[Grem] egyháztörténelem / Ahogy az Egyház megszülte karácsony ünneplését ...

[Emoke Greschik]

 Ahogy a várandós Egyház megszülte karácsony ünneplését – Vértesaljai
László SJ írása
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2020. december 25., péntek
| 12:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/ahogy-varandos-egyhaz-megszulte-karacsony-unnepleset-vertesaljai-laszlo-sj-irasa

1
Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője
írását olvashatják.

*A kereszténység, Jézusnak megváltást befogadó népe a húsvétból született.
Máig ez lényének a közepe*: a krisztusiak szívét Jézus oldalának
nagypénteki megnyitása és Jézus sírjának húsvétvasárnapi megnyílása
élteti. *Ötvenednappal
később a pünkösdi Lélek-áradás megnyitja az apostolok szemét is, és
rádöbbennek a saját szerepükre: Ők tanúk! Tanúi annak, hogy az Isten
föltámasztotta a halálból Jézust, Dávid fiát *(vö. ApCsel 2,29–35). Benne
azt *a Pásztort *látják, *aki azért jött, hogy belépjenek a kapun át az
akolba, hogy ott, az Ecclesiában „életük legyen és bőségben legyen”* (Jn
10,10).

*Jézus Egyháza, a kereszténység is kicsi magzatként született. Egy darabig
még a jeruzsálemi templomból veszi magához az anyatejet, de a Tórah őrei
hamar leválasztják e furcsa gyermeket szellemi édesanyja emlőjéről, és
nagyon korán a saját lábára kell állnia*. Bár kicsi, megvan minden szerve:
keze, lába, szíve, esze és legfőképp a lelke. Ahol ered, onnan elküldik,
ahová megy, oda nem hívják. És mégis, *soha nem tagadja meg zsinagógai
őseit, és soha meg nem kerüli a világot, melybe húsvéti Ura elküldte.
*Tapogatva
keresi az útját, és úgy vándorol a Mediterráneum partvidékén, mint egykor
Mózes népe a pusztában, mindig egy napra elegendő útravalóval, ám azt a
kevés elegendőt mindig megkapja. *Nem válogat, útján szóba áll mindenkivel,
szabadossal és rabszolgával, tekintélyes férfiakkal és egyszerű
asszonyokkal, az agorák filozófusaival és a kikötők írástudatlanjaival,
zsidóval, göröggel, szittyával egyaránt.* Mindenhez alkalmazkodik, ami
emberi, éltető és harmonizál azzal az új élettel, melyet éppen a húsvéti
fürdő, a keresztség ad nekik. „*Tagjainak nincs igazán hazájuk, de
mindenhol otthon vannak, házasodnak és gyermeket nemzenek, mint mindenki,
de magzatot el nem hajtanak, közös az asztaluk, de nem az ágyuk” (Levél
Diognétoszhoz, V.).*

*Ez a közösség három századon át homályban jár, ahová az újból és újból
ellenük törő üldöztetés miatt menekülnek*. E három század alatt, főként a
tévutak kivédésére, *rátalálnak az igazság helyes ösvényére, és rendszerbe
is foglalják*.* Így köszönt rájuk a szabadság, amikor vaksi szemeikkel
meglátják a császári hadijelvények csúcsán a keresztet, amiről a tarzuszi
Pál azt írta nekik, hogy „nem akar másról tudni, csak a megfeszített
keresztjéről”* (1Kor 2,2). *Ez a kereszt a győzelem jele*. Mesterüktől jól
tudják, hogy ő a „békességükre győzte le a világot” (Jn 16,33). Ezzel a
kereszttel.

*A kereszttel szerzett megváltás tágasságában rejlő lehetőség az első három
század során mindig elég volt arra, hogy** tisztázzák az utat a
tévtanítások elterelő elhajlásaival szemben.* Ez a legfőbb oka annak, hogy
nem dolgozták ki az Isten-megérkezés teológiáját, vagyis a születés
teológiáját. *A II. század második felében összeállt újszövetségi kánoni
könyvek, bár nagyon szűkszavú, mégis elégséges eligazítást adtak a Megváltó
születéséről.* Tömör, tárgyilagos hangjuk elhárítja a mágikus-mitikus
megközelítést, ám ez a látszólag kevés mégis komoly hitfeladat elé állítja
az alászállás-születés eseményét, miként a sírból felkelés értelmet
meghaladó, hitre-kényszerítő mozzanata is.

