[Grem] 100 éves néprajzkutató hölgy, Boross M. a parasztság megszűnéséről, Szántódpuszta megmentéséről

2020. Aug. 23., V, 11:22:26 CEST

 Százéves Boross Marietta, Szántódpuszta megmentője
https://vasarnap.hu/2020/08/21/szazeves-boross-marietta-szantodpuszta-megmentoje/

„Nem gondoltam volna, hogy a magyar parasztság megszűnését meg fogom érni,
de ez a folyamat nagyon gyorsan megtörtént a háború utáni évtizedekben.
Mára már nem beszélhetünk parasztságról, csak agráriparosokról. Úgy,
ahogyan nyugaton, mindez pusztán egy szakma lett, már nem egy életforma,
ahogy korábban a parasztság esetében volt” - mondta a Vasárnapnak Boross
Marietta néprajzkutató, aki ezen a napon ünnepli 100. születésnapját.
Magyarország legidősebb néprajzkutatójával munkásságáról, a szántódpusztai
uradalom épületeinek felújításáról és idegenforgalmi hasznosításáról is
beszélgettünk.

*– Az ön századik születésnapját ünnepli az egész néprajzos szakma. Árulja
el, mi a hosszú élet és a jó egészség titka? *
– Sajnos erre a kérdésre nem tudom a választ, de talán az* sokat számított,
hogy mindig azt csináltam, amit szerettem. A néprajzon belül a
földműveléssel foglalkoztam, amit már gyermekkoromban megszerettem. *Hiába
a kerek évforduló, sem szakmai, sem magánéleti ünneplést nem tartok a
koronavírus-járvány miatt. A legközelebbi rokonaim Amerikában élnek –
megkértem őket is, hogy ne látogassanak haza, hiszen odakint most is tombol
a vírus. Nincs értelme kockáztatni. Majd ha vége lesz a járványnak, akkor
rendezek egy nagy összejövetelt, addig is van telefon, használja mindenki
azt, aki gondol rám – ott a vírus nem terjed.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Boross-Marietta2-scaled.jpg>

Boross Marietta néprajzkutató (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

*– Honnan van meg önben a termőföld szeretete?*

– *Szántódpusztán, egy nagybirtokon nőttem fel, ami akkor a Tihanyi
Apátsághoz tartozott. Az apátságnak jelentős földbirtokai voltak Somogy
megyében is, Szántódpuszta mellett ott volt Tóköz-puszta, Jabapuszta,
Kapolypuszta, Zsigmond-major... Mindez egy többezer holdas birtokegyüttes
része volt, melynek édesapám, Boross Jenő volt a vezetője. Az uradalomban
nevelkedtem fel, ami később nagyon jó előtanulmánynak bizonyult, hiszen a
föld művelését gyermekkoromtól testközelből láttam, és olyannyira meg is
szerettem a gazdálkodást, hogy az agrárpályán képzeltem el a jövőmet.
Elkezdtem tanulni a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, a
tanulmányaimat **azonban a háború miatt nem tudtam befejezni.*

*– Hogyan lett az agrárium szerelmeséből néprajzkutató?*

–* A háború után* *először még művészettörténész szerettem volna lenni.
Geológus nagybátyám segítségével bekerültem a Nemzeti Múzeumba, ahol a
Közgyűjtemények Országos Felügyelőségénél kezdtem el dolgozni mint
adminisztrátor. Ott találkoztam Palotay Gertrúd néprajzkutatóval, a
dolgozatait gépeltem. Egyszer az egyik kéziratnál szóltam neki, hogy amit
ír a gazdálkodásról, az nem helyes, az másképpen van**…*

*Megköszönte az észrevételemet, majd megkérdezte,** hogy miért akarok
művészettörténész lenni*, *amikor ennyire ismerem a magyar vidéket és a
gazdálkodást?*

*Az ő bátorítására adtam be a jelentkezésemet a Magyar Királyi Pázmány
Péter Tudományegyetem néprajz szakára, melyet 1948-ban el is végeztem. Az
évfolyamban olyan kiváló emberek diáktársa lehettem*, mint *Bodrogi Tibor,
Solymos Ede, Szentmihályi Imre, Igaz Mária*, vagy éppen *Nagy Piroska.*
Nagy előnyt jelentett számunkra, hogy *zömében vidékiek voltunk, így nem
volt idegen a számunkra a paraszti életforma*.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/43691-1950.-MagyarországGyőr-Széchenyi-tér-piac..jpg>

Győr Széchenyi téri piac, 1950. Képünk illusztráció. (Forrás: Fortepan.hu)

Az egyetemen *Tálasi István* professzor úr az érdeklődésemnek megfelelően
alakította ki *a kutatási témám*at, mely *a Pest környéki növénykultúrák
feldolgozása lett.* Végül ebből a témából írtam a doktori disszertációmat
is.

Kevésbé ismert, de *a magyarországi parasztság egy rendkívül magas
technikai színvonalra hozta egyes tájkultúra növényeit.*

*Ilyen volt többek között a Pest környéki homoki paradicsom, valóban a
legmagasabb fokon művelték a termelését.* A tájkultúra az egész
parasztságnak az életmódját és kultúráját is meghatározta. *A
növénytermesztés kihatott a viseletre is* – *noha az első világháború után
megindult a népviselet elhagyása* –, *de a Pest környéki mezőgazdasági
falvak jobban megtartották ezen jegyeiket, öltözetüket, mert a piacon jó
reklámnak minősült. **Így például a fótiak sokáig a saját népviseletükben
árulták a paradicsomot. A vevők pedig így találtak rájuk és a megfelelő
árura!*

*– Egyetlen munkahelye volt egész életében, ez nem túl gyakori. Ez is a
hivatás szeretetének köszönhető?*

–* 1950-ben kerültem a budapesti Néprajzi Múzeumba és onnan is mentem
nyugdíjba 1979-ben. Így valóban elmondhatom, hogy ez volt az első és utolsó
munkahelyem is egyben*. Ezen a helyen adódott egy nagyon vonzó lehetőség
számomra: *annak az uradalomnak, ahol születtem – Szántódpusztának – a
rekonstrukciójában részt vehettem.*

Nagyon örültem ennek, igazán magaménak éreztem a feladatot és nagy
lelkesedéssel kezdtünk neki az egykori uradalom helyreállításának.

