<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">---------- Forwarded message ---------<br></div><div dir="auto"><br><div dir="auto">Testvéreim! Rómának a 16–17. században volt két nagy öregje: két szent pap. Az egyik Néri Szent Fülöp,  a másik a mai szent, Kalazanci Szent József. </div><div dir="auto">Spanyolországban született, és 92 évesen halt meg Rómában. Pap lett, és a püspöke észrevette: ez egy jó pap, de nem szabad káplánként plébániához kötnöm, mert több lakik benne. Maga mellé vette, s József mindössze 32–33 éves, amikor ott talált az asztalán egy levelet, amiben a püspök kinevezte általános helynökévé.</div><div dir="auto">Vállalta a hivatalt, és tette, mégpedig nagyon jól, amit tennie kellett. Három évvel később azonban a püspöke talált – megdöbbenve – egy levelet az asztalán, amiben a helynöke azt kéri, mentse föl a hivatala alól. Ilyenkor egy elöljárónak, egy püspöknek bevillan, hogy „Ez is cserbenhagy engem. A levélből nem látom mit akar, de cserbenhagy!” – Magához kérette a helynökét, és József elmondta a püspökének, hogy ő nem nősülni akar, ő úgy érzi, az Úr valami másra hívja. Nem tudja, mire, de valami más dolga lesz. Mentse föl hivatala alól, és engedje el Rómába.</div><div dir="auto">A püspöke hitt neki. Nyilván a korábbi évek tapasztalatai alapján tudta, hogy amit ez a József pap mond, arra oda kell figyelni. Elengedte. – József pedig fogta mindenét, amije volt, pénzzé tette, szétosztotta a szegények között, és útra kelt Rómába.</div><div dir="auto">Amikor megérkezett, az 1592-es évet írták. Az öreg Néri Fülöp atya még élt. Még 5 évig élt. Kapcsolatba is kerültek. Sőt, ott volt még a Lellisi Szent Kamill is.  József imádkozott, járta a nagy római templomokat, járt az apostolok nyomában, és kérdezgette: „Uram, Istenem! Mit akarsz velem?” – Így telt el 5 esztendő. Közben járványok idején ő is ott van a betegápolók között. Százszor megfordulhatott a fejében, hogy talán ettől a betegtől fogom elkapni a járványt, de nem kapta meg. Az is fölmerülhetett benne, hogy talán be kellene lépnie a – Szent Kamill által alapított – kamilliánusok rendjébe betegápolónak, de a szívében ismét csak azt hallotta: „Nem! Ne mozdulj! Várj!”</div><div dir="auto">Egyszer csak József észrevette a Róma utcáin csatangoló utcagyerekeket, akiktől mindenki fél. Akiket, amíg kicsinyek, elkergetnek, esetleg pofozzák őket, amikor nagyobbak, akkor félve áthúzódnak előlük az utca másik oldalára, mert – mint a mai fiatalok közül néhányan – bandába verődve járják az utcát és jobb kitérni előlük. József észrevette ezeket a csavargókat. Kinyílt a szeme: ezeket a gyerekeket talán senki sem vette pici korukban ölbe, ezeket nem tanították imádkozni... ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy mesterség... és alapjában a kilátástalanság és a neveletlenség az, ami beletaszítja őket a rosszaságba.</div><div dir="auto">Fölismerte, hogy ezeket a gyerekeket tanítani kellene. De nem elég az, hogy ki van írva a templomkapura, hogy „Vasárnap délután hittanóra van...” – el se tudják olvasni! Analfabéták. Nincs mögöttük szülői háttér, nincs senki, aki őket 10–15 vagy 20 éves korukban kézen fogná és bevinné a templomba.</div><div dir="auto">Ezért iskolát alapított. Megalapította a kegyes iskolát, ahol nem kért tandíjat. Hanem egyszer csak híre ment a gyerekek között, hogy ebben az iskolában emberi hangon szólnak hozzánk... nem azzal kezdődik a nap, hogy fölpofoznak – már megint hol voltál éjszaka?! –, hanem a nap azzal kezdődik, hogy megsimogatják a fejedet: de jó, hogy megint itt vagy!</div><div dir="auto">A pedagógiatörténet szerint Kalazanci Szent József élete sikertörténet. Mert 1597-ben 10 növendékkel kezdett, s két év múlva már 1000 a növendékek száma. 15 év múlva már Itália-szerte, sőt Európa-szerte ez az iskolatípus virágzik, sokasodik, gyarapszik.