<div dir="ltr">
<div><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0394/393417_nagyszentmiklos.jpg" title="" style="margin-right:0px" width="471" height="264">
                            </span>
                                                                            </div>
                                        <div>

                        <h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200820_avarok_magyarok_szenthe_gergely" target="_blank">Nem légüres térbe érkeztek a magyarok – Szenthe Gergely régész a Mandinernek</a></h1>
                                                    <div style="margin:10px 0px">2020. augusztus 20. 7:00</div>
                                                                            <div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta:                                     <a href="https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo" target="_blank">Kovács Gergő</a><br></b></div><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200820_avarok_magyarok_szenthe_gergely" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20200820_avarok_magyarok_szenthe_gergely</a><b>                                </b></div>
                            
                        

                        <div>
                            <div>
                                                            </div>
                            
                        </div>


                        
                        <div id="m_-5123573291703675287gmail-articlecontent"><div>
    „A Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi 
bizonyíték. Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy
 nem csak az emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve 
kulturális jellegek is” – mondja Szenthe Gergely lapunknak. A régésszel 
az avar kor és a honfoglalás időszakának rejtélyeiről és új kutatási 
eredményekről beszélgettünk.</div>

                

        

<div>
                                        <p><b>Szenthe Gergely</b> (1980) régész-történész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, az MKI-ben<i> A „Késő avar reformtól” az Árpádok államáig</i> című NKFIH projekt kutatócsoportjának vezetője. Az avar kor szakértőjével a legfrissebb eredményekről beszélgettünk.</p>

<p>Nyitókép: az avaroknak tulajdonított nagyszentmiklósi kincs részlete.</p>

<p style="text-align:center">***</p>

<p><b>Mit és kit találhattak Árpád magyarjai a Kárpát-medencében? 
Állítólag erősen inog az eddigi modell. Hogy gondolkodtak eddig a 
kutatók és mi változott?</b></p>

<p>A 20. század második felében dogmává szilárdult modell az 
avar-Karoling háborúk egykorú és kései forrásaiból leszűrt, értelmezett 
kép. Viszonylag bőséges és egykorú, a szubjektivitás és a propaganda 
befolyásoló hatását leszámítva hiteles források állnak rendelkezésre az 
avar hatalom vereségére, majd pedig nyugati területeinek – a Dunántúlnak
 – a Frank Birodalomba való integrációjára nézve. Ez lezajlott a 820-as 
évekig, amikortól egy évtizeden át frank-bolgár konfliktusról is 
hallunk.</p>

<div>Ekkoriban már nem volt olyan avar politikai hatalom, amely szembe tudott volna szállni egy támadó haderővel.</div>

<p>Eddig a kép elég világos, főleg, hogy az avar kaganátus hatalmi 
viszonyait, elitjét és fegyveres csoportjait tükröző tárgyi kultúra is 
megszűnt létezni erre az időszakra.</p>

<p><b>Hol kezdődnek a homályos részletek?</b></p>

<p>A probléma ott kezdődik, hogy van néhány kései, kérdéses 
megbízhatóságú forrás, amely az avarok kipusztulásáról tudósít. Mindezek
 alapján a 20. századi hivatalos kép szerint az avar kaganátus 
széthullása egyben az avarok – és ez esetben a teljes populációra 
gondoltak – kipusztítását, vagy legalábbis döntő népességvesztését 
eredményezte, amely után a magyar honfoglalók egy kiürült, legfeljebb 
szórványos avar leszármazott csoportokkal, és sokkal inkább szlávokkal 
benépesített térségbe érkeztek meg.</p>

