<div dir="ltr">
<h1>Nem talicska limlomra, egymásra van szükségünk – Interjú Böjte Csaba ferences szerzetessel</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet" target="_blank">Megszentelt élet</a> – 2020. december 25., péntek | 20:00<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-talicska-limlomra-egymasra-van-szuksegunk-interju-bojte-csaba-ferences-szerzetessel" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-talicska-limlomra-egymasra-van-szuksegunk-interju-bojte-csaba-ferences-szerzetessel</a></div></div><div><a rel="lightbox['g110971']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=110971&v=1&img=c_398A7231.jpg" style="margin-right:0px" width="198" height="132"><span title="4 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Böjte
Csaba erdélyi ferences szerzetessel</span>, a dévai Szent Ferenc Alapítvány
vezetőjével az ajándékozásról, az anonim angyalokról és a karácsony
lényegéről beszélgettünk.</h3><div><p><b>– Gyermekkorában hogyan élte meg a karácsonyt, miként emlékszik vissza az ünnepre?</b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Miután apukám meghalt, anyukám visszament a nagyszüleimhez,
és vele én is. A karácsony előtti nagytakarítás nagyon bennem él, amikor
pihe-puha lesz a padlón lévő szőnyegektől elkezdve minden, és igazából
nem kell sietni</b></span>. Elég hamar megláttam, hogy szenteste nagytata
szólaltatta meg a karácsonyfán a csengőt, de ennek ellenére jó volt
belekapcsolódni ebbe a játékba. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ajándékoknak is örülhettem, de </span><b>igazán
nagy dolgot soha nem kaptam: általában könyveket Verne Gyulától és más
hasonlókat.</b></span></span></p>
<p><span>Van azonban a gyermekekről és a karácsonyról <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy másik
történetem is</b></span>, amit szeretnék elmondani, ebben felszentelt papként
szerepelek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Volt nálunk a gyermekotthonban egy családból három gyerek,
akiknek a szülei nagyon egyszerűek voltak a maguk szellemi és fizikai
mivoltában. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Elzüllötteknek nem lehet őket nevezni, inkább csak olyan
téblábolóknak</span><b>. A gyermekek mondták, hogy olyan jó lenne, ha karácsonykor
hazamehetnének</b></span>. Akiknek lehetett, mi mindig is megengedtük, hogy
elmenjenek ilyenkor a nagyszülőkhöz, a rokonokhoz, barátokhoz. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>December
24-e volt, csak az esti szentmise volt előttük, s mivel vajdahunyadiak
voltak, gondoltam, én is meglátogatom az ottani idős ferences atyát,
ameddig a gyerekek a szüleiknél vannak. El is vittem őket a szülőkhöz,
nagy volt az öröm, én meg elmentem kávézni egyet a szerzetestársammal.
Amikor aztán visszamentem, megdöbbenten láttam, hogy a szülők igazából
egy kommunizmus alatt épült betongarázsban laknak, amin csak egy kis
födém van, alatta meg a szerelőgödör. Egy gyertya pislákolt, és fűtés
sem volt, de nem volt nagy-nagy hideg, mert a kicsi zárt teret hamar
beleheltük.</b></span> A telefonom fényében láttam a mennyezetre cseppekben
kicsapódó párát, az ajtónál állt a bácsi, tördelte a kalapját, mint aki
nagyon szégyelli magát, de nem volt részeg. Míg mi elbeszélgettünk, az
anyuka bent ült, a három gyerek az ölében, átölelték a nyakát. Néztem
ezt a végtelen semmit, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>se karácsonyfa, se sütemény, az ünnepnek semmi
nyoma. Közben meg az egyik gyerek, aki másodikos lehetett, ragyogó
szemmel megszólalt: „Csaba testvér, mi nem ünnepelhetnénk itthon
anyukáékkal?” <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az édesanya a két ölelő karját tudta adni a gyermekeinek</span></b></span>,
közben nálunk <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a gyermekotthonban kölyökpezsgő, vacsora, kalács,
mindenféle sütemény, jókedvű társaság várta őket,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a három gyerek mégis a
vér szerinti családjával való együttlétet választotta</span>.</b></span> Akkor gondoltam,
ezt jó lenne elmondani mindenkinek, mert nagyon <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sokszor azt hisszük, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">egy-egy talicska limlommal</span></b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>boldogabbá tudjuk tenni egymást</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Pedig igazából egymásra van szükségünk.</b></span></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p><span>Ezt most a Covid-osztályos betegágyamban is nagyon átéltem
Budapesten: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> valami kell,</span> hanem valaki. Elsősorban a teremtő Istennel
és utána a testvéreimmel, a családommal, a szeretteimmel, a rokonaimmal
való személyes kapcsolat</b></span>. A betegágyamon is akkora öröm volt nekem, ha
valakivel tudtam telefonon egy pár szót váltani. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Át kellene gondolni ezzel a koronavírussal terhelt időben, meg
amúgy is, hogy igazából<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> bármit csinálunk, azt a rozsda megeszi, az idő
szétrágja. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egyedül a szeretteimnek, a barátaimnak a halhatatlan lelke
fog velem szembejönni az utolsó ítéletkor. </b></span></span></p>
</blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem mondom, hogy ruha, ház, bútor nem kell, de ez mind
csomagolópapír. Fontos, de nem ez a lényeg, </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem az, aki benne van: te,
a testvéred, a férjed, felséged.</b></span></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g110971']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=110971&v=1&p=1&img=c_398A7475.jpg" alt="" width="496" height="330" border="0"></a></p>
