[Grem] magyar őstörténet: Szenthe G. régész: 'Nem légüres térbe érkeztek a magyarok'

[Emoke Greschik]

Nem légüres térbe érkeztek a magyarok – Szenthe Gergely régész a Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20200820_avarok_magyarok_szenthe_gergely>
2020. augusztus 20. 7:00

*Írta: Kovács Gergő <https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo>*
https://mandiner.hu/cikk/20200820_avarok_magyarok_szenthe_gergely
„A Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték.
Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak az
emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve kulturális jellegek
is” – mondja Szenthe Gergely lapunknak. A régésszel az avar kor és a
honfoglalás időszakának rejtélyeiről és új kutatási eredményekről
beszélgettünk.

*Szenthe Gergely* (1980) régész-történész, a Magyar Nemzeti Múzeum
munkatársa, az MKI-ben* A „Késő avar reformtól” az Árpádok államáig* című
NKFIH projekt kutatócsoportjának vezetője. Az avar kor szakértőjével a
legfrissebb eredményekről beszélgettünk.

Nyitókép: az avaroknak tulajdonított nagyszentmiklósi kincs részlete.

***

*Mit és kit találhattak Árpád magyarjai a Kárpát-medencében? Állítólag
erősen inog az eddigi modell. Hogy gondolkodtak eddig a kutatók és mi
változott?*

A 20. század második felében dogmává szilárdult modell az avar-Karoling
háborúk egykorú és kései forrásaiból leszűrt, értelmezett kép. Viszonylag
bőséges és egykorú, a szubjektivitás és a propaganda befolyásoló hatását
leszámítva hiteles források állnak rendelkezésre az avar hatalom
vereségére, majd pedig nyugati területeinek – a Dunántúlnak – a Frank
Birodalomba való integrációjára nézve. Ez lezajlott a 820-as évekig,
amikortól egy évtizeden át frank-bolgár konfliktusról is hallunk.
Ekkoriban már nem volt olyan avar politikai hatalom, amely szembe tudott
volna szállni egy támadó haderővel.

Eddig a kép elég világos, főleg, hogy az avar kaganátus hatalmi viszonyait,
elitjét és fegyveres csoportjait tükröző tárgyi kultúra is megszűnt létezni
erre az időszakra.

*Hol kezdődnek a homályos részletek?*

A probléma ott kezdődik, hogy van néhány kései, kérdéses megbízhatóságú
forrás, amely az avarok kipusztulásáról tudósít. Mindezek alapján a 20.
századi hivatalos kép szerint az avar kaganátus széthullása egyben az
avarok – és ez esetben a teljes populációra gondoltak – kipusztítását, vagy
legalábbis döntő népességvesztését eredményezte, amely után a magyar
honfoglalók egy kiürült, legfeljebb szórványos avar leszármazott
csoportokkal, és sokkal inkább szlávokkal benépesített térségbe érkeztek
meg.

*Nem így történt?*

Figyelmen kívül hagyták, hogy az etnikum – jelen esetben az avar –
fogalmába kik tartoztak bele. A probléma magja részben a 19-20. századi
gondolkodásmódig megy vissza. Az avarok, vagyis a politikai alakulat veszte
eszerint azonos lenne a „nép” vesztével: ez a népfogalom azonban 19.
századi, nemzeti romantikus konstrukció, ráadásul, a 20. századi
alapfelfogás szerint, amelyet sajnos többen több helyen a gyakorlatba is
átültettek, egy nép pusztulása egyenlő lehet a genocídiummal. Ehelyett,
amikor egy korabeli forrás az avarok kipusztulásáról beszél, ez a kora
középkori common sense alapján valójából az etnikumot hordozó elit
vereségét és felszámolását jelenti. Így végül régészetileg a hatalmi
rendszer szétverése a jellegzetes, „politikai” reprezentációs kultúra
széthullását, eltűnését jelenti – nem magáét a népességét. A populáció
megtalálása komplex probléma, amit természettudományos és régészeti
módszerek együttes használatával lehet kutatni. Ma már, mondhatni,
többségi vélemény, hogy az avar kori népesség fennmaradt.

A nagy kérdés természetesen, hogy csak „genetikailag”, vagy ami sokkal
fontosabb kérdés – ahogyan én is gondolom, és aminek kutatására a régészet
alkalmas –, részben kulturálisan is? A kérdés másik fele, hogy ez mennyiben
járt együtt az ellátórendszer, a termelés és elosztás fennmaradásával.