<p><b>Nem így történt?</b></p>

<p>Figyelmen kívül hagyták, hogy az etnikum – jelen esetben az avar – 
fogalmába kik tartoztak bele. A probléma magja részben a 19-20. századi 
gondolkodásmódig megy vissza. Az avarok, vagyis a politikai alakulat 
veszte eszerint azonos lenne a „nép” vesztével: ez a népfogalom azonban 
19. századi, nemzeti romantikus konstrukció, ráadásul, a 20. századi 
alapfelfogás szerint, amelyet sajnos többen több helyen a gyakorlatba is
 átültettek, egy nép pusztulása egyenlő lehet a genocídiummal. Ehelyett,
 amikor egy korabeli forrás az avarok kipusztulásáról beszél, ez a kora 
középkori common sense alapján valójából az etnikumot hordozó elit 
vereségét és felszámolását jelenti. Így végül régészetileg a hatalmi 
rendszer szétverése a jellegzetes, „politikai” reprezentációs kultúra 
széthullását, eltűnését jelenti – nem magáét a népességét. A populáció 
megtalálása komplex probléma, amit természettudományos és régészeti 
módszerek együttes használatával lehet kutatni. Ma már, mondhatni,</p>

<div>többségi vélemény, hogy az avar kori népesség fennmaradt.</div>

<p>A nagy kérdés természetesen, hogy csak „genetikailag”, vagy ami 
sokkal fontosabb kérdés – ahogyan én is gondolom, és aminek kutatására a
 régészet alkalmas –, részben kulturálisan is? A kérdés másik fele, hogy
 ez mennyiben járt együtt az ellátórendszer, a termelés és elosztás 
fennmaradásával.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/szenthe/IMG_4805.JPG" style="width:750px;height:500px"></p>

<p style="text-align:center"><i>Fiatal lány sírja Polgár határában a 
8–9. századból, két könyökénél a termékenységrítus szimbolikájában 
szerepet játszó tojásokkal</i></p>

<p> </p>

<p><b>Milyen megközelítésen alapul az új modell?</b></p>

<p>Akik ma foglalkozunk a kérdéssel, sokkal kevesebb jelentőséget 
tulajdonítunk a korábban sarokkövekként kezelt történeti eseményeknek. A
 régészeti anyagban ilyeneket csak a legritkább esetben lehet 
megfigyelni. Helyettük a mi modelljeink a régészeti hagyaték, a korabeli
 ember kulturális megnyilvánulásainak értelmezésére épülnek. Talán a 
legfontosabb és a legjobban kidolgozott a korabeli háztartásokban 
használt edények esete. A kerámiakutatás megmutatta, hogy azok az 
edénytípusok és kombinációk, amelyeket a Kárpát-medencei lakosság 
használ, a 7. század végétől a 11. századig egyetlen folyamatot 
alkotnak. Nem csak a táplálkozáskultúrára utaló edénykombinációk, hanem 
az edények alakja, díszítése és készítésének módja is egységet alkot, 
amelyben a változás folyamatos és lassú, nincsenek benne látványos 
törések. Ez rendkívül fontos, hiszen éppen ebben az időszakban, a 9. 
században „kellene” kipusztulnia a Kárpát-medence lakosságának egy 
időre.</p>

<p>A manapság főleg Takács Miklós személye körül koncentrálódó kutatások
 mellett a vastermelés, illetve a dunántúli vaskohászat 7-10. századi 
folyamatosságának kérdésében is hatalmas előrelépés várható éppen most, 
egy Török Béla és Gallina Zsolt által írt és szerkesztett kötet 
megjelenésével. A vas kiemelt jelentőségű, stratégiai nyersanyag a 
korszakban, nélküle semmilyen termelő vagy akár hadászati tevékenység 
sem volt elképzelhető. A mi kutatócsoportunk a kérdés további 
aspektusaival foglalkozik egy NKFIH által finanszírozott, a 
Magyarságkutató Intézet által befogadott projektben: főleg a temetők, a 
kézművestermelés és a nyersanyagtermelés kérdései felől indulunk. Most 
úgy látom, és ezt első eredményeink is igazolják, hogy</p>

<div>a háztartási kultúrán túl más fontos nyersanyagok, mint például a réz termelésében is valószínű a folyamatosság.</div>

<p>Itt azonban már – az összes, említett kutatásban – döntő jelentősége 
van a különböző természettudományos vizsgálatoknak. Esetünkben például 
ólomizotóp vizsgálatokkal tudjuk bizonyítani, hogy a késő avar korban 
használt réz Kárpát-medencei ércesedésekből származott.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/szenthe/IMG_6248.jpg" style="width:750px;height:563px"></p>

<p style="text-align:center"><i>Késő avar kori temető ásatásán Polgár határában (középen Szenthe Gergely)</i></p>

