[Grem] A Kárpát-haza őrei Magyarfülpösön

2020. Jan. 10., P, 17:19:37 CET

A közlemény rovatba (bár már utaltam át, nem emlékszem, mit írtam, most
pedig nem kérdeztem rá) mindenesetre pontosabb azt írni, hogy 'Ady
lelkésznek Magyarfülpösön'.

On Fri, Jan 10, 2020 at 4:44 PM Emoke Greschik <greschem at gmail.com> wrote:

> ADOMÁNYOZÁS: forintot a Szórványmagyarság Gyermekeiért Alapítvány
> számlaszámára lehet utalni, közlemény rovatba beírni, hogy Magyarfülpösre
>
> *A Szórványmagyarság Gyermekeiért  Alapítvány   (OTP 11712004 –
> 20350905)     *
>
>
> 1./ (videó 19'59)
> https://www.youtube.com/watch?v=TOiV-tdCHfc
>
> 2./ „Csütörtökön már könnyes a szemük, ha arra gondolnak, másnap újra
> haza kell menniük” – Interjú Ady István lelkésszel, a Szívárvány Ház
> alapítójával
> Fekete Fanni <https://kepmas.hu/fekete-fanni>
> 2019.12.17.
>
> https://kepmas.hu/csutortokon-mar-konnyes-a-szemuk-ha-arra-gondolnak-masnap-ujra-haza-kell-menniuk-interju-ady-istvan?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=620589-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20123%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20123
>
> *Mezőségi szórványmagyar gyerekeknek nyújt oltalmat a magyarfülpösi
> Szívárvány Ház <http://www.szivarvany.ro/>. Azok a mélyszegénységben élő
> óvodások és iskolások, akik a kollégiumként is működő intézménybe járnak,
> gyakran üres gyomorral kezdik a hetet. A kisebbek között pedig van, aki itt
> sajátítja el a magyar nyelvet. Ady István református lelkész, az iskola
> alapítója naponta szembesül a gyerekek traumáival.*
> Kép: Kedves Éva
>
> *– Mi motiválta, amikor húsz évvel ezelőtt létrehozta a Szívárvány Házat?*
>
> – * Eredetileg a ’80-as években megszűnt magyar iskolák újraalapítása
> volt a célom, amikor még több magyar gyerek élt **Magyarfülpösön*, később
> azonban ez megváltozott. Sok harcot kellett megvívnom a bürokráciával,
> mire engedélyt kaptam egy 12 fős osztály indítására, ám *egy nappal az
> iskolakezdés előtt értesítettek, hogy még két gyerekre van szükség*. *Az
> egyik közeli szórványfaluban sikerült két kislányra találnom, akiket a
> nagyapjuk nevelt, és örömmel adta be őket az iskolába*. Akkor még nem
> volt bentlakásunk, így egy évig velünk éltek a parókián.
>
> Ennek híre ment, és* egyre több szülő keresett meg a környező falvakból,
> tanyákról, hogy fogadjuk be az ő gyerekeiket is.*
>
> *Egy, a faluban üresen maradt házat vettünk bérbe, ott alakítottunk ki
> szállást, aminek nemsokára a tetőszerkezetét is át kellett építeni, olyan
> sokan jelentkeztek*.* Lassan 16 éve itt működik a szórványkollégium egy
> része*. Mivel Magyarfülpösön csak négy évfolyam működik, ezért
> Szászrégenben*, a katolikus egyház egy használaton kívüli épületében is
> létrehoztunk egy kollégiumot, *ahol a nagyobbak folytathatják
> tanulmányaikat.
>
> *– Hány gyereknek viselik gondját jelenleg?*
>
> *– Az óvodásokkal együtt negyvenkilencen vannak a két
> szórványkollégiumban, *közülük tizenhatan bentlakásosak. Több gyereknek
> nem tudunk szállást biztosítani, így* a messzebb élőket kisbusszal
> hozzuk-visszük az iskolába *és onnan haza. Nemcsak Magyarfülpösről járnak
> hozzánk, hanem több környező településről is, például Kozmáról és Tancsról,
> és olyan farmokról, amiknek nevük sincs. A nagyobb, ötödikes diákokat a
> szászrégeni kollégiumban szállásoljuk el, akik onnan járnak a helyi vagy a
> marosvécsi iskolába.
