<div dir="ltr">
<div><div><h1>Afréka Alapítvány / dr. Fodor Réka, dr. Csókay A.<br></h1></div></div><div><div><div><div><div><div id="m_-5819343685451957797m_-1544057156435941439gmail-taxonomy-term-906"><h2><a href="https://kepmas.hu/kolnei-livia" target="_blank">Kölnei Lívia</a></h2></div></div></div></div></div></div><div><div> 2020.01.29</div><div>.<a href="https://kepmas.hu/afreka-ez-a-titok-megjarod-a-poklot-megis-a-mennyorszag-elmenye-marad-meg?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=634227-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021" target="_blank">https://kepmas.hu/afreka-ez-a-titok-megjarod-a-poklot-megis-a-mennyorszag-elmenye-marad-meg?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=634227-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021</a></div></div><div><div><div><div><div><p><b>Afréka, vagyis <i>dr. Fodor Réka </i>neve egyre ismertebb Magyarországon és Nigériában, különösen, amióta <a href="https://kepmas.hu/az-osrobbanas-jelentektelensege-interju-dr-csokay-andrassal" target="_blank"><i>dr. Csókay András</i>sal</a>
együtt szervezik afrikai orvosi misszióikat az Afréka Alapítvány
segítségével. Legutóbbi útjára férje és nagyobbik lánya is elkísérte.
Árvíz és tűzvész következményeit gyógyító küldetéséről és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nigériai
keresztények optimizmusáról</span> mesélt. </b></p></div></div></div></div></div><div><div><div><div><div rel="og:image rdfs:seeAlso"><img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/cikk_nagykep/public/field/alapkep/20200129/afreka1.jpg?itok=lAU1yrll&c=2661bf67c063d1fd523137621fb67ab6" alt="" style="margin-right: 0px;" width="215" height="143"></div></div></div></div></div><div><div><div><div><div>Kép: Afréka</div></div></div></div></div><div><div><div><div><div id="m_-5819343685451957797m_-1544057156435941439gmail-zone5307851"><div><span style="display:block;color:rgb(128,128,128);font-weight:normal;font-style:normal;font-size:10px">hirdetés</span></div></div></div></div></div></div><div><div> <div><div><div><p><b>–
Afrikai orvosi missziód bázisa egy katolikus egyházi fenntartású
kórház. Ez azt sugallja, hogy ez az intézmény valamiféle rendet,
nyugalmat és infrastruktúrát tud biztosítani a gyógyító munkádhoz.</b><br>–
A Borromeo Szent Károly Kórházat az onitshai katolikus érsekség tartja
fenn. Tizenegy kórház van a térségben, ez a legnagyobb, ahol az
alkalmazottak fegyelmezetten dolgoznak, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindent a mély hitük fényében
élnek meg. Magyarországon csak a legelkötelezettebb katolikusok élnek
olyan életet, ami ott teljesen általános és megszokott.</b></span></p><blockquote><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Áthatja a mindennapjaikat az öröm, a boldogság, és ha a legkisebb jótéteményt is kapják, <u>a hála.</u></b></span></p></blockquote><p> Ugyanakkor
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem választják el egymástól olyan élesen az evilági és a túlvilági
életet</b></span>, mint mi, európai hívők. Ha ott egy keresztény meghal, nem
katasztrófának tekintik, hanem hogy hamarabb jut a mennybe. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Elképesztő,
hogy milyen természetességgel viszonyulnak a halálhoz.</b></span></p><p><b>– Időről-időre hallani <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény hívők, köztük papok</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">brutális meggyilkolásá</span>ról. Mennyire gyakori ez arrafelé?</b><br>–
Amikor korábban kint voltam, akkor is történt egy papgyilkosság,
viszonylag messze, egy szomszédos államban. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De nemrég a kórházunktól 3
km-re lévő<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> plébániát </span>gyújtották fel, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az ott élő pap</span> is megégett,
meghalt. Sosem fog kiderülni teljes bizonyossággal, hogy kik tették,
mert nagyon szűrik az információkat, hivatalosan balesetként
kommunikálják a hatóságok.</b></span></p><blockquote><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>S hogy </b><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">h</span>ogyan reagál ilyen esetben a kórházunk vezetője, <i>Izunna</i> atya? Keresztet vet, mond érte egy fohászt, hogy „az örök világosság fényeskedjék neki”, és végzi tovább a munkáját.</b></span></p></blockquote><p>Látja
rajtam, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> én kétségbe vagyok esve, mert lehet, hogy ő lesz a
következő áldozat,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de ő csak mosolyog</b></span>. Az is előfordulhat, hogy egyszer
elhelyezik őt északra, a muszlim többség által lakott területekre, ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
keresztény falvakat</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> gyújtanak fel,</b></span> ahol az effajta halálesetek <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szinte
