[Grem] 100 éves Annuska, szalézi nővér

[Emoke Greschik]

Semmi lazítás! Ne fáradjunk el a jóban! – A százéves szalézi nővért, Bognár
Annuskát köszöntötték
Megszentelt élet <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2020.
december 16., szerda | 18:30
https://www.magyarkurir.hu/hirek/semmi-lazitas-ne-faradjunk-el-joban-szazeves-szalezi-novert-bognar-annuskat-koszontottek

39
Századik születésnapján, december 15-én este köszöntötték a pesthidegkúti
közösséghez tartozó Bognár Annuska nővért a Magyarországon szolgáló szalézi
szerzetesnők. Ebből az alkalomból Székely János szombathelyi megyéspüspök
hálaadó szentmisét mutatott be a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilikában.
A Boldog Brenner János vértanú emléknapján tartott köszöntésen jelen voltak
az ünnepelt rokonai is.

Köszöntőjében Székely János hálát adott a mennyei Atyának, hogy megalkotta
az embert, megálmodta Annuska nővér életét is. „Hálát adunk azért is, hogy
a mennyei Atya szeretetre, odaadásra, nagylelkűségre teremtett minket. Aki
ezt a titkot megérti, annak az arca ragyogni, élete világítani kezd.
Megköszönjük Annuska nővérrel együtt, hogy már hétévesen, amikor az
édesanyját elveszítette, a káldi Szűzanya a gyermekévé fogadta, egy életen
át oltalmazta, vezette.

Hálát adunk, hogy már kilencévesen érezte és igent mondott Jézus hívására,
és hűséges maradt, egy életen át.

Derűjét, jókedvét és hitét mindvégig megőrizte, szerette a kertészetet, a
fiatalokat, még kilencvenévesen is ő készítette a nővérek reggelijét.”

A főpásztor emlékeztetett rá, hogy a nap egyben Boldog Brenner János
vértanú emléknapja is, aki Vas megyei volt, akárcsak Annuska néni. Brenner
Jánosnak egészen rövid élet jutott, mindössze huszonhat évig élt; borzalmas
kegyetlenséggel ölték meg. Mindegyik fénykép, ami megmaradt róla, ragyog a
mosolyától.

Annuska néni életében is ugyanaz a titok jelenik meg, ami Brenner János
életét is beragyogta. Az Úristen szeretetre teremtett minket, és aki erre
igent mond, annak az élete elkezd ragyogni.

Az evangélium Szent Máté könyvéből hangzott el: a hegyi beszéd nyolc
boldogságról szóló része. Székely János homíliájában felidézte a sokak
által ismert mesét: az egyik kínai császár hatalma és gazdagsága ellenére
sem érezte magát boldognak, és kereste annak útját. Egy öreg bölcs azt
javasolta neki, hogy vegye fel egy boldog ember ingét, hogy boldog legyen.
A császár elküldte embereit a birodalom minden tájára, de ők sokáig nem
találtak boldog embert, mígnem az egyik követ rátalált egy nagyon szegény
parasztemberre, aki énekelt munka közben, és mindenkihez kedves volt.
Igennel felelt a császár követének kérdésére, hogy boldog-e; szíve tele van
hálával, örömmel, hogy mindennap láthatja a teremtés ezernyi csodáját. A
követ nagyon megörült és a „boldoggá tevő” ruhát kérte, de a szegényember
azt mondta, hogy neki nincsen ingje.

A püspök kiemelte: a boldogság nem anyagi javakon, nem sikereken, hatalmon
múlik, hanem mélyen, az ember szívében van. A boldogság ajándék, fentről
kapott kincs, tiszta szívű emberek kapják meg, akik életüket kinyitják
felfelé, és engedik, hogy elteljenek fénnyel, jósággal, szeretettel. Ilyen
ember volt Brenner János és ilyen a százéves Annuska nővér is. Boldog
Brenner János boldogságának titkát a főpásztor négy pontban foglalta össze:
az egyik titok, hogy csodálatos családból származott, hárman voltak
fiútestvérek, mindhárman papok lettek. Szüleik nagy békességben és
szeretetben éltek, soha nem látták őket veszekedni. Ahhoz, hogy olyan
ragyogó arcú fiataljaink legyenek, mint Boldog Brenner János, szükség van
arra a szeretetteljes családi háttérre, amiben ő és két fivére felnőtt.