<p><b>– Ez az imént említett család egyszerűségében nagyon közel
áll ahhoz a betlehemi istállóhoz, amelyben Jézus a világba megszületett.</b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az első betlehem szegénységében Mária, József és a pásztorok
nagyon boldogok voltak, örültek, mert jó együtt lenni. Jusson eszünkbe,
Jézus arról beszél, hogy ahol ketten-hárman együtt vagytok, ott vagyok
köztetek. </b></span>Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha egyedül vagy, akkor
ne lehetne veled Jézus Krisztus, de istentiszteletet is nagyon nehéz
egyedül tartani, ha nincs ott a hívő nép.</span></p>
<blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Karácsonykor </b></span>nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az a fontos,</b></span> hogy mi miben hiszünk, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy Isten miben hisz. Ő <span style="background-color:rgb(217,234,211)">bennünk, emberek</span>ben hisz. </b></span></span></p>
</blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Sebezhetően, magatehetetlenül eljön közénk, mert bízik
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">mibennünk</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">. </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem </b></span>mennyei<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> testőrökkel, felfegyverkezve</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>érkezik</b></span> ebbe a
világba, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hanem </b><b>teljesen egyedül, kiszolgáltatottan, és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ránk</span> bízza magát.</b></span></span></p>
<p><span>Ez a bizalom ma is megvan: Jézus Krisztus nem mondatná el velem
napról napra a Miatyánkban, hogy jöjjön el az ő országa, hogyha ez
megvalósíthatatlan lenne. Milyen szülő vagy tanár az, aki a gyermekével
valami futurisztikus utópiát kergettet! Bűnös dolog lenne. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus
Krisztus, amikor meghirdette, hogy az ő országa, a szeretet országa
jöjjön el közénk, akkor egy olyan ajtón kopogtat, amin van kilincs, ezen
az ajtón <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az emberiség</span> keresztül tud menni. Úgy látom, hogy a kétezer év
alatt rengeteget haladtunk ebbe az irányba.</b></span></span></p>
<p><span>Gyerekek kérdezték múltkor, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hol a szeretet, amit Jézus
meghirdetett. A közegészségügyet, közoktatást, közvilágítást,
közbiztonságot </b></span>soroltam fel. Azt szoktam mondani, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>azok az emberek,
akik magukat harcos ateistáknak tartják, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">sokszor </span>azok is – </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>anonim –
keresztények</b></span>.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Mert talán a templomba semmi pénzért be nem mennének</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha</span> valaki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bajban van, </span>annak keresztény módjára segítenek.</b></span> Úgy gondolom,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
papoknak és az Egyház</span>nak sem kellene túlságosan szigorúan ítélkezniük,
mikor arról van szó, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ki mennyit</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> jár templomba</span> vagy nem jár. </b></span></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>Jézus Krisztus nem <span style="background-color:rgb(208,224,227)">egyenruhában járt,</span> nem volt <span style="background-color:rgb(208,224,227)">zászló a kezében</span>, hanem azt mondta, hogy lépj rá a szeretet útjára.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g110971']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=110971&v=1&p=1&img=c_398A7412.jpg" alt="" width="198" height="132" border="0"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hogyan készülnek Csaba testvérék a karácsonyra, hogyan ülik meg?</span></b></p>
<p><span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nem visszük túlzásba az ünneplést: van egy finom vacsora,
karácsonyfa, ajándék, és valamilyen módon a gyerekek is kiveszik a
részüket az ajándékozásból.</b></span></span></p>
<p><span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A gyermekek levelet szoktak írni az angyalnak, jó pár éve
anonim angyalok teljesítik ezeket a kéréseket</b></span>. Az egyik évben ugyanis
nálunk járt egy kedves ismerősöm Budapestről, Érsek Emese, és nagyon
tetszettek neki ezek a levelek. Ezért párat elvitt, felrakta az
internetes oldalára, a barátai meg vállalkoztak arra, hogy egyik vagy
másik gyereknek örömet szereznek azzal, amire vágyik. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az anonim
angyalok, akik egyre többen lettek, nem verik magukat óriási költségbe,
általában öt-hatezer forintnyi kis csomagot raknak össze, de így névre
szólóan hozhatja az angyal az ajándékokat. Ez nekem nagy könnyebbség,
hiszen volt, amikor háromezerötszáz gyermek lakott a Szent Ferenc
Alapítvány otthonaiban.</b></span></span></p>
<p><span>Ugyanakkor azt gondolom, nemcsak <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az a fontos, hogy</b> </span>kapjunk,
hanem hogy mi is átéljük az ajándékozás örömét, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mi is ajándékká
váljunk.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus Krisztus nem hozott magával <span style="background-color:rgb(208,224,227)">mindenféle mennyei kütyüt,</span> </b></span>
pedig biztos izgalmas lett volna, ha Józsefnek hozott volna egy
láncfűrészt, Máriának meg valami konyhai szerszámot, hogy ne kelljen
annyit kínlódnia. De nem hozott semmit, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ő maga volt az ajándék.</b></span> A 21.
