[Grem] karácsonyi interjú BÖJTE CSABA testvérrel

[Emoke Greschik]

 Nem talicska limlomra, egymásra van szükségünk – Interjú Böjte Csaba
ferences szerzetessel
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2020.
december 25., péntek | 20:00

https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-talicska-limlomra-egymasra-van-szuksegunk-interju-bojte-csaba-ferences-szerzetessel

Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetessel, a dévai Szent Ferenc Alapítvány
vezetőjével az ajándékozásról, az anonim angyalokról és a karácsony
lényegéről beszélgettünk.

*– Gyermekkorában hogyan élte meg a karácsonyt, miként emlékszik vissza az
ünnepre?*

– *Miután apukám meghalt, anyukám visszament a nagyszüleimhez, és vele én
is. A karácsony előtti nagytakarítás nagyon bennem él, amikor pihe-puha
lesz a padlón lévő szőnyegektől elkezdve minden, és igazából nem kell
sietni*. Elég hamar megláttam, hogy szenteste nagytata szólaltatta meg a
karácsonyfán a csengőt, de ennek ellenére jó volt belekapcsolódni ebbe a
játékba. Ajándékoknak is örülhettem, de *igazán nagy dolgot soha nem
kaptam: általában könyveket Verne Gyulától és más hasonlókat.*

Van azonban a gyermekekről és a karácsonyról *egy másik történetem is*,
amit szeretnék elmondani, ebben felszentelt papként szerepelek. *Volt
nálunk a gyermekotthonban egy családból három gyerek, akiknek a szülei
nagyon egyszerűek voltak a maguk szellemi és fizikai mivoltában.
*Elzüllötteknek
nem lehet őket nevezni, inkább csak olyan téblábolóknak*. A gyermekek
mondták, hogy olyan jó lenne, ha karácsonykor hazamehetnének*. Akiknek
lehetett, mi mindig is megengedtük, hogy elmenjenek ilyenkor a
nagyszülőkhöz, a rokonokhoz, barátokhoz. *December 24-e volt, csak az esti
szentmise volt előttük, s mivel vajdahunyadiak voltak, gondoltam, én is
meglátogatom az ottani idős ferences atyát, ameddig a gyerekek a szüleiknél
vannak. El is vittem őket a szülőkhöz, nagy volt az öröm, én meg elmentem
kávézni egyet a szerzetestársammal. Amikor aztán visszamentem, megdöbbenten
láttam, hogy a szülők igazából egy kommunizmus alatt épült betongarázsban
laknak, amin csak egy kis födém van, alatta meg a szerelőgödör. Egy gyertya
pislákolt, és fűtés sem volt, de nem volt nagy-nagy hideg, mert a kicsi
zárt teret hamar beleheltük.* A telefonom fényében láttam a mennyezetre
cseppekben kicsapódó párát, az ajtónál állt a bácsi, tördelte a kalapját,
mint aki nagyon szégyelli magát, de nem volt részeg. Míg mi
elbeszélgettünk, az anyuka bent ült, a három gyerek az ölében, átölelték a
nyakát. Néztem ezt a végtelen semmit, *se karácsonyfa, se sütemény, az
ünnepnek semmi nyoma. Közben meg az egyik gyerek, aki másodikos lehetett,
ragyogó szemmel megszólalt: „Csaba testvér, mi nem ünnepelhetnénk itthon
anyukáékkal?” Az édesanya a két ölelő karját tudta adni a gyermekeinek*,
közben nálunk *a gyermekotthonban kölyökpezsgő, vacsora, kalács, mindenféle
sütemény, jókedvű társaság várta őket, a három gyerek mégis a vér szerinti
családjával való együttlétet választotta.* Akkor gondoltam, ezt jó lenne
elmondani mindenkinek, mert nagyon *sokszor azt hisszük, hogy egy-egy
talicska limlommal* *boldogabbá tudjuk tenni egymást*.* Pedig igazából
egymásra van szükségünk.*

Ezt most a Covid-osztályos betegágyamban is nagyon átéltem Budapesten: *nem
valami kell, hanem valaki. Elsősorban a teremtő Istennel és utána a
testvéreimmel, a családommal, a szeretteimmel, a rokonaimmal való személyes
kapcsolat*. A betegágyamon is akkora öröm volt nekem, ha valakivel tudtam
telefonon egy pár szót váltani.