A boldogság második forrása az imádság. Boldog Brenner János édesapja
minden reggel szentmisére ment, imádkozta a rózsafüzért, legtöbbször
fiaival együtt. Este a családi otthon teteje megnyílt az ég felé,
beengedték Isten fényét. Boldog Brenner János ezt vitte magával. A
rábakethelyi hívek gyakran látták az üres templomban imádkozni, egyedül, az
oltár előtt. Brenner János üzenete: nap mint nap meg kell nyitnunk a
lelkünket az élet forrása felé.

A járvány hetei, hónapjai talán leginkább erre hívnak: van-e időnk arra,
aki alkotott minket, aki életét adta értünk a kereszten?

A harmadik titka és forrása Boldog Brenner János ragyogó életének a
segítés: nem éltek jómódban, ennek ellenére édesanyja rendszeresen segített
élelemmel, ruhával, tűzifával, játékkal egy tízgyermekes családot. Boldog
Brenner János is később, már papként, amennyire szerény körülményei
megengedték, támogatta a szegényeket.

Az örömök negyedik forrása, hogy Brenner János soha nem panaszkodott a
nehézségek miatt, nem riadt meg a fenyegetésektől. Lelki naplójában írta:
„Bármilyen sorsot is adsz nekem, megköszönöm. Megcsókolom a gondviselő
kezet, akkor is, ha ostort tart a kezében.” Utolsó erejével is Krisztus
testét védte, ezért is érte annyi késszúrás az Oltáriszentséget szorító
kezét.

A boldogság sokkal egyszerűbb, mint azt hinnénk, az ég felé kell kitárni a
szívünket – mondta a főpásztor, és idézte a régi mondást: a világot minden
korban tíz igaz ember tartja a vállán. Hangsúlyozta:

Isten szemében nem az a nagy, ami annak látszik, hanem azok a tettek,
amiket nagy szeretettel teszünk.

Székely János felidézte, hogy Betlehemben tanulhatott, szalézi kolostorban.
Hatalmas tudású, csillogó intellektusú tanárai voltak, de aki talán a
legmélyebb benyomást tette rá, az egy nagyon idős szalézi testvér volt:
mindennap dolgozott a kertben, amíg csak ereje engedte, és mindig
mosolygott, soha nem panaszkodott. Derűs volt, és ezt a derűt átsugározta a
környezetében élőkre. Annuska is ilyenfajta kincs, az élete egyszerű és
nagyszerű – mondta a püspök, a Jóisten áldását kérve a százéves nővérre.

A szentmise végén Paduraru Iulian, a budapest-széphalmi Jézus Szíve-templom
plébánosa üdvözölte Annuska nővért, megköszönve Istennek mindazt a
kegyelmet, amiben ő és a szalézi nővérek részesültek a százéves apácán
keresztül. Hozzátette:

ha a születésnapját ünneplő apáca korát nézzük, akkor joggal nevezhetnénk
Anna nővérnek, de tekinthetnénk rá nagymamaként is, vagy eszünkbe juthatna
az az anyai szeretet, amellyel gondoskodott fiatalokról, családokról,
nővértársairól.

„Az emberek szívében – és az én szívemben is – oly sok, Annuska nővérhez
kapcsolódó hála van. Nagyon szeretett téged a Jóisten, nagy tervei voltak
és vannak veled kapcsolatban” –  mondta a plébános az ünnepelthez fordulva.
Felidézte, hogy a nyáron összeadott egy fiatal párt, akik egyöntetűen
állították: az, hogy egymásra találtak, Annuska nővér imáinak az eredménye.
Mások is vannak, akik úgy beszélnek róla, mint aki anyai szeretettel vette
őket körül, hívőket, időseket és fiatalokat, óvodásokat, mindazokat,
akikkel találkozott.

