[Grem] ? ? ? | Nem Európában és nem az Egyesült Államokban vannak még rabszolgák

[KEA]

> Mielőtt nagyon elszégyellné magát egész Európa szeretném elmondani ,hogy 
> minden más nép vagy etnikum pontosan úgy viselkedett volna ha 
> gyarmatosításra képes erőfölénye lett volna mint az  európaiak csak 
> éppen valószínűleg  sohasem hagyta volna abba a brutalitást, és éppen 
> úgy felsőrendűnek mondaná magát ahogy az európai gyarmatosítok tették 
Nem Európában és nem az Egyesült Államokban vannak még rabszolgák

Origo, 2020.07.08. -- Márkos Imre Örs
https://www.origo.hu/nagyvilag/20200702-nem-csak-a-feherek-tartottak-rabszolgakat.html


Történelmileg téves az amerikai fehér embereket hibáztatni a 
rabszolgaságért - írja könyvében egy szenegáli antropológus és egy német 
professzor. Amíg a jórészt afrikai „kiskirályok" által a fehéreknek 
eladott rabszolgák számát körülbelül 11 millióra tehetjük, addig az arab 
muszlimok nagyjából 17 millió rabszolgát „vásároltak" – idézi a V4NA 
nemzetközi hírügynökség. Az észak-afrikai arabok és berberek pedig több 
mint 1000 éven át raboltak el embereket Dél-Európából és adták el őket 
rabszolgának. Ugyanezt csinálták több évszázadon keresztül az oszmánok 
is a magyarokkal, illetve a balkáni és a Fekete-tenger menti keresztény 
népekkel. Mindezek ellenére a baloldali média egyáltalán nem beszél az 
egykori arab és oszmán, illetve a napjainkban is folyó afrikai 
rabszolga-kereskedelemről, hiszen ez nem illik bele abba a 
narratívájukba, hogy mindenért a fehérek a hibásak. A rabszolgaságot 
egyébként éppen a nyugati világ zsidó-keresztény kultúrára épülő 
államaiban szüntették meg, Afrikában és Ázsiában még jelenleg is 
tízmilliók sínylődnek rabszolgaságban. A radikális baloldal képmutató 
kampányának szimbóluma az, hogy San Franciscóban annak a Cervantes-nek a 
szobrát rongálták meg, aki nem rabszolgatartó volt, hanem arab kalózok 
által elrabolt rabszolga.

„Hatalmas történelmi átverés, hogy a rabszolgatartásért kizárólag a 
fehérek a hibásak" – olvasható a Breizh-Info nevű francia hírportálon. A 
rabszolgatartás ugyanis univerzális volt a történelemben: a majáktól a 
kínaiakig, a vikingektől az afrikai törzsekig, a vörös bőrű indiánokig, 
a maoriktól a japánokig, szinte az összes hagyományos társadalom tartott 
rabszolgákat.

A régmúlt törzsei közötti konfliktusok eredményeként a győztesek 
általában rabszolgává tették a legyőzötteket.

A szenegáli antropológus professzor, Tidiane N'Diaye így ír a „Mítoszok 
és manipulációk" című könyvében: „Noha nincs monopólium a 
kegyetlenségben, biztosan elmondható, hogy az arab-muszlimok által 
provokált háborús terjeszkedések Afrikában - a rabszolgatartás 
szempontjából is - sokkal pusztítóbbak voltak, mint az Atlanti-óceánon 
folyó rabszolga-kereskedelem".


Ugyanezt állította a Rostocki Egyetem őstörténet professzora, Egon Flaig 
„A rabszolgaság világtörténete" című könyvében - írja a Die Welt. Ebben 
felhívta rá a figyelmet, hogy „az iszlám világa a történelem legnagyobb 
és leghosszabb ideje tartó rabszolgatartó rendszere".