<p style="text-align:center"> </p>

<p><b>A népesség kérdése is fölmerül.</b></p>

<p>Megjegyzendő, hogy a hagyományos kép tartalmaz reális elemeket, 
amelyekkel mindenképpen számolnunk kell. Szerintem körülbelül 400 ezer 
emberrel kell számolnunk az avar kor végén a Kárpát-medencében: ez a 
korszakban nem kevés – a kora Árpád-korban nagyságrendileg ugyan ennyien
 élhettek a térségben –, azonban annyira kis populáció, hogy kedvezőtlen
 események vagy körülmények lényegében az összeomlását is okozhatták. 
Hozzájárulhatott a háború, vagy inkább egy klimatikus okokra, elhúzódó 
aszályra visszavezethető éhínség, ezt követő elvándorlás vagy akár a 
győztesek által erőszakkal véghez vitt áttelepítés is. A belső, 
szervezett áttelepítések sorozata, amellyel a hatalom stabilizálásának 
érdekében a magyar hatalom is élhetett, olyan kulturális törést 
okozhatott, amely akár a tárgyi és szellemi kultúra gyökeres 
átalakulását is okozhatta. Az „avar” csoportok így lényegében 
régészetileg megszűnhettek létezni, miközben fizikailag esetleg 
megjelentek valahol máshol, „átöltözve”.</p>

<p>A hagyományos modellben a háború hatásai mellett leginkább egy 9. 
századi felmelegedésre visszavezetett éhínséget feltételeztek, amely 
kipusztította vagy elvándorlásra bírta a Kárpát-medence belsejét lakó 
avar kori népességet. Ezzel szemben mára egyértelműen kiderült, hogy nem
 volt ehhez hasonló drasztikus felmelegedés a 9. században. 
Összefoglalva, bár biztosan okozott a háborús időszak 
népességpusztítást, és elképzelhető akár egyes területekről az 
elvándorlás is,</p>

<div>a Kárpát-medence kiürülése mellett nem szól semmilyen valódi bizonyíték.</div>

<p>Sőt, sokkal több bizonyíték kezd felsorakozni amellett, hogy nem csak
 az emberi populáció maradt fenn, hanem az életmód, illetve bizonyos, az
 avar korban kialakult kulturális jellegek is fennmaradtak a 9. századon
 keresztül. Mivel a hagyományos társadalmak nagyrészt fiatal egyénekből 
álltak, kedvező körülmények között dinamikus, szinte robbanásszerű 
növekedésre voltak képesek, ami egy viszonylag nagy népességvesztés 
esetében is gyors regenerációt hozhatott – mondjuk a 10. századtól 
kezdve.</p>

<p><b>Mit tudunk az avarokról? Mi történt velük? Hova tűntek?</b></p>

<p>Az avarok 567-568-ban vették birtokukba a Kárpát-medencét. 626-ig, 
Konstantinápoly sikertelen ostromáig sikeres nomád államnak láthatjuk 
őket, akik Bizánc rovására, hadjáratokban és a kikényszerített adókon 
gazdagodva tartották fenn magukat. Ezt követően azonban az avarok 
eltűnnek az írott forrásokból a 7. század második felétől majdnem 
800-ig. A 790-es évektől már felbukkannak a latin nyelvű, frank 
forrásaink, amik elmondják, hogyan verik szét a frankok az avar 
kaganátust és térítik meg az avarokat. Ez utóbbi időszak a késő avar 
kor. Ebben a 20. századi kutatók a nomád kaganátus elhúzódó válságát 
látták. Ezzel szemben ma egyre inkább egy gyökeres átalakulás képe 
rajzolódik ki, amikor is</p>

<div>a Kárpát-medencei avarok – kulturális sajátosságaik
 megtartásával – a 7. század második felétől lényegében elszakadtak a 
nomád rendszertől,</div>

<p>és az európai gazdasági folyamatokhoz, átrendeződéshez csatlakoztak.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/szenthe/IMG_6249.jpg" style="width:750px;height:1000px"></p>

<p style="text-align:center"><i>Avar kor végi, 9. századi férfisír veretes övvel, bontás közben</i></p>

