[Grem] Székely János püspök Tóni atyánál

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2020. Jan. 30., Cs, 19:37:09 CET


 Szépre festett lélekkel – Tóni atya Székely János püspökkel beszélgetett
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szepre-festett-lelekkel-toni-atya-szekely-janos-puspokkel-beszelgetett

19
Michels Antal plébános *Kávéházi beszélgetések Tóni atyával* sorozata
keretében Budapesten, a Shalom közösség HungaRio kávéházában január 27-én
Székely János szombathelyi megyéspüspököt, az MKPK Cigánypasztorációs
Bizottságának vezetőjét, a Caritas in Veritate Bizottság, valamint a
Magyarországi Keresztények és Zsidók Tanácsának elnökét kérdezte életéről,
hivatásáról, munkájáról.

Már a beszélgetés kezdete előtt látszott, hogy telt ház lesz; egymás után
kellett székeket hordani minden apró, szabadon maradt helyre, miközben a
Shalom közösség tagjai zenéltek a színpadon.

Michels Antal – Tóni atya, a beszélgetés kezdetén a püspökhöz fordulva
mosolyogva jegyezte meg, hogy senkinek nem kell őt bemutatni, de azért
feltette a kérdést: „Ki vagy te?”

*Az 1964-ben született püspök beszélt gyermekkorának szépségéről. Kiemelte,
hogy szülei milyen harmóniában éltek, mennyire boldog és szép gyermekkort
biztosítottak neki és két bátyjának, illetve a húgának is*.
Visszaemlékezett *arra a naponta ismétlődő pillanatra, amikor édesapja a
munkából hazatért, s a szülők minden alkalommal átölelték egymást. *Mint
mondta, *édesanyjának mély hite, édesapjának tiszta lelke példa volt
számukra.*

Székely püspök szólt hivatásának alakulásáról is. Mint mondta, *már
kisgyerekként megszületett benne az elhatározás, hogy életét Istennek
szenteli*. Visszaemlékezett, egyszer, még kicsi korában egy távoli rokon
lánnyal játszott, amikor az kérdéssel fordult hozzá: Feleségül veszel majd?
Ő csupán annyit felelt: Nem, mert pap leszek.

*Ezt az elhatározást erősítette benne a Tövis utcai templom papja, aki
egész életében segíteni, szolgálni akart; a kántornő, aki titokban
fogadalmas nővér volt; valamint a sekrestyés, a „kereten kívüli” ferences,
aki a civil világban szabóként kereste kenyerét**. A budai országúti
ferencesek gitáros miséi, hittanórái *erősítették benne az elhatározást.
Hasonlóan hatottak rá *a hittanórák a felsőkrisztinavárosi plébánián,
illetve a Rókus-kápolnában, ahol Kállay Emil foglalkozott velük. *Gimnáziumi
tanulmányait *a szentendrei ferencesek*nél végezte, ahol szintén *talált
példaképül szolgáló tanárokat…*

Hallgatva a püspök szavait Michels Antal megjegyezte: „Isten igazán szépre
festette ki a lelkedet”, melyre Székely János azt válaszolta: „*hálás
vagyok, mert csodákkal töltötték teli az életemet”.*

E mondat után adódott a kérdés: *hogyan élte meg a Székely család az
egyházellenes szocializmus légkörét? **Székely János édesapja magas
beosztásban dolgozott a Ganz Villamossági Művekben, de soha nem lépett be a
pártba, főnökei elismerték tudását, tehetségét. Azt is tudomásul vették,
hogy egyházi iskolába jár a gyermeke…*

*Kispapként, amikor behívták katonának azonban nehezebb volt a helyzete.
Bolondnak nézték azt, aki hisz Istenben, bár idővel a papnövendékek
tiszteletet tudtak kivívni maguknak békéjükkel, csöndes elfogadásukkal. **Volt
például egy katonatársuk, aki **a legválogatottabb trágárságokat mondta,*
szidva mindenki édesanyját, beleértve a sajátját is. Utóbb derült ki, hogy
anyja a kórház lépcsőjén hagyta őt, a fiú nem ismerte szüleit, nevüket sem
tudta – az állam nevelte így-úgy fel. Persze *karácsonykor *sem volt hova
mennie. A kispapokat meg nem engedték haza, ezért a laktanyában együtt
üldögéltek és énekeltek*. Hívták ezt a társukat is.* *Volt néhány
narancsuk, amiket végül neki adtak. A fiú elsírta magát. Mint mondta, még
soha nem kapott szeretetből ajándékot, a nevelőintézetben is csak
„egységcsomagot” adtak.* *A vad, csak trágárságokat kiabáló **kiskatona
ettől kezdve egészen másként viselkedett velük.*

Tóni atya azt is megkérdezte, megingott-e valaha a papi hivatás iránti
elkötelezettség? Székely János mosolyogva jegyezte meg: *a gimnáziumban
nagyon tetszett neki egy lány, a katonaságnál is néha nehéz volt a döntés
súlya, de mindig rájött: Isten őt papnak teremtette, hiszen szinte fizikai
egységet érzett vele*.

