[Grem] Fwd: [vm-csaladok] Augusztus 26. – Kalazanci Szent József áldozópap, a piarista rend alapítója

[Emoke Greschik]

---------- Forwarded message ---------

Testvéreim! Rómának a 16–17. században volt két nagy öregje: két szent pap.
Az egyik Néri Szent Fülöp,  a másik a mai szent, Kalazanci Szent József.
Spanyolországban született, és 92 évesen halt meg Rómában. Pap lett, és a
püspöke észrevette: ez egy jó pap, de nem szabad káplánként plébániához
kötnöm, mert több lakik benne. Maga mellé vette, s József mindössze 32–33
éves, amikor ott talált az asztalán egy levelet, amiben a püspök kinevezte
általános helynökévé.
Vállalta a hivatalt, és tette, mégpedig nagyon jól, amit tennie kellett.
Három évvel később azonban a püspöke talált – megdöbbenve – egy levelet az
asztalán, amiben a helynöke azt kéri, mentse föl a hivatala alól. Ilyenkor
egy elöljárónak, egy püspöknek bevillan, hogy „Ez is cserbenhagy engem. A
levélből nem látom mit akar, de cserbenhagy!” – Magához kérette a
helynökét, és József elmondta a püspökének, hogy ő nem nősülni akar, ő úgy
érzi, az Úr valami másra hívja. Nem tudja, mire, de valami más dolga lesz.
Mentse föl hivatala alól, és engedje el Rómába.
A püspöke hitt neki. Nyilván a korábbi évek tapasztalatai alapján tudta,
hogy amit ez a József pap mond, arra oda kell figyelni. Elengedte. – József
pedig fogta mindenét, amije volt, pénzzé tette, szétosztotta a szegények
között, és útra kelt Rómába.
Amikor megérkezett, az 1592-es évet írták. Az öreg Néri Fülöp atya még élt.
Még 5 évig élt. Kapcsolatba is kerültek. Sőt, ott volt még a Lellisi Szent
Kamill is.  József imádkozott, járta a nagy római templomokat, járt az
apostolok nyomában, és kérdezgette: „Uram, Istenem! Mit akarsz velem?” –
Így telt el 5 esztendő. Közben járványok idején ő is ott van a betegápolók
között. Százszor megfordulhatott a fejében, hogy talán ettől a betegtől
fogom elkapni a járványt, de nem kapta meg. Az is fölmerülhetett benne,
hogy talán be kellene lépnie a – Szent Kamill által alapított –
kamilliánusok rendjébe betegápolónak, de a szívében ismét csak azt
hallotta: „Nem! Ne mozdulj! Várj!”
Egyszer csak József észrevette a Róma utcáin csatangoló utcagyerekeket,
akiktől mindenki fél. Akiket, amíg kicsinyek, elkergetnek, esetleg pofozzák
őket, amikor nagyobbak, akkor félve áthúzódnak előlük az utca másik
oldalára, mert – mint a mai fiatalok közül néhányan – bandába verődve
járják az utcát és jobb kitérni előlük. József észrevette ezeket a
csavargókat. Kinyílt a szeme: ezeket a gyerekeket talán senki sem vette
pici korukban ölbe, ezeket nem tanították imádkozni... ezeknek fogalmuk
sincs arról, hogy mesterség... és alapjában a kilátástalanság és a
neveletlenség az, ami beletaszítja őket a rosszaságba.
Fölismerte, hogy ezeket a gyerekeket tanítani kellene. De nem elég az, hogy
ki van írva a templomkapura, hogy „Vasárnap délután hittanóra van...” – el
se tudják olvasni! Analfabéták. Nincs mögöttük szülői háttér, nincs senki,
aki őket 10–15 vagy 20 éves korukban kézen fogná és bevinné a templomba.
Ezért iskolát alapított. Megalapította a kegyes iskolát, ahol nem kért
tandíjat. Hanem egyszer csak híre ment a gyerekek között, hogy ebben az
iskolában emberi hangon szólnak hozzánk... nem azzal kezdődik a nap, hogy
fölpofoznak – már megint hol voltál éjszaka?! –, hanem a nap azzal
kezdődik, hogy megsimogatják a fejedet: de jó, hogy megint itt vagy!
A pedagógiatörténet szerint Kalazanci Szent József élete sikertörténet.
Mert 1597-ben 10 növendékkel kezdett, s két év múlva már 1000 a növendékek
száma. 15 év múlva már Itália-szerte, sőt Európa-szerte ez az iskolatípus
virágzik, sokasodik, gyarapszik.