Át kellene gondolni ezzel a koronavírussal terhelt időben, meg amúgy is,
hogy igazából* bármit csinálunk, azt a rozsda megeszi, az idő
szétrágja. **Egyedül
a szeretteimnek, a barátaimnak a halhatatlan lelke fog velem szembejönni az
utolsó ítéletkor. *

*Nem mondom, hogy ruha, ház, bútor nem kell, de ez mind csomagolópapír.
Fontos, de nem ez a lényeg, **hanem az, aki benne van: te, a testvéred, a
férjed, felséged.*

*– Ez az imént említett család egyszerűségében nagyon közel áll ahhoz a
betlehemi istállóhoz, amelyben Jézus a világba megszületett.*

– *Az első betlehem szegénységében Mária, József és a pásztorok nagyon
boldogok voltak, örültek, mert jó együtt lenni. Jusson eszünkbe, Jézus
arról beszél, hogy ahol ketten-hárman együtt vagytok, ott vagyok
köztetek. *Természetesen
ez nem jelenti azt, hogy ha egyedül vagy, akkor ne lehetne veled Jézus
Krisztus, de istentiszteletet is nagyon nehéz egyedül tartani, ha nincs ott
a hívő nép.

*Karácsonykor *nem *az a fontos,* hogy mi miben hiszünk, hanem *hogy Isten
miben hisz. Ő bennünk, emberekben hisz. *

*Sebezhetően, magatehetetlenül eljön közénk, mert bízik mibennünk*. *Nem *
mennyei* testőrökkel, felfegyverkezve* *érkezik* ebbe a világba,
*hanem **teljesen
egyedül, kiszolgáltatottan, és ránk bízza magát.*

Ez a bizalom ma is megvan: Jézus Krisztus nem mondatná el velem napról
napra a Miatyánkban, hogy jöjjön el az ő országa, hogyha ez
megvalósíthatatlan lenne. Milyen szülő vagy tanár az, aki a gyermekével
valami futurisztikus utópiát kergettet! Bűnös dolog lenne. *Jézus Krisztus,
amikor meghirdette, hogy az ő országa, a szeretet országa jöjjön el közénk,
akkor egy olyan ajtón kopogtat, amin van kilincs, ezen az ajtón az
emberiség keresztül tud menni. Úgy látom, hogy a kétezer év alatt
rengeteget haladtunk ebbe az irányba.*

Gyerekek kérdezték múltkor, *hol a szeretet, amit Jézus meghirdetett. A
közegészségügyet, közoktatást, közvilágítást, közbiztonságot *soroltam fel.
Azt szoktam mondani, hogy *azok az emberek, akik magukat harcos ateistáknak
tartják, sokszor azok is – **anonim – keresztények*.* Mert talán a
templomba semmi pénzért be nem mennének*, *de ha valaki bajban van, annak
keresztény módjára segítenek.* Úgy gondolom, *a papoknak és az Egyháznak
sem kellene túlságosan szigorúan ítélkezniük, mikor arról van szó, hogy ki
mennyit jár templomba vagy nem jár. *

*Jézus Krisztus nem egyenruhában járt, nem volt zászló a kezében, hanem azt
mondta, hogy lépj rá a szeretet útjára.*

*– Hogyan készülnek Csaba testvérék a karácsonyra, hogyan ülik meg?*

– *Nem visszük túlzásba az ünneplést: van egy finom vacsora, karácsonyfa,
ajándék, és valamilyen módon a gyerekek is kiveszik a részüket az
ajándékozásból.*

*A gyermekek levelet szoktak írni az angyalnak, jó pár éve anonim angyalok
teljesítik ezeket a kéréseket*. Az egyik évben ugyanis nálunk járt egy
kedves ismerősöm Budapestről, Érsek Emese, és nagyon tetszettek neki ezek a
levelek. Ezért párat elvitt, felrakta az internetes oldalára, a barátai meg
vállalkoztak arra, hogy egyik vagy másik gyereknek örömet szereznek azzal,
amire vágyik. *Az anonim angyalok, akik egyre többen lettek, nem verik
magukat óriási költségbe, általában öt-hatezer forintnyi kis csomagot
raknak össze, de így névre szólóan hozhatja az angyal az ajándékokat. Ez
nekem nagy könnyebbség, hiszen volt, amikor háromezerötszáz gyermek lakott
a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban.*