század embere, azt mondják, identitáskrízisben van, nem tudja, mi az
élete célja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus Krisztusnak az az identitása, hogy Isten ajándéka</b></span>. </span>Ahogy
a Szentírás mondja: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát
adta oda ajándékba. </b><b>Milyen jó lenne, ha ez a szép isteni vonás
felragyogna az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">én</span> életemben is! Isten úgy szerette<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ezt a világot,</span> hogy
megajándékozta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Böjte Csabával (itt mindenki behelyettesítheti a maga
nevét)!</span></b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">én</span> hivatásom, az az <span style="background-color:rgb(217,234,211)">én</span> életem célja, hogy <span style="color:rgb(255,0,0)">általam</span> az Isten a
gyerekeket, a felnőtteket megsimogassa, jó szóval szóljon hozzájuk,
áldás legyen</b></span>. Ennél szebb hivatást nem erőst tudok elképzelni.</p>
</blockquote>
<p><span>Ha egy virág hervadozik, öntözd meg! Ha a hidegben a kis
madárka kopogtat az ablakon, adj neki enni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha valaki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bajban van</span>, nyúlj a
hóna alá, mondj legalább egy viccet neki, kacagtasd meg, töröld le a
könnyeit! <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Nem ért valamit</span>, magyarázd meg! </b></span></span></p>
<blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Merjünk </b></span>ne csak ajándékot adni, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mi magunk Isten ajándékává, áldásává válni.</b></span></span></p>
</blockquote>
<p><a title="" rel="lightbox['g110971']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=110971&v=1&p=1&img=c_398A7607-2.jpg" alt="" width="198" height="132" border="0"></a></p>
<p><b>– Hogyan tudják ezt megélni a gyerekek?</b></p>
<p><span>– Az idén biztos, hogy nem tudjuk megvalósítani, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>volt olyan
év, amikor a Déva melletti fegyintézetbe <span style="background-color:rgb(255,242,204)">látogattunk el.</span> Mondtam a
gyerekeknek karácsonykor, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ma megajándékozzuk magunkat, na mivel, az
ajándékozás örömével</span>. Mindenki csinált egy kis csomagot, amiben volt
egy kis gyümölcs, egy kis piros szív és jelképes virágok. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Elmentünk
húszan</span> a börtönbe <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a háromszáz néni és a harmincvalahány tizenhat év
fölötti elítélt </span>közé, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">énekeltünk nekik, imádkoztunk, boldog új évet
kívántunk, és kiosztottuk az ajándékokat</span>. A gyerekek olyannyira lázba
jöttek, hogy rájuk kellett szólni, nem az a lényeg, hogy teleszemeteljük
a fegyházat mindenféle kis játékkal. Szimbolikus volt ez az ajándék, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)">
hatalmas élmény volt </span>mindenkinek, nekem is. Az árva gyerekek egy része
nem attól árva ugyebár, hogy meghalt a szülő, hanem hogy be van zárva…</b></span></span></p>
<p><b>– És idén mik a terveik? Hogyan lehet ünnepelni egy ilyen bizonytalan helyzetben?</b></p>
<p><span>– A jelenlegi helyzetben azt sem tudjuk, hogy nyilvános
szentmisét lehet-e majd bemutatni. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nagy titok emiatt az idei karácsony.
Így nagy terveket, álmokat nem szövök, de azt gondolom, nekünk az a
dolgunk, hogy megpróbáljuk a meglévő keretek között kimutatni az egymás
és a gyermekeink iránti szeretetünket.</b></span></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span>A Hargitán a fenyőtől azt tanultam, hogy a sziklák között
növekvő gyökere, ha nekimegy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy kőnek,</span> nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">áll meg duzzogva,</span> hanem
valamerre elkanyarodva halad tovább. </span></b></span></p>
</blockquote>
<p><span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezzel a zegzugos gyökérzetével belekapaszkodik a sziklákba, így
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">amikor jön a vihar,</span> épp ezáltal könnyebben meg tudja őrizni az
egyensúlyát</b></span>. Nem vagyok biztos abban, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,255)">a nehézségek </span>föltétlenül
rosszat tennének nekünk.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A súlyemelő is, attól, hogy emelgeti</span> a
súlyokat, </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nem gyengébb és hitványabb</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> lesz, hanem bajnok.</b></span></span></span></p>
<p><b>Fotó (archív): Merényi Zita</b></p>
<p><b>Agonás Szonja/Magyar Kurír</b></p>
<p><i><i>Az inte</i></i></p></div>
<div id="m_6413478865282826027DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_6413478865282826027_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>