*Fiatal lány sírja Polgár határában a 8–9. századból, két könyökénél a
termékenységrítus szimbolikájában szerepet játszó tojásokkal*



*Milyen megközelítésen alapul az új modell?*

Akik ma foglalkozunk a kérdéssel, sokkal kevesebb jelentőséget
tulajdonítunk a korábban sarokkövekként kezelt történeti eseményeknek. A
régészeti anyagban ilyeneket csak a legritkább esetben lehet megfigyelni.
Helyettük a mi modelljeink a régészeti hagyaték, a korabeli ember
kulturális megnyilvánulásainak értelmezésére épülnek. Talán a legfontosabb
és a legjobban kidolgozott a korabeli háztartásokban használt edények
esete. A kerámiakutatás megmutatta, hogy azok az edénytípusok és
kombinációk, amelyeket a Kárpát-medencei lakosság használ, a 7. század
végétől a 11. századig egyetlen folyamatot alkotnak. Nem csak a
táplálkozáskultúrára utaló edénykombinációk, hanem az edények alakja,
díszítése és készítésének módja is egységet alkot, amelyben a változás
folyamatos és lassú, nincsenek benne látványos törések. Ez rendkívül
fontos, hiszen éppen ebben az időszakban, a 9. században „kellene”
kipusztulnia a Kárpát-medence lakosságának egy időre.

A manapság főleg Takács Miklós személye körül koncentrálódó kutatások
mellett a vastermelés, illetve a dunántúli vaskohászat 7-10. századi
folyamatosságának kérdésében is hatalmas előrelépés várható éppen most, egy
Török Béla és Gallina Zsolt által írt és szerkesztett kötet megjelenésével.
A vas kiemelt jelentőségű, stratégiai nyersanyag a korszakban, nélküle
semmilyen termelő vagy akár hadászati tevékenység sem volt elképzelhető. A
mi kutatócsoportunk a kérdés további aspektusaival foglalkozik egy NKFIH
által finanszírozott, a Magyarságkutató Intézet által befogadott
projektben: főleg a temetők, a kézművestermelés és a nyersanyagtermelés
kérdései felől indulunk. Most úgy látom, és ezt első eredményeink is
igazolják, hogy
a háztartási kultúrán túl más fontos nyersanyagok, mint például a réz
termelésében is valószínű a folyamatosság.

Itt azonban már – az összes, említett kutatásban – döntő jelentősége van a
különböző természettudományos vizsgálatoknak. Esetünkben például ólomizotóp
vizsgálatokkal tudjuk bizonyítani, hogy a késő avar korban használt réz
Kárpát-medencei ércesedésekből származott.

*Késő avar kori temető ásatásán Polgár határában (középen Szenthe Gergely)*



*A népesség kérdése is fölmerül.*

Megjegyzendő, hogy a hagyományos kép tartalmaz reális elemeket, amelyekkel
mindenképpen számolnunk kell. Szerintem körülbelül 400 ezer emberrel kell
számolnunk az avar kor végén a Kárpát-medencében: ez a korszakban nem kevés
– a kora Árpád-korban nagyságrendileg ugyan ennyien élhettek a térségben –,
azonban annyira kis populáció, hogy kedvezőtlen események vagy körülmények
lényegében az összeomlását is okozhatták. Hozzájárulhatott a háború, vagy
inkább egy klimatikus okokra, elhúzódó aszályra visszavezethető éhínség,
ezt követő elvándorlás vagy akár a győztesek által erőszakkal véghez vitt
áttelepítés is. A belső, szervezett áttelepítések sorozata, amellyel a
hatalom stabilizálásának érdekében a magyar hatalom is élhetett, olyan
kulturális törést okozhatott, amely akár a tárgyi és szellemi kultúra
gyökeres átalakulását is okozhatta. Az „avar” csoportok így lényegében
régészetileg megszűnhettek létezni, miközben fizikailag esetleg megjelentek
valahol máshol, „átöltözve”.

A hagyományos modellben a háború hatásai mellett leginkább egy 9. századi
felmelegedésre visszavezetett éhínséget feltételeztek, amely kipusztította
vagy elvándorlásra bírta a Kárpát-medence belsejét lakó avar kori
népességet. Ezzel szemben mára egyértelműen kiderült, hogy nem volt ehhez
hasonló drasztikus felmelegedés a 9. században. Összefoglalva, bár biztosan
okozott a háborús időszak népességpusztítást, és elképzelhető akár egyes
területekről az elvándorlás is,
a Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték.

Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak az
emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve bizonyos, az avar
korban kialakult kulturális jellegek is fennmaradtak a 9. századon
keresztül. Mivel a hagyományos társadalmak nagyrészt fiatal egyénekből
álltak, kedvező körülmények között dinamikus, szinte robbanásszerű
növekedésre voltak képesek, ami egy viszonylag nagy népességvesztés
esetében is gyors regenerációt hozhatott – mondjuk a 10. századtól kezdve.

*Mit tudunk az avarokról? Mi történt velük? Hova tűntek?*

Az avarok 567-568-ban vették birtokukba a Kárpát-medencét. 626-ig,
Konstantinápoly sikertelen ostromáig sikeres nomád államnak láthatjuk őket,
akik Bizánc rovására, hadjáratokban és a kikényszerített adókon gazdagodva
tartották fenn magukat. Ezt követően azonban az avarok eltűnnek az írott
forrásokból a 7. század második felétől majdnem 800-ig. A 790-es évektől
már felbukkannak a latin nyelvű, frank forrásaink, amik elmondják, hogyan
verik szét a frankok az avar kaganátust és térítik meg az avarokat. Ez
utóbbi időszak a késő avar kor. Ebben a 20. századi kutatók a nomád
kaganátus elhúzódó válságát látták. Ezzel szemben ma egyre inkább egy
gyökeres átalakulás képe rajzolódik ki, amikor is
a Kárpát-medencei avarok – kulturális sajátosságaik megtartásával – a 7.
század második felétől lényegében elszakadtak a nomád rendszertől,

és az európai gazdasági folyamatokhoz, átrendeződéshez csatlakoztak.

*Avar kor végi, 9. századi férfisír veretes övvel, bontás közben*



*Mi ennek a jelentősége?*

Ez a fejlődés, amelynek eredményeképpen nyugaton a Karoling birodalom is
létrejött, egyenlő a kontinentális gazdasági-politikai rendszer teljes
átrendeződésével, a középkori és lényegében a mai európai rendszer
kialakulásának időszakával. Félreértés ne essék: nyugaton e fejlődés majd'
évszázados felismerés – esetünkben a nóvum az, hogy a Kárpát-medence nem
megkésve, a 10-11. században kapcsolódott hozzá, hanem része volt annak a
területnek, ahol az átalakulás legkorábban megfogható. Ezen belül a helyi
fejlődést – bár ezt részleteiben alig ismerjük – nyilvánvalóan
befolyásolták a helyi jellegek, nem utolsósorban az, hogy térségünk valahol
a kora középkori átalakulási folyamat magterületének a peremén helyezkedett
el. Erről eddig azt gondolták, hogy csak Géza és Szent István voltak azok,
akik a kereszténység felvételével a Nyugathoz kapcsolták a Kárpát-medencét.
Ehelyett sokkal inkább arról van szó, hogy
egy lassú gazdasági-kulturális átalakulási folyamat zajlik a nyugatival
szinte tökéletes szinkronban az avar korban,

a gazdasági, termelési, településtörténeti mélystruktúrákban, amelyhez
azonban érdekes módon – úgy látom –, hogy az avar elitnek szinte semmi köze
nem volt.

*Ez hogyan történhetett?*

Az avar elit a régészeti leletek fényében elnomadizálgat az átalakulás
időszakában bizonyos mikrorégiókban, de nem ott, ahol az igazi, nagy
változások zajlanak. Például létrejönnek olyan településcentrumok a 8.
században, amelyek a korai Árpád-korban is megőrzik jelentőségüket, de
amelyekben szinte semmilyen elitjelenlétre utaló nyom nincs. Szűcs Jenőt
idézve ez egy „kegyelmi pillanat” a Kárpát-medencében, amikor a reformok
alulról, társadalmi szinten indulnak. Eszerint Szűcs „köztes Európájának”
is volt egy időszaka, amikor a reformok nem felülről indultak el, történtek
meg, amelyeket Géza és István tudatos döntései csak betetőztek, szintézisbe
foglaltak.

