<div dir="ltr">
<div id="m_6830510840807277165gmail-main"><div style="display:inline-block"><a href="https://777blog.hu/tamogatas/" id="m_6830510840807277165gmail-reklam" target="_blank"><p id="m_6830510840807277165gmail-idozito"><br></p></a></div><div>
<img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2020/12/Veressne_Ady_Anna.png" alt="" style="margin-right:0px" width="198" height="130"></div><div><span></span><font size="4"><b>Történelemformálónak lenni, Isten kegyelméből</b></font><div><a href="https://777blog.hu/2020/12/19/tortenelemformalonak-lenni-isten-kegyelmebol/" target="_blank">https://777blog.hu/2020/12/19/tortenelemformalonak-lenni-isten-kegyelmebol/</a></div></div><div><p style="text-align:center"><i>Nyomot
 hagyni a világban, de legalább néhány életben. Nemcsak sodródni a 
történésekkel, hanem formálni is őket. Hatással lenni a világra. A 
szívünk mélyén mindannyian ilyen életre vágyunk. Veressné Ady Annával, 
Annuska nénivel a Family magazin készített interjút, ennek egy részletét
 szemlézzük. </i><span id="m_6830510840807277165gmail-more-40192"></span></p><p style="text-align:justify">Veressné
 Ady Anna és férje, Ernő bácsi valódi történelemformálók, sorsfordítók 
lettek Isten csodálatos kegyelméből. Átélték, hogy a szemük láttára dőlt
 össze a rendszer, amely szó szerint az életükre tört. Átélték, hogy 
Ernő bácsi délelőtt még a Securitate foglya volt, pár órával később 
pedig tízezer embernek hirdethette az evangéliumot arról az erkélyről, 
ahonnan korábban Ceauşescu beszélt. De ez a történelmi nap, 1989. 
december 22-e nem az egyetlen különleges esemény az életükben. Előtte és
 azóta is Isten számtalan rendkívüli történetet írt és ír rajtuk 
keresztül.</p><p style="text-align:justify"><b>Annuska néni Ady-lány. Milyen volt Ady Endre családjában születni?</b></p><p style="text-align:justify">Ahogyan
 ő írta, a „hepehupás, vén Szilágyból” származik a családunk. Nagytatám 
Ady Endre első unokatestvére volt. Fájt, hogy a középiskolában azt 
tanították, hogy a költő a halála előtt a vérbaja miatt megzavarodott. 
Pedig a rokonok, akik mellette voltak, elmesélték, hogy ez az egész 
életében Istent kereső ember a halálos ágyán rátalált Istenre, és 
megbékélve ment el. Máig őrizzük az egyik verseskötetének az eredeti 
kiadását és egy fotót, ahol az édesapja, Ady Lőrinc és a nagytatám 
együtt vannak. De bármilyen nemzetségből is származom, az Úr Jézus a 
legdrágább személy, akihez tartozom.</p><div id="m_6830510840807277165gmail-cikkreklam"><span></span></div><p style="text-align:justify"><b>Hogyan ismerte meg a férjét?</b></p><p style="text-align:justify">Mint
 utólag kiderült, közel egy évig imádkozott értem úgy, hogy nem is 
ismert. Egy augusztusi gyülekezeti kiránduláson találkoztunk először. 
Észrevettem, hogy figyel. Lefelé a hegyről az előttünk s utánunk levő 
gyalogosok is hallhatták, ahogy megkérte a kezemet. A meglepetéstől 
persze szóhoz sem jutottam. Azt mondta erre, hogy megérti a 
megdöbbenésem, és türelemmel vár a válaszra. Aztán elutazott, és 
másodszor a nagymamám temetésén jelent meg váratlanul. Ott maradt 
szilveszterre is, és aznap este arra kért, hogy adjak választ. 
Bizonytalan voltam, mert bár nagyon tiszteltem őt, láttam, milyen komoly
 fiú, és milyen erőteljesen hirdeti az igét, nem éreztem szerelmet 
iránta. Megkérdezte, hogy melyik választ lenne könnyebb kimondanom. 
