[Grem] ma a Lourdes-i Szűzanya napján a BETEGEK SZENTSÉGÉ-ről

[Emoke Greschik]

 A betegek szentsége nem utolsó kenet – Az élni akarás szentsége
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. február 11., kedd |
12:05
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-betegek-szentsege-nem-utolso-kenet-az-elni-akaras-szentsege

1
A Lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én tartja az Egyház a betegek
világnapját. Ebből az alkalomból a naphoz köthetően a templomokban együtt
imádkozunk a betegekkel, és a papok kiszolgáltatják a betegek szentségét.
Bognár Istvánnak, a győri szeminárium spirituálisának írását adjuk közre.

*A betegség és a szenvedés embersorsunk kikerülhetetlen velejárói, életünk
legsúlyosabb megpróbáltatásai*. Még akkor is, ha jó egészségnek örvendünk,
megvan a lehetőségünk arra, hogy megbetegedjünk, mert mindnyájan magunkban
hordjuk valamilyen közeli vagy távoli betegség csíráját vagy veszélyét. *A
szenvedések elől senki sem futhat el, a betegség soha nem kér
bebocsátást: leggyakrabban váratlanul és felkészületlenül ér bennünket.*

Az evangéliumok tanúsága szerint* az Úr Jézus – amerre csak járt –
mindenhol jót tett, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. **Különös
szeretettel fordult feléjük, idejének nagy részét a betegekre szánta. Az
Egyház Jézustól kapott és kiemelten fontos küldetése ma is, hogy ápolja,
gyógyítsa és megerősítse a betegeket.* *A betegek szentségé*nek
kiszolgáltatásával a szenvedő ember betegségét Isten előtt éli meg. *Az a
cél, hogy értelmet adjon a betegségnek, hogy azt az üdvösség pozitív
tapasztalatává alakítsa át, enyhülést adjon, kieszközölje a gyógyulást és
felajánlja a bocsánatot.*

Amikor a beteg elhagyatva érzi magát, s talán úgy gondolja, hogy még az
Isten is elhagyta őt, *a pap Krisztus és Egyházának
képviseletében kifejezi, hogy Isten soha, de soha nem hagy el bennünket.*
Látogatása Isten szerető gondoskodásának kifejeződése. A látogatás
alkalmával – *Szent Jakab apostol utasítását követve – a beteget megkenik
olajjal (vö. Jak 5,14–16). A gyógyulást célzó és jelző megkenést kíséri
az Egyház imája, könyörgése a beteg felgyógyulásáért.*

A betegek szentségének célja az egész ember gyógyítása, talpra állítása.
Persze ez nem jelenti azt, hogy úgy hat, mint a testi orvosság, és azt sem,
hogy csodás, azonnal észlelhető hatása van.

A betegek kenetének *szentségi hatásá*ról van szó, mely *megadja az erőt,
hogy egy súlyos betegség kísértéseit leküzdjük, de erősíti bennünk
a gyógyulás reményét is*. Ez a kegyelmi megerősítés talpra állítja a
hívő embert, ami akár a testi egészség visszaállításában is jelentkezhet.
Ha a beteg meggyógyul, ez a gyógyulás jele lesz annak a gyógyulásnak
és talpra állításnak, amiben része lesz majd halála után a feltámadásban.

Végezetül fontosnak látjuk külön hangsúlyozni, hogy a *betegek szentsége
nem utolsó kenet, nem csupán a haldoklók megerősítésére szolgál: az élők
szentsége, az élni akarás szentsége, mely a többi szentséghez hasonlóan a
földi zarándokútját járó ember életét, életkedvét erősíti*. *A kenetet hozó
pap pedig* nem a halál angyala, hanem Jézusnak, *a Betegek Orvosának
követe, aki a Szentlélek kegyelmét közli, hogy a kegyelem szabadítsa meg a
beteget bűneitől, üdvözítse és erősítse meg jóságosan.*

Álljon itt befejezésül mindannyiunk megerősítésére az a pár sor,
amit Teilhard de Chardin jezsuita tudós írt évekig ágyhoz kötötten
szenvedő nővérének: „Margit nővérem! Miközben én átadtam magam a
világmindenség pozitív erőinek, te mozdulatlanul, ágyhoz szegezve, lelked
mélyén nagy-nagy csöndben alakítod át fénnyé a világ legszörnyűbb árnyait.
Mondd csak, mit gondolhat Teremtő Istenünk: kettőnk közül melyiknek jutott
nagyszerűbb szerep?”

*Forrá*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200211/1a3d6b55/attachment.html>