Csak közben az alapító az életszentség útját járja. És most emlékezzünk rá,
mit is mondott Limai Szent Róza?  Aki kortárs, ugyanezekben az években élt,
a világ másik végén. Ugye, ő azt mondta: „Emberek! Ha tudnátok, hogy
micsoda kincs a kegyelem, és elhinnétek, hogy a karizmák meg a
szorongatások egyenes arányban állnak egymással, másként nézne ki a világ.”
Szent József életében is ez vált láthatóvá, hogy a kegyelem, a karizma és a
szorongatás arányosan növekszik. Mert az ember azt várná, hogy ehhez a
sikertörténethez előbb-utóbb hozzátartozik egy rendfőnöki pozíció, sok-sok
szerzetessel és a rendfőnöknek kijáró megbecsüléssel, tisztelettel,
szeretettel. – És nem ez történt. Hanem a rendjén, a saját alapításán belül
olyan kereszteket kapott, amelyek súlya alatt meg is rokkanhatott volna.
Akár úgy, hogy idegösszeomlást kap, akár úgy, hogy hátat fordít az
egésznek: ha ti ilyen értetlenek vagytok, akkor semmi közöm hozzátok! –
Mert vádakkal kezdték illetni, amiknek az lett a vége, hogy 1646-ban kapott
egy pápai levelet: „Főtisztelendő úr! A vádak következtében, melyeket ön
ellen fölhoztak, ezt a rendet én föloszlatom!” Aláírás: X. Ince pápa. –
Ekkor ő már több mint 80 éves volt, és látnia kellett, hogy amiért az
életét odaadta, az egy tollvonástól megsemmisül. És ő tudta, kik azok, akik
igazában az ő pozíciójára törtek és a hatalomért hajlandók voltak az akkor
már tízezreket tanító rendet kockára tenni és föláldozni. Képesek voltak rá.
A kortársaknak, akik látták, hogy nem átkozódik, nem vág oda semmit, nem
vádaskodik, az volt a véleménye, hogy József egy újszövetségi Jób, aki
hallgat a szívében hangzó hangra, és türelmes és szenved. És meghal úgy,
hogy az iskoláját porban és hamuban, tönkretéve látja. – De a halálos ágyán
azzal búcsúzott attól a néhány hűséges munkatársától, aki vele volt:
Legyetek még egy kicsit türelemmel, meglátjátok, az Úr vissza fogja adni
nekünk az iskolát. – Két év múlva a pápa visszaállította a rendet.
A törvény, amit a szentek fölismernek – hogy a karizma és a szorongatás
párhuzamosan él egymásban, egymásból –, megmaradt, és megmarad mindvégig.
Ezt jó tudni, és jó látni, hogy ez a törvény mekkora méreteket tud ölteni.
Mert igazában minden hívő életben ez érvényesül, s nagy csoda, hogy mi
emberek ki tudunk tartani. Legalábbis, aki ki tud tartani, minden
szorongatás ellenére, minden reménytelenség ellenére. De a szentek
biztatnak, hogy ne féljetek! Illetve a félelmet próbáljátok meg
ártalmatlanítani. Bízni, hogy amire az Úr valakit meghívott – és Ő valamire
mindenkit meghív, mindenkit! –, ahhoz Ő adja a szükséges erőt, a
szorongatások elviselésére is.
Segítsen nekünk Kalazanci Szent József, hogy amikor úgy érezzük, nem lehet
tovább bírni, össze kell omlani idegileg – vagy be kell vágnom az ajtót
magam mögött, legyen szó családról, hivatásról –, ilyen pillanatokban
meghalljuk a szívünkben hangzó szót: „Várj! Légy türelemmel! Most légy
állhatatos!” – És megkapjuk az erőt, hogy a szorongatásban is helyt tudjunk
állni. Amen.

Dr. Diós István

-- 
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „VM
csaladok” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való
leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z)
vm-csaladok+unsubscribe at googlegroups.com címre.
Ha szeretné megtekinteni ezt a beszélgetést az interneten, látogasson el
ide:
https://groups.google.com/d/msgid/vm-csaladok/CACnsuicWB3RS229CafrMd4CfqBMwcZAqNgCOeKCrxOSJeRvm_w%40mail.gmail.com
<https://groups.google.com/d/msgid/vm-csaladok/CACnsuicWB3RS229CafrMd4CfqBMwcZAqNgCOeKCrxOSJeRvm_w%40mail.gmail.com?utm_medium=email&utm_source=footer>
.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200826/98c45421/attachment.html>