<div dir="ltr"><br><div class="gmail_quote"><br><div dir="ltr"><a href="https://mediaklikk.hu/video/angyaldekamero" target="_blank">https://mediaklikk.hu/video/angyaldekamero</a><br clear="all"><br><i style="font-family:sans-serif;font-size:14px">„</i><font size="4" color="#45818e"><i style="font-family:sans-serif">Mindig kételyek töltenek el, hogy vajon elég mély-e az én hitem – de hát a fuldoklónak, aki megtanult vagy éppen nem tanult meg úszni, teljesen mindegy, hogy három- vagy háromszáz méternyi víztö­meg hömpölyög-e alatta. Szü­le­tésünktől halálra vagyunk ítélve, de ifjan még látszólag messze a végpont. Még mesterhármast rú­gunk, nyolcszáz méteren hétszáznál hajrát nyitunk, és nem marad előttünk várrom megmászatlanul, szép nő meghódítatlanul, jó könyv kiolvasatlanul. Ebbe a másik célegyenesbe fordulva viszont minden nyilallás, sajdulás, roppanás a vég előszobájának tetszik. Persze, fiatalon is igen könnyen meg lehet halni – néhányszor nekem is majdnem sikerült. Ha az Úr komolyan gondolja, különösebb indoklás nél­kül már öt-, tizenöt vagy huszon­öt évesen elvehetett volna, még a dolgok elbonyolódása előtt. Lehetett valami terv, mert akkor nem vándoroltatta volna észak­ra állítólagos talján anyai őseimet, és nem vándoroltatta volna délre állítólagos ruszin apai őseimet, hogy félúton összetalálkozzanak a Kárpát-medencében, és én e társtalan nyelv gyönyörű nyűgében tölthessem el az életemet. Nehéz eldönteni: az Isten akkor kegyesebb-e hozzánk, ha hirtelen, váratlanul szólít el, vagy ha módot és időt ad a felkészülésre, a megbánásra, a dolgaink elrendezésé­re? Akkor sújt-e, ha igazán szeret? Ez utóbbi változat amúgy valószínűleg több szenvedéssel jár, de például azzal a felismeréssel is, hogy a szerelem nem korfüggő. A hit, a remény, a szeretet sem az. A lélek nem feltétlenül vénül a testtel, vagy legalábbis idebentről így érezni. Az élemedett embert olykor kifejezetten kamaszos dü­hök, indulatok, méltatlankodások feszítik. Így aztán ezek, amiket mostanság megélek, nem annyira transzcendens, mint evilági tapasztalatok. Istenkapcsolat? Mintha a temérdek háborgás után némiképp megbékéltünk volna egymással. Mintha egyértelművé vált volna, hogy a halál, a túlvilág is a terv része. Ülünk egymás mellett, és nagyokat hallgatunk. Van idő bő­séggel. Csakis idő van”</i><span style="font-family:sans-serif"> – olvasható Csontos János élete utolsó, Zsille Gábornak adott interjújában.</span>  <br></font><div dir="ltr" data-smartmail="gmail_signature"><div dir="ltr"><font size="4" color="#45818e"><br></font><div><font size="4" color="#45818e"><br></font><div><br></div></div></div></div></div>
</div></div>