</div><div dir="auto">Csak közben az alapító az életszentség útját járja. És most emlékezzünk rá, mit is mondott Limai Szent Róza?  Aki kortárs, ugyanezekben az években élt, a világ másik végén. Ugye, ő azt mondta: „Emberek! Ha tudnátok, hogy micsoda kincs a kegyelem, és elhinnétek, hogy a karizmák meg a szorongatások egyenes arányban állnak egymással, másként nézne ki a világ.” Szent József életében is ez vált láthatóvá, hogy a kegyelem, a karizma és a szorongatás arányosan növekszik. Mert az ember azt várná, hogy ehhez a sikertörténethez előbb-utóbb hozzátartozik egy rendfőnöki pozíció, sok-sok szerzetessel és a rendfőnöknek kijáró megbecsüléssel, tisztelettel, szeretettel. – És nem ez történt. Hanem a rendjén, a saját alapításán belül olyan kereszteket kapott, amelyek súlya alatt meg is rokkanhatott volna. Akár úgy, hogy idegösszeomlást kap, akár úgy, hogy hátat fordít az egésznek: ha ti ilyen értetlenek vagytok, akkor semmi közöm hozzátok! – Mert vádakkal kezdték illetni, amiknek az lett a vége, hogy 1646-ban kapott egy pápai levelet: „Főtisztelendő úr! A vádak következtében, melyeket ön ellen fölhoztak, ezt a rendet én föloszlatom!” Aláírás: X. Ince pápa. – Ekkor ő már több mint 80 éves volt, és látnia kellett, hogy amiért az életét odaadta, az egy tollvonástól megsemmisül. És ő tudta, kik azok, akik igazában az ő pozíciójára törtek és a hatalomért hajlandók voltak az akkor már tízezreket tanító rendet kockára tenni és föláldozni. Képesek voltak rá.</div><div dir="auto">A kortársaknak, akik látták, hogy nem átkozódik, nem vág oda semmit, nem vádaskodik, az volt a véleménye, hogy József egy újszövetségi Jób, aki hallgat a szívében hangzó hangra, és türelmes és szenved. És meghal úgy, hogy az iskoláját porban és hamuban, tönkretéve látja. – De a halálos ágyán azzal búcsúzott attól a néhány hűséges munkatársától, aki vele volt: Legyetek még egy kicsit türelemmel, meglátjátok, az Úr vissza fogja adni nekünk az iskolát. – Két év múlva a pápa visszaállította a rendet.</div><div dir="auto">A törvény, amit a szentek fölismernek – hogy a karizma és a szorongatás párhuzamosan él egymásban, egymásból –, megmaradt, és megmarad mindvégig. Ezt jó tudni, és jó látni, hogy ez a törvény mekkora méreteket tud ölteni. Mert igazában minden hívő életben ez érvényesül, s nagy csoda, hogy mi emberek ki tudunk tartani. Legalábbis, aki ki tud tartani, minden szorongatás ellenére, minden reménytelenség ellenére. De a szentek biztatnak, hogy ne féljetek! Illetve a félelmet próbáljátok meg ártalmatlanítani. Bízni, hogy amire az Úr valakit meghívott – és Ő valamire mindenkit meghív, mindenkit! –, ahhoz Ő adja a szükséges erőt, a szorongatások elviselésére is.</div><div dir="auto">Segítsen nekünk Kalazanci Szent József, hogy amikor úgy érezzük, nem lehet tovább bírni, össze kell omlani idegileg – vagy be kell vágnom az ajtót magam mögött, legyen szó családról, hivatásról –, ilyen pillanatokban meghalljuk a szívünkben hangzó szót: „Várj! Légy türelemmel! Most légy állhatatos!” – És megkapjuk az erőt, hogy a szorongatásban is helyt tudjunk állni. Amen.</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Dr. Diós István</div></div>

<p></p>

-- <br>
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „VM csaladok” csoportjára.<br>
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z) <a href="mailto:vm-csaladok+unsubscribe@googlegroups.com" target="_blank">vm-csaladok+unsubscribe@googlegroups.com</a> címre.<br>
Ha szeretné megtekinteni ezt a beszélgetést az interneten, látogasson el ide: <a href="https://groups.google.com/d/msgid/vm-csaladok/CACnsuicWB3RS229CafrMd4CfqBMwcZAqNgCOeKCrxOSJeRvm_w%40mail.gmail.com?utm_medium=email&utm_source=footer" target="_blank">https://groups.google.com/d/msgid/vm-csaladok/CACnsuicWB3RS229CafrMd4CfqBMwcZAqNgCOeKCrxOSJeRvm_w%40mail.gmail.com</a>.<br>
</div></div>