mindennaposak</b></span> – de ő lélekben arra is fel lenne készülve. Az Onitshai
Főegyházmegye szerencsére a biztonságosnak mondható, keresztény többségű
déli területen van<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Itt viszont az okoz problémát, hogy az északi
államokban földönfutóvá vált emberek belső migrációval levándorolnak </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a
viszonylag jobb életkörülményeket biztosító délre.</span><b> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nekem </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">volt olyan
betegem a kórházban, aki túlélte</span> északon a faluja lerombolását, családja
kiirtását. Nincs szinte semmijük</b></span>, de a déli lakosság se tud mindenkinek
megfelelő megélhetést nyújtani, ezért fordulnak elő időnként ilyen
brutális esetek.</p><div><div><div><div><div><span><img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2020/01/28/afreka2.jpg?timestamp=1580229287" alt="" title="" style="margin-right:0px" width="188" height="106"></span></div></div></div></div><div><div>Kép: Afréka</div></div></div><p><b>– Legutóbbi utad a tűz és a víz ellentmondásos jegyében telt. Hogy fordulhatott ez elő egyidőben?</b><br>–
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A Niger deltavidékén minden évben visszatérő katasztrófa az árvíz, ami
valójában inkább a magas talajvízből adódik, nem tudnak ellene gátakkal
védekezni.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Olyankor ezrek veszítik el az otthonaikat, gyakoribbá válnak a
járványos megbetegedések </b></span>– erre számítottunk, amikor szerveztük a
missziónkat. De két héttel az indulásunk előtt kaptam egy üzenetet, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy
hatalmas tűz van a városban. Egy tartálykocsi felborult, az üzemanyag
befolyt a nyitott árkokba és elterjedt. Amerre folyt, sorban robbant fel
a város utcáin, tűzbe borítva a házakat – eszméletlen tűzvész
pusztított! </b></span>Ezért a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> missziónk egy részét a megégett emberek gyógyítására
fordítottuk</b></span>. A médiában hírt adtak erről a balesetről, az már azonban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
furcsa volt, hogy nyolc órával később a város másik pontján ugyanez ment
végbe, egy állítólagos másik baleset… Vagy terrorcselekmény?</b></span> Nem
tudhatjuk.</p><p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenhat éves lányod és férjed is elkísért
erre a legutóbbi missziós utadra</span>. Nem tántorították el őket ezek az
események? Nem féltetted őket?</b><br>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Dehogynem, kétségek között
őrlődtem, nem vakmerőség-e </b></span>kivinni a családomat. Meg is osztottam a
kételyeimet Izunna atyával, akivel szinte napi chat-kapcsolatban vagyok.
Ezzel billentett vissza: <i>„Doktor Réka, hiszen nagyon jól tudod, hogy Nigéria nem turistaparadicsom!”</i>
– és küldött egy mosolygó fejet. Nagyon érdekes, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az általam ismert
nigériaiak szinte mindig boldogok, mosolygósak, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">amikor bekövetkezik
egy ilyen borzalom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">csak szűkszavúan nyilatkoznak </span>róla</span>, tizedannyit sem
sopánkodnak,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> mint mi egy kisebb bajnál. </span></b></span>A magyarázatát nem tudom, hiszen
nem érzéketlenek, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ők nem csinálnak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">botrányt</span>, nem keltenek <span style="background-color:rgb(234,209,220)">még
nagyobb pánikot</span></b><u><b>. Viszont élő kapcsolatuk van Istennel, mindig imádkoznak
a békéért, a gyógyulásokért, </b></u></span>de amik történnek, arról nem feltétlen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span></span></span>ül
gondolják, hogy az emberekre tartozik.</p><blockquote><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Talán azt tartják, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha te bajban vagy, én meg sopánkodom, azzal nem jutunk előbbre, csak mélyebbre.</b></span></p></blockquote><p>Nemcsak önvédelemből nem reagálnak, nem háborodnak fel, hanem mert t<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ényleg élik azt, hogy<i> „<span style="background-color:rgb(208,224,227)">ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”</span></i>. És nemcsak azért, mert ők szentek – egyébként azok! –, hanem mert így nem csinálnak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagyobb bajt</span>.</b></span></p><p><b>– Lányod hogy érezte magát Afrikában?</b><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>–
Anna úgy jött haza Nigériából, hogy ez élete legszebb két hete volt.
