[Grem] Egy felelősségre nevelő biolgóia tankönyv kálváriája

[Emoke Greschik]

 Egy biológia-tankönyv kálváriája
https://kepmas.hu/egy-biologia-tankonyv-kalvariaja?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=641411-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20024%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20024

*Napok óta egy tizenkettedik osztályos biológia-tankönyv abortusszal
kapcsolatos néhány sorától hangos a média. Szinte alig van olyan internetes
híroldal vagy blog, amely ne venné a szájára és ne kiabálna
abortuszellenességet és nőhibáztatást.*

Mintha egész társadalmuk Csipkerózsika-álmát aludná, és nem akarna
felébredni, miközben néma önigazolásban és tagadásban tengeti
mindennapjait: *„nem tudok róla, ezért nem fáj”*. Ám most valaki megtörte a
csendet: nem sok, *csupán néhány mondat erejéig meg merte említeni, hogy* *az
abortusz esetén az „én testem, én döntésem”-megközelítés* *hibás* –* és
máris hangosan, védekezően felkiáltanak.*


*A tankönyv családtervezési része pontosan az alábbiakat írja:„Sok nő
felfogása teljesen hibás a terhesség mesterséges megszakításával
kapcsolatban. Úgy vélik, hogy amikor elhatározzák a műtétet, akkor »saját
testükről« döntenek. Kétségkívül, a műtétet a nőnek kell vállalnia. Szinte
csak őt érinti minden ezzel kapcsolatos testi és lelki probléma is.
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a döntés egy másik,
leendő ember életéről is szól, amelyhez a nőt a lehető legszorosabb
kapcsolat fűzi, de etikai szempontból még ez sem jogosít fel senkit egy
leendő élet elpusztítására.”*

*A szerző, Lénárt Gábor,* *végre ki merte mondani, hogy felelős döntést
kell hozni, mert a lányok nem csupán a maguk jövőjéről, hanem egy emberi
élet további sorsáról is határoznak az abortusz kapcsán.*

Arról, hogy a méhükben megfogant gyermek élhet-e vagy meg kell halnia.
Nem mondott igazat a könyv szerzője? Dehogynem.
Akkor *miért ez a hangos ellenkezés?*

Talán egyrészt azért, *mert régen sikeresen elültették a fülekben és
szívekben női jogvédők az „embrió, magzat=sejtcsomó” elméletet*. Mára
azonban a tudomány olyan pontosan ismeri az emberi egyedfejlődést, hogy
heti lebontásban le tudja írni, mikor milyen fázisnál tart a méhmagzat.
Mire felfedezik a várandósságok nagy részét, a kis ember már elmúlt 5
hetes. Dobog a szíve, a szervecskéi elkezdenek működni, rohamos léptékben
fejlődik az agya, az idegpályák folyamatosan épülnek. Egy 10–12 hetes
magzatgyermek pedig – Magyarországon alapvetően ez az abortusz végső
határideje – már igen fejlett.

Tehát a tankönyv sorainak nem abortuszellenesség vagy nőhibáztatás volt a
célja, hanem elgondolkodtatás és a felelősség súlyának érzékeltetése.

Annyit érdemes itt pontosítani, hogy nem „leendő ember”, hanem magzati
életkorát élő ember, hiszen az is tudományos tény, hogy az ember méhen
belüli fejlődése folyamatos, és nincs olyan állomása, ahol élesen
elkülönülnének a fejlődési fázisok (még nem ember–már ember).

Tehát *a felelősség megjelenése **az, ami* *sokak számára zavaró lehet,*
mégis kívánatos, hogy a következő generációnak előbb legyen kialakult
véleménye és felelősségtudata, mint ahogy várandós lenne és átesne az első
abortuszán.

*Sajnos **a szülői háttérből *ez* az információ, és úgy általában a
szexuális felvilágosítás** is **szinte teljesen hiányzik*. Talán ez az
egyik oka annak, hogy megjelent a tananyagban is. Szintúgy hiányzik az
abortusszal foglalkozó szakirodalomból. Soha, s*emelyik klinika vagy kórház
abortusztájékoztatóján **nem szerepe*l
<https://kepmas.hu/ha-a-mehben-fejlodo-baba-nem-egeszseges-mi-tortenhet>*ez
az információ.** Azt már a tankönyv sem említi, hogy a nőben egészen
pontosan milyen nyomokat fog hagyni. *Pedig erről is
széleskörű pszichológiai információink vannak már.

*Az abortusz nem „csak” egy műtét, hanem olyan történés, amelynek
tragédiája elkezdődik már a műtőben, és *megfelelő szaksegítség nélkül *végig
kísért akár egy egész életen át
<https://kepmas.hu/az-igazi-vegleges-megkonnyebbules-vallomasok-az-abortuszrol>.*
A poszt abortusz-szindróma tünetei elfojtás esetén is felszínre törhetnek
lelki eredetű meddőség, endokrinológiai problémák, depresszió, méltatlan
kapcsolatok, gyermekekkel szembeni ridegség vagy túlféltés, alkoholizmus,
drogok, öngyilkosság stb. képében.

*Talán épp azok az emberek háborognak a leghangosabban, akiknek korábban
abortusza volt, és a mai napig menekülnek a felelős szembesítés elől. *De a
többi ember tagadásra és hallgatásra kényszerítésével nem segítenek sem a
fiataloknak, sem önmaguknak.

Hogy valóban egy másik ember életéről is szó van, arról kiváló
genetikusunk *Czeizel
Endre* is több ízben több médiában nyilatkozott. Íme, az egyik:

*„Fiatal orvosként, a János Kórházban még magam is csináltam
terhességmegszakítást, de az ember érettebb fejjel rájön, hogy az élet a
fogamzással kezdődik, és az egészséges magzatok megölése élet elleni bűn.
Az abortusz társadalmi kérdés: mindent meg kellene tennünk, hogy a lehető
legalacsonyabbra szorítsuk.”*

Vajon nem azzal lenne kevesebb abortusz, ha a fiatalságot a tisztánlátás
útján kísérnénk, és valós információkkal látnánk el?

Most, amikor egész társadalmunk szexualitáscentrikus, és a médiából is napi
szinten ez sugárzik, még elemibb fontosságú, hogy az együttlét előtt
kezdjenek el gondolkodni mindezen, ne pedig utána.

Az a nő pedig, aki e sorokat a saját abortusza után olvassa, rádöbbenhet
arra, hogy mi is történt vele és gyermekével, és megpróbálhatja a
párkapcsolatát, személyes jövőjét felelősebben tervezni.

Nem rossz dolog ez.

Ráadásul ez a 12-es biológia-tankönyv 2016 óta biztosan forgalomban
van, több gimnáziumban négy éve ebből tanítanak. Eddig vagy nem tűnt fel
senkinek, vagy nem találtak benne kivetnivalót. Jellemző, hogy az új NAT-ot
akarják ezzel az idézettel támadni, de ez a tankönyv még az előző NAT
alapján készült.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200229/18dea34c/attachment.html>