[Grem] Cigánykérd. - romastratégia / interjú Vecsei Miklós minisztereln. biztossal

[Emoke Greschik]

 „Mindig az erősebbnek van esélye odalépni a gyengéhez” – Interjú Vecsei
Miklóssal


*Vecsei Miklóssal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével, a
diagnózisalapú felzárkózási romastratégiáért felelős miniszterelnöki
biztossal többek között az újonnan kidolgozott tervezetről, és az abban
érintett háromszáz legszegényebb település helyzetéről beszélgettünk. *

*https://kepmas.hu/mindig-az-erosebbnek-van-eselye-odalepni-a-gyengehez-interju-vecsei-miklossal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202007
<https://kepmas.hu/mindig-az-erosebbnek-van-eselye-odalepni-a-gyengehez-interju-vecsei-miklossal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202007>*
Kép: Magyar Máltai Szeretetszolgálat/Kovács Bence
hirdetés

*– Súlyosabb a helyzet, mint a feladat vállalása előtt gondolta?*

– Nem ért meglepetés. Kevés olyan hely van Magyarországon, ahol ne
fordultam volna meg korábban, a nyomorúság számos arcát láttam már, és
sokszor hallottam a hívást, hogy nekem itt személyesen is dolgom van. *Az
igazi kihívást *azonban* nem az jelenti, hogyan indítsunk el segítő
programokat, hanem az, hogyan osszuk meg a teendőket másokkal. Az emberek
döntő többségének ugyanis van egy kényelmes alapállása, amely szerint ez a
kormány, illetve néhány segítő szervezet dolga. Ez azért nem ilyen
egyszerű.* Sem a kormány, sem a Máltai Szeretetszolgálat nem tud
*befogadni,* *erre kizárólag a társadalom képes.*

Ha egy karitatív szervezet figyel az elesettekre, adományokat gyűjt, az
erősítheti azt a hitet, hogy a segítők majd úgyis megoldják. Ez nagy
tévedés.

Most azonban egy hosszú folyamat elején járunk, és *az én feladatom, hogy
dolgozni kezdjünk, olyan elvek mentén, amelyeket mindenki ért*. A
társadalomban egyetértés van arról, hogy a kisbaba nem tehet arról, hova,
milyen körülmények közé születik. Ebben a programban az élet első
pillanatától kezdve elkísérjük őt addig, amíg fiatal felnőttként munkába
nem áll.

*– Személyes érintettség miatt tekint missziós ügyként a cigányság
felzárkóztatására?*

– Soha nem volt ilyen elhatározás bennem, bár* a hat gyermekem közül az
egyik, akit örökbe fogadtunk, épp cigány származású. Hétvégeken vigyáztunk
rá, és arra gondoltunk, jó lenne, ha nálunk maradhatna. De ez személyes
történet.* Ami a missziót illeti,* előbb köteleztem el magam a hajléktalan
emberek mellett, és csak később mélyültem el a roma felzárkózás
kihívásaiban.*

*– A szegénység és a cigányság mintha kéz a kézben járna… *

– Sajnos, a cigány szavunk mintha elvesztette volna önmagában való
jelentését, gyakran előítéletek és negatívumok tapadnak hozzá, és ha
valakire ezt mondják, legtöbbször azt is hozzáértik, hogy az illető
nyomorúságos körülmények között él.

*– Jelenleg mik a cigányság legnagyobb problémái?*

– Már az is gond, hogy azon kell gondolkodnom, mit mondhatok erre a
kérdésre, és mit nem. Az *is eredmény lenne, ha őszintén tudnánk beszélni a
cigányság helyzetéről*. De tegyük fel praktikusan a kérdést: hogyan lehet
elkezdeni egy ilyen programot? Olyan ez, mint amikor egy profi sakkozó sok
táblán játszik, ott van a fejében az összes lehetséges variáció, de hogy mi
lesz a következő lépése, az attól függ, milyen állást talál a következő
táblán.

Nekünk is *megvannak az általános érvényű szabályaink, ha egy településen
évente harminc csecsemő születik, ott bölcsődét kell majd nyitni.* De ha
minden kismama veszélyeztetett, akkor előbb *a védőnői szolgálatot kell
megerősíteni*, hogy a várandósság során jelentkező problémákat megelőzzük.

*Közel kell lennünk az eseményekhez*, hogy pontos diagnózist adhassunk,
éppen ez a Jelenlét program lényege. Persze, meglepetések mindig érhetik az
embert. Az is *nyilvánvaló, hogy az összes meccs nem megnyerhető,
bármennyire is szeretnénk*.