Tehát ez a modell egy olyan, kora középkori, általános európai fejlődési
folyamatban kontextualizálja a Kárpát-medencét, amelynek alapján nemcsak az
avarokról, de a magyar honfoglalókról sem lehet csupán Kárpát-medencei
(vagy sztyeppei) keretekben beszélni: az, hogy az avar kori termelési
struktúrák jó eséllyel az Árpád-kori struktúráknak is alapjaivá váltak, a
honfoglalókat is bekapcsolja ebbe a folyamatba. Kis túlzással, amit
tudományos fókuszom felől meg merek engedni magamnak,
a kereszténység felvétele és a középkori királyság létrejötte már csak hab
a tortán.

Ez a gondolatmenet kinyitja szemünket a környező világra.

*Szenthe Gergely*



*Milyen bizonyítékok vannak az avar kori gazdasági-települési struktúrák
túlélésére?*

Direkt bizonyítékunk egyelőre kevés van, sokkal inkább azt a
folyamatosságot tekintem bizonyítéknak, amely megnyilvánul a 7-11. század
közötti fejlődés számos aspektusában. Ez a folyamat igen jól
rekonstruálható, akkor is, ha ahhoz, hogy teljes összetettségében lássuk,
egyes elemeinek részletvizsgálataira, bizonyításokra, elemzésekre, még
rengeteg energia és idő megy majd el. A környező világgal párhuzamos
fejlődés megnyilvánul a díszítőművészetben és a tárgyi kultúrában – erről
szóló könyvem éppen megjelenés alatt áll. Ahogyan a kontinensen a gazdasági
súlypont észak felé tolódott, a korábban Bizánc felé orientálódó avarok is
újratájolták kapcsolatrendszerüket, a legfontosabb, erősen ellenőrzött
közlekedési folyosók északnyugat felé a bajor és frank területek felé,
valamint északkeletre, a Kárpátokon keresztül a kazár kaganátus felé
mutatnak.

A kontinensen a római kor óta szinte megszűnő fém nyersanyagtermelés
ekkoriban éled fel Európában. Csodák csodája,
a 7. század második felétől viszonylag nagy léptékű vastermelés indul meg
Somogyban;

mi pedig már bizonyítani tudjuk, hogy a rezet azoknak az érclelőhelyeknek a
használatba vételéből nyerték az avarok, amelyek a korai Árpád-kor
legfontosabb bányaterületei lettek. Említettem a háztartási kerámia esetét:
a táplálkozás, a fogások, ízek állandósága az élet legkonzervatívabb része,
amely nagyrészt családi, kisközösségi szinten működik. Végül több kolléga
kutatása mutat abba az irányba, hogy a legkorábbi Árpád-kori úthálózat,
valamint egyházi és világi centrumok elhelyezkedése sem a honfoglalás kori,
sem pedig a későbbi Árpád-kori fejlődés alapján nem magyarázható: ehelyett
mintázatuk a késő avar kori településhálózat alapján magyarázható a
legjobban.

A népességkontinuitásnak lényegében közvetlen bizonyítékát szolgáltatja egy
tavaly, angol nyelven megjelent tanulmány, amelyben a szerzők a
Kárpát-medencei gabonatermelést vizsgálják. Eszerint a 7. század második
felétől az addig Dunántúlra koncentrálódó termelés elterjedt az Alföldön,
és lényegében folyamatossá válik a 11. századig, úgy, hogy közben a
termelés központjai is azonosak. A legerősebb bizonyíték az avar lelőhelyek
9., esetleg 10. századi folyamatosságának bizonyítása lenne: erre máig alig
néhány esetben volt példa, azonban most is zajlanak ígéretes kutatások.

*Késő avar kori temető ásatásán Polgár határában (a kép bal szélén Szenthe
Gergely)*



*Mi újat hozott az államszervező magyar elit? Az legfrissebb eredmények
tükrében akár Géza és István szerepe is átértékelődhet?*

A kérdés alapos vizsgálatát meghagynám a honfoglalás és kora-Árpád-korra
szakosodott történész és régész kollégáknak. Annyi azonban a partvonalon
állva is nyilvánvalónak tűnik, hogy egy részben frissen, a honfoglalással
párhuzamosan is formálódó elit,
egy viszonylag kis létszámú harcos réteg vehette birtokba a Kárpát-medencét.

Gáll Erwin kollégám rekonstrukciója szerint a honfoglalással lényegében egy
nomád jellegű hatalmi rendszer vette birtokba a Kárpát-medencét, foglalta
el a stratégiai jelentőségű termelési vagy közlekedési csomópontokat. A
legfontosabb, tudatos újítás a dinasztia részéről – és ebben nincs semmi új
– a kereszténység felvétele volt, ami társadalmi kohéziót is teremtő állami
ideológiát teremtett, amely aztán lehetővé tette egy egységesen és jól
működő, hierarchizált társadalom és hatalom működését.