Túl a tartalmi szemponton, van egy formai ok is.* Az első három század* *
pogány hitvilága zajosan **ünnepelte istenei születését.* *A keresztények
éppen ezért tartózkodtak Jézus születésének megünneplésétől.** Órigenész
alexandriai egyházatya a III. század második felében csak a vasárnapokat és
a péntekeket, magát a húsvétot és a pünkösdöt említi meg saját ünnepeikként*
(Kelszosz ellen – Contra Celsum 8,22). Értelmes és természetes kíváncsiság
hatotta át az őskereszténységet Jézus születésnapja iránt, de nem a
liturgikus ünneplés céljával. *Ellenben* *Krisztus eredeti, a születésével
adott istenségét* *tagadó arianizmusban olyan szellemi kihívással
találkozott, melynek* *kivédéséhez szükségképpen Jézus eredetét kellett
tisztázni*. *Másfelől pedig a Keletről érkezett Napisten-kultusz, főként
Rómában, olyan kápráztató módon ünnepelte december 25-én a Sol Invictust
(Győzhetetlen Napisten), hogy erre **is válaszolni kellett.* *A feleletet a
római egyház adta meg. *Az időt is pontosan behatárolhatjuk, mikor
született meg karácsony liturgikus ünnepe, válaszként az említett
kihívásokra. I. Damáz pápa (366–384) Filocalus nevű tehetséges szépíró
titkára 354-ben szerkesztett egy olyan kalendáriumot (Chronicon), mely *336-tól
indulva felsorolja a római liturgikus ünnepeket, köztük a Nativitas
Dominit, az Úr születésnapját. Ez az első, máig létező említés karácsony
liturgikus ünnepérő*l. Van egy másik adat is, mégpedig a 325-ben a keleti
Niceában (Nikaia) tartott egyetemes zsinaté, mely szintén felsorolja az
Egyház akkori ünnepeit. Minthogy* a karácsony említése hiányzik a többi
ünnep közül, ez azt jelzi, hogy ekkor még nem ülték meg.* Ebből adódik,
hogy *a Nativitas Domininak, az Úr születésünnepének kialakulása 325 és 336
közé tehető. *Tizenegy év! Mi történt Rómában, hogy *e tizenegy év alatt
megszületett a karácsony ünnepe*?

*A kereszténységet fölszabadító 313-as milánói ediktum utáni esztendőben új
püspököt választottak Róma nagy tekintélyű Péter-utód-székébe: I.
Szilveszter pápát (314–335). Neki kellett bevezetnie az Egyházat az immár
nyilvános, sőt császári támogatást élvező új liturgikus istentiszteleti
rendbe*, melynek minta- és mértékadó formájához a Lateranusok nemzetségének
egykori palotája és testőrségi kaszárnyája helyén emelt episzkopális
bazilika, a lateráni székesegyház adott otthont. *Szilveszter az a pápa,
aki fölszenteli Péter apostol vatikáni vértanúságának helyén a tiszteletére
emelt martiriális bazilikát, valamint a tengerparti Ostia kikővárosba
vezető út mentén épült első és szerényebb méretű templomot a népek apostola
tiszteletére.* Ő a konstantini béke korszakának pápája, de egyúttal *ő a
karácsony pápája is*. Uralkodása alatt vetődött fel, hogy külön rangos
ünneppel kell emlékezni Jézus, Isten Fia születésére. *Már korábban is
létezett a Krisztus-születés liturgikus ünnepe, amit január 6-án, epifánia
(vízkereszt) napján, az Úr megjelenése ünnepén tartottak. Összevont,
kollektív tartalmú ünnep volt ez, amely Keleten máig megmaradt ebben a
formájában, egyszerre emlékeztetve a napkeleti bölcsek látogatására, a
kánai menyegző borcsodájára és Jézus keresztségére az alapmozzanat, az
üdvözítő születésének ünneplése mellett. *

