[Grem] Az Afréka Alapítvány Nigériában: A bajok forrásánál kell segíteni / Dr.Fodor R., Csókay A. + számlaszám a cikk végén

[Emoke Greschik]

 Afréka Alapítvány  / dr. Fodor Réka, dr. Csókay A.
Kölnei Lívia <https://kepmas.hu/kolnei-livia>
2020.01.29
.
https://kepmas.hu/afreka-ez-a-titok-megjarod-a-poklot-megis-a-mennyorszag-elmenye-marad-meg?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=634227-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021

*Afréka, vagyis dr. Fodor Réka neve egyre ismertebb Magyarországon és
Nigériában, különösen, amióta dr. Csókay Andrással
<https://kepmas.hu/az-osrobbanas-jelentektelensege-interju-dr-csokay-andrassal>
együtt szervezik afrikai orvosi misszióikat az Afréka Alapítvány
segítségével. Legutóbbi útjára férje és nagyobbik lánya is elkísérte. Árvíz
és tűzvész következményeit gyógyító küldetéséről és a nigériai keresztények
optimizmusáról mesélt.  *
Kép: Afréka
hirdetés

*– Afrikai orvosi missziód bázisa egy katolikus egyházi fenntartású kórház.
Ez azt sugallja, hogy ez az intézmény valamiféle rendet, nyugalmat és
infrastruktúrát tud biztosítani a gyógyító munkádhoz.*
– A Borromeo Szent Károly Kórházat az onitshai katolikus érsekség tartja
fenn. Tizenegy kórház van a térségben, ez a legnagyobb, ahol az
alkalmazottak fegyelmezetten dolgoznak, és *mindent a mély hitük fényében
élnek meg. Magyarországon csak a legelkötelezettebb katolikusok élnek olyan
életet, ami ott teljesen általános és megszokott.*

*Áthatja a mindennapjaikat az öröm, a boldogság, és ha a legkisebb
jótéteményt is kapják, a hála.*

 Ugyanakkor * nem választják el egymástól olyan élesen az evilági és a
túlvilági életet*, mint mi, európai hívők. Ha ott egy keresztény meghal,
nem katasztrófának tekintik, hanem hogy hamarabb jut a mennybe. *Elképesztő,
hogy milyen természetességgel viszonyulnak a halálhoz.*

*– Időről-időre hallani keresztény hívők, köztük papok brutális
meggyilkolásáról. Mennyire gyakori ez arrafelé?*
– Amikor korábban kint voltam, akkor is történt egy papgyilkosság,
viszonylag messze, egy szomszédos államban. *De nemrég a kórházunktól 3
km-re lévő plébániát gyújtották fel, az ott élő pap is megégett, meghalt.
Sosem fog kiderülni teljes bizonyossággal, hogy kik tették, mert nagyon
szűrik az információkat, hivatalosan balesetként kommunikálják a hatóságok.*

*S hogy **hogyan reagál ilyen esetben a kórházunk vezetője, Izunna atya?
Keresztet vet, mond érte egy fohászt, hogy „az örök világosság fényeskedjék
neki”, és végzi tovább a munkáját.*

Látja rajtam, hogy* én kétségbe vagyok esve, mert lehet, hogy ő lesz a
következő áldozat,* *de ő csak mosolyog*. Az is előfordulhat, hogy egyszer
elhelyezik őt északra, a muszlim többség által lakott területekre, ahol *
keresztény falvakat** gyújtanak fel,* ahol az effajta halálesetek *szinte
mindennaposak* – de ő lélekben arra is fel lenne készülve. Az Onitshai
Főegyházmegye szerencsére a biztonságosnak mondható, keresztény többségű
déli területen van. Itt viszont az okoz problémát, hogy az északi
államokban földönfutóvá vált emberek belső migrációval levándorolnak a
viszonylag jobb életkörülményeket biztosító délre. Nekem *volt olyan
betegem a kórházban, aki túlélte északon a faluja lerombolását, családja
kiirtását. Nincs szinte semmijük*, de a déli lakosság se tud mindenkinek
megfelelő megélhetést nyújtani, ezért fordulnak elő időnként ilyen brutális
esetek.
Kép: Afréka

*– Legutóbbi utad a tűz és a víz ellentmondásos jegyében telt. Hogy
fordulhatott ez elő egyidőben?*
– *A Niger deltavidékén minden évben visszatérő katasztrófa az árvíz, ami
valójában inkább a magas talajvízből adódik, nem tudnak ellene gátakkal
védekezni.* *Olyankor ezrek veszítik el az otthonaikat, gyakoribbá válnak a
járványos megbetegedések *– erre számítottunk, amikor szerveztük a
missziónkat. De két héttel az indulásunk előtt kaptam egy üzenetet, *hogy
hatalmas tűz van a városban. Egy tartálykocsi felborult, az üzemanyag
befolyt a nyitott árkokba és elterjedt. Amerre folyt, sorban robbant fel a
város utcáin, tűzbe borítva a házakat – eszméletlen tűzvész pusztított! *Ezért
a* missziónk egy részét a megégett emberek gyógyítására fordítottuk*. A
médiában hírt adtak erről a balesetről, az már azonban * furcsa volt, hogy
nyolc órával később a város másik pontján ugyanez ment végbe, egy
állítólagos másik baleset… Vagy terrorcselekmény?* Nem tudhatjuk.