A leszerelés után az *esztergomi szeminárium*ba került, *majd Pestre,
Központi Papnevelő Intézetbe *– utóbb döbbent rá, sok olyan oktatója volt,
aki a világon bárhol megállta volna a helyét. Gyürki László segítségével* a
Szentföldön, Betlehemben folytathatta tanulmányait*. 1991-ben* diakónussá
is Jeruzsálemben szentelték. *Ugyanabban az évben pappá szentelték,
majd *káplán
lett Érsekvadkerten*. Két év elteltével a *Pápai Magyar Intézet növendéke*
lett és a Pápai Gergely Egyetem mellett működő Pápai Biblikus Intézetben
szerzett licenciátust. *Plébánoshelyettes, majd plébános* lett, *doktorátus*t
szerzett, de volt *a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa*, és *oktatott
hittudományi főiskolán is*. 2005 és 2006 között *a budapesti Örökimádás
templom igazgatója* volt, *ahova meghívta a Nyolc Boldogság Közösséget, *hogy
– mint mondta – közösségben tudja a szolgálatát végezni, együtt tudják
hitüket megélni.

A püspöki kinevezéssel kapcsolatban Székely János elmondta, soha nem
törekedett, nem is gondolt papi életének ilyen fordulatára. Hozzátette:
hiányzik neki sok egyszerű helyzet, például amikor korán reggel, csupán
8-10 ember részvételével mutatott be szentmisét. Kiemelte: *szombathelyi
megyéspüspökként is arra törekszik, hogy „elérhető” püspök legyen.*

Tóni atya arról is kérdezett, vajon egy püspökségen több probléma van-e,
mint egy plébánián… Székely János elmondta, a gondok mellett sok öröm is
van az egyházmegyében. *Nyugat-Magyarország hagyományosan vallásos vidék,
sokan járnak templomba, a falvakban is nagy létszámú hittancsoportok
működnek*. Beiktatása után *meglátogatta az egyházmegye kilencvennél is
több papját*, mindenkivel hosszabb időt töltött el, megismerte őket,
legtöbbjük őszintén, mélyen próbálja megélni a papságot. Kiemelte*, nagy
öröm számára egy-egy egyházmegyei ünnep, és nagyon kedves a számára a
jubiláns házaspárok megáldása, *melyen évente körülbelül 500 pár szokott
részt venni.

A kávéházi beszélgetésen persze* a cigánypasztoráció i*s szóba került.
Székely János *a cigánysággal papként Érsekvadkerten találkozott először*,
ahol elmondása szerint *körülbelül 300 roma élt, de nem jártak templomba,
gyerekeiket nem járatták hittanra*. *Ő megtanulta a cigány himnuszt, s
lassan pár cigánygyerek révén közel került a falu szélén élő nincstelen
emberekhez. Programokat szervezett, például strandra vitte a gyerekeiket,
és maga ment el a házakhoz értük. Az első ilyen látogatás alkalmával az
utcában futótűzként terjedt a hír, hogy a pap eljön közéjük, s hatalmas
tömeg verődött össze, köszöntötték, táncoltak, énekeltek örömükben. A
cigányok megnyíltak, utóbb elmentek a plébániára, a misékre is. Persze sok
előítéletet is le kellett küzdeni…*

*Gyöngyöspatáról is beszélt Székely János. *Tizenöt éve jóval több gyerek
tanult az iskolában, mint most. *Fegyelmezési problémák miatt sokszor
lehetetlen volt tanítani, ezért voltak „pörgős” osztályok, ahol haladtak az
anyaggal, és voltak „gurulós” osztályok, amiket csak „tolni” lehetett. A
kettő között nem származási alapon, hanem teljesítmény szerint tettek
különbséget. Mivel a cigányok helyzete sokkal rosszabb szinte mindenhol az
országban, mint a többségi társadalom tagjainak, így óhatatlanul, magától
kialakult a szegregáció. *Székely János szerint* jó megoldás lenne a
problémára, ha a nehezebb körülmények közül érkezőket mentorálnák,
segítenék a beilleszkedésben*. Székely János hozzátette: *ebben komoly
szerepe lenne az államnak, de az egyházi iskoláknak is.*

A HungaRio kávézóban megrendezett beszélgetés végén ki-ki még odamehetett a
főpásztorhoz, beszélgethetett vele, kérdéseket tehetett fel neki.
Közvetlen, valóban elérhető püspök volt most is.

*Fotó: Lambert Attila*

*Bókay L*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200130/a806c15e/attachment.html>


További információk a(z) Grem levelezőlistáról