> A magyarfülpösi Szívárvány Ház – kép: Kedves Éva
>
> *– Hogyan döntik el, hogy kit vesznek fel az iskolába?*
>
> – * A hírünk szájról szájra terjed, így –* jellemzően a tanévkezdés előtt *–
> a szülők maguktól keresnek fel minket, hogy a kollégium biztonságot nyújtó
> falai közé helyezzék a gyerekeiket*. Mivel korlátozottak a férőhelyek,
> ezért a jelentkezés sorrendje a döntő abban, kit tudunk befogadni. A
> szülőknek nagyon vonzó, hogy* a gyerekek ingyen járhatnak hozzánk, nem
> beszélve arról, hogy hétfőtől péntekig nem kell törődniük sem az
> élelmezésükkel, sem a ruházkodásukkal, sem a tanszereikkel.*
>
> *– Milyen környezetből érkeznek a gyerekek?*
>
> –* Leírhatatlan körülmények közt élnek, a családjukban gyakori a
> bántalmazás és az éhezés.* Volt, aki úgy került hozzánk, hogy nem ismerte
> az evőeszközöket, és az első étkezésnél kiitta a leves levét, a húst
> viszont meghagyta, mivel, ahogyan ő fogalmazott, a vastagját otthon az
> édesapja eszi meg.
>
> *Más azért nem tudott iskolába jönni, mert az anyja eladta a cipőjét három
> pár cigarettáért*.* A szülők az italt sem vetik meg: **az anya ad* *az
> apának* *10 lejt, hogy vegyen belőle egy-egy nápolyit a hét gyereküknek*,*
> és az két üveg borral tér haza. **Sok gyereknek nincs orvosa,** így nem
> tudjuk, **milyen védőoltásokat kaptak*. * Otthon nem figyelnek oda*
> *rájuk,** és a legkedvesebb szó, amit hallanak, hogy „Hallgass”.*
> *– Hogyan próbálják lelkileg megerősíteni őket?*
>
> – * Nekik az adja a legnagyobb kapaszkodót, hogy hétfőn jöhetnek az
> iskolába*, és amire hétvégén nem volt lehetőségük, azt itt pótolhatják. Hétfőn
> különösen oda kell figyelni rá, hogy ne kapjanak zsírban gazdag ebédet,
> mert megterhelné az üres gyomrukat.
>
> *A gyerekek nagyon szeretnek itt lenni, és csütörtökön már könnyes a
> szemük, ha arra gondolnak, pénteken újra haza kell menniük.* *Számukra
> itt válik természetessé, hogy a szidáson, bántáson túl szeretetet is
> kaphatnak, amit ki is követelnek maguknak: állandóan rajtunk csüngnek,
> megölelnek, az egyik kislány pedig a kisujját nyújtja, azt kell
> megszorítani.*
>
> *A kisebbek szeretik megosztani a problémáikat.* Mivel nem mindegyik
> gyerek fér be a kisbuszba, vannak, akiket én viszek reggel az iskolába, és
> ilyenkor* gyakran mesélnek róla*, mi történt velük hétvégén*, például,
> hogy a szülők bulit tartottak otthon, ami pár pohár ital után veszekedéssé,
> verekedéssé, ruhatépéssé fajult*. Én magamtól nem faggatom őket, de *el
> akarják mondani, hogy megszabaduljanak ettől a tehertől*.