*Szilveszter pápát immár nem fenyegette külső, politikai veszély, ám az
Egyházon belül annál keserűbb küzdelmet kellett folytatni az igaz hit
tisztaságáért*. Krisztus isteni és emberi mivoltának összehangolása rendre
termett mellékvágányokat is, melyek időnként népszerűvé váltak, és
könnyebben elfogadhatónak látszottak, mint a kinyilatkoztatás összes
szempontját figyelembe vevő ortodox tanítás. Ilyen volt *az alexandriai
presbiter, Arius nézete is, miszerint Jézus Mária és József természetes
gyermeke, akit Isten a Jordán menti keresztség alkalmával fogad örökbe, és
tesz Istenné.* *Ráadásul Arius versbe szedte tanítását, és ez a dallamosan
énekelhető új tan sokakat meggyőzött, így a nézet gyorsan terjedt
birodalomszerte. **Ezt a tévtanítást* *verte vissza Szilveszter pápa új
ünnepe, amely a 325-ös niceia tanítás jegyében vallotta a teljes
Szentháromságot, és azt, hogy benne a Fiú (Filius) megtestesült (incarnatus
est). Ő „Isten az Istentől”, „az Atyával egylényegű”,* tehát nincs neki
alárendelve. Ez a hitigazság, miként minden komoly dogma, kereste a maga
liturgikus kifejeződését, hogy a megvallott hit imával megünnepelt
mélységet kapjon.

*Szilveszter pápa egyszerűen „megkeresztelte” a Győzhetetlen Napisten
születésünnepét: december 25-e a megváltó Jézus Krisztus születése, aki a
júdeai Betlehemben Istenként született meg Szűz Máriától. *Az ünnep Rómában
lassan kezdett teret hódítani, miközben* észtvétlenül létrejött egy csere.
A december 25-i ünnep később elvándorolt Jeruzsálembe is, ahol a január 6-i
epifániaünnep helyébe lépett, és onnét visszatérve hozott magával valami
nagyszerűt: az éjféli misét.* Amikor megszületett, senki nem gondolta
volna, hogy több mint másfél évezreden átível majd ez a liturgikus szokás,
és természetes része lesz az európai december végi sötét, hideg estének.
Nem önmagában alakult ki, hanem *a már kész húsvéti ünneplés utánzásának
vágya szülte.* *Ahogy a húsvéti vigíliavirrasztás a megváltásesemény
helyszínén jött létre a Krisztus sírjára épült Anasztaszísz-bazilika
(Feltámadás-bazilika) liturgiájában, éppúgy a Krisztus-születésnek
virrasztással várása és éjféli megünneplése a születés helyszínén, a
betlehemi istállóbarlang fölé emelt, ugyancsak konstantini bazilika
liturgiájában született meg*. A két hely és a két virrasztás csodálatos
módon összekapcsolódott.

Források híján nem is tudnánk erről, ha maga a gondviselés nem adta volna a
kezünkbe azt *az útinaplót, amit 390 és 395 között egy Aetheria (Egeria)
nevű hispániai zarándoknő jegyzett fel szentföldi tartózkodása során*, és
amit 1887-ben Arezzóban találtak meg egy XI. századi kódexben. A születés
ünnepe előtti napon a Jeruzsálembe érkezett zarándokok végeláthatatlan nagy
sora – ahogy a zarándoknő látta – délután kivonult a Szent Városból, és
lefelé tartott, délnek, miközben a lenyugvó nap sugarai bearanyozták a
domboldalra épült Betlehem fehérre meszelt házait és a városka szélén emelt
óriási bazilikát. Aetheria nem győzi részletezni azt a pompát, melyet
*„Constantinus
császár édesanyja jelenlétében díszített fel arannyal, színes mozaikokkal,
drága márványoszlopokkal”. A Születés-bazilika helyét az a barlangistálló
adta, melyben Szűz Mária világra hozta Egyszülöttjét, és amit a későbbi
korok gondos emlékezetőrizete megtartott. Legértékesebb kincse
nyilvánvalóan az Úr jászola (praesepe Domini) volt. Amikor Aetheria leért a
barlang szűk nyílásán át az Úr születésének helyére, megpillantotta a
mennyezetről lelógó, éjjel-nappal világító ezüstlámpásokat. Ennek a
barlangnak a bejáratánál olvasta fel a jeruzsálemi pátriárka az örömhírt,
ahogy azt Szent Lukács könyvéből máig tesszük karácsonykor*: „Mária
megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem
jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,7) *A hívek megrendülten hallgatták
az angyalnak a pásztorokhoz intézett szavát:* „Nolite timere: ecce enim
evangelizo vobis gaudium magnum quod erit omni populo, quia natus est hodie
Salvator, qui est Christus Dominus in civitate David.” *„Ne féljetek! Íme,
nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma
megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.”* (Lk
2,10–11) Az evangélium szavaira a zarándokok hangos örömujjongásban törtek
ki, mert *az evangélium nemcsak múltat idézett, hanem valóságot teremtett.
A szentmise előtt az egész sokaság elvonult a jászol előtt, csókolgatták és
kezükkel simogatták azt a helyet, ahol az Üdvözítő megszületett. Az éjféli
mise után sorba álltak, és a zarándokok égő lámpásokkal a kezükben
visszaindultak Jeruzsálembe. „Áldott, aki az Úr nevében jő, az Úr a mi
Istenünk, és ő fényeskedik nekünk” – énekelték a zsoltárt, s mire fölértek
a Szent Városba, valóban derengeni kezdett, kivilágosodott, és így vonultak
a falakon kívüli Anasztaszísz-templomba, ahol immár az Üdvözítő
újjászületésének titkát szemlélhették.* Ezután rövid pihenőre tértek a
szálláshelyükön, *majd Jézus születésének ünnepi szentmiséjére gyűltek
össze Jeruzsálem főtemplomában*. Itt a János-evangélium bevezető sorainak,
a híres Prológusnak a szavait hallgatták meg a Betlehemben *egyszer
megszületett* Mária Fiának *örök születéséről*, aki kezdettől fogva az Atya
kebelén nyugodott. János evangélista, a szeretett tanítvány, az említett
előszóban összekapcsolja az Ige örök eredését a földi születésével: „Az Ige
megtestesült és közöttünk lakott.” (Jn 1,14)

