[Grem] Visszaemlékezés Csontos Jánosra Angyaldekameron

[Rita Kunsay-Sipos]

https://mediaklikk.hu/video/angyaldekamero

*„**Mindig kételyek töltenek el, hogy vajon elég mély-e az én hitem – de
hát a fuldoklónak, aki megtanult vagy éppen nem tanult meg úszni, teljesen
mindegy, hogy három- vagy háromszáz méternyi víztö­meg hömpölyög-e alatta.
Szü­le­tésünktől halálra vagyunk ítélve, de ifjan még látszólag messze a
végpont. Még mesterhármast rú­gunk, nyolcszáz méteren hétszáznál hajrát
nyitunk, és nem marad előttünk várrom megmászatlanul, szép nő
meghódítatlanul, jó könyv kiolvasatlanul. Ebbe a másik célegyenesbe
fordulva viszont minden nyilallás, sajdulás, roppanás a vég előszobájának
tetszik. Persze, fiatalon is igen könnyen meg lehet halni – néhányszor
nekem is majdnem sikerült. Ha az Úr komolyan gondolja, különösebb indoklás
nél­kül már öt-, tizenöt vagy huszon­öt évesen elvehetett volna, még a
dolgok elbonyolódása előtt. Lehetett valami terv, mert akkor nem
vándoroltatta volna észak­ra állítólagos talján anyai őseimet, és nem
vándoroltatta volna délre állítólagos ruszin apai őseimet, hogy félúton
összetalálkozzanak a Kárpát-medencében, és én e társtalan nyelv gyönyörű
nyűgében tölthessem el az életemet. Nehéz eldönteni: az Isten akkor
kegyesebb-e hozzánk, ha hirtelen, váratlanul szólít el, vagy ha módot és
időt ad a felkészülésre, a megbánásra, a dolgaink elrendezésé­re? Akkor
sújt-e, ha igazán szeret? Ez utóbbi változat amúgy valószínűleg több
szenvedéssel jár, de például azzal a felismeréssel is, hogy a szerelem nem
korfüggő. A hit, a remény, a szeretet sem az. A lélek nem feltétlenül vénül
a testtel, vagy legalábbis idebentről így érezni. Az élemedett embert
olykor kifejezetten kamaszos dü­hök, indulatok, méltatlankodások feszítik.
Így aztán ezek, amiket mostanság megélek, nem annyira transzcendens, mint
evilági tapasztalatok. Istenkapcsolat? Mintha a temérdek háborgás után
némiképp megbékéltünk volna egymással. Mintha egyértelművé vált volna, hogy
a halál, a túlvilág is a terv része. Ülünk egymás mellett, és nagyokat
hallgatunk. Van idő bő­séggel. Csakis idő van”* – olvasható Csontos János
élete utolsó, Zsille Gábornak adott interjújában.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200106/4b9f3632/attachment.html>