Ugyanakkor azt gondolom, nemcsak *az a fontos, hogy* kapjunk, hanem hogy mi
is átéljük az ajándékozás örömét, hogy *mi is ajándékká váljunk.* *Jézus
Krisztus nem hozott magával mindenféle mennyei kütyüt, * pedig biztos
izgalmas lett volna, ha Józsefnek hozott volna egy láncfűrészt, Máriának
meg valami konyhai szerszámot, hogy ne kelljen annyit kínlódnia. De nem
hozott semmit, *ő maga volt az ajándék.* A 21. század embere, azt mondják,
identitáskrízisben van, nem tudja, mi az élete célja. *Jézus Krisztusnak az
az identitása, hogy Isten ajándéka*. Ahogy a Szentírás mondja: *Isten úgy
szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda ajándékba. **Milyen jó
lenne, ha ez a szép isteni vonás felragyogna az én életemben is! Isten úgy
szerette ezt a világot, hogy megajándékozta Böjte Csabával (itt mindenki
behelyettesítheti a maga nevét)!*

*Az az én hivatásom, az az én életem célja, hogy általam az Isten a
gyerekeket, a felnőtteket megsimogassa, jó szóval szóljon hozzájuk, áldás
legyen*. Ennél szebb hivatást nem erőst tudok elképzelni.

Ha egy virág hervadozik, öntözd meg! Ha a hidegben a kis madárka kopogtat
az ablakon, adj neki enni. *Ha valaki bajban van, nyúlj a hóna alá, mondj
legalább egy viccet neki, kacagtasd meg, töröld le a könnyeit! Nem ért
valamit, magyarázd meg! *

*Merjünk *ne csak ajándékot adni, hanem *mi magunk Isten ajándékává,
áldásává válni.*

*– Hogyan tudják ezt megélni a gyerekek?*

– Az idén biztos, hogy nem tudjuk megvalósítani, de *volt olyan év, amikor
a Déva melletti fegyintézetbe látogattunk el. Mondtam a gyerekeknek
karácsonykor, hogy ma megajándékozzuk magunkat, na mivel, az ajándékozás
örömével. Mindenki csinált egy kis csomagot, amiben volt egy kis gyümölcs,
egy kis piros szív és jelképes virágok. Elmentünk húszan a börtönbe a
háromszáz néni és a harmincvalahány tizenhat év fölötti elítélt közé,
énekeltünk nekik, imádkoztunk, boldog új évet kívántunk, és kiosztottuk az
ajándékokat. A gyerekek olyannyira lázba jöttek, hogy rájuk kellett szólni,
nem az a lényeg, hogy teleszemeteljük a fegyházat mindenféle kis játékkal.
Szimbolikus volt ez az ajándék, de hatalmas élmény volt mindenkinek, nekem
is. Az árva gyerekek egy része nem attól árva ugyebár, hogy meghalt a
szülő, hanem hogy be van zárva…*

*– És idén mik a terveik? Hogyan lehet ünnepelni egy ilyen bizonytalan
helyzetben?*

– A jelenlegi helyzetben azt sem tudjuk, hogy nyilvános szentmisét lehet-e
majd bemutatni. *Nagy titok emiatt az idei karácsony. Így nagy terveket,
álmokat nem szövök, de azt gondolom, nekünk az a dolgunk, hogy megpróbáljuk
a meglévő keretek között kimutatni az egymás és a gyermekeink iránti
szeretetünket.*

*A Hargitán a fenyőtől azt tanultam, hogy a sziklák között növekvő gyökere,
ha nekimegy egy kőnek, nem áll meg duzzogva, hanem valamerre elkanyarodva
halad tovább. *

*Ezzel a zegzugos gyökérzetével belekapaszkodik a sziklákba, így amikor jön
a vihar, épp ezáltal könnyebben meg tudja őrizni az egyensúlyát*. Nem
vagyok biztos abban, hogy a nehézségek föltétlenül rosszat tennének nekünk. *A
súlyemelő is, attól, hogy emelgeti a súlyokat, *nem gyengébb és hitványabb*
lesz, hanem bajnok.*

*Fotó (archív): Merényi Zita*

*Agonás Szonja/Magyar Kurír*

*Az inte*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_6413478865282826027_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201226/ad1a5bdb/attachment.html>