*És Rómában?* A jeruzsálemi húsvéti liturgiából *a születés ünneplésébe
átvett éjféli szertartás ide is megérkezett, és az V. század közepén már
érett gyakorlat.* *A gondviselés olyan püspököt támasztott Péter székében,
aki egészen a karácsony embere: Nagy Szent Leó pápa. 440 és 461 között
kormányozta Isten rábízott népét. Ekkor már évszázados hagyománya volt
karácsony ünneplésének.* A liturgikus interferencia, a megszentelt szokások
gazdagító kölcsönhatása eredményezte, hogy Leó pápa elődje a betlehemi
példa alapján a 430-as években *bevezette az éjféli misét a „római
Betlehemben”*, azaz a Sancta Maria ad Praesepe (Jászolos Szűz Mária),
vagyis *a Santa Maria Maggiore-bazilikában.* A virrasztást a falakon kívüli
Szent Péter-bazilikában tartották karácsony vigíliáján, *december 24-én, és
a hívek éjjel innét vonultak a Jászolos Szűz Mária-templomba, ahol az
éjféli mise során Lukács evangéliumából olvasták fel a Gyermek születésének
történetét. *Másnap, vagyis *december 25-én délelőtt Leó pápa a Szent
Péter-bazilikában celebrálta a karácsonyi főmisét.* Karácsonyi beszédei
közül most ízelítőként álljon itt egy fohász abból a homíliából, amit a
Szent Péter-bazilika karácsonynapi szentmiséjén mondott a délelőtt 9 órai
szentmisén: „Szeretteim! Ma született a mi Üdvözítőnk, örvendezzünk! Nem
szabad szomorkodnunk akkor, amikor az élet születését ünnepeljük; annak az
életnek a születését, aki kioltotta belőlünk a haláltól való félelmet, és
ígéretével az örök élet örömét oltja belénk. *Senki sincs ebből az örömből
kizárva, egyformán mindannyiunknak megvan a közös okunk arra, hogy
örvendezzünk. A mi Urunk ugyanis, mint a bűnnek és a halálnak a legyőzője
jött közénk, hogy miként senkit sem talált köztünk bűntelennek, ugyanúgy
mindnyájunkat megváltson. Vigadjon a szent, mert közeleg győzelmi pálmája.
Örüljön a bűnös, mert megbocsátásra kap meghívást. Örvendezzék a pogány is,
mert őt is az életre hívják!”*

*Vértesaljai László SJ*

*Fotó: CNS*

*Mag*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_5023429087162383069_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201226/29db897c/attachment.html>