*A ’70-es évek végére a nagybirtokok gazdasági központjai már mind romokban
hevertek*. *Az egyetlen kivétel Szántódpuszta lett, amit szakszerűen
sikerült felújítanunk és megmenteni a pusztulástól. **A cél az volt, hogy
bemutassuk a nagybirtok gazdasági központját a cselédlakásokkal, a
mesteremberek műhelyeivel együtt. Azt az életmódot és kultúrát kívántuk
bemutatni, amelyet Illyés Gyula is a maga szemszögéből – egy dél-somogyi
uradalomban – megtapasztalt, és amit a Puszták népében meg is írt.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/30993.jpg>

Szántódpuszta, Ménes csárda, 1979. (Forrás: Fortepan.hu)

*– A megyei pártbizottságnál mennyire volt nehéz átvinni az ötletet, hogy
egy a háború előtti nagybirtokot kívánnak felújítani? *
– Nem volt semmi probléma,* a megyei pártbizottság teljes mértékben
támogatta Szántódpuszta helyreállítását, mert a nagybirtok bemutatásával
egyúttal a cselédség életét is bemutathattuk. A felújítás során
létrehoztunk két, közös konyhás cselédlakást is –* *mely a 20. század
elejére Szántódpusztán már megszűnt. Addigra már minden cselédcsaládnak
külön szoba-konyha-kamra jutott. A mesterembereknek, a pusztagazdának pedig
ekkor már kétszobás lakásuk volt, melyek vendégapartmanokként kerültek
felújításra a ’80-as évek elején. A régi pusztai kocsma és pince ugyancsak
az idegenforgalomé lett,* *de helyreállítottuk a lovascsárdát, az
öregcsárdát és a kilencszobás kúriát is, ahol állandó tárlatot rendeztünk
be**. A pincétől a magtárig mindent meg lehetett nézni, nívós néprajzi és
művészeti kiállítások kerültek a látogatók elé az egykori uradalom
területén.*

Bizton mondhatom, hogy *Szántódpuszta akkor lett a Balaton déli partjának
egyik legfőbb kulturális központja.*

*– Mennyire segítették gyermekkori élményei a rekonstrukció során? *
– Természetesen* előnyt jelentettek az ifjúkori tapasztalatok, de a
helyreállítás levéltári források alapján történt meg. Szerencsére nagyon
gazdag iratanyag állt a rendelkezésünkre: a puszták épületeinek
alaprajzain, tervein túl még az akkori költségvetések is fennmaradtak.
Kiderült, hogy a kitűnő kőműves, Riegler József volt az, aki Szántópuszta
épületegyüttesét megtervezte és építette. Riegler* *nem volt építészmérnök,
hanem* *egy pallér,* *de a tervei és a kivitelezései kimagaslóak voltak. Ő
építette többek között a balatonfüredi kerektemplomot is.*

*Szántódpuszta épületei, mivel téglából voltak, megmaradtak*, *igaz, hogy
rettenetesen leromlott állapotban*. *Így kezdtünk neki a felújításnak,
amelyen a kor legjobb műemlékvédelmi szakemberei dolgoztak. Ágostházi
Lászlóval – a VÁTI-nak a mérnökével – együtt is írtuk meg Szántódpuszta
építéstörténete című kötetünket, melyben részletesen beszámoltunk a puszta
épített örökségéről.*

Szerencsések voltunk, mert *minden adva volt ahhoz, hogy a munkát
elvégezhessük.*

*Szántódpuszta ekkor sikeresen bekapcsolódhatott az
idegenforgalomb**a*, *sajnos
azonban mára az épületek állapota ismét megromlott* és nem jelent vonzó
turisztikai célpontot.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/08/Szántódpuszta7_kukoricagóré.jpg>

Szántódpuszta, kukoricagóré (Forrás: Wikipedia.hu)

*– Hogyan látja ma a magyar vidéket? Milyen lehetőségeket rejt?*

– Habár komoly előjelek voltak, *eleinte nem gondoltam volna**, hogy** a
magyar parasztság **megszűnését **meg fogom érni, * *de ez a folyamat
nagyon gyorsan megtörtént a háború utáni évtizedekben. Mára már nem
beszélhetünk* *parasztság**ról*, *csak agráriparosokról. **Úgy, ahogyan
Nyugaton, mindez pusztán egy szakma lett, és* *nem* *életforma*, * ahogy
korábban, a parasztság esetében volt.*

Mindezek ellenére örömmel tölt el, hogy néprajzosként ezt az egykor
sokszínű, értékekkel teli világot megismerhettem.

*Mára a legkisebb tanyán is jelen van a tévé, a rádió, az internet. Nincs
már elmaradott vidék Magyarországon, és ez fontos eredmény*. *Éppen a múlt
héten voltam **az ország egyik legkeletibb részén, Sonkádon, ahol örült a
szívem, mert a református templom rendben áll, a lakóházak gyönyörűek, a
földek is mind megművelve.* Ha az ország keleti részén ilyen magas az
agrárkultúra, akkor annak csak örülni lehet.

*Tóth Gábor*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200823/cfe94113/attachment.html>