[Grem] Ady unokahúga és lelkész férje Ceausescu és a Securitate által viszontagságossá tett Istenhez és a hívekhez hűséges élete

[Emoke Greschik]

<https://777blog.hu/tamogatas/>
*Történelemformálónak lenni, Isten kegyelméből*
https://777blog.hu/2020/12/19/tortenelemformalonak-lenni-isten-kegyelmebol/

*Nyomot hagyni a világban, de legalább néhány életben. Nemcsak sodródni a
történésekkel, hanem formálni is őket. Hatással lenni a világra. A szívünk
mélyén mindannyian ilyen életre vágyunk. Veressné Ady Annával, Annuska
nénivel a Family magazin készített interjút, ennek egy részletét
szemlézzük. *

Veressné Ady Anna és férje, Ernő bácsi valódi történelemformálók,
sorsfordítók lettek Isten csodálatos kegyelméből. Átélték, hogy a szemük
láttára dőlt össze a rendszer, amely szó szerint az életükre tört. Átélték,
hogy Ernő bácsi délelőtt még a Securitate foglya volt, pár órával később
pedig tízezer embernek hirdethette az evangéliumot arról az erkélyről,
ahonnan korábban Ceauşescu beszélt. De ez a történelmi nap, 1989. december
22-e nem az egyetlen különleges esemény az életükben. Előtte és azóta is
Isten számtalan rendkívüli történetet írt és ír rajtuk keresztül.

*Annuska néni Ady-lány. Milyen volt Ady Endre családjában születni?*

Ahogyan ő írta, a „hepehupás, vén Szilágyból” származik a családunk.
Nagytatám Ady Endre első unokatestvére volt. Fájt, hogy a középiskolában
azt tanították, hogy a költő a halála előtt a vérbaja miatt megzavarodott.
Pedig a rokonok, akik mellette voltak, elmesélték, hogy ez az egész
életében Istent kereső ember a halálos ágyán rátalált Istenre, és
megbékélve ment el. Máig őrizzük az egyik verseskötetének az eredeti
kiadását és egy fotót, ahol az édesapja, Ady Lőrinc és a nagytatám együtt
vannak. De bármilyen nemzetségből is származom, az Úr Jézus a legdrágább
személy, akihez tartozom.

*Hogyan ismerte meg a férjét?*

Mint utólag kiderült, közel egy évig imádkozott értem úgy, hogy nem is
ismert. Egy augusztusi gyülekezeti kiránduláson találkoztunk először.
Észrevettem, hogy figyel. Lefelé a hegyről az előttünk s utánunk levő
gyalogosok is hallhatták, ahogy megkérte a kezemet. A meglepetéstől persze
szóhoz sem jutottam. Azt mondta erre, hogy megérti a megdöbbenésem, és
türelemmel vár a válaszra. Aztán elutazott, és másodszor a nagymamám
temetésén jelent meg váratlanul. Ott maradt szilveszterre is, és aznap este
arra kért, hogy adjak választ. Bizonytalan voltam, mert bár nagyon
tiszteltem őt, láttam, milyen komoly fiú, és milyen erőteljesen hirdeti az
igét, nem éreztem szerelmet iránta. Megkérdezte, hogy melyik választ lenne
könnyebb kimondanom. „Nemet nem mondhatok” – feleltem. „Hát igent?” „Azt
inkább” – mondtam hirtelen, de máig se értem, hogyan. „Most térdeljünk le,
és köszönjük meg az Úrnak, hogy kimondtad ezt a határozatlan igent. Lesz
ebből határozott is.” Végül összeházasodtunk. Udvarlás nem volt, csak
később, amikor Bukarestből teológusként írogatta nekem a szép szerelmes
leveleket. De ami az Úrtól van, azt a sátán gyakran megirigyli. Ezért volt
kétszer eljegyzésünk és kétszer esküvőnk.

*Hát az hogy lehetett?*

Nem volt telefon, nem tudtunk mindent részletesen megbeszélni. Ernő azt
mondta, február elején jön legközelebb, és megtartjuk az eljegyzést. A
rokonai, akik a gyülekezetünkbe jártak, azt kérdezték édesanyámtól, hogy
készülődünk–e már, mert első vasárnap jön a vőlegény. Sütöttünk, főztünk,
minden készen állt, de csak nem jött a vőlegény. Édesanyám azt mondta, hogy
nem maradhat meg ez a sok étel, így megtartottuk az eljegyzést nélküle. A
vendégek jól érezték magukat, de én…! Másnap írtam neki egy komoly levelet.
Kiderült a félreértés, a következő vasárnap el is jött, és megtartottuk
rendesen az eljegyzést.

A második esküvő egy későbbi történet. A Ceauşescu–rezsim alatt, amikor már
nem tudták másképp elnémítani a férjemet, valaki a gyülekezetből azt kezdte
el terjeszteni, hogy megromlott a házasságunk, el akarok válni a férjemtől.
Eleinte csak fájt, de ahogy láttuk, hogy már a vidéki közösségekben is
egyre gyanakvóbbak az emberek, a férjem az egyik istentiszteleten kihívott
a szószék elé a gyülekezet egyik tekintélyes vezetőjével együtt. A bácsi
kezébe adott egy papírt, hogy olvassa fel nyilvánosan. A lapon a házassági
szövetség megújítására vonatkozó kérdések voltak. Engem is váratlanul ért
az egész, és a gyülekezet is megdöbbent, de ott, akkor újra megerősítettük
a szövetségünket, és mindenki előtt kinyilvánítottuk, hogy szeretjük
egymást, és összetartozunk.