> A szászrégeniekkel, akiknek hittant tartok,szintén napi kapcsolatban
> vagyok. *Szívesen járnak bibliaórára*, mivel más, mint egy hagyományos
> tanóra. *Az osztályzatok helyett* *egy önzetlen, isteni szeretetről, a
> Gondviselésről **beszélek nekik, amit a mindennapok során ők is
> megtapasztalhatnak*, *ha észreveszik az élet apró csodáit, például, hogy
> meleg étel kerül az asztalra. *A kisebbekkel ellentétben *viszont ők **nem
> beszélnek **az otthoni körülményekről, mert szégyenként élik meg, és ha
> mégis megnyílnak, akkor a szüleiket védik.*
>
> *– Nincs bennük harag a szüleik iránt?*
>
> – *Volt, aki szakmát szerezve megszakította* *velük a kapcsolatot, de a
> legtöbb gyereknek ők mindig édesapa és édesanya maradnak –** hittanórán a
> diákok még a velük rosszul bánó mostohájukért is imádkoznak.** Olyan is
> előfordult, hogy valaki a verekedő szülei közé állt, hogy megfékezze az
> anyjára támadó apját.*
>
> *– Mennyire épül be a viselkedésükbe az otthon látott minta?*
>
> – Nem rosszabbak, mint más gyerekek, bár néha előfordulnak problémák, épp
> ezért tartjuk *fontos*nak,* hogy már négy-öt évesen hozzánk kerüljenek,
> hogy megtanulják az alapvető viselkedési normákat.*
>
> *Ha kiskoruktól kezdve megtapasztalják a szeretetet, kevesebb eséllyel
> válnak később ők is agresszívvá.*
>
> *– Milyen az élet a kollégiumban?*
>
> *– A Háznak van iskolai és óvodai részlege is. *Az óvoda legfőbb szerepe
> a felzárkóztatás. *Van, aki ennyi idősen még nem szobatiszta, és sokan
> nem tudnak magyarul beszélni*, mivel vegyesházasságban élő szüleik csak
> románul kommunikálnak velük – ezeket mind meg kell tanulniuk, hogy aztán
> megkezdhessék az iskolát. *A diákok állami oktatásban részesülnek, a
> kötelező órák mellett pedig délutánonként szakképzett pedagógusok tartanak
> nekik foglalkozásokat*, amikor kézműveskednek vagy mezőségi néptáncokat,
> népdalokat tanulnak. Az ünnepeket mi is megtartjuk, *így **karácsonykor
> összegyűlik a magyarfülpösi kis szórványközösségünk, és fát díszítünk,
> ajándékozunk.** A téli szünidőre viszont hazamennek, ami nélkülözéssel
> telik számukra, ezért ilyenkor is próbáljuk segíteni őket, például tűzifát
> viszünk nekik*. *Nyáron programokkal készülünk, például bibliatáborral
> várjuk őket, a marosvásárhelyi Világló Egyesület pedig tavaly egyhetes
> tánctábort szervezett a kicsiknek és a nagyoknak. *Ennek ellenére még így
> sem tudjuk lefedni a szünidő nagy részét, és augusztus végén úgy érezzük
> magunkat, mint Kőműves Kelemen: amit addig elértünk, azt újra fel kell
> építenünk.* Más iskolákban anyák napi ünnepséget is tartanak, de hogyan
> is taníthatnék meg egy ilyen verset annak a gyereknek, aki hiába várja az
> anyját?* Előfordult, hogy három testvért nem tudtunk hazavinni szünidőre,
> mert a tanyán dolgozó szüleik eltűntek, és hiába kerestük őket telefonon,
> így a gyerekek a kollégiumban töltötték a hétvégét. Hétfőn aztán könnyes
> szemmel jelent meg az anyjuk, bizonygatva, mennyire hiányoztak neki a
> lányai.
> A gyerekek nagyon szeretik a bibliaórákat – kép: Kedves Éva
>
> *– Miért süllyedtek így le ezek a családok?*
>
> *– Ez generációs probléma, már a szülők szülei is így éltek. Ők a
> kommunista érában állami gazdaságokban dolgoztak, és napról napra
> tengődtek, tőlük örökölték ezt a mentalitást.*Sok szülő farmokon
> dolgozik, és nem képviselnek megbízható munkaerőt. Egyszer nagypéntek előtt
> egy család egy teljes hónapra eltűnt. Mint kiderült, a munkáltatójuk
> többet várt el tőlük, ezért egy másik tanyára mentek, de ott nem az várta
> őket, amire számítottak. Amikor elfogyott a pénzük, telefonon kértek tőlünk
> segítséget, így sikerült megtalálnunk őket, távol a lakott területektől.
