[Grem] Adventi égi látványosság dec. 21-én - sajnos nem a Halak csillagképben...

[Levente Vihar]

https://www.mcse.hu/egyesulet/eszlelesi-ajanlat/egi-kalendarium-2020-december/A
Jupiter és a Szaturnusz együttállása december 21-én

Hónapok óta figyelhetjük a kora esti égen, ahogy két legnagyobb bolygónk, a
Jupiter és a Szaturnusz egyre jobban megközelíti egymást. Miért is olyan
különleges esemény ez? A belső bolygók – Nap körüli keringési idejük
rövidsége miatt – viszonylag gyakran kerülnek együttállásba akár egymással,
akár a külső bolygókkal. A Jupiter és a Szaturnusz arról is nevezetes, hogy
– viszonylag hosszabb Nap körüli keringési idejük miatt – együttállásukra
is meglehetősen sokat kell várni, ugyanakkor mégis emberi léptékű
periódusidőről van szó.

Mivel a Jupiter és a Szaturnusz sem pontosan az ekliptika síkjában kering,
a különböző konjunkciók alkalmával a két égitest – Földről látható –
legkisebb szögtávolsága is eltérő. Az idei esztendő különlegesnek számít
abban, hogy a szögtávolság minimuma jóval kisebb az átlagosnál: mindössze 6
ívpercet tesz ki!
Ilyen közelségre 1623 óta nem volt példa, legközelebb pedig 2080-ban fordul
majd elő, hogy a két égitest ennyire közel látszik egymáshoz a földi
égbolton. Legutóbb 2000 tavaszán „körözte le” a Jupiter a Szaturnuszt.
Akkor a média leginkább attól volt hangos, hogy – mivel több más bolygó is
egy irányban látszott – az összeadódó gravitációs erők nagy kalamajkát
okoznak, és ehhez talán a bűvös 2000-es szám is további alapos indokot
szolgáltathatott… A 2000 tavaszán bekövetkezett együttállással valóban volt
probléma, leginkább az, hogy nem sokat láthattunk belőle, hiszen a bolygók
Naptól mért szögtávolsága nagyon kicsi volt. Idén ennél lényegesen jobb
lesz a helyzet, mivel a szép jelenség a Naptól mintegy 30 foknyira látszik
majd.
<http://www.mcse.hu/wp-content/uploads/2020/12/1_____brah_m_202003190334_Bolyg_sor_Holddal_33949.jpg>

A Jupiter és a Szaturnusz már a tavaszi hajnalokon is egymáshoz közel
látszottak. Ábrahám Tamás Zsámbékon készítette ezt a felvételt, 2020.
március 19-én hajnalban. A holdsarló fölött a Mars, jobbra fent a Jupiter
és a Szaturnusz látható.

Amikor a két óriásbolygó az év eleji, Nappal történt együttállás után
megjelent a hajnali égbolton, még több mint 10 fok választotta el őket
egymástól. Ahogy a Föld Nap körüli keringése során megközelítette a
Jupitert és a Szaturnuszt összekötő képzeletbeli egyenest, májusra ez az
érték 5 fok alá csökkent. Ám ezután Földünk elérte pályájának nyári
szakaszát, és ismét távolodni kezdett az óriásbolygókat összekötő – akkor
még „lassan mozgó” – egyenestől, így a látszó szögtávolságuk is növekedni
kezdett, szeptember elejére elérte a 8 fokot. Ezután az említett egyenes
ismét közeledni kezdett bolygónkhoz, így a szögtávolság megint folyamatosan
csökken. November elején már csak 5 fok volt kettejük között, ezért már a
nagyközönség számára is feltűnhetett a csillagokhoz képest feltűnően fényes
égi páros. (Közben november 2-án bekövetkezett a két bolygó már említett
heliocentrikus együttállása is.) A szögtávolság december elejére 2 fokra
szűkül, és a csökkenés meg sem áll december 21-éig, a „Nagy Együttállás”
estéjéig.
<http://www.mcse.hu/wp-content/uploads/2020/12/20201221-egyuttallas.jpg>

A nagy együttállás 2020. december 21-én este. Szabad szemmel nézve a
Jupiter és a Szaturnusz szinte összeolvad, annyira közel látszanak
egymáshoz. (space.com)



A távcsőben elénk táruló kép december 21-én kora este. (
skyatnightmagazine.com)

A nagy nap estéjén, december 21-én a Jupiter deklinációja –20°35’, a
Szaturnuszé –20°29’ (a Jupiter látszik lent, a Szaturnusz fent), a
bolygópáros a Naptól mért 30 fokos keleti kitérésben látható a kora esti
égbolton. Budapesten a Nap 15:56-kor nyugszik, a polgári szürkület
16:31-kor, a navigációs szürkület 17:11-kor, a csillagászati szürkület
pedig 17:48-kor ér véget (minden időpontadat KözEI-ben megadva). A Jupiter
csak 18:14-kor, a Szaturnusz 18:15-kor nyugszik, ami azt jelenti, hogy
derült idő és jó horizont esetén kényelmesen megfigyelhetjük a párost a
délnyugati égbolton. A Jupiter fényessége mintegy –2 magnitúdó, a
Szaturnuszé 0,6 magnitúdó lesz. A 6 ívperces szögtávolság – ami az Alcor és
a Mizar szögtávolságának ­mindössze a fele! – azt eredményezi, hogy jó
szemű észlelők elvileg már szabad szemmel is két különálló objektumnak
láthatják őket, de binokulárral, ill. távcsővel megfigyelve természetesen
egyértelműen különválaszthatók. (A navigációs szürkület kezdetén a pontos
szögtávolságuk 6’10’’ lesz.)