</b><b>Annyi boldogságot, mosolyt, hálát nem kapott még,</b></span> mint ott az égési
sérültektől, akiknek a sebkötözésénél segédkezett. A fájdalmakkal küzdő
betegeknek ez a hozzáállása egész biztosan a hit számlájára írható. Az
afrikai nővérkék, amikor letelt a borzalmas és lelket megviselő
munkájuk, levették a maszkjukat, és boldogan fotózkodtak velünk. Anna
gyakran tolmácsszerepet vállalt, mert a mi magyar kötöző nővérünk, aki
velünk jött, nem tud angolul, viszont fontos volt, hogy átadja nagy
szakmai tudását az afrikai segítő személyzetnek, akik készségesen
tanultak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Anna filmet is forgatott, hogy népszerűsítse az Afréka
Alapítványt, de szükség volt a segítségére az árvízkárosultak
ellátásánál is, a negyvenfokos melegben zsákokat hordott, gyógyszereket
pakolt. Nagy megterhelésnek volt kitéve, mégis élete legszebb
időszakának tartja az ott töltött időt – ez a titok: megjárod <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a poklot</span>,
</span>mégis a mennyország élménye marad meg.</b></span></p><div><div><div><div><div><span><img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2020/01/28/afreka3.jpg?timestamp=1580229397" alt="" title="" style="margin-right:0px" width="479" height="359"></span></div></div></div></div><div><div>Kép: Afréka</div></div></div><blockquote><p>Az áradó szeretet és a végtelenül nagy hit sokkal erősebb nyomot hagynak, mint a nehéz körülmények.</p></blockquote><p><b>– Férjednek, Sándornak mi volt a feladata?</b><br>–
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A férjem négy éven át úgy gondolta, ő csak kolonc lenne ott, mert nem
orvos, és az ő repülőjegyének árából inkább vegyek gyógyszert. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Én pedig
szerettem volna neki is megmutatni, átadni ezt az élményt,
tapasztalatot. Áttörést hozott, hogy 2019 nyarán az Afréka Alapítvány
meghívta Magyarországra Bazil atyát, aki az érsekség egészségügyi
intézményeiért felelős, és Izunna atyát, a kórház igazgatóját, és ők
biztatták a férjemet meg a lányomat is, hogy jöjjenek, lesz tennivalójuk
nekik is.</b></span></p><p><u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bazil atya hét évig Rómában tanult, elképesztően okos,
mégis hazatért, hogy a szülőföldjét segítse. Izunna atya Belgiumban
tanult, ott PhD-zett, mégis visszatért az övéihez. Ezért is tartom őket
nagy embereknek, mert ők <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az európai kényelmüket, karrierjüket</span> feladták
és inkább hazatértek.</b></span></u></p><p><b>– Ők a hétköznapi hősök.</b></p><blockquote><p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Az a valódi, nagy munka, amit ők végeznek, nem</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a mi időnkénti
missziónk,</span> amikor tudjuk, hogy megvan visszafelé a repülőjegyünk a
kényelembe.</b></span></p></blockquote><p>Nálunk laktak tehát, a férjem főzött
nekik, és most végre volt módunk sokat beszélgetni, hiszen odakint
tizenkét órákat dolgozunk. Persze <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem turistaként jöttek, hanem hogy
előmozdítsák az együttműködést:<font size="4"> jártunk velük a Miniszterelnöki
Hivatalban a <a href="https://kepmas.hu/nemzeti-kuldetesunk-az-uldozott-keresztenyek-segitese" target="_blank">Hungary Helps Program</a> támogatása érdekében, hiszen közös a célunk: </font></b></span><font size="4"><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„Vidd helybe a segítséget</b></span>!”</i>
</font>Szerepeltem velük tévében, interjúkat adtak – ittlétük hatalmas
ösztönzést adott az Afréka Alapítványnak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Végül Sándor az
árvaház-projekt miatt utazott velünk Nigériába. Felmértük a katolikus
fenntartású árvaházak igényeit, és <font size="4">elindítjuk az Afréka Alapítvány új
kezdeményezését, a jelképes örökbefogadást: egy árvaházi gyerek
iskoláztatását támogathatja a magyarországi örökbefogadó. Mindenki
pontosan tudni fogja, hogy melyik gyerek számára adja a pénzt</font>.</b></span></p><div><div><div><div><div><span><img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2020/01/28/afreka4.jpg?timestamp=1580229640" alt="" title="" style="margin-right:0px" width="191" height="127"></span></div></div></div></div><div><div>Kép: Afréka</div></div></div><p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Katolikus Egyház jóléti és lelki téren progresszív szerepet tölt be Nigériában?<br>– Az onitshai érsek, <i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Valerian_Okeke" target="_blank">Valerian Okeke</a></i> igen. Egyetemet alapít, iskolákat létesít, gondját viseli az egészségügyi intézményeknek.</span></b></p><blockquote><p>Tudja, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egészségügy és az oktatás fejlesztése a két kijárat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a nyomorb</span>ól.</b></span></p></blockquote><p>Ám
nem egyformák a viszonyok ebben a hatalmas országban, amely már eleve
harminchat államból áll. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A<span style="background-color:rgb(217,234,211)">nambra állam, ahol Onitsha van, viszonylag
biztonságosnak mondható, lakosságának</span> több mint 90 százaléka a mi
régiónkban keresztény – persze ennek ellenére sehová sem engednek el
minket egyedül</b></span>, mindig nagyon vigyáznak ránk.</p><p><b>– A katolikuson kívül más keresztény felekezetek is jelen vannak Onitshában?</b><br>–
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Olyan meghatározó a katolikus többség, hogy alig tűnnek fel mások.