*– Tizenhat éves lányod és férjed is elkísért erre a legutóbbi missziós
utadra. Nem tántorították el őket ezek az események? Nem féltetted őket?*
– *Dehogynem, kétségek között őrlődtem, nem vakmerőség-e *kivinni a
családomat. Meg is osztottam a kételyeimet Izunna atyával, akivel szinte
napi chat-kapcsolatban vagyok. Ezzel billentett vissza: *„Doktor Réka,
hiszen nagyon jól tudod, hogy Nigéria nem turistaparadicsom!”* – és küldött
egy mosolygó fejet. Nagyon érdekes, hogy *az általam ismert nigériaiak
szinte mindig boldogok, mosolygósak, és amikor bekövetkezik egy ilyen
borzalom, csak szűkszavúan nyilatkoznak róla, tizedannyit sem sopánkodnak,
mint mi egy kisebb bajnál. *A magyarázatát nem tudom, hiszen nem
érzéketlenek, de *ők nem csinálnak botrányt, nem keltenek még nagyobb
pánikot**. Viszont élő kapcsolatuk van Istennel, mindig imádkoznak a
békéért, a gyógyulásokért, *de amik történnek, arról nem feltétlenül
gondolják, hogy az emberekre tartozik.

*Talán azt tartják, hogy **ha te bajban vagy, én meg sopánkodom, azzal nem
jutunk előbbre, csak mélyebbre.*

Nemcsak önvédelemből nem reagálnak, nem háborodnak fel, hanem mert t*ényleg
élik azt, hogy „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”. És nemcsak
azért, mert ők szentek – egyébként azok! –, hanem mert így nem csinálnak
nagyobb bajt.*

*– Lányod hogy érezte magát Afrikában?*
*– Anna úgy jött haza Nigériából, hogy ez élete legszebb két hete volt. **Annyi
boldogságot, mosolyt, hálát nem kapott még,* mint ott az égési sérültektől,
akiknek a sebkötözésénél segédkezett. A fájdalmakkal küzdő betegeknek ez a
hozzáállása egész biztosan a hit számlájára írható. Az afrikai nővérkék,
amikor letelt a borzalmas és lelket megviselő munkájuk, levették a
maszkjukat, és boldogan fotózkodtak velünk. Anna gyakran tolmácsszerepet
vállalt, mert a mi magyar kötöző nővérünk, aki velünk jött, nem tud
angolul, viszont fontos volt, hogy átadja nagy szakmai tudását az afrikai
segítő személyzetnek, akik készségesen tanultak. *Anna filmet is forgatott,
hogy népszerűsítse az Afréka Alapítványt, de szükség volt a segítségére az
árvízkárosultak ellátásánál is, a negyvenfokos melegben zsákokat hordott,
gyógyszereket pakolt. Nagy megterhelésnek volt kitéve, mégis élete legszebb
időszakának tartja az ott töltött időt – ez a titok: megjárod a poklot,
mégis a mennyország élménye marad meg.*
Kép: Afréka

Az áradó szeretet és a végtelenül nagy hit sokkal erősebb nyomot hagynak,
mint a nehéz körülmények.

*– Férjednek, Sándornak mi volt a feladata?*
– * A férjem négy éven át úgy gondolta, ő csak kolonc lenne ott, mert nem
orvos, és az ő repülőjegyének árából inkább vegyek gyógyszert. **Én pedig
szerettem volna neki is megmutatni, átadni ezt az élményt, tapasztalatot.
Áttörést hozott, hogy 2019 nyarán az Afréka Alapítvány meghívta
Magyarországra Bazil atyát, aki az érsekség egészségügyi intézményeiért
felelős, és Izunna atyát, a kórház igazgatóját, és ők biztatták a férjemet
meg a lányomat is, hogy jöjjenek, lesz tennivalójuk nekik is.*

*Bazil atya hét évig Rómában tanult, elképesztően okos, mégis hazatért,
hogy a szülőföldjét segítse. Izunna atya Belgiumban tanult, ott PhD-zett,
mégis visszatért az övéihez. Ezért is tartom őket nagy embereknek, mert ők
az európai kényelmüket, karrierjüket feladták és inkább hazatértek.*

*– Ők a hétköznapi hősök.*

–* Az a valódi, nagy munka, amit ők végeznek, nem* *a mi időnkénti
missziónk, amikor tudjuk, hogy megvan visszafelé a repülőjegyünk a
kényelembe.*