<p> </p>

<p><b>Mi ennek a jelentősége?</b></p>

<p>Ez a fejlődés, amelynek eredményeképpen nyugaton a Karoling birodalom
 is létrejött, egyenlő a kontinentális gazdasági-politikai rendszer 
teljes átrendeződésével, a középkori és lényegében a mai európai 
rendszer kialakulásának időszakával. Félreértés ne essék: nyugaton e 
fejlődés majd' évszázados felismerés – esetünkben a nóvum az, hogy a 
Kárpát-medence nem megkésve, a 10-11. században kapcsolódott hozzá, 
hanem része volt annak a területnek, ahol az átalakulás legkorábban 
megfogható. Ezen belül a helyi fejlődést – bár ezt részleteiben alig 
ismerjük – nyilvánvalóan befolyásolták a helyi jellegek, nem 
utolsósorban az, hogy térségünk valahol a kora középkori átalakulási 
folyamat magterületének a peremén helyezkedett el. Erről eddig azt 
gondolták, hogy csak Géza és Szent István voltak azok, akik a 
kereszténység felvételével a Nyugathoz kapcsolták a Kárpát-medencét. 
Ehelyett sokkal inkább arról van szó, hogy</p>

<div>egy lassú gazdasági-kulturális átalakulási folyamat zajlik a nyugatival szinte tökéletes szinkronban az avar korban,</div>

<p>a gazdasági, termelési, településtörténeti mélystruktúrákban, 
amelyhez azonban érdekes módon – úgy látom –, hogy az avar elitnek 
szinte semmi köze nem volt.</p>

<p><b>Ez hogyan történhetett?</b></p>

<p>Az avar elit a régészeti leletek fényében elnomadizálgat az 
átalakulás időszakában bizonyos mikrorégiókban, de nem ott, ahol az 
igazi, nagy változások zajlanak. Például létrejönnek olyan 
településcentrumok a 8. században, amelyek a korai Árpád-korban is 
megőrzik jelentőségüket, de amelyekben szinte semmilyen elitjelenlétre 
utaló nyom nincs. Szűcs Jenőt idézve ez egy „kegyelmi pillanat” a 
Kárpát-medencében, amikor a reformok alulról, társadalmi szinten 
indulnak. Eszerint Szűcs „köztes Európájának” is volt egy időszaka, 
amikor a reformok nem felülről indultak el, történtek meg, amelyeket 
Géza és István tudatos döntései csak betetőztek, szintézisbe foglaltak.</p>

<p>Tehát ez a modell egy olyan, kora középkori, általános európai 
fejlődési folyamatban kontextualizálja a Kárpát-medencét, amelynek 
alapján nemcsak az avarokról, de a magyar honfoglalókról sem lehet 
csupán Kárpát-medencei (vagy sztyeppei) keretekben beszélni: az, hogy az
 avar kori termelési struktúrák jó eséllyel az Árpád-kori struktúráknak 
is alapjaivá váltak, a honfoglalókat is bekapcsolja ebbe a folyamatba. 
Kis túlzással, amit tudományos fókuszom felől meg merek engedni 
magamnak,</p>

<div>a kereszténység felvétele és a középkori királyság létrejötte már csak hab a tortán.</div>

<p>Ez a gondolatmenet kinyitja szemünket a környező világra.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/szenthe/DSCN5919.JPG" style="width:750px;height:563px"></p>

<p style="text-align:center"><i>Szenthe Gergely</i></p>

<p> </p>

<p><b>Milyen bizonyítékok vannak az avar kori gazdasági-települési struktúrák túlélésére?</b></p>

<p>Direkt bizonyítékunk egyelőre kevés van, sokkal inkább azt a 
folyamatosságot tekintem bizonyítéknak, amely megnyilvánul a 7-11. 
század közötti fejlődés számos aspektusában. Ez a folyamat igen jól 
rekonstruálható, akkor is, ha ahhoz, hogy teljes összetettségében 
lássuk, egyes elemeinek részletvizsgálataira, bizonyításokra, 
elemzésekre, még rengeteg energia és idő megy majd el. A környező 
világgal párhuzamos fejlődés megnyilvánul a díszítőművészetben és a 
tárgyi kultúrában – erről szóló könyvem éppen megjelenés alatt áll. 
Ahogyan a kontinensen a gazdasági súlypont észak felé tolódott, a 
korábban Bizánc felé orientálódó avarok is újratájolták 
kapcsolatrendszerüket, a legfontosabb, erősen ellenőrzött közlekedési 
folyosók északnyugat felé a bajor és frank területek felé, valamint 
északkeletre, a Kárpátokon keresztül a kazár kaganátus felé mutatnak.</p>