„Nemet nem mondhatok” – feleltem. „Hát igent?” „Azt inkább” – mondtam 
hirtelen, de máig se értem, hogyan. „Most térdeljünk le, és köszönjük 
meg az Úrnak, hogy kimondtad ezt a határozatlan igent. Lesz ebből 
határozott is.” Végül összeházasodtunk. Udvarlás nem volt, csak később, 
amikor Bukarestből teológusként írogatta nekem a szép szerelmes 
leveleket. De ami az Úrtól van, azt a sátán gyakran megirigyli. Ezért 
volt kétszer eljegyzésünk és kétszer esküvőnk.</p><p style="text-align:justify"><b>Hát az hogy lehetett?</b></p><p style="text-align:justify">Nem
 volt telefon, nem tudtunk mindent részletesen megbeszélni. Ernő azt 
mondta, február elején jön legközelebb, és megtartjuk az eljegyzést. A 
rokonai, akik a gyülekezetünkbe jártak, azt kérdezték édesanyámtól, hogy
 készülődünk–e már, mert első vasárnap jön a vőlegény. Sütöttünk, 
főztünk, minden készen állt, de csak nem jött a vőlegény. Édesanyám azt 
mondta, hogy nem maradhat meg ez a sok étel, így megtartottuk az 
eljegyzést nélküle. A vendégek jól érezték magukat, de én…! Másnap írtam
 neki egy komoly levelet. Kiderült a félreértés, a következő vasárnap el
 is jött, és megtartottuk rendesen az eljegyzést.</p><p style="text-align:justify">A
 második esküvő egy későbbi történet. A Ceauşescu–rezsim alatt, amikor 
már nem tudták másképp elnémítani a férjemet, valaki a gyülekezetből azt
 kezdte el terjeszteni, hogy megromlott a házasságunk, el akarok válni a
 férjemtől. Eleinte csak fájt, de ahogy láttuk, hogy már a vidéki 
közösségekben is egyre gyanakvóbbak az emberek, a férjem az egyik 
istentiszteleten kihívott a szószék elé a gyülekezet egyik tekintélyes 
vezetőjével együtt. A bácsi kezébe adott egy papírt, hogy olvassa fel 
nyilvánosan. A lapon a házassági szövetség megújítására vonatkozó 
kérdések voltak. Engem is váratlanul ért az egész, és a gyülekezet is 
megdöbbent, de ott, akkor újra megerősítettük a szövetségünket, és 
mindenki előtt kinyilvánítottuk, hogy szeretjük egymást, és 
összetartozunk.</p><p style="text-align:justify"><b>Kívülről is érték támadások?</b></p><p style="text-align:justify">Az
 első gyülekezetünkben, Szilágyballán a gyerekek között indult egy 
ébredés. Hozták az osztálytársaikat is. Persze feljelentettek minket, és
 a megyei újság egy lejárató cikket írt a férjemről, hogy a sötét 
szobában tűvel szurkálja a gyerekeket, úgy ijesztgeti őket a pokollal. 
Akkor még az újság lehozott egy helyreigazítást, de két évvel később 
Zilahon már komolyabb dolgok is történtek – azért is, mert nagyon sokan 
megtértek: nyolcvanról rövid idő alatt több mint háromszáz főre 
növekedett a gyülekezet. Az imaház kicsi lett, az udvarra kitett 
hangszórókon keresztül hallgatták az emberek az igét.</p><p style="text-align:justify"><b>Időnként a lejárató cikkeknél erősebb fegyvereket is bevetettek, hogy elhallgattassák Ernő bácsit…</b></p><p style="text-align:justify">A
 férjemet kétszer is megmérgezték. Először egy lelkészavatás alkalmával 
az istentisztelet alatt a parókián elkészített ebédbe szórtak mérget. 
