[Grem] Sarah bíboros: "A papi cölibátus elleni támadás az Egyház és misztériuma elleni támadás"

[Gy Greschik]

Igen, Egon, a megjegyzésed nagyon fontos dologra tapint.

Nincs teljes válaszom a kérdésre.

Olyant ismerek, aki „nagyon tudja” a teljes választ, de olyant nem, akit bölcsnek is tartok és úgy tudja nagyon a teljes választ.  De a válasz egyes elemei elég egyérteműek.  Most hadd ne menjek bele.

Engedelmesség... kinek?  és meddig?  A kereszténység szerint: Krisztusnak, és mindig.  Ha valaki papi ruhában vagy pápai koronával a fején kéri a hívőt olyanra, ami Krisztus tanításával ellentétes, engedelmeskedjék a hívő?  Az egyház azt hirdeti, hogy ne.  Sienai Szent Katalin, ha jól hallottam, pl. maga győzködte az akkori ellenpápát (aki magát pápának hirdette és sokan annak tartották), hogy térjen már meg.  (Jó volna többet tudni Katalinról: úgy hallottam, hogy mintegy 30 évesen, írástudatlanul, tett szert olyan tekintélyre, hogy ezt a „pápai tanácsadó” funkciót felvállalhatta.)

Azt is hallottam valahol, hogy az Egyház története során a pápai trónt birtokló egyének nem elhanyagolható hányada ellenpápa volt.  Magyarán: nem volt pápa, csak úgy csinált, esetleg karddal vagy pénzzel odatették -- de sokan elhitték neki.  Ha valaki korrigálná vagy megerősítené ezt, számokkal, örülnék neki.

A pápáknak nemcsak a XVIII. sz. után kellett a világi hatalom ellen sokszor saját életük kockáztatásával küzdeni.  A teljesség kedvéért: igen, volt néhány (ha jól hallottam négy azaz 4) pápa, aki inkább reneszánsz uralkodónak illettek volna, mint pápának.  Olyan botrényt jelentettek, hogy pl. VI. Sándor vatiákáni lakosztályát halála (a XVI. sz. eleje) után lepecsételték, és csak 450 évre rá, a XIX. került sor a szobák kinyitására.

Az Egyház és a kereszténység története folyamatos háborúzás.  Nem karddal.  Hanem elvekkel, félreértésekkel, reformátorokkal akik jó vagy rossz szándékkal újra és újra feltalálják a spanyolviaszt, hogy mit nem úgy kell érteni ahogy addig, vagy, hogy mert szerintük az vagy az nem elég igazságos, nem eléggé szól mindenkihez, stb.

És közben múlnak a századok, a milliónyi buta ember (mind azok vagyunk) meghal... és azt nem veszik észre (sokan akik magukat kereszténynek gondolják is), hogy igazán soha nem volt ahhoz joguk, és eszük se, hogy válogathassanak, hogy „szépítgessék” a tanítást.  Krisztus nem a lelkeket legyezgette, nam mézzel csalogatott, hanem egyenesen beszélt.

De természetesen nem kell hinni a kereszténységnek -- ott van Mohamed, ott van a Talmud, ott van Buddha is.  És persze mindenki abból formál világnézetet magának, amiből akar.  Ha „joga” keresztény értelemben nincs is hozzá, de a lehetőséget se Iseten, se Egyház nem tagadja meg tőle.  Mondjuk Mohamed megtagadja, de ez más tészte.

Szóval én csak annyit hangsúlyozok itt, hogy a kereszténység magáról mit tanít.  Kereszténynek lenni, Krisztust követni soha nem volt kötelező.  Még a középkorban sem, bár akkor a közösségi nyomás pont a fordított irányban működött, mint ma vagy mint az ókori Rómában.  És persze a korokkal változik a közösségi nyomás kifejezési formája.  Az ókorban oroszlánok és kereszt, a középkorban kiközösítés és egy-két megégetés (bár az utóbbi nagyon el van túlozva), ma pedig a munkahely és egzisztencia elvesztése, kultúrális kiközösítés, nem keresztény teokráciákban (Izrael, muzulmán területek) pedig jogi kivetettség, sok helyen halállal megtűzdelve.

Gyuszi

On Sat, 15 Feb 2020, Reinisch Egon wrote:

> Date: Sat, 15 Feb 2020 08:07:51 +0100
> From: Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> Subject: Re: [Grem] Sarah bíboros:
>     "A papi cölibátus elleni támadás az Egyház és misztériuma elleni támadás"
> 
> 
> Ez rendben ,van Gyuszi,egyetértek a bigottsággal kapcsolatos
> megfogalmazásoddal, de mikor leírtam kétszer is, ,hogy a katekizmusban  már
> megváltozott a kötelező keresztény magatartás megfogalmazása akkor némi
> ellenállást tanúsítottál,ebben az esetben ,hogy értelmezhető az engedelmes
> ragaszkodás ?Persze sejtem a választ.De ez egy fontos kérdés mert engedelmes
> ragaszkodás csak a jelenleg létező működő egyház szemben lehetséges.Nem
> szemezgethetünk a múlt és jelen egyházi tanítása között ,hogy kiválasszuk a
> nekünk megfelelőt és és ami nem tetszik arról elfelejtkezzünk.Az előzőket
> egyház jogi értelemben értendők ,hiszen ma már a Szent Inkvizíciót csak
> szelíden Hittani Kongregációnak hívják tehát megengedhetjük magunknak
> eltérjünk következmények nélkül az egyház hivatalos tanításától.Őszintén
> érdekel a válaszod.
> 
> Üdv. Egon
> 
> 2020.02.15. 6:01 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>       Engem is nagyon bánt az egyházi tanításhoz való engedelmes
>       ragaszkodás megköveteléséről azt mondani, hogy 'bigott'!
> A másik fogalmi tisztázandó, még egyszer, hogy a 'szentségi házasság'
> nem minőségi kategória, tehát, nem azt jelenti, hogy harmóniában,
> békében megélt házasság, hanem azt, hogy Isten előtt és által
> egybekötött, ember által fel nem bontható, hűségesküvel megpecsételt,
> szentség (a hét szentség egyike), amelyben Jézus Krisztus valósan
> jelen van támogató kegyelmével.  Lehet tragikus, lehet nehéz, lehet
> boldog.
> 
> 
> 
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 
> 
>