> Házat béreltünk nekik és elhoztuk őket.
>
> *– Ezek szerint valójában nemcsak 49 gyereket, hanem 49 családot
> segítenek.*
>
> – *Igen, a szülőknek is próbálunk segíteni, egy anya például azzal
> keresett meg, hogy rákos, de nincs biztosítása, ezért mi fizettük ki a
> kezeléseit – *egy ilyen súlyos betegség után életmódváltás javasolt,* ő *viszont
> *jelenleg az ötödik gyerekét várja. Volt, akinél befedtük a kitört
> ablaküveget, legutóbb pedig egy régeni barátunk révén három használt
> televíziót adományoztunk rászorulóknak. Nagy álmom egy éjjel-nappali
> menedékház, ahová a szükségben lévő családok költözhetnének.*
> Kép: Kedves Éva
>
> – Egy ilyen menedékház azonban nyilvánvalóan még több energiát és pénzt
> jelentene*. Hogyan tudják fenntartani a két kollégiumot?*
>
> – *A Szívárvány Házat egy holland testvérkapcsolat révén építettük. Ez a
> támogatás azóta elapadt, így pályázatok útján tudjuk biztosítani az
> anyagiakat, de ezeken akkor van esélyünk, ha fel tudunk mutatni valamit, és
> az eredményig is kell enni adni valamiből a gyerekeknek. Szeretném, ha két
> évre előre tudnék tervezni.*
>
> *Az EMMI, a Bethlen Gábor Alapítvány és az RMDSZ által alapított
> Communitas Alapítvány mellett a magyarországi Szórványmagyarság
> Gyermekeiért Alapítványra is számíthatunk: **előző héten lángra lobbant a
> főzőkályha, és a segítségükkel két nap múlva tudtunk venni újat.** Advent
> idején egyébként nagyobb az adakozási kedv, ám ahogyan a Neoton Família is
> megénekelte, „Ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég”,
> pedig az ünnepek után sem áll meg az élet.*
> Kép: Kedves Éva
>
> *– A Szívárvány Házban negyedikes korukig tanulhatnak a diákok. Milyen
> lehetőségek várnak rájuk ezután?*
>
> *– A gyerekek Szászrégenben kezdhetik meg a felső tagozatot, és ezt
> követően támogatjuk középfokú tanulmányaikat.*
>
> *Olyan nagy hátránnyal indulnak, hogy nehéz velük komoly eredményeket
> elérni, így az elsődleges cél, hogy egy szintre kerüljenek a normális
> családi körülmények közt élő társaikkal, és tisztességesen megállják a
> helyüket az életben.*
>
> *Sokan szereznek szakmát, de egyetemet végzett tanítványunk is van, aki
> most tanítónőként dolgozik. Egy másik fiatal Németországban vállalt munkát,
> nemrég viszont hazatért és telket, házat vásárolt. Alkalmanként ellátogat
> hozzánk, és olyankor egy-egy tábla csokoládét hoz a gyerekeknek. A modern
> technológiának köszönhetően a régi diákjaink telefonon, Messengeren
> keresztül is szoktak keresni, a szívük egy része itt maradt. Ugyanakkor
> vannak, akiknek rossz irányt vett az élete, egy kamaszlány például, az
> anyai mintát követve, tizenöt évesen teherbe esett.*
>
> *– Ilyenkor nem érzi úgy, hogy szélmalomharcot vív?*
>
> *– Nem, Don Quijoténak azért nehezebb volt a dolga. A nemzetem motivál –
> hiszen mi fájhatna jobban egy lelkésznek, egy magyarnak, mint látni a
> szórványtelepülések elnéptelenedését és honfitársai elszegényedését? Ha
> csak a szülőkről lenne szó, nem koptatnám a cipőm sarkát, a gyerekek
> viszont nem tehetnek róla, hová születtek, miattuk minden tőlünk telhetőt
> meg kell tenni.A Szentírást idézve, aki a terhet adja, az erőt is ad mellé.*
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200110/16bf704c/attachment.html>