Ezt arra alapozta, hogy
míg körülbelül 11 millió embert adtak el rabszolgának Afrikából 
Amerikába, a becslések szerint hozzávetőlegesen 17 millió embert 
deportáltak Fekete-Afrikából az iszlám világ legfontosabb ázsiai és 
észak-afrikai régióiba.

Flaig szerint a legtöbb rabszolgát éppen különböző afrikai kiskirályok 
adtak el, amivel jelentős vagyonokra tettek szert. A Breizh-Info így 
fogalmaz: „azt akarják, hogy a fehér ember térdeljen le a feketék előtt, 
de ezt valójában minden rabszolgatartónak meg kellene tennie! Az emberi 
méltóság, a bűnbánat és az áldozatok versenye azonban megállíthatatlanul 
társadalmi káoszhoz, az emberek közötti háborúhoz vezet".

Majd így folytatja: „Ez az, amit a Black Lives Matter (BLM) vezetői 
bizonyára tudnak, amikor figyelmen kívül hagyják az európai fehér 
rabszolgák millióit is, akiket Görögországtól Izland partjain át 
Kelet-Európából, lényegében mindenhonnan hurcoltak el, több mint egy 
évezreden keresztül".

Sőt, szerinte

azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az Egyesült Államok első 
rabszolgái nem is feketék, hanem európai származású, döntően ír 
kényszermunkások voltak.

Dél-európai rabszolgákkal kereskedtek az arabok, magyarokkal és 
balkániakkal az oszmánok

Kevésbé ismert történelmi tény ugyanis, hogy miután a VII. században a 
muszlim arabok meghódították Észak-Afrikát, majd a VIII. században 
Hispánia nagy részét is, rögtön megindult Európából az arab világ felé 
irányuló rabszolga-kereskedelem.

Ez a gyakorlatban úgy működött, hogy az arab és a berber kalózok 
elrabolták a hispán, francia és itáliai partok közelében élő embereket, 
majd eladták őket rabszolgáknak az észak-afrikai piacokon. Sok kalóz 
eljutott a Brit-szigetekig, sőt Izlandig is.

Az egyik leghíresebb európai rabszolga Miguel de Cervantes spanyol író 
volt - a Don Quijote szerzője - akit 1575-ben berber kalózok raboltak 
el, majd az algíri pasának adták el rabszolgaként. Mivel Cervantes 
családja jelentős vagyonnal és befolyással rendelkezett, ezért az apja 
öt év után ki tudta őt váltani. Annak ellenére, hogy a világhírű spanyol 
író soha nem tartott rabszolgákat - sőt ő maga esett a 
rabszolga-kereskedelem áldozatául - a radikális baloldali aktivisták 
2020 júniusának végén meggyalázták a San Franciscóban található szobrát.

Az arab-berber rabszolga-kereskedelemnek csak az vetett végett, hogy a 
franciák 1830-ban elfoglalták a mai Algéria területét.

Arról nincsenek megbízható adatok, hogy hány európait hurcoltak el 
rabszolgának Észak-Afrikába, de vélhetően milliós nagyságrendről 
beszélhetünk.

Az Oszmán Birodalom a megalakulása pillanatától (1299) már 
rabszolgatartó ország volt, sőt az elődállamai, a különböző anatóliai 
török államformák is kereskedtek rabszolgákkal.

A kezdeti időszakban elsősorban balkáni népeket, görögöket és 
délszlávokat (főleg szerbeket) kényszerítettek rabszolgaságra, de miután 
a XV. századtól egyre gyakrabban betörtek Magyarországra, már magyarokat 
is elhurcoltak.

A középkori magyar állam bukását jelentő mohácsi vész (1526) után vált 
tömeges jelenséggé, hogy magyarokat és velük együtt élő más népeket 
igába verve vittek Konstantinápolyba (ma Isztambul), és adtak-vettek az 
ottani rabszolgapiacokon. Az oszmánok ugyanígy tettek a kaukázusi 
népekkel (örményekkel, grúzokkal), illetve a mai Ukrajnának a 
Fekete-tenger menti vidékén lakókkal.

