberről. Három családról, idős házaspárról gondoskodtunk,
egy kivételével korábban nem ismertük őket. Új kapcsolatok és
barátságok születtek, többen beköszöntek és mondták, hogy naponta erőt
és reményt ad nekik a kapunkra kitett felhívás. Ismeretlenek is dobtak
be köszönő, bátorító levelet. Van, aki bekapcsolódott a segítésbe. Egy
három gyermekét egyedül nevelő édesanyáról már egy református – korábban
szintén ismeretlen – családdal közösen gondoskodunk; megosztjuk velük,
amink van.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A nagycsalád belső kapcsolódása érdekében a nagyszülőkkel szinte
mindennap videohívásokkal tartottuk a kapcsolatot, és anyósom – Juhász
Judit – közismerten csodálatos hangján hallgathattak esti mesét a
kisebbek, telefonon keresztül. Volt nagycsaládos videokonferencia,
kerítésen keresztüli és lépcsőházi anyák napi, születésnapi köszöntés</b>.
</span>Fotóztuk a jellemző életképeket, és online fotóalbumon keresztül is
próbáltunk hírt adni magunkról nagycsaládi, illetve tágabb rokoni
körben.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A járványidőszak egyik legmegrázóbb pillanata számomra az üres Szent
Péter téren elhangzott Urbi et Orbi áldás volt március 27-én, amibe mi
is az interneten keresztül kapcsolódtunk be.</b></span> Az Egyház kétezer év óta
talán még soha nem szembesült ennyire hirtelen és radikális
változásokkal a liturgia és a közösségi élet területén. A online térben
való eddigi marginális jelenlét hirtelen a találkozások elsődleges
formájává lépett elő. Hálával és köszönettel gondolok püspökeinkre,
papjainkra és szerzeteseinkre, akik nyitott szívvel igyekeztek választ
adni a váratlan helyzetre. Mindenki jó szándékkal kereste a
lehetőségeket, néha akár ügyetlenül is. De ezt a kezdeti ügyetlenkedést
messze felülmúlta, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az embereknek hiányzott <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szentmise és az
Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal való találkozás</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">.</span></b><b> Ennek a
felismerésnek a kibontására és kiaknázásra kaptunk egy ajándék kegyelmi
évet a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jövő szeptemberre
halasztásával.</b></span> Nagyon remélem, hogy a mostani tapasztalatok beépülnek a
jövő évi programokba, kommunikációba.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Viszont amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen véget is ért a
veszélyhelyzet. Így nagy a kísértés, hogy visszatérjünk a régi
kerékvágásba. Ezért mi újabb felhívást tettünk ki a szigorú korlátozások
feloldása után. Ez Ferenc pápa pünkösdi beszédének üzenetével
kezdődött: „Jobb emberként jöjjünk ki a világjárványból!” És úgy
folytatódott, hogy „bár a vírus alábbhagyott (…), az emberség, egymás
segítése maradjon meg!</b></span>” Számunkra az a nagy tanulság ebből az időszakból
– amit néhány nappal ezelőtt a mozgalom vezetői megbeszélésen is
leszűrtünk –, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azok kerülnek ki győztesen egy ilyen helyzetből, akik
az élet lényeges kérdéseire képesek koncentrálni az erőfeszítéseiket,
akik az egyéni küzdés helyett a hálózatiság és a közösség erejére
építenek, akiknek az életében mindennapossá válik a felelős, cselekvő
szolidaritás</b></span>. Ez számunkra a hiteles tanúságtétel és az evangelizáció
létformája, amibe szeretettel várunk minden jó szándékú embert!</p>
<p><b>Fotó (archív): Merényi Zita, Lambert Attila</b></p>
<p><b>Körössy László/Magyar Kurír</b></p>
<p><i>Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. július 12-i számában jelent meg.</i></p></div><div> <br></div>
</div>