* * *

*„Ne fáradjunk el a jóban, velünk az Isten”*

Annuska nővér apró termetű, korából adódóan nehezen mozog, de szellemileg
friss, a lelke pedig húszéves. Arca mosolyog, szemében derű. Örömmel beszél
az életéről: a Vas megyei Káld községben született, 1920. december 15-én,
kilencgyermekes családban. Hétéves volt, amikor az édesanyja meghalt, a
legidősebb nővére nevelte fel, a gyámja pedig a legidősebb bátyja lett.
Felidézi: „Volt egy Mária-szobor a templomunkban, én nagyon sokszor
imádkoztam előtte, és kértem Máriát, hogy édesanyám helyett legyen
Édesanyám, és Ő meghallgatott.” Innen ered mélységes Mária-tisztelete,
vallja, hogy a Szűzanya mindig közbenjárt érte.


Annuska egészen kicsi volt még, amikor az egyik nővére, Mária belépett a
domonkosokhoz. Kilencévesen a bátyjuk elvitte hozzá Kőszegre, látogatóba.
Mária nővér megkérdezte: „Mit csinálsz, ha megnősz?” „Olyan leszek, mint
maga” – felelte a kislány Annuska, magázva a nővérét, akit évek óta nem
látott.

Annuska bátyja, Lajos 1932-ben egy iskolatestvér segítségével kiment
Belgiumba, később ő is iskolatestvér lett. Három évvel később Annuska
kiutazott hozzá Belgiumba. Itt lépett be a Don Bosco Nővérekhez. Hazajött,
1941 májusában a Vas megyei Oladon találkozott először a magyar Don Bosco
Nővérekkel. Fél év után Olaszországba utazott, és még az év decemberében
befejezte a noviciátust. Az örökfogadalmat 1942. augusztus 5-én tette le.

A szerzetesrendek működési engedélyének 1950-es megszüntetését követően
Annuska nővér családoknál vállalt gyerekfelügyeletet. Az 1956-os forradalom
leverését követően Olaszországba távozott. A rendszerváltás idején jött
haza, és segített megszervezni a Don Bosco Nővérek rendjének újjáalapítását
Magyarországon.

Az elmúlt harminc évben Pesthidegkúton Don Bosco szellemében éli a szalézi
karizmát: „Semmi lazítás! Ne fáradjunk el a jóban, velünk az Isten!” Ami
egy kicsit szomorúvá teszi, hogy a kezét már nem tudja rendesen mozgatni,
emiatt nem kertészkedhet kedvére. „Kérem a Jóistent, hogy a kezem erejét ne
vegye el, de hiába.” Közbevetésünkre, hogy a kezét azért össze tudja
kulcsolni, azt mondja: „Igen, imádkozni tudok. Ez a legfontosabb!” A többi
nővér szavaiból kiderül: Annuska nővér mindenkiért imádkozik, ma például
óvodások köszöntötték, és azt üzente a szüleiknek: imádkozni fog értük és a
gyermekeikért is. Kati nővér, aki esténként fürdeti Annuska nővért,
elmeséli: ilyenkor énekelnek, gyermekdalokat, és a százéves apáca mindig
bocsánatot kér tőle, ha napközben esetleg ingerült volt vele.

Alázatot mindig lehet tőle tanulni

– jegyzi meg Kati nővér.

Miközben a szalézi nővérek körülveszik Annuska nővért, s mindenkinek van
hozzá egy kedves szava, ő pedig hasonló lelkülettel válaszol, a tudósító
azon veszi észre magát, hogy az élet azon ritka, örömteli pillanatait éli
meg, amire visszaemlékezik majd, amikor elérkezik földi életútjának
végéhez. Nem azért, mert édes és sós süteménnyel kínálják, és az aranysárga
színű bort is megkóstolhatná, de hát most munka van. Érzi, hogy amikor a
nővérek invitálják, jöjjön el közéjük máskor is, nem csupán udvariasságból
mondják ezt, ha bármikor betoppanna, örömmel fogadnák. Don Bosco lelkülete
tölti be a pesthidegkúti szalézi nővérek közösségét, valóra váltva az
alapító atya mottóját: „Légy vidám, és tedd a jót!”

Amikor a nővérek összeállnak egy csoportképre, és Annuska nővér kedvesen
integet a tudósítónak, akit talán ha fél órája ismer, ő arra gondol:
százévesen, egy gazdag, Isten és az emberek szolgálatában eltöltött élet
után gondoskodó, derűs, szerető közösség veszi körül a már segítségre
szoruló ünnepeltet. Kívánhat-e ember ennél többet?

*Fotó: Merényi Zita*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201217/88d3fb31/attachment.html>