Természetesen nem minden elhurcolt magyarból és balkániból lett 
rabszolga, a fiúgyermekek jelentős részéből janicsárokat neveltek, a 
fiatal lányok pedig gyakran szultánok és pasák háremeibe kerültek. Az is 
előfordult, hogy rabszolgák gyermekeiből lettek janicsárok.

A magyarok rabszolgáknak való elhurcolása csak akkor szűnt meg, amikor 
Savoyai Jenő herceg 1718-ban visszafoglalta a Temesközt, kiűzve ezáltal 
az oszmánokat Magyarország egész területéről.

Az Oszmán Birodalom egyes tartományaiban, például Boszniában a romákat 
kényszerítették rabszolgaságra, de ugyanez történt a szultánnak adót 
fizető Moldvában és Havasalföldön is. Mind a három Konstantinápolytól 
függő tartományban az 1850-es évekig kellett várni a romák felszabadítására.

A birodalom magterületein azonban csak 1882-ben szabadították fel az 
összes rabszolgát.

Arra vonatkozóan, hogy hány magyar és balkáni eshetett az oszmán 
rabszolga-kereskedelem áldozatává, nem állnak rendelkezésre pontos adatok.
A nyugati világ járt élen a rabszolgaság megszüntetésében

A rabszolgaság megszüntetése felé vezető lépések nem a harmadik 
világban, hanem a zsidó-keresztény kultúrkörben kezdődtek. Az amerikai 
Rhode Island brit gyarmat már 1652-ben törvényhozási úton számolta fel a 
rabszolgaságot.

(Az állam teljes neve 2020. június 23-ig Rhode Island és Providence 
ültetvények volt, azonban a radikális baloldali BLM-et az „ültetvények" 
kifejezés a rabszolgaságra emlékeztette, ezért Gina Raimondo demokrata 
párti kormányzó rendeleti úton Rhode Island-re változtatta az állam 
nevét, annak ellenére, hogy egy 2010-es népszavazáson a helyiek 78 
százaléka ezt elutasította.)

Franciaországban a rabszolga-kereskedelmet 1794-ben tiltották be, 
Nagy-Britanniában pedig 1807-ben.

A brit és a francia kormány 1814-ben, Párizsban szerződést írt alá azzal 
a céllal, hogy közösen lépjenek fel a rabszolga-kereskedelemmel szemben.

Az Egyesült Államokban 1865-ben ért véget a rabszolgaság (napjainkban a 
radikális baloldal célpontjává vált Abraham Lincoln elnök 13. 
alkotmánykiegészítése által), míg Brazíliában 1888-ban.

Az európai államok 1890-ben, a brüsszeli konferencián nemzetközi 
szerződésben tiltották be a rabszolgák tartását.
Afrikában ma is több millióan élnek rabszolgaságban

A Global Slavery Index becslései szerintAfrikában még mindig 9,2 
millióan élnek úgynevezett „modern" rabszolgaságban. Ez a meghatározás 
magában foglalja a kényszermunkát, a kényszerített szexuális 
kizsákmányolást és a kényszerházasságot is.

Ráadásul a modern rabszolgasággal a bűnügyi hálózatok évente körülbelül 
150 milliárd dollárt keresnek, amely csak valamivel kevesebb mint a 
kábítószer-csempészet és a fegyverkereskedelem összesen.

Napjainkban Nigériában 1,4 millióan lehetnek rabszolgák, a Kongói 
Demokratikus Köztársaságban 1 millióan, Etiópiában 615 ezren, 
Egyiptomban 520 ezren, Szudánban 465 ezren, Eritreában 450 ezren, 
Burundiban 400 ezren, Tanzániában 335 ezren, Kenyában 330 ezren, 
Ugandában 300 ezren, és még lehetne folytatni a sort.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.