<p>A kontinensen a római kor óta szinte megszűnő fém nyersanyagtermelés ekkoriban éled fel Európában. Csodák csodája,</p>

<div>a 7. század második felétől viszonylag nagy léptékű vastermelés indul meg Somogyban;</div>

<p>mi pedig már bizonyítani tudjuk, hogy a rezet azoknak az 
érclelőhelyeknek a használatba vételéből nyerték az avarok, amelyek a 
korai Árpád-kor legfontosabb bányaterületei lettek. Említettem a 
háztartási kerámia esetét: a táplálkozás, a fogások, ízek állandósága az
 élet legkonzervatívabb része, amely nagyrészt családi, kisközösségi 
szinten működik. Végül több kolléga kutatása mutat abba az irányba, hogy
 a legkorábbi Árpád-kori úthálózat, valamint egyházi és világi centrumok
 elhelyezkedése sem a honfoglalás kori, sem pedig a későbbi Árpád-kori 
fejlődés alapján nem magyarázható: ehelyett mintázatuk a késő avar kori 
településhálózat alapján magyarázható a legjobban.</p>

<p>A népességkontinuitásnak lényegében közvetlen bizonyítékát 
szolgáltatja egy tavaly, angol nyelven megjelent tanulmány, amelyben a 
szerzők a Kárpát-medencei gabonatermelést vizsgálják. Eszerint a 7. 
század második felétől az addig Dunántúlra koncentrálódó termelés 
elterjedt az Alföldön, és lényegében folyamatossá válik a 11. századig, 
úgy, hogy közben a termelés központjai is azonosak. A legerősebb 
bizonyíték az avar lelőhelyek 9., esetleg 10. századi folyamatosságának 
bizonyítása lenne: erre máig alig néhány esetben volt példa, azonban 
most is zajlanak ígéretes kutatások.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/szenthe/IMG_6253.jpg" style="width:750px;height:563px"></p>

<p style="text-align:center"><i>Késő avar kori temető ásatásán Polgár határában (a kép bal szélén Szenthe Gergely)</i></p>

<p> </p>

<p><b>Mi újat hozott az államszervező magyar elit? Az legfrissebb eredmények tükrében akár Géza és István szerepe is átértékelődhet?</b></p>

<p>A kérdés alapos vizsgálatát meghagynám a honfoglalás és 
kora-Árpád-korra szakosodott történész és régész kollégáknak. Annyi 
azonban a partvonalon állva is nyilvánvalónak tűnik, hogy egy részben 
frissen, a honfoglalással párhuzamosan is formálódó elit,</p>

<div>egy viszonylag kis létszámú harcos réteg vehette birtokba a Kárpát-medencét.</div>

<p>Gáll Erwin kollégám rekonstrukciója szerint a honfoglalással 
lényegében egy nomád jellegű hatalmi rendszer vette birtokba a 
Kárpát-medencét, foglalta el a stratégiai jelentőségű termelési vagy 
közlekedési csomópontokat. A legfontosabb, tudatos újítás a dinasztia 
részéről – és ebben nincs semmi új – a kereszténység felvétele volt, ami
 társadalmi kohéziót is teremtő állami ideológiát teremtett, amely aztán
 lehetővé tette egy egységesen és jól működő, hierarchizált társadalom 
és hatalom működését.</p>