Mindenki megbetegedett, de mivel a férjem előző nap és aznap reggel sem 
evett, nagyon hamar és súlyosan szívódott fel a szervezetébe. Mire 
beértünk vele a kórházba, az eszméletét is elvesztette. A mérgezés olyan
 súlyosan érintette a máját, hogy egész további életében viselnie 
kellett a következményeit.</p><p style="text-align:justify">Lassan 
felépült, de a zaklatások nem értek véget. Ha mondott valamit a 
gyülekezetben, másnap már hívatták, és faggatták. Később tudtuk meg, 
hogy besúgók épültek be a közösségünkbe, akik mindent jelentettek a 
Securitaténak. Attól féltek, hogy a férjem csinál majd egy 
ellenforradalmat, mivel a fiatalok szerették, és komoly munkát végeztünk
 közöttük. Útlevelet is adtak neki egy konferenciára abban a reményben, 
hogy kint marad Bécsben, de csak visszajött. Egy alkalommal 
összetalálkoztak a secus főnökkel az utcán, s az bosszúsan kérdezte: 
„Veress, még nem mentél el a megyéből? Még nem mentél el az országból?” 
„Nem. Én nem megyek el, csak akkor, ha Isten mondja.” „Van még méreg, 
Veress!” – válaszolta erre a secus.</p><p style="text-align:justify">Néhány
 hónappal később a saját lakásunkban, az ablakon keresztül mérgezték meg
 a kamránkban az ételeket – befőtteket, lekvárokat, gyümölcsöt. A férjem
 megevett egy almát, rosszul lett, s ahogy láttam az előzőhöz hasonló 
tüneteket, azonnal rájöttem, hogy mi történt megint. Észrevettük, hogy a
 kamrában fehér por fedett több élelmiszert is, és a szúnyogháló is fel 
volt feszítve. Elvittük egy laboratóriumba analizáltatni a port, és 
kiderült, hogy a DDT–hez hasonló méreg volt…</p><p style="text-align:justify">Az
 is előfordult, hogy benzinnel öntötték le a házunk melletti fás színt, 
és felgyújtották. Már belekaptak a lángok a házunkba, amikor jöttek a 
mentők és a tűzoltók. Vagy kényszerű kilakoltatásban is volt részünk. 
Még bent voltunk a házban, amikor már szedték le a fejünk felől a 
cserepeket…</p><p style="text-align:justify"><b>Ha lehet ilyet kérdezni, mikor volt a legnehezebb?</b></p><p style="text-align:justify">Életem
 legnehezebb napja az volt, amikor 1989. december 22–én Ernőt 
letartóztatták. Bukarestben már zavargások, lövöldözések voltak 21-én, 
csütörtök éjjel. Következő reggel tíz órakor a férjemet behívatták a 
rendőrségre. Kézről kézre adták, mert nem tudták, mit tegyenek vele. 
Tizenkét órakor Ceauşescu elmenekült a palotából, és a Kossuth rádió 
bemondta, hogy „Románia szabad!”. Szinte ugyanabban a percben kinéztem 
az ablakon, és láttam, hogy a férjem hazajött. Nem tudom, mit élnek át 
egyesek ilyen helyzetben, de mi „olyanok voltunk, mint az álmodók”.</p><p style="text-align:justify">Délután
 Ernő már a főtéren prédikált. Két évvel korábban Ceauşescu egyik 
látogatása után elvitt egy imasétára. Körbejártuk azt a helyet, és 
hirtelen azt mondta: „Istenem, ha megadnád, hogy egyszer erről az 
erkélyről hangozzon az evangélium!” Két év múlva megadatott: ugyanazon a
 napon, amikor letartóztatták. Délután még elment vidékre egy temetésre,
 de amikor visszatért, a tömegben észrevették, és szinte kirángatták az 
autóból, hogy beszéljen hozzájuk. Románul és magyarul hirdette az igét, 
és amikor imádkozni kezdett, az emberek elkezdtek letérdelni. Románok, 
magyarok, tízezer ember térdelt a decemberi hidegben az Isten színe 
előtt.</p><p> </p><p>Forrás és a teljes interjú: <a href="https://family.hu/2020/12/elobb-isten-ele-kerul-minden/" target="_blank">Family.hu</a></p></div></div>

<div id="m_6830510840807277165DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tbody><tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a>               </td>
        </tr>
</tbody></table>
<a href="#m_6830510840807277165_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>