Nálunk laktak tehát, a férjem főzött nekik, és most végre volt módunk sokat
beszélgetni, hiszen odakint tizenkét órákat dolgozunk. Persze *nem
turistaként jöttek, hanem hogy előmozdítsák az együttműködést: jártunk
velük a Miniszterelnöki Hivatalban a Hungary Helps Program
<https://kepmas.hu/nemzeti-kuldetesunk-az-uldozott-keresztenyek-segitese>
támogatása érdekében, hiszen közös a célunk: **„Vidd helybe a
segítséget!”* Szerepeltem
velük tévében, interjúkat adtak – ittlétük hatalmas ösztönzést adott az
Afréka Alapítványnak*. Végül Sándor az árvaház-projekt miatt utazott velünk
Nigériába. Felmértük a katolikus fenntartású árvaházak igényeit, és
elindítjuk az Afréka Alapítvány új kezdeményezését, a jelképes
örökbefogadást: egy árvaházi gyerek iskoláztatását támogathatja a
magyarországi örökbefogadó. Mindenki pontosan tudni fogja, hogy melyik
gyerek számára adja a pénzt.*
Kép: Afréka


*– A Katolikus Egyház jóléti és lelki téren progresszív szerepet tölt be
Nigériában?– Az onitshai érsek, Valerian Okeke
<https://en.wikipedia.org/wiki/Valerian_Okeke> igen. Egyetemet alapít,
iskolákat létesít, gondját viseli az egészségügyi intézményeknek.*

Tudja, hogy *az egészségügy és az oktatás fejlesztése a két kijárat a
nyomorból.*

Ám nem egyformák a viszonyok ebben a hatalmas országban, amely már eleve
harminchat államból áll. *Anambra állam, ahol Onitsha van, viszonylag
biztonságosnak mondható, lakosságának több mint 90 százaléka a mi
régiónkban keresztény – persze ennek ellenére sehová sem engednek el minket
egyedül*, mindig nagyon vigyáznak ránk.

*– A katolikuson kívül más keresztény felekezetek is jelen vannak
Onitshában?*
– * Olyan meghatározó a katolikus többség, hogy alig tűnnek fel mások. *Amikor
autóval mentünk valahová, láttam plakátokat, amelyek kisebb keresztény
gyülekezetek evangelizációs alkalmait hirdették. *Itt egyébként mindenki
hívő, még az is, aki a törzsi vallás híve. Érdekes, hogy a régi vallásuk is
egyistenhitű, így a kereszténységnek könnyű volt ráépülni a monoteizmusra.*

*Ateista embert nagyon nehéz találni Afrikában.*

Kép: Afréka

*A papokat nagy megbecsüléssel veszik körül. Az ő hitük nem **olyan ám,
mint a miénk Európában, hogy sokan csak meg vannak keresztelve, és ennyi*… *A
nyolcmillió lakosú Onitshában mindennap több ezer ember vesz részt egy-egy
misén, és rengeteg templom van a városban, magyar ember ezeket a számokat
nem is nagyon tudja elképzelni.* Van *két anekdotám is erről: Bazil atya
mondta, hogy menjünk el az ő kis szülőfalujába, mert árvíz van. „Hány fős a
falu?” – kérdeztem. – „Nyolcszázezer.” – „Mennyi?! Hiszen az Magyarországon
egy nagyváros!” Akkor fogtam fel, hogy egészen más léptékben gondolkodnak,
és ez később is előjött. Amikor ugyanis Bazil atya itt volt nálunk,
elvittük a Duna-partra. Meglátta a Parlamentet: „Mi ez a gyönyörű, nagy
épület?” „A Parlament.” „Ekkora?! – nevetett. – Egy olyan kis országnak,
mint amekkora az én városom?”*

*– Mikorra tervezed a következő orvosi missziót?*
– Én utaznék bármikor, de csak* akkor van értelme, ha összegyűlik minimum
10 000 dollár.* Az előző nagy belgyógyászati missziónk 30 000 dollárba
került – nem a repülőjegyek ára volt sok, hanem a rengeteg gyógyszer és a
szűrésekhez szükséges felszerelés. Kicsit jobb a helyzete az idegsebészeti
missziónak, mert a műtő felszerelése már megvalósult. *Minden pénzt a
misszióra költünk, és mindig elfogy, ezért gyűjtünk Csókay Andrással
<https://kepmas.hu/podcast-dr-csokay-andras-az-elso-sikerek-engem-is-gogosse-tettek>
együtt újra és újra adományt a hétről hétre megtartott előadásainkkal,
könyvárusítással. „Koldulunk” az afrikaiak javára.*




*Afréka Alapítvány 10101346–27099400–01004002Ha anyagilag szeretné
támogatni dr. Fodor Réka következő afrikai belgyógyászati misszióját, írja
az átutalás megjegyzés-rovatába: „belgyógyász”Ha anyagilag szeretné
támogatni dr. Csókay András következő afrikai idegsebészeti misszióját,
írja az átutalás megjegyzés-rovatába: „idegsebész”Felveheti Fodor Rékával a
kapcsolatot Facebook-oldalán, <https://www.facebook.com/afrekahu/> **honlapján
(afreka.hu <http://afreka.hu/>) pedig dedikált könyvet is rendelhet.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200222/015155fa/attachment.html>