<p>Martell Károly és utódai megtették azt a lépést, amelynek 
eredményeképpen Európa nyugati felében kialakult az új, középkori 
rendszer, amely a korszakban nagyhatalommá tette a Frank Birodalmat. 
Persze, emögött ott van, hogy a frank hatalom „jókor volt jó helyen”: a 
7. századtól fokozatosan északra tolódó kontinentális gazdasági 
centrumban helyezkedik el. A gazdasági haszon, a hatalomkoncentráció, az
 egyházi struktúrák egységesítő hatása egymást erősítő tényezők egy 
komplex folyamatban, amelynek nyomán létrejött a középkori – és 
gyakorlatilag a mai – Európa gazdasági és hatalmi centruma. Nagy Károly 
államgépezetének a korabeli viszonyokhoz képest kiemelkedő hatékonyságát
 épp az egyházi – püspökségi és kolostori – struktúrák jelenléte, a 
hatalomkoncentrációt segítő szerepének köszönhette.</p>

<p><b>És ehhez képest mi a volt a Kárpát-medencében?</b></p>

<p>Ezzel szemben hiába volt meg sok minden a Kárpát-medencében az 
említett kora középkori rendszer gazdasági alapjaiból, a térség a 
gazdasági világrendben többé-kevésbé félreeső helyzetben volt. A 
kereszténységhez hasonló központosító ideológia deficitje és 
valószínűleg ebből fakadóan az erőkoncentráló képességének hiánya miatt</p>

<div>az avarok nem voltak versenytársak a frankokkal szemben,</div>

<p>akik ekkorra a bajor térséget és Itáliát is bekebelezték és befolyásuk egyre erősödött az Északnyugat-Balkánon is.</p>

<p><b>Mit hozott az Árpádok államalapító munkája?</b></p>

<p>A korai Árpádok ezzel szemben jobb helyzetben voltak gazdasági és 
hatalmi szempontból is. A 10. századra a Kelet-Európában virágzó 
kereskedelembe kapcsolódva és főleg a kereszténység felvételével 
megnyílt az út a központosított állam létrejötte felé, hangsúlyozva, 
hogy a helyben talált alapok nélkül ez nem lett volna lehetséges! Persze
 nem is találták magukat szembe nyugatról Nagy Károlyhoz hasonlóan erős 
és agresszív ellenféllel. Annak ellenére, hogy számos fontos 
bizonyítékunk van és főleg a hosszú távú trendeket elég jól látja a 
szakma, lényegi részletkutatásokban még rengeteg a tennivaló, számos 
téren ezek gyakorlatilag éppen csak megindultak. Egyetlen vonalat 
emelnék ki röviden: az elmúlt pár év termése egy sor olyan, 9. századi 
gyökerekkel bíró centrum vagy erődítés, amelyeken azután rendre az 
Árpád-kor legkorábbi egyházi vagy világi igazgatási centrumai fejlődtek.
 Ilyeneket találtak a kollégák Kaposszentjakabon és Visegrádon, de 
mindenképpen említendő a Magyar Nemzeti Múzeum által évtizedek óta 
ásott, alaposan kutatott zalavári lelőhely is. Nagyon úgy tűnik, hogy</p>

<div>a legkorábbi Árpád-kori centrumok a 9. századi előzményeken jöttek létre,</div>

<p>legalábbis a Dunántúlon.  </p>

<p><b>Mi a helyzet a kettős honfoglalás teóriájával az új kutatások tükrében?</b></p>

<p>A kettős honfoglalás elmélete egy 19. századi, nemzeti romantikus 
gondolkodásmód alapján kialakult, majd 20. századi, sajátos 
kultúrpolitikai helyzetben felelevenített elmélet volt. Annak 
feltételezése, hogy az avarok a magyarokat rég nem látott testvérként 
üdvözölték volna, szétfeszítené a korai középkori etnikai csoportok és 
hatalmi rendszerek működéséről alkotott képünket.</p>

<div>A magyarok meghódították a Kárpát-medencét,</div>

<p>hódítóként viselkedtek. Mindez természetesen nem érinti annak a 
problémáját, hogy kit, milyen struktúrákat találtak itt, és azok milyen 
nyelven beszéltek: az előbbi kérdésben bőven elmondtam, mit gondolok, az
 utóbbi kérdés pedig az én szaktudásom alapján nem vizsgálható.</p>

                        </div></div></div>

<div id="m_-5123573291703675287DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tbody><tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a>               </td>
        </tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-5123573291703675287_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>