Martell Károly és utódai megtették azt a lépést, amelynek eredményeképpen
Európa nyugati felében kialakult az új, középkori rendszer, amely a
korszakban nagyhatalommá tette a Frank Birodalmat. Persze, emögött ott van,
hogy a frank hatalom „jókor volt jó helyen”: a 7. századtól fokozatosan
északra tolódó kontinentális gazdasági centrumban helyezkedik el. A
gazdasági haszon, a hatalomkoncentráció, az egyházi struktúrák egységesítő
hatása egymást erősítő tényezők egy komplex folyamatban, amelynek nyomán
létrejött a középkori – és gyakorlatilag a mai – Európa gazdasági és
hatalmi centruma. Nagy Károly államgépezetének a korabeli viszonyokhoz
képest kiemelkedő hatékonyságát épp az egyházi – püspökségi és kolostori –
struktúrák jelenléte, a hatalomkoncentrációt segítő szerepének köszönhette.

*És ehhez képest mi a volt a Kárpát-medencében?*

Ezzel szemben hiába volt meg sok minden a Kárpát-medencében az említett
kora középkori rendszer gazdasági alapjaiból, a térség a gazdasági
világrendben többé-kevésbé félreeső helyzetben volt. A kereszténységhez
hasonló központosító ideológia deficitje és valószínűleg ebből fakadóan az
erőkoncentráló képességének hiánya miatt
az avarok nem voltak versenytársak a frankokkal szemben,

akik ekkorra a bajor térséget és Itáliát is bekebelezték és befolyásuk
egyre erősödött az Északnyugat-Balkánon is.

*Mit hozott az Árpádok államalapító munkája?*

A korai Árpádok ezzel szemben jobb helyzetben voltak gazdasági és hatalmi
szempontból is. A 10. századra a Kelet-Európában virágzó kereskedelembe
kapcsolódva és főleg a kereszténység felvételével megnyílt az út a
központosított állam létrejötte felé, hangsúlyozva, hogy a helyben talált
alapok nélkül ez nem lett volna lehetséges! Persze nem is találták magukat
szembe nyugatról Nagy Károlyhoz hasonlóan erős és agresszív ellenféllel.
Annak ellenére, hogy számos fontos bizonyítékunk van és főleg a hosszú távú
trendeket elég jól látja a szakma, lényegi részletkutatásokban még rengeteg
a tennivaló, számos téren ezek gyakorlatilag éppen csak megindultak.
Egyetlen vonalat emelnék ki röviden: az elmúlt pár év termése egy sor
olyan, 9. századi gyökerekkel bíró centrum vagy erődítés, amelyeken azután
rendre az Árpád-kor legkorábbi egyházi vagy világi igazgatási centrumai
fejlődtek. Ilyeneket találtak a kollégák Kaposszentjakabon és Visegrádon,
de mindenképpen említendő a Magyar Nemzeti Múzeum által évtizedek óta
ásott, alaposan kutatott zalavári lelőhely is. Nagyon úgy tűnik, hogy
a legkorábbi Árpád-kori centrumok a 9. századi előzményeken jöttek létre,

legalábbis a Dunántúlon.

*Mi a helyzet a kettős honfoglalás teóriájával az új kutatások tükrében?*

A kettős honfoglalás elmélete egy 19. századi, nemzeti romantikus
gondolkodásmód alapján kialakult, majd 20. századi, sajátos kultúrpolitikai
helyzetben felelevenített elmélet volt. Annak feltételezése, hogy az avarok
a magyarokat rég nem látott testvérként üdvözölték volna, szétfeszítené a
korai középkori etnikai csoportok és hatalmi rendszerek működéséről
alkotott képünket.
A magyarok meghódították a Kárpát-medencét,

hódítóként viselkedtek. Mindez természetesen nem érinti annak a
problémáját, hogy kit, milyen struktúrákat találtak itt, és azok milyen
nyelven beszéltek: az előbbi kérdésben bőven elmondtam, mit gondolok, az
utóbbi kérdés pedig az én szaktudásom alapján nem vizsgálható.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_-5123573291703675287_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200822/58c559fb/attachment.html>