[Grem] Fwd: [vm-csaladok] Augusztus 24. – Szent Bertalan apostol

[Emoke Greschik]

---------- Forwarded message ---------
Subject: [vm-csaladok] Augusztus 24. – Szent Bertalan apostol
Testvéreim! Szent Bertalanról, augusztus hónap apostol-szentjéről nagyon
kevés történeti adatot tudunk. Csak az apostol-névsorokban szerepel, s
egyedül Szent János mondja el, hogyan találkozott először Jézussal. Többet
nem hallunk róla. A hagyomány viszont elmondja, hogy Tamásnak lett a társa,
ő is Kelet felé indult, és eljutott a világ keleti végére, Indiába.
Visszafelé jövet Örményországban lett vértanú: megnyúzták, azután
lefejezték. Épp azért, mert ilyen keveset tudunk róla, alkalmunk van egy
kicsit magáról az apostol-mivoltról elmélkedni. Az apostolok ugyanis
nagyjából ugyanazt a lelki utat járták végig, amit az apostoli Egyház is
mindegyikünkben – valamilyen formában – végigjár. Ez az út a hit első
eszmélésekor azzal kezdődött, hogy fölujjongott a lelkükben a fölismerés:
„Mi megtaláltuk azt, akiről a próféták beszéltek. Konkréten. Nem valami
ködös, távoli reménységben, hanem a József fiában. A Názáreti Jézusban!”
Innen indultak, és egyszer csak elkezdték tapasztalni azt, amit az Úr
Krisztus mond is nekik: Nem ti választottatok engem és nem ti vagytok az
okosak, meg az ügyesek, akik megtaláltatok engem, és én nem azért vagyok a
Krisztus, mert ti engem megszavaztatok vagy megválasztottatok, hanem én
választottalak titeket. Nagy fordulat az apostoli életben, amikor egy
apostol rájön, hogy a kezdeményezés nem tőlem eredt, és nem én vagyok a
nagy, aki elhagytam a hajómat, apósomat, anyósomat, meg minden mást is
Őérte, hanem a kezdeményezés Nála van, a Krisztusnál, az Isten Fiánál. Ő
hívott meg, Ő a nagyobb. Mindig és mindenütt. E nagy fordulat után
következik az óriási lecke: a meghívott, kiválasztott és az Úr Krisztus
mellett aránylag hosszú időt eltöltött apostol éppen úgy a bűnbocsánatnak
köszönheti az életet, mint a többiek. Mert a Golgotán a Szűzanya mellett az
apostolok közül nincs senki, csak János. Egyedül. És ez minden apostolban
otthagyta azt a nyomot: „Uram, Jézusom! Ha te nem a megtestesült irgalom
vagy, akkor engem el kellett volna kergetned. Húsvét vasárnap, az emberi
igazságosság szerint Neked szét kellett volna kergetned a Tizenegyet.
Jánost nem, de a másik tizet igen, mondván: Teljesen hiába töltöttem
veletek az időt! Hol voltatok, amikor engem elfogtak? Hol voltatok, amikor
engem megöltek?” – De nem ez történt, hanem a Feltámadott békességgel jön
és azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket, és hirdessétek a többieknek is,
hogy van bűnbocsánat! Ez a bűnbocsánat a bűnbánó lelkek számára megnyitja
az örök életbe vezető utat. És ezt az életet azok, akik hisznek, már itt a
földön birtokolják. Menjetek és legyetek ennek a tanúi!” Az apostolok
ilyenek. Amint Szent Pál is elmondja, mert tőle meg lehet tudni lényeges
dolgokat erről is: „Ne gondoljátok, hogy apostolnak lenni diadalmenet.
Kívülről üldözések, belülről szorongás, félelem, megnemértések, de
mindenekfölött ott van az Úr maga, aki magához ragadott engem.” Ezt minden
apostol érzi. Az Úrnál a kezdeményezés, Őnála hatalom van, Ő isteni hatalom
birtokában van, hiszen az Isten Fiáról van szó, és az én dolgom csak annyi,
hogy ezt az örömhírt elmondjam a többieknek: „Halljátok meg a bűnbánat és a
bűnbocsánat evangéliumát!” Az apostolsághoz hozzátartozik az a nagyon
megrendítő élmény is, hogy az evangélium halló fülű emberekre talál. Nem
kergették el az apostolokat azzal, hogy: „Ha a tulajdon népe nem fogadta be
a Messiást – és téged sem, ahogy látom, hiszen állandóan üldöznek, kilöktek
a zsinagógából –, mit akarsz tulajdonképpen? Csak nem képzeled, hogy én,
akinek semmi közöm hozzád, hiszek a szavadnak?” – Nem ezt mondták, hanem
meghallgatták az apostolokat – és hittek! Az apostolok ámulva látták, hogy
az emberek megérzik azt az isteni vonzást, ami megszólítja őket. Ezt is
Szent Pál mondja: Ne higgyétek, hogy én, az igehirdető, elszédültem a saját
retorikai képességeimtől a hitetek láttán – íme, meghódítom a világot! –,
ne higgyétek! Miközben hirdetem az igét, tapasztalom önmagamnak is, az
igehirdetésnek is a korlátait, a végességét, oktalanságát. De azt is látom,
hogy ez az oktalanság meghódítja az emberi szíveket. Mert Isten ereje hat
általa. És ami az emberek szerint az Isten oktalansága, az bölcsebb minden
embernél! Ez élteti mindegyikünkben a reményt, hogy az üdvösségünk nem
azért fog megvalósulni, mert mi csináltunk valamit, kezdeményeztünk
valamit, végrehajtottunk valamit. – Nem azért! Hanem mert bennünket az
Isten szeret. Hív. És szeretetének megvan a maga ereje, hogy mindegyikünket
a saját utunkon végigvigyen és üdvözítsen. Amen.

Dr. Diós István



-- 
Azért kapta ezt az üzenetet, mert feliratkozott a Google Csoportok „VM
csaladok” csoportjára.
Az erről a csoportról és az ahhoz kapcsolódó e-mailekről való
leiratkozáshoz küldjön egy e-amailt a(z)
vm-csaladok+unsubscribe at googlegroups.com címre.
Ha szeretné megtekinteni ezt a beszélgetést az interneten, látogasson el
ide:
https://groups.google.com/d/msgid/vm-csaladok/CACnsuic7vU9-yNR50_h9HKNYyY2F6Rk9UM21woQ4tbpQRS2b2w%40mail.gmail.com
<https://groups.google.com/d/msgid/vm-csaladok/CACnsuic7vU9-yNR50_h9HKNYyY2F6Rk9UM21woQ4tbpQRS2b2w%40mail.gmail.com?utm_medium=email&utm_source=footer>
.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200824/a8cdebe4/attachment.html>