*Kívülről is érték támadások?*

Az első gyülekezetünkben, Szilágyballán a gyerekek között indult egy
ébredés. Hozták az osztálytársaikat is. Persze feljelentettek minket, és a
megyei újság egy lejárató cikket írt a férjemről, hogy a sötét szobában
tűvel szurkálja a gyerekeket, úgy ijesztgeti őket a pokollal. Akkor még az
újság lehozott egy helyreigazítást, de két évvel később Zilahon már
komolyabb dolgok is történtek – azért is, mert nagyon sokan megtértek:
nyolcvanról rövid idő alatt több mint háromszáz főre növekedett a
gyülekezet. Az imaház kicsi lett, az udvarra kitett hangszórókon keresztül
hallgatták az emberek az igét.

*Időnként a lejárató cikkeknél erősebb fegyvereket is bevetettek, hogy
elhallgattassák Ernő bácsit…*

A férjemet kétszer is megmérgezték. Először egy lelkészavatás alkalmával az
istentisztelet alatt a parókián elkészített ebédbe szórtak mérget. Mindenki
megbetegedett, de mivel a férjem előző nap és aznap reggel sem evett,
nagyon hamar és súlyosan szívódott fel a szervezetébe. Mire beértünk vele a
kórházba, az eszméletét is elvesztette. A mérgezés olyan súlyosan érintette
a máját, hogy egész további életében viselnie kellett a következményeit.

Lassan felépült, de a zaklatások nem értek véget. Ha mondott valamit a
gyülekezetben, másnap már hívatták, és faggatták. Később tudtuk meg, hogy
besúgók épültek be a közösségünkbe, akik mindent jelentettek a
Securitaténak. Attól féltek, hogy a férjem csinál majd egy
ellenforradalmat, mivel a fiatalok szerették, és komoly munkát végeztünk
közöttük. Útlevelet is adtak neki egy konferenciára abban a reményben, hogy
kint marad Bécsben, de csak visszajött. Egy alkalommal összetalálkoztak a
secus főnökkel az utcán, s az bosszúsan kérdezte: „Veress, még nem mentél
el a megyéből? Még nem mentél el az országból?” „Nem. Én nem megyek el,
csak akkor, ha Isten mondja.” „Van még méreg, Veress!” – válaszolta erre a
secus.

Néhány hónappal később a saját lakásunkban, az ablakon keresztül mérgezték
meg a kamránkban az ételeket – befőtteket, lekvárokat, gyümölcsöt. A férjem
megevett egy almát, rosszul lett, s ahogy láttam az előzőhöz hasonló
tüneteket, azonnal rájöttem, hogy mi történt megint. Észrevettük, hogy a
kamrában fehér por fedett több élelmiszert is, és a szúnyogháló is fel volt
feszítve. Elvittük egy laboratóriumba analizáltatni a port, és kiderült,
hogy a DDT–hez hasonló méreg volt…

Az is előfordult, hogy benzinnel öntötték le a házunk melletti fás színt,
és felgyújtották. Már belekaptak a lángok a házunkba, amikor jöttek a
mentők és a tűzoltók. Vagy kényszerű kilakoltatásban is volt részünk. Még
bent voltunk a házban, amikor már szedték le a fejünk felől a cserepeket…

*Ha lehet ilyet kérdezni, mikor volt a legnehezebb?*

Életem legnehezebb napja az volt, amikor 1989. december 22–én Ernőt
letartóztatták. Bukarestben már zavargások, lövöldözések voltak 21-én,
csütörtök éjjel. Következő reggel tíz órakor a férjemet behívatták a
rendőrségre. Kézről kézre adták, mert nem tudták, mit tegyenek vele.
Tizenkét órakor Ceauşescu elmenekült a palotából, és a Kossuth rádió
bemondta, hogy „Románia szabad!”. Szinte ugyanabban a percben kinéztem az
ablakon, és láttam, hogy a férjem hazajött. Nem tudom, mit élnek át egyesek
ilyen helyzetben, de mi „olyanok voltunk, mint az álmodók”.

Délután Ernő már a főtéren prédikált. Két évvel korábban Ceauşescu egyik
látogatása után elvitt egy imasétára. Körbejártuk azt a helyet, és hirtelen
azt mondta: „Istenem, ha megadnád, hogy egyszer erről az erkélyről
hangozzon az evangélium!” Két év múlva megadatott: ugyanazon a napon,
amikor letartóztatták. Délután még elment vidékre egy temetésre, de amikor
visszatért, a tömegben észrevették, és szinte kirángatták az autóból, hogy
beszéljen hozzájuk. Románul és magyarul hirdette az igét, és amikor
imádkozni kezdett, az emberek elkezdtek letérdelni. Románok, magyarok,
tízezer ember térdelt a decemberi hidegben az Isten színe előtt.



Forrás és a teljes interjú: Family.hu
<https://family.hu/2020/12/elobb-isten-ele-kerul-minden/>

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_6830510840807277165_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201221/543754ee/attachment.html>