*– Hogyan írná le a települések nyomorát egy olyan embernek, aki még soha
nem fordult meg hasonló helyen?*

– Amikor villanyoszlopokat fűrészelő kisfiúkról, kiégett ágymatrac rugóin
ugráló lányokról vagy házromok között játszó gyerekekről mutatunk képeket,
sokaknak az a reakciója, hogy ez csak elszigetelt jelenség, nem lehet sok
ilyen hely az országban. Egyik nagy missziónk, hogy a véleményformálókat,
vagy ahogy én hívom magunkat, a jóléti erkélyen élőket szembesítsük ezzel a
valósággal. De ez nem valamiféle számonkérés, még akkor sem, ha sokan úgy
érezzük, *hogy a jóléti világ tartozik valamivel a leszakadó, hátramaradó
közösségeknek. Mindenki ismerje fel magában, milyen sok ajándékot kapott az
élettől! Vegye észre a társadalom, hogy mindig az erősebbnek van esélye
odalépni a gyengéhez! Az integráció egészséges útja, amikor az erős
eldönti, hogy elindul a gyengébb felé, és közös erővel, a másik
megismerésének örömével térhetnek vissza együtt. Mostanáig sok közös
visszatérésnek voltam tanúja.*
Kép: Magyar Máltai Szeretetszolgálat/Kovács Bence

*– Az eddigi romastratégiák azért fulladhattak kudarcba, mert túl nagy
lépésekben gondolkodtak, hirtelen várták a pozitív eredményt?*

– A nagy egész szempontjából az integráció nem vezetett eredményre, de
azért azt sem mondanám, hogy semmi jó nem történt. *A Máltai
Szeretetszolgálat hosszú évek óta dolgozik az ország harmincegy
legszegényebb járásában, az ott zajló gyerekesély programokat mentoráljuk,
eközben hétszázötven település mindennapjait kísérjük figyelemmel.** Ebből
mintegy százötven a pályázatok és fejlesztések ellenére sem tudott
előrelépni.** Sok település azonban jól használta ki a lehetőségeket, és
elindult valamiféle fejlődés, nem szorult rá arra, hogy beavatkozzunk.
Lehet, hogy szegények, de van határozott céljuk, jövőképük*.* Más kérdés,
hogy generációkon átívelő problémákat nem lehet néhány év alatt
felszámolni.*

*– Mondana személyes történetet az elmúlt időszakból, ami nagyon
meghatotta?*

– Rengeteg történetem van.

Gyakran kérem a döntéshozói pozícióban lévő embereket, látogassanak meg
velünk egy-egy ilyen települést. Sétáljunk körbe, igyunk meg egy kávét a
helyi kocsmában. Ez nem egy rémisztő világ, ha az ember elfogadóan megy.

Egy ilyen alkalommal a telepről kifelé menet megállt velünk szemben az
ötszázforintos órabérért dolgozó asszony, és azt mondta: *„Kocsit, sofőrt
hol hagyták?”* Nyers és fájdalmas kérdés volt, de a beszélgetés végén az
asszony megölelt és elnézést kért. Tulajdonképpen ezek a találkozások
tartják meg az embereket a terepen. Muszáj találkoznunk velük és az ő
történeteikkel. A különböző árnyalatokban megjelenő fájdalmak és
reménytelenségek erősítik bennünk az elhatározást, hogy nem lehet nem
folytatni.

*– Vannak azért apró sikerek is?*

– *A falvakban létesített kisüzemeink termékei nagyon jó minőségűek,
iskoláink jó irányba változnak, a megjelenésünk által kicsit már pörög az
élet a településeken,* láthatóak a fejlődés jelei. *A sportegyesületünk
helyi csapatai és a zenei programjaink közösségeket építenek; a gyerekek
átélik a siker és az összetartozás élményét; felismerik, hogy ők is
különlegesek valamiben; megtanulnak célokat kitűzni maguk elé, és tenni
azok eléréséér*t. Nem a jövő élsportolóit vagy előadóművészeit keressük
bennük, csak a bennük rejlő képességeknek szeretnénk esélyt adni. *A velünk
zenélő vagy focizó gyerekeknek jelentősen javulnak az iskolai eredményei
is, hiszen már megtapasztalták, hogy képesek eredményeket elérni.*

*– A kilátástalan miliőben van helye Istennek? *

– Egyszer romákkal beszélgetve azt mondtam,* minden cigány közösségben az
az érzésem, hogy majdnem mindenkinek élő hite van*. Egyikük kijavított: ott
mindenkinek van hite. *Nem feltétlenül olyan hite, amit a katolikus
gimnáziumok vagy a történelmi egyházak tanítanak, de van*. És amikor egy
cigány ember a Teremtőtől számonkér valamit, akkor nem valami figurával,
hanem az élő Istennel vitatkozik. Azt gondolom, *a felzárkózást segítő
programokban a civil szervezetek mellett az egyházaknak is fontos szerepe
kell, hogy legyen.*

*– És nyitottságot tapasztal?*

– Nemcsak az egyházi berkekben, hanem bármely közösségben igaz, *hogy a
fiatalok a legnyitottabbak. Rajtuk azt látom, hogy hajlandóak energiát
fektetni abba, amiben hisznek. Nagy felelősségünk, hogy a fiatalok
higgyenek abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a nyomorban élők
életét*.


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200712/8a32522c/attachment.html>