</b></span>Amikor autóval mentünk valahová, láttam plakátokat, amelyek kisebb
keresztény gyülekezetek evangelizációs alkalmait hirdették. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Itt
egyébként mindenki hívő, még az is, aki<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a törzsi vallás híve.</span> Érdekes,
hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a régi vallásuk is egyistenhitű</span>, így a kereszténységnek könnyű volt
ráépülni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a monoteizmusra.</span></b></span></p><blockquote><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ateista embert nagyon nehéz találni Afrikában.</b></span></p></blockquote><div><div><div><div><div><span><img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/thumbnails/image/2020/01/28/afreka5.jpg?timestamp=1580229734" alt="" title="" style="margin-right:0px" width="479" height="319"></span></div></div></div></div><div><div>Kép: Afréka</div></div></div><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
papokat nagy megbecsüléssel veszik körül. Az ő hitük nem </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olyan ám, mint
a miénk Európában, hogy sokan csak meg vannak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztelve</span>, és ennyi</b></span>… <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
nyolcmillió lakosú Onitshában mindennap több ezer ember vesz részt
egy-egy misén, és rengeteg templom van a városban, magyar ember ezeket a
számokat nem is nagyon tudja elképzelni.</b></span> Van <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>két anekdotám is erről:
Bazil atya mondta, hogy menjünk el az ő kis szülőfalujába, mert árvíz
van. <i>„Hány fős a falu?”</i> – kérdeztem. – <i>„Nyolcszázezer.”</i> – <i>„Mennyi?! Hiszen az Magyarországon egy nagyváros!”</i>
Akkor fogtam fel, hogy egészen más léptékben gondolkodnak, és ez később
is előjött. Amikor ugyanis Bazil atya itt volt nálunk, elvittük a
Duna-partra. Meglátta a Parlamentet: <i>„Mi ez a gyönyörű, nagy épület?”</i> <i>„A Parlament.” „Ekkora?!</i> – nevetett. – <i>Egy olyan kis országnak, mint amekkora az én városom?”</i></b></span></p><p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Mikorra tervezed a következő orvosi missziót?</span></b><br>–
Én utaznék bármikor, de csak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> akkor van értelme, ha összegyűlik minimum
10 000 dollár.</b></span> Az előző nagy belgyógyászati missziónk 30 000 dollárba
került – nem a repülőjegyek ára volt sok, hanem a rengeteg gyógyszer és a
szűrésekhez szükséges felszerelés. Kicsit jobb a helyzete az
idegsebészeti missziónak, mert a műtő felszerelése már megvalósult.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Minden pénzt a misszióra költünk, és mindig elfogy, ezért gyűjtünk <a href="https://kepmas.hu/podcast-dr-csokay-andras-az-elso-sikerek-engem-is-gogosse-tettek" target="_blank">Csókay Andrással</a> együtt újra és újra adományt a hétről hétre megtartott előadásainkkal, könyvárusítással. „Koldulunk” az afrikaiak javára.</b></span></p><div><p style="background-position:0% 0%;background-repeat:repeat;background-image:none;background-size:auto;background-origin:padding-box;background-clip:border-box;border-left:5px solid rgb(191,41,92);margin-top:0px;padding:20px"><font size="4"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Afréka Alapítvány 10101346–27099400–01004002<br>Ha
anyagilag szeretné támogatni dr. Fodor Réka következő afrikai
belgyógyászati misszióját, írja az átutalás megjegyzés-rovatába:
„belgyógyász”<br>Ha anyagilag szeretné támogatni dr. Csókay András
következő afrikai idegsebészeti misszióját, írja az átutalás
megjegyzés-rovatába: „idegsebész”<br>Felveheti Fodor Rékával a kapcsolatot <a href="https://www.facebook.com/afrekahu/" target="_blank">Facebook-oldalán,</a> </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>honlapján (<a href="http://afreka.hu/" target="_blank">afreka.hu</a>) pedig dedikált könyvet is rendelhet.</b></span></font></p></div></div></div></div></div></div>
</div>