Habár karácsony előestéjén nem mindenki számára jelent első számú
elfoglaltságot a csillagos égbolt tanulmányozása, most mégis különös
jelentősége van annak, hogy a Jupiter és a Szaturnusz ilyen szép
együttállása épp ezekben a napokban mutatkozik. Miért?
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében,
íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van
a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor
feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” – olvashatjuk a Bibliában, Máté
evangéliumában. (Más fordítás szerint: „láttuk csillagát napkeleten”.)
A Szentírás alapján Jézus Krisztus születését egy „csillag” adta hírül,
amelyet betlehemi csillagnak is nevezünk. Csillagászok és történészek sokat
foglalkoztak annak megfejtésével, hogy vajon milyen égi jelenség
mutatkozhatott azokban az időkben, mi lehetett a titokzatos betlehemi
csillag.

A lehetséges magyarázatok között felmerülhetett üstökös, szupernóva, ill.
több bolygóegyüttállás is. Amennyiben üstökös lett volna a különleges égi
jelenség, vélhetően a távol-keleti országokban észlelő csillagászok is
feljegyezték volna – ilyen feljegyzés azonban nem ismert. Másfelől tudjuk,
hogy az üstökösök megjelenését szinte kivétel nélkül negatív eseményekhez
társították, ezért sem valószínű, hogy egy üstökös megjelenéséből a
Megváltó születésére következtettek volna. Szupernóva-robbanásról sincs
feljegyzés a Kr. e. 134 és Kr. u. 173 közötti időből. A Vénusz és a Jupiter
közeli együttállása is többször bekövetkezett Krisztus születésének
időszakában, ám ezek az események Kr. e. 4 után voltak, amikor Heródes már
nem élt. Azt biztosan tudjuk ugyanis, hogy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg,
sőt arra is következtethetünk, hogy a Biblia által említett, Augustus
császár által elrendelt összeírás Kr. e. 8–7-ben volt. Ezek alapján nagy
valószínűséggel kijelenthető, hogy Jézus Krisztus születése a Kr. e. 7-es
évre tehető.

Az betlehemi csillag egyik legelső ábrázolása látható a ravennai Új Szent
Apollináriusz bazilika mozaikjain. A számunkra legérdekesebb, legkedvesebb
részlet alapján készítette el a Polaris Csillagvizsgáló számára a képen
látható mozaikot Varsányi Zsuzsa restaurátor.

Ebben az esztendőben a Jupiter és a Szaturnusz háromszoros („legnagyobb”)
együttállást produkált a Halak csillagképben. A korabeli asztrológiai
értelmezések további segítséget nyújthatnak: a Jupiter királyra, uralkodóra
utalt, a Szaturnuszra a zsidóság bolygójaként tekintettek, a Halak
csillagkép pedig a születést is jelképezte. Innen már nincs messze az a
gondolat, hogy a Jupiter és a Szaturnusz Halak csillagképben létrejött
együttállása „a zsidók királyának születését” adja hírül – erre az
értelmezésre juthattak a napkeleti bölcsek is. Mindemellett ebből az
időszakból más olyan rendkívüli égi jelenségről nincs tudomásunk, amely
különleges mivoltával és lehetséges asztrológiai értelmezésével a nagy
eseményre, Jézus születésére utalhatna, így talán nem túlzás azt
kijelenteni, hogy a betlehemi csillag nagy eséllyel a Jupiter és a
Szaturnusz Kr. e. 7-ben (háromszor is) bekövetkezett együttállása lehetett.
(Ugyanerre a következtetésre jutott Ponori Thewrewk Aurél és Teres Ágoston
– csillagász-pap, a vatikáni csillagászati obszervatórium magyar származású
munkatársa – is. Előbbi szerzőnek 1993-ban jelent meg Csillagok a
Bibliában, utóbbinak pedig 1994-ben Biblia és asztronómia című munkája.)

A Jupiter és a Szaturnusz párosa 2020. december 1-jén este Debrecenből,
Cseh Viktor felvételén.

Bár ennek megítélése szubjektív lehet, azt gondolom, hogy az önmagában is
rendkívül szép, látványos – és szorossága miatt igen ritkának mondható –
jelenséget ez a feltételezhető bibliai vonatkozása még különlegesebbé
emelheti azáltal, hogy az együttállás közvetlenül Jézus Krisztus
születésének ünnepe, karácsony előtt fog bekövetkezni. Ha elfogadjuk az
előbbi okfejtést, és persze azt, hogy a Szentírásban említett csillagászati
természetű események valóságos jelenségeket takarnak, akkor talán némi
emelkedettséget is érezhetünk, ha arra gondolunk, hogy az idei karácsonyi
égbolt talán legfeltűnőbb jelensége ismét az egykori betlehemi csillag lesz!

Bár a csillagászattól kicsit távolibb vizekre vezet, azért talán nem
indokolatlan annak felvetése, hogy a fentiek fényében a jelenség
bekövetkezése, látványa ebben a nehéz időszakban sokaknak adhat különleges
támogatást. Lehet, hogy idén esetleg kevesebben tudjuk szeretteinkkel, ill.
távolabbi családtagjainkkal együtt tölteni a karácsonyi ünnepeket, de ha
felnézünk, látjuk, hogy mindannyian ugyanazon égbolt alatt élünk, és ezen
az égbolton most talán ugyanazt a rendkívüli jelenséget láthatjuk, ami több
mint kétezer évvel ezelőtt a Messiás, Jézus Krisztus születéséről adott
hírt.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201209/3e5a4fd7/attachment.html>