[Grem] R.Sarah bíb.-sal vasárnapi sorozat

[Emoke Greschik]

 Isten vagy a semmi – beszélgetések Robert Sarah bíborossal (5.)
https://vasarnap.hu/2020/12/20/isten-vagy-a-semmi-beszelgetesek-robert-sarah-biborossal-5/

Robert Sarah guineai bíborost leginkább talán a katolikus tanítás melletti
kemény kiállása – ha tetszik, „konzervativizmusa” –, valamint az
emberségünk alapjait támadó genderideológiávál és az iszlám fanatizmussal
szembeni bátor állásfoglalásai tették világszerte ismertté. Az egyszerű
afrikai életről, a kommunista diktátorokról, az életvédelem mérhetetlen
fontosságáról, illetve a 20-21. század nagy pápáival ápolt bensőséges
kapcsolatáról szóló tanúságtevő elbeszélései úgyszintén felbecsülhetetlenül
értékesek. Jelen sorozatunkban a Nicolas Diat francia újságíró által
összeállított, Isten vagy a semmi című beszélgetőkönyvből közlünk rövid
részleteket.

– *VI. Pálnak foglalkoznia kellett egy témával, amelyet XII. Pius említett
a bábákhoz intézett híres beszédében. És ez volt a **Humanae Vitae.*

– *Igen, 1968-ban a Humanae Vitae enciklikában VI. Pálnak a házasságra és a
születésszabályozásra vonatkozó tanítása *s*oha nem látott keserű
kritikazuhatagot indított el. **A pápa nagy intelligenciával és az Egyház
tanításához tökéletes hűséggel a házassági aktus két elválaszthatatlan
szempontját emelte ki: az egyesülést és a nemzést.*

*„Ez a Tanítóhivatal által többször kifejtett tanítás azon az Istentől
alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus
egyesülés és termékenységet adó jelentése között fennáll, s amit az ember
saját kezdeményezésével nem **törhet meg.*

*A házasélet aktusa ugyanis* – miközben a maga belső természete szerint a
legszorosabb kötelékkel egyesíti a férjet és a feleséget – *alkalmassá
teszi a házasokat arra, hogy a természetükbe írt törvény szerint új életet
fakasszanak. Ha mindkét lényeges szempontot (ti. az egyesülés és a
termékenység szempontját megőrzik, a házasélet megtartja kölcsönös, igaz
szeretet értelmét és az ember legmagasabb hivatására szóló rendeltetését,
amely a szülőség*.Úgy gondoljuk, hogy a mai kor emberei nagyon alkalmasak
arra, hogy megértsék, ez a tanítás mennyire megegyezik az emberi értelem
józan felismerésével” (*Humanae Vitae, *12. pont).

*A tiltakozások **ellenére a pápa soha nem akart* *belemenni a szabadelvű
gondolkodás hamis vitájának logikájába*. *VI. Pál közreadta szövegét, majd
csendben maradt, minden nehézséget az imában viselve. Haláláig, 1978.
augusztus 6-áig nem írt több enciklikát.*

Péter utódja tudta, hogy *hű maradt az igazsághoz. *[…]

– *1969-ben VI. Pál volt az első pápa, aki nagy utazást tett Afrikában.*

– Ez felejthetetlen volt számunkra. *Ugandában mondotta ezt a meghatározó
mondatot:* *„Krisztus új otthona Afrika.” Majd hozzátette: „Ti, afrikaiak,
ti vagytok saját magatok misszionáriusai.”*

VI. Pál úgy látta, hogy mi voltunk saját földrészünk evangelizálásának első
felelősei, és *minket nagyobb bátorságra buzdított.* Azt gondolom, hogy ő
megszentelte a mi hivatásunkat. Igen, * Afrika* *késői **evangelizációt
ismert meg. Ám*, ha figyelmesen olvassuk a Kinyilatkoztatásról szóló
zsinati szöveget, megállapítjuk, hogy *ez a földész mindig a világ
üdvösségéhez volt kapcsolva.*

Nem felejthetjük, hogy *Afrika fogadta és védte meg a gyermek Jézust
Heródes kezétől*,* aki meg akarta ölni.* Nem felejthetjük, hogy* a férfi,
aki segített Krisztusnak a keresztet a Golgotára vinni, egy afrikai volt,
cirenei Simon!*

*„Nova Patria Christi Africa.*” Ezzel a történelmi kijelenttéssel VI. Pál
azt akarta világosan kifejezni, hogy *Afrika mennyire elválaszthatatlanul
az üdvösségtörténethez kötődik. *Majd a zsinat utáni, az 1995-ös *Ecclesia
in Africa *apostoli buzdításába*n II. János Pál pápától elhangzott egy
mondat, amely elkötelez minket abban, hogy Krisztussal meg vagyunk feszítve
a világ üdvösségéért.*

*„Nézd, a tenyerembe rajtoltalak (Iz 49, 16).  Igen, Krisztus kezeibe,
amelyeket a keresztre feszítés szögei vertek át. Mindegyikőtök neve,
afrikaiak, erre a kézre van vésve.*

*Ez a pápa felhívta Afrikát, hogy járuljon hozzá az egész világ
lelkiismeretéhez. Isten nem hagyja el az afrikaiakat, mint ahogy nem hagyja
el az emberiséget. *Úgy gondolom, hogy Afrika – a krízis idején, amelyen
most átmegyünk – szerényen tudja adni azt a vallási érzést, amely áthatja.
Afrika emlékeztetheti az Egyházat arra, amit az Úr vár tőlünk: *Isten
mindig számít a szegényekre, hogy szembeszálljon **a hatalmasokkal.* *Az
afrikai nép, amely őrzi ártatlanságát, segíthet a válságban lévő
társadalmaknak, hogy alázatossabbak, megfontoltabbak legyenek és jobban
tiszteljék az életet és a természet értelmét**. Mert Isten azt akarja, hogy
újra megtaláljuk a bölcsességet és az emberiességet.*

Afrika tudja, hogy Isten mindig megbocsát, az ember néha, a természet soha.



*Cikkünk a könyvet kiadó Szent István Társulat
<https://szitkonyvek.hu/> engedélyével és segítségével jött létre.
Sorozatunk vasárnap újabb résszel folytatódik.*




<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_-5616833093041812119_m_4462769093090068281_m_-7116600